Belgium-Franciaország

Belgium sztrájkol. Nem csak «hivatalos» (bejelentett), de vadsztrájkok is mindenfelé. A szakszervezetek próbálják rajtuk tartani a kezüket, de a kormány végképp elveszítette a kontrollt felettük.   

 Egy börtön előtti sztrájkőrségnél: «Diktátorok! Nem leszünk rabszolgák!»

 Egy vasútállomáson: «Társadalmi mozgalom miatt a pénztár ideiglenesen zárva».

A börtönökben négy hete tart a munkabeszüntetés, a fegyőrök nem bírták a túlterhelést, az illetékes miniszter kitérő javaslatait sorra leszavazzák és a munkát nem veszik fel. A vasútnál második napja – előzetes bejelentés nélkül. A magyar sajtó a La Libre Belgique-re hivatkozva így jelentette be: «A pihenőidő csökkentéséről szóló munkáltatói tervek miatt országos sztrájkba léptek a belga vasúttársaság dolgozói». A valóság ezzel szemben az, hogy a munkaidejük már megnőtt heti 4 órával, amit a vasút akar lenyelni pluszfizetés nélkül. Jelenleg ugyan csak Vallóniát bénítja meg a sztrájk, de a flamand vasutasok is támogatják.  Mindkét szakszervezet a kormányt vádolja azzal, hogy a valódi tárgyalások elől kibújik, és az érdekeltek nélkül hozza meg döntéseit.  

Franciaországban is folytatódnak a munkajogi reform (El Khomri-törvény) elleni tiltakozások sztrájkokkal, felvonulásokkal

Két hónapon belül nyolcadik alkalommal tüntetnek a munkavállalók szakszervezeteikkel az új munkajogi törvénytervezet ellen, és a nemzeti ünnepre, június 14-re már a kilencedik országos tiltakozónapot hirdették meg hatalmas nagygyűléssel Párizsban.

Az energiaszektorban is sztrájkokkal próbálják rábírni a kormányt a reform visszavonására (a 19 nukleáris erőmű mindegyike csatlakozott, az olajfinomítók is beszünteték a munkát), s a CGT, a legnagyobb szakszervezeti tömörülés vezetője általános sztrájkra szólított.

Két héttel a labdarúgó Európa-bajnokság kezdete előtt a kormány - tartva az ország gazdaságának lebénulásától - először mutatott hajlandóságot arra, hogy engedjen a tüntetők követelésének: Valls miniszterelnök jelezte, hogy elképzelhető a törvény szövegének módosítása. A törvény visszavonását ugyanakkor kizárta, holott az egységes követelés éppen arra irányul.

A kormányfő fenyegetőzik, a szakszervezetek felelőtlenségére hivatkozva «az országot túszul ejtő» kisebbségről beszél (holott az összes francia pártnak a szélsőjobbtól a szélsőbalig nincs annyi tagja, mint a szakszervezeteknek… a CGT-t pedig a választások is megerősítették a közszférában és magánszférában), s óva inti a szakszervezeteket attól, hogy «hosszú távon veszélyeztessék a francia gazdaság működését».