Hogy látják az országot francia szemmel?

Victor Orbanescu vagy Übü, Magyarország királya?

hu lala • 2012. jún.18.

Pierre Waline

Emlékszünk, hogy a 70-es, 80-as években, miközben népe szó szerint szinte éhenhalt, Nicolae Ceaucescu egész történelmi negyedeket söpörtetett le a föld színéről a fővárosban, hogy  borzalmas gigantikus palotát építtessen (Bukarestben). Persze, szerencsére nem tartunk még ott Orbán Viktor 2012-es Magyarországán, de azért olyan nagyon messze sincs…

A pénz annyira hiányzik, hogy a budapesti metrót veszélyesnek kellett nyilvánítani ⁽¹⁾; a  kórházakba és iskolákba mindenkinek magának kell élelmet és tisztítószert vinni; a hivatalos források szerint a magyarok 37 %-a a szegénységi küszöb alatt él 64 000 forint összeggel (217 euró) ⁽²⁾, Orbán mégis azt találta legjobbnak, hogy két új labdarúgó-stadiont építtet (Budapesten és Debrecenben... jobbkeze, Kósa Lajos városában) és két másikat rendbehozat csillagászati összegekért (100 milliárd forint). Szerk.: meg lehetne érteni, ha az ország rendezte volna 2012-ben az EB-t. 2007-ben Magyarország Horvátországgal együtt jelentkezett a rendezés jogááért, a duo azonban annak ellenére, hogy a magyarok szerint favoritnak számított, nem kapott egyetlen szavazatot sem. Vagy, ha a magyar futball olyan jól állna… De nem, 26 év óta a magyar válogatott  csak a tévé előtt asszisztál a nemzetközi baknokságokhoz! (szerk.: az utolsó kvalifikációk visszanyúlnak az 1972-es és 1980-as EB-re ill. világbajnokságra). Orbán, a foci  nagy barátja vasárnaponként saját maga is hódol a labda örömének. 

Orbán is az urbanizmus

A másik szeszély: Budapest egyik legszebb terének visszaforgatása a háború előtti állapotoknak megfelelően. A Parlament előtti Kossuth térről beszélek. Ott a gond, hogy a munkálatokat teljesen váratlanul kezdték egy februári éjszakán, a lakossággal – vagy legalább a szakszemberekkel – nem egyeztettek ⁽³⁾ és hivatalos pályázatot sem hirdettek. A teljes költséget 30 milliárd forintra becslik. A munkálatokat ismét, csakúgy mint a jelenleg folyók óriási többségét, valószínűleg az Orbánhoz közeli Simicska Lajos Közgépe kapja (fogadunk ?)....  Miért nincs pályáztatás? Mert földalatti zónáját államvédelmi top secret-nek minősítik... A publikum csak a múlt héten (közel négy hónapppal a munka megkezdése után) szerezhetett tudomást a projektről (mely tartalmazza az 1900-as évek miniszterelnökének, Tisza Istvánnak egy 17 méteres szobrát is, az 1956-os forradalom emlékeinek pedig nyoma sem marad ⁽⁴⁾). Tudjuk, a francia köztársasági elnököknek hasonló szokásaik voltak (lásd: Buren-oszlopok és a Pompidou-központ), de néha ízléssel tették (a Louvre-piramis) és nagyon is különböző gazdasági környezetben.  

Ezidő alatt majdnem minden hónapban új adókat találnak ki (a 2010-es választások óta 28-at). Néha egészen regénybe illő, mint az ebadó – tiszta magyar fajták kizárva –, melyről végül gyakorlatilag lemondtak, mert a túl sok nehéséggel járt volna kivitelezése. A legutóbbi adók: adó a telefonbeszélgetések után  (vonalas, mobil, s már eddig is 27 %-os áfa terheli) és a csábító «tranzakciós adók», melyekről ragyogó szerzőjük (Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter) az mondta, hogy az «ország 21. századi nukleáris csapásmérésének» új formáját jelenti (?!). A gond, hogy egyáltalán nem tréfált.⁽⁵⁾ „Csábító”, mert a neve jól cseng, a Franciaországban Sarkozy által felelevenített Tobin-ötletre emlékeztet, mely a spekulánsok világának megleckéztetésére szolgálna az intenzív tőzsdemozgások és nagy tranzakciók megadóztatásával. Itt azonban nem erről van szó, hanem csak egyszerűen minden pénzmozgás megadóztatásáról, a pénzkivételtől a sarki bankomatban egészen a tagsági díj átutalásáig, sőt a számlák postai csekken történő befizetéséig (gáz, villany). Röviden, az egyszerű fogyasztó  fejére koppint. Ezen felül pedig konokul elutasítják az egykulcsos 16 %-os személyi jövedelemadó felülvizsgálatát, mely a leggazdagabbak számára olyan ajándék, amely évente az államnak 500 milliárd forintjába kerül. Nem csoda, hogy a Fidesz, Orbán pártja támogatottsága szabadesésbe csapott: az áprilisi 25 % után május végére 16-17 %-ra esett.  Az (örökös) probléma az, hogy vele szemben senki nem áll, csak a szocialista párt tengődik a maga 15 %-ával. A szavazóképes személyek 51-54%-ának biztosan nincs szándékában voksolni.  

Határokon túli kontraproduktív nacionalizmus

De legalább lehetne a nacionalista politika sikerére hivatkozni! Magyarországon valószínűleg, de a szomszédos országokban paradox módon nem annyira. Meglepő, de a tények erről szólnak. Két példa. Romániában jún. 10-én tartották a helyi és önkormányzati választásokat. Erdélyben három magyar párt állt sorompóba: egy mérsékelt (RMDSZ – Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége)  és két másik határozottabbban nacionalista álláspontú. Az utóbbiak egyike, a Magyar Polgári Párt  nyíltan a hivatalos magyar politikát képviseli. Az eredmény, hogy csak nagynehezen érte el a 0,47 %-ot (a másik nacionalista párt a 0,40% -ot) a „békülékeny” párt 5,4 %-val szemben... Ugyanez történt a múlt évben Szlovákiában, ahol csak a mérsékelt párt (Most/Híd) szerzett 8 %-kal parlamenti helyeket Pozsonyban szemben a Budapestről nyíltan támogatott nacionalista párttal, mely egyetlen helyet sem ért el. Mégha ezek az eredmények (legalábbis a román választások) gyenge részvételen is nyugszanak, jelzik, hogy elutasításra talál a magyaroknál a «falakon kívüli belügyeibe» való budapesti beavatkozás. Bizonyos, hogy inkább azt jelenti Erdélyben főként, hogy „sem Budapest, sem Bukarest, hagyjatok békén bennünket!”.

De még a végén itt szemrehányják nekem, hogy csupa negatívum megítéléssel élek. Pedig még nem is idéztem fel a többit (a médiatörvényt, vagy a központi bank kérdését, a bírák ügyét, az Alkotmánybíróság hatáskörének csökkentését, stb.). Ismerjünk el azonban legalább az Orbán Viktor által intézményesített új rendszer egy pozitívumát: nem unatkozunk. Elég például elolvasni az új Alaptörvény előszavát (hitvallását), amely szerzője minden bizonnyal díjat érdemel (humor kategóriában).

Most azonban komolyan: nagyon sokan vagyunk, akik a jelentős színvonalú magyar kultúra, népművészet, zene, költészet, színház, mozi, konyha, képzőművészet csodálói vagyunk (nem is beszélve a sármos lakosságról vagy Budapest szépségeiről). De mennyi idejük marad még? Ha találkoznak velük, kérdezzék meg Kertész Imrét, Konrád Györgyöt, Fischer Ivánt, Schiff Andrást vagy Tarr Bélát ...

(1) „Veszélyesnek” ítéltetett (a 3-as vonal) egy közelmúltbeli szakértő által: 35 éves kocsik, közülük átlagosan kéthavonta egy kigyullad; instabil sínek és ballasztok, víz beszivárgás okozta repedések a falakon, stb...

(2) Az élelmiszerek alig olcsóbbak a franciaországiaknál és a gáz és villany árai 27 %-os áfát tartalmaznak.

(3) A projektet csak a lakosság 27%-a helyesli, ezek 49 %-a Orbán híveként deklarálta önmagát (magánfelmérés). Az akciót persze a parlament megszavazta, de tudjuk, hogy a kétharmad büszke birtokosaként Orbán  csinálja az esőt és a jó időt (…inkább az esőt…)  

(4) 1956. okt. 25-én a Kossuth téren összegyűlt tömegbe lőttek. 80-200 halott. A tragédiára eddig két emlékmű emlékeztetett. / Tisza István: az első világháborús miniszterelnök (Bismarck nagy csodálója). Szerepe, ahogyan apjáé, Kálmáné, eléggé vegyes, modernizálta a királyságot, de ugyanakkor a kisebbségeket akarta magyarosítani. Érdeme, hogy az antiszemitizmust elítélte és elutasította Szerbia megszállását 1914-ben.  1918-ben megölték.  

(5) Az idétlen szellemeskedés specialistája Matolcsy szintén észrevetette magát, amikor kijelentette, hogy  havi 47 000 forintból meg lehet élni (160 euró, amit egy közmunkát teljes munkaidőben végző munkanélküli kap), belügyminiszter kollégája (Pintér) hozzátette a kritikák visszaverésére:„Igen, lehetséges megélni, de kell még hozzá egy kis veteményes és pl. egy kecske is”... Ő sem viccelt...