2012. június 29., péntek

Kommentek a készülő költségvetésről



Az EU működéséről szóló Szerződés 127. cikkének  (4) bekezdése szerint az EKB hatáskörébe tartozó „valamennyi jogszabálytervezettel kapcsolatban, így a jegybankot érintő jogszabály tervezetét illetően, az EKB véleményét is ki kell kérni, és a véleményét figyelembe kell venni”.

Az idei évhez képest 2013-ban GDP-arányosan 60 százalékkal kevesebbet költünk majd alapfokú oktatásra, közel 40 százalékkal kevesebbet középfokú oktatásra, és 7 százalékkal kevesebbet felsőoktatásra.

Nem reform az, amikor nem megszorításnak nevezve pénzeket vonunk el alapvető jelentőségű rendszerektől. Az emberi erőforrás minőségének a megőrzése és a szociális ellátórendszerek működőképességének fenntartása lenne nagyon fontos a növekedési képességünk fenntartásához.


A költségvetési törvényjavaslat alapján a munkahelyteremtés közmunkával történik. Az erre szánt keret ugyanis 2013-ban jelentősen növekszik az ideihez képest. Papíron ezzel meg lehet oldani, hogy többen dolgozzanak, de ez nem valódi munkahelyteremtés. A közmunka ráadásul szembemegy egy másik kormányzati szándékkal, mely szerint a költségvetésből való foglalkoztatást csökkentenék, például a közigazgatásban dolgozók egy részének elbocsátásával vagy nyugdíjazásával,


A jövő évi költségvetési törvényjavaslatban a kormány a korábban tervezett 130 helyett 280 milliárdos tranzakciós illetékterhet vetne ki a bankokra, emellett megmarad a bankadó fele is. Ez a bevétel akkor is túl van tervezve, ha azt feltételezzük, hogy minden jelenlegi pénzügyi művelet Magyarországon marad. Nem fog azonban itt maradni, mert a multinacionális cégek különösen egy uniós országban nagyon olcsón és nagyon könnyen megtalálják a lehetőségeit annak, hogy adott esetben egy Magyarországon gyártott termék után egy szlovákiai leányvállalathoz érkezzen a bevétel, és abból a szlovákiai leányvállalat vásároljon anyagot. Ez az adó tulajdonképpen felhívás a transzferárazásra, hiszen a példánkban szereplő vállalat a külföldi leányvállalattól egy, a piacinál jóval alacsonyabb transzferáron könnyen áthozza Magyarországra a szükséges árut. Ez azt jelenti, hogy a cégek pénzmozgása sokkal kisebb értékű lesz, ami csökkenő adóbevételeket jelent.


A tranzakciós adó szabályait átíró törvénymódosító javaslatba egy komoly baki is becsúszott: a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) „a legalább egynapos legfeljebb kéthetes jegybanki betét elhelyezése” után kell majd tranzakciós illetéket fizetnie, azonban a jegybanki kéthetes betét 2007. január elseje óta nem létezik. Ehelyett az  MNB azóta heti egy alkalommal, kéthetes lejáratú kötvényt bocsát ki aukció keretében, amiből a kereskedelmi bankok mennyiségi korlátok nélkül vásárolhatnak.


Az IMF-megállapodás elhúzódása miatt csak 2013-ban közel 300 milliárd forintot veszítünk. Ez az óra 2010 ősze óta ketyeg, attól kezdve halmozódik ez a tétel a kamatok növekedésén, az államadósság átárazódásán és az emiatti adósságnövekményen keresztül.


Azt se nagyon érteni, hogy a Magyar Államkincstárt hogyan adóztathatja meg az állam, tekintve, hogy ez az intézmény az államháztartás része, és végeredményben az állam központi utalásokat végző szerve. A probléma egy kicsit hasonló, mint a jegybank esetében: az államkincstár vagy továbbhárítja azokra a terhet, akiknek rajta keresztül megy a pénz, vagy lenyeli a veszteséget. Az első szimpla megszorítás lenne, ha a lakosság az államkincstár utalásának a címzettje, akkor a lakosság fizetné, vagy az az állami, illetve önkormányzati intézmény, amelynek a számlájára megy a pénz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.