Egy narancsbárók által uralt álmos kisváros, egy gyakorlatilag meghirdetetlen, szájreklámra bízott helyi akció, néhány száz meglepett patrióta. Minden adva volt, hogy egy ad hoc akció kudarcba fulladjon. És egy reggeli kávé, meg egy lottószelvény kitöltése között láss csodát! 
A „Nagy Nemzeti Inzultáció” kérdőíveinek összegyűjtésére mobilizált „Kis Városi Toalett” alig két röpke óra alatt túlcsordult politikai latrina lett. Számítottunk ugyan arra, hogy a kérdőívek szerepét az emberek gyorsan összekötik a wc látványával, de hogy az Orbán Viktor torz vicsorgó manóvá retusált képével díszített levelek ilyen gyorsan sürgősségi papírrá váljanak (…papír, ami mindig elérhető…) ez bizony össznépi narancsmérgezésből fakadó hasmenést jelent. 
Leszámítva az ilyenkor már-már kötelező turbó-szittya észosztást, egészen jól megúsztuk a délelőttöt. Néha megjelent a „ nyóc évig senkise kérdezte meg…”, és a „miért baj nektek, ha a Viktorunk kíváncsi a véleményünkre” szöveg, de be kell vallanom (és ez nem holmi képmutató fair-play), hogy ez összesen két-három klasszikus, az esernyővel csapkodó kamikáze nyugdíjas volt, akikről azonnal kiderült, hogy még a kérdéseket se ismerik. (De Viktor szép ember, szeret minket, és amúgy is: mocskos kommunista mindenki más…és a többi). 
A városka pénzén fenntartott, állítólag közcélú tájékoztatást szolgáló sajtó-valami, a Bácskai Tapló programozott karaktergenerátorait, és a humán térfigyelő fényképészeit nem láttam megjelenni, pedig most direkt hívtuk őket. Talán ott rontottuk el, hogy stílusosan www.bajasajto.hu-nak címeztük az invitálást, hiszen – mélyen remélem -, hogy szégyenükben bújtak a névtelenség mögé. Sajnos, a bérenceknek ilyen kellemetlenségeket kell elviselniük.
Eljöttek viszont a hasonló paraméterekkel megáldott, legalább annyira drága és legalább annyira lojális városi televízió katonái. 
Remélem, hogy a felvételekhez fűzött kommentárjuk megmarad majd a központilag kötelező hazudozás adta bő keretek között, és nem éri el a Bácskai Tapló tudósítói teljesítményét. Hiszen ennek a közpénzen fenntartott médiumnak az erkölcsi nívója valahol a varangyos békák segge alatt konvergál. A klasszikussá vált alaptörvényt, „a hír szent a vélemény szabad” igencsak sajátosan értelmező kiskutyusoknak már-már inkább a művészi szabadság határait feszegető (na jó, egyszerűen nevezzük hazugnak) stílusa a legutóbbi kisvárosi tüntetés eseményeit is valamiféle, a tévedhetetlenségében megsértett Nagy Vezér önmarcangoló sirámaivá alakuló cikké torzította.
De örömködjünk tovább a mennyiségében meglepő, hiánypótló papírállomány összegyűltén, és képzelődjünk szabadon, hogy mi lett volna, ha a mi kis mobil politikai pöcegödrünket egy jó előre szervezett akció keretében rohadt narancs(bárókkal) szerettük volna megtölteni…
Milyen finom is a frissen préselt narancs leve…
-hcs-