Az 1960-as évek demonstrációin gyakorta lehetett hallani
a felvonulókat ezt skandálni: "Ho Ho Si Minh – harcolni és győzni fogunk" dicsőítve
ezzel a vietnami sztálinistát, aki az Egyesült Államok megszállása elleni harcot
vezette. A baloldal krémje saját rímeivel válaszolt: „Ho Ho Si Minh – hány
trockistát végeztél ki?" Ezzel utaltak a vietnami trockisták 1945-ös tömeges
lemészárlására, amit a sztálinista erők hajtottak végre. Hatvan évvel később a
mészárlás nagyobbrészt elfelejtődött.
A vietnami trockisták a független munkásosztály
politikája mellett álltak ki a francia és japán imperializmus, a sztálinisták
és más nacionalista erők ellen. Ezeknek
az embereknek a legyilkolása kövezte ki Ho Si Minh útját a hatalom felé erősítve
a sztálinista forradalom révén egy új elit hatalomra jutását. Vietnam példája mutatja,
miért kell kritikusnak lennünk a legsikeresebb nacionalista mozgalmakkal
szemben is.
Háttér
A 1880-as évektől Vietnam a francia birodalom része volt
Ázsiában, amit akkoriban Indokínaként ismertek. Vietnam három különálló
államból állt. Az északi Tonkin, amelynek Hanoi a legnagyobb városa. A térség központjában Tonkin és Annam egyetlen francia protektorátust alkottak. Délen
Kokinkína terült el, a Saigon
központú francia kolónia. Az Indokínai Kommunista Párt (IKP) 1930-ban alakult
Nguyen Ai Quoc vezetésével, aki később a Ho Si Minh nevet vette fel.
Az első vietnami trockisták
Franciaországban élő diákok voltak. 1932-ben végleges szakadás következett be közöttük. Az egyik
csoportot, amelyet Ta Thu Thau vezetett, a Küzdelemnek csoportnak neveztek (fr. La Lutte, «A küzdelem»
c. újságuk neve után). A másik Október-csoport néven vált ismertté szintén sajtójuk
neve után.
A Küzdelem-csoport,
a La Lutte 1933 és
1937 között részt vett az IKP-vel és más marxistákkal az Egyesült Frontban.
Sikerült elérniük, hogy a La Lutte tagjait, beleértve Ta Thu Thau-t beválasszák
a városi/községi tanácsba.
Az Október-csoport támogatta, de kritizálta is a La
Lutte-öt, amiért az túl szorosan működött együtt az IKP-vel. A Népfront azután
oszlott fel, hogy az IKP támadta a Egyesült
Frontot, és segített Moszkvának a trockisták elleni bírósági perekben.
Mindkét trockista
csoport jelentős teret nyert a munkásmozgalmon belül. 1937-ben trockista vezetés alatt szervezték meg
a Fédération Syndicale du Name Ky-t.
A szakszervezeti
szövetség aktív tagokkal rendelkezett legalább harminckilenc
vállalatban Saigonban és Cholonban, így a kormányzati fegyvergyárakban, a
vasutaknál, a villamosoknál, a vizet és elektromosságot szolgáltató cégeknél,
illetve olajvállalatnál, számos
rizsfeldolgozó cégben, fazekasműhelyben,
cukorfinomítókban, szeszfőzdékben,
és a kikötőkben.
A trockisták azonban már ezt megelőzően meghatározó erőt képeztek Kokinkínában az 1936-ban és 1937 elején zajló
sztrájkhullám során.
A Küzdelem-csoport
folytatta a La Lutte kiadását francia nyelven, és 1939-ben kiadták vietnámiul
is Tranh Dau néven. Az 1939-es kokinkínai választásokon, melynek célja az volt, hogy
törvényhatósági tanácsba
juttassanak képviselőket, három trockista csoport a Küzdelem, a Ta Thu Thau,
Tran Van Thach és a Phan Van Hum az
összes szavazat 80%-át kapta meg, megverve ezzel konstitucionalistákat, a sztálinistákat
és másokat egyaránt. 1939-ben
3000 körül lehetett a csoportok taglétszáma.
Az Október-csoport
szintén aktív volt. Legálisan megjelenő lapjukat a Le Militant-t 1937 végén már
titokban kellett terjeszteni, mivel támogatták a sztrájkokat. Azonban az
Október Magazint még egyszer elkezdték kiadni "fél legális
magazin"-ként, és elindították a Tia Sang (Szikra) nevű újságot is,
először heti,majd az 1939-re napilapként.
A második világháború kitörésekor a
francia gyarmati rendőrség kétszáz sztálinistát és trockistát tartóztatott le és
illegalitásba kényszerítette a szervezeteiket.
1945
márciusában a japánok, akik már 1940-ben megszállták Francia-Indokínát,
félreállították az ezidáig helyén hagyott, bábkormányként működő francia adminisztrációt.
Miután az USA
atombombát dobott Hirosimára és Nagaszakira, a japánok augusztus 15-én kapituláltak.
Hatalmi vákuum jött létre forradalmi helyzetet szítva ezzel, melyben számos erő versengett a hatalomért.
1941-ben Ho Si Minh gyűlést hívott össze Kínában, abból a
célból, hogy megalapítsák a Viet Minh-et („Viet-nam dot-lap dong minh”
rövidítése, jelentése: Liga a Független Vietnámért)
Augusztus
18-án a Vietminh ellenőrzése alá vonta Hanoit, és kezdte megszervezni az erőit
délen is. Sztálinista irányvonalát a Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia
és az Egyesült Államok között a háború
idején létrejött szövetség határozta meg, célja az volt, hogy támogassa a szövetségeseket, mint a "nemzeti felszabadításhoz" vezető utat.
Az Október-csoportot
Internacionalista Kommunista Ligaként (IKL) 1944 augusztusában újraszervezték.
Több tucatnyi tagja volt, köztük sok volt a tapasztalt káder. A Küzdelem-csoportot
1945-ben május és június között újraalapították.
Saigonban, miután a japánok megadták magukat, az
Egyesült Nemzeti Front (ENF) vette át hatalmat. Az ENF olyan nacionalistákból állt,
mint a Vietnam Függetlenségért, Ifjúsági Élcsapat és vallási szekták, mint
például a Hoa Hao és Cao Dai.
Mindössze a sztálinisták által terjesztett és az akadémiai történészek által ismételgetett mítosz, hogy a Küzdelem-csoport részt
vett az ENF-ben, erre vonatkozólag sem bizonyíték, sem olyan dokumentum sem létezik,
amelyet az ENF vagy az IKL adott
volna ki.
Ugyanekkor indult a munkások küzdelme,
a parasztság lázadása. A lázadás csúcspontja a munkásosztály által Tonkin
tartományban létrehozott kommuna volt. Egy IKL tag és korabeli szemtanú
szerint: "A Champu kerületben (városok halmaza 300 000 lakossal) a
Hoa-Gay-beli bányászok
fellázadtak, munkástanácsokat állítottak
fel és igazi proletárállamot hoztak létre. A munkások átvették a
bányákat, a villamosokat, a vasúthálózatot és a távíró rendszert, letartóztatták
a főnököket és a rendőröket, valamint szétzúzták a régi imperialista állam helyi apparátusát…
Minden termelőeszköz a munkások közvetlen irányítása alá került, az általuk választott
és teljes mértékben általuk irányított munkástanácsok által. A bármilyen
fizikai és a szellemi munka egyenlő bérezésének elve a gyakorlatba is át lett
ültetve. A közbiztonságot a felfegyverzett dolgozók biztosították.” Fennállásának három
hónapja alatt (augusztus végétől 1945 decemberéig) az első proletárállam
normálisan szinten tartotta a bánya kitermelését, gazdasági stabilitást biztosított
a régióban,
intenzív küzdelmet folytatott az írástudatlanság ellen, és bevezette
a betegek ellátását.
Az első népi
tanácsok Saigonban lettek megszervezve augusztus 19-én.
A IKL nagyon
aktív volt a tanácsok létesítésében, három hét alatt több mint 150-et
szerveztek, hogy helyi szinten átvehessék a hatalmat. Egy
tartománybeli központi tanácsot állítottak fel, hogy koordinálják ezeknek a népi tanácsoknak a vezetését
a trockista vezetés alatt.
Az IKL-nek saját nyomdája és kiadója volt, háromóránként
szétosztották politikai irányelveiket (direktíváikat) az emberek között
közlemények formájában.
Lu Sanh Hahn szemtanú szerint, aki IKL tag volt: augusztus
19-én a Saigon-i Ban Co kerület munkásai léptek elsőként akcióba. Felállították
az első népi tanácsokat délen. Néhányan az utcára mentek puskákkal, amit a
japánoktól loptak és hónapokon át
rejtegettek. Mások különböző
típusú, kétes eredetű pisztolyokat
hordtak maguknál.
Ezalatt a
Küzdelem-csoport kiterjesztette a tevékenységét északon Hanoi a régióra. Egy
napilapot adtak ki ott Tranh Dau (Küzdelem) névvel, amelynek
az elérhető adatok szerint a példányszáma több
mint 15000-re tehető.
Augusztus
21-én 300 000-en tüntettek végig Saigonban. A trockisták a munkások
felfegyverzését követelték, nemzetgyűlést,
valamint munkás- és parasztkormányt.
A sztálinisták
augusztus 22-én Saigonban, Tran Van Giau vezetésével azt kérték ENF-től, hogy oszlassa fel
magát. Az Élcsapat Fiataljai elszakadtak az ENF-től és és Vietminh-hez
csatlakoztak. 25-én a Vietminh megszállta az ENF irodáit, és hatalmas tüntetést
szervezett Saigonban, hogy megszilárdítsa a hatalmát, kiterjesztve a hatalmukat
Vietnám mindhárom részére.
Szeptember
2-án a sztálinisták újabb tüntetést szerveztek a függetlenséget kikiáltására és
(micsoda irónia!) üdvözölték a szövetséges
erők megérkezését. Körülbelül 400 000 ember menetelt Saigonban, csak azért,
hogy a francia gyarmati fegyveres erők tüzet nyissanak rájuk…
Szeptember
4-én a népi forradalmi bizottság felhívást intézett a gyárak és a gyárak kisajátítására (köztulajdonba vételére).
Szeptember 6-án a Vietminh propagandatámadást indított a trockisták ellen,
ugyanakkor, amikor brit katonák partra szálltak Vietnamban. A következő nap
Tran Van Giau megparancsolta, hogy az összes nem kormányzati szervezet tegye le
a fegyvert.
A Vietminh
kormány Saigonban őrizetbe vette népi tanács tagjait. Lu Sanh Hanh így
emlékszik vissza: "Szeptember 14-én a sztálinista rendőrfőnök, Doung Bach
Mai felfegyverzett különítményt küldött, hogy körülvegyék a tanácsok székhelyét, amikor a gyűlés
teljes ülésszakot tartott.
Úgy jártunk el, mint valódi forradalmi militánsok.
Engedtük rendőrségnek, hogy letartóztassanak bármiféle erőszakos ellenállás
nélkül, habár mi többen voltunk, és mindannyiunk fel volt fegyverezve. Elvették
a gépfegyvereinket és pisztolyainkat, és átkutatták a székhelyeinket, széttörték a
bútorokat, széttépték a zászlóinkat, ellopták az írógépeinket, és elégették az
összes papírunkat.”
A saigoni lázadás
1945 szeptember 22-23. éjszakáján francia csapatok a
ghurkák támogatásával, brit tisztek parancsnoksága alatt visszafoglaltak
számos rendőrállomást, a postát, a központi bankot és a városházát Saigonban.
Néhány francia csapat élve akarta
megnyúzni a vietnámiakat, hogy "bőrszandálokat készítsenek belőlük".
Ezek a hírek
lázadást robbantottak ki Saigon munkásnegyedeiben. Nemsokára nagyon távoli
helyektől robbanásokat lehetett hallani. A megmozdulás spontán módon tört ki.
Ngo Van szerint a lázadók nem alkottak homogén csoportot.
Benne voltak a népi tanácsok tagjai, az Ifjúság Élcsapata, vallásos szekták, és még a
„kiszállt” sztálinisták is.
A munkások
egy saigoni negyed, Go Vap egy nagy villamosmegállójában ütőképes munkásmilíciát szerveztek, melyet az
IKL is támogatott. A milícia felhívást adott ki a munkásokhoz, fegyverezzék fel
magukat, és a készüljenek a harcra a brit és a francia imperializmus ellen.
Október 1-én fegyverszünetet
jelentettek be. Október 5-én Leclerc tábornok – a francia expedíciós erők feje
– érkezett meg, hogy "visszaállítsa a rendet", és "erős
Indokínát építsen ki a Francia Unióban”. Az ezt követő hónapokban, a franciák
visszavették a Vietnam feletti ellenőrzést a Vietminh hozzájárulásával.
1946 márciusában Ho Si Minh aláírta az egyezményt
arról, hogy elismeri északon a franciákat, továbbá azt, hogy francia felügyelet
alatt egyesítsék újra az országot. A Vietminh csak azután kezdte függetlenségi harcát,
mely által 1954-ben a franciákat, 1975-ben az amerikaiakat sikerült kiűzni,
amikor a franciák a visszaállították a közvetlen
gyarmati uralmat.
Elnyomás
A sztálinisták azért harcoltak, hogy szétmorzsolják a
népi tanácsok hatalmát, amely spontánul kezdett szárba szökkeni a városi
területeken. Képesek voltak hatalmat szerezni a nacionalista demagógia által, a
fegyverek ereje révén és a gyilkosságok által, amelyeket a Ty Cong-Au nevű
titkosrendőrség vitt végbe.
A Vietminh nem
fogadott el semmiféle kritikát, a legenyhébb célzást sem, amelyet gyakorolni mertek
vele szemben. Ezekkel fizikailag számoltak le. A Küzdelem-csoport tagjai estek
áldozatul először a sztálinista terrornak, annak ellenére, hogy
kinyilvánították "kritikus támogatásukat a Vietminh-kormányzattal
szemben".
Ta Thu Thau meggyilkolásának körülményei jelenleg még nem
tisztázottak. Tran Van Thach, Nguyen Van So, Nguyen Van Tien és más munkásokat
Kienben öltek meg 1945. október 23-án. Phan Van Hum és Phan Van Chanh eltűntek
valahol azokon a területeken, amelyek a gerillák ellenőrzése alatt voltak Kokinkínában,
Ngyuen Thi Loi-t Bihn-Dangban (Cholon) ölték meg 1945 októberében. Le Ngoc-ot
és Ngyuyen-Van Ky-t, az IKL tagjait halálra kínozta a Ty-Cong-Au
titkosrendőrség 1946 elején. Más IKL tagokat, mint Thi Thai Tong-ot, kegyetlenül
lemészároltak és tömegsírba temettek több száz másik emberrel együtt.
A tonkini régió bányász-kommünét Ho Si Minh Ho Si Minh ideiglenes kormányának csapatai oszlatták fel, a munkástanácsok
rendszerét pedig szétzúzták. Vidéken a Vietminh visszaadta a parasztok által
birtokba vett földeket az eredeti tulajdonosoknak.
Ho Si Minh véres uralma
Ho Si Minh Vietnam
sztálinista vezetője volt majdnem négy évtizeden keresztül. A mozgalom vezére
Hanoi-ban 1945-től egészen 1969-ben bekövetkezett haláláig. Ő volt a szellemi
atyja a vietnami trockisták meggyilkolásának – ha nem a tulajdonképpeni
ítéletvégrehajtó…
1939-ben három
levelet írt, amelyek előkészítették a terepet a gyilkosságok számára. Úgy
mutatta be a trockistákat, mint "bűnözők bandáját" és "a
fasizmus vadászkopóit" és mint "a legrosszabb hírű árulókat és
kémeket" (1939. május 10.). Elment az IKP tagokhoz, hogy arról meséljen,
miszerint a trockisták "együttműködnek a megszállókkal és
"szabotálják a mozgalmat" (1939. július 7.) Azt állította, hogy 100
000 dollárt kapnak havonta a japánoktól. Egy beszámolóban, amit ugyanebben az
időben írt, arról szól, hogy: "a trockistákat politikailag kell
megsemmisíteni."
1945 októberében Hanoiban az IKP újságja arról írt, hogy
"a trockista bandákat azonnal le kell vadászni", és 1946 februárjában
a belügyminiszter arról beszélt, "azokat, akik a parasztokat a földbirtokok
elfoglalására bíztatják, irgalom nélkül kell megbüntetni."
Amikor Ho Si
Minht 1945-ben Párizsba látogatott, a francia trockista Rodelphe Preger
megkérdezte, hogyan és miért ölték
meg a vietnami trockistákat. Ő erre azt felelte, hogy a helyi Vietminh-tisztek ölték meg őket Hanoiban olyan körülmények között, amelyben
lehetetlen volt ellenőrizni, mit csinálnak a helyi vezetők.
És ugyanezen az útnak az alkalmával Ho Si Minh azt állította
a francia szocialistának, Daniel Guerinnek, aki szintén érdeklődést tanúsított
Ta Thu Thau-val kapcsolatban, hogy: " Mindenkit megtörök, aki nem követi
az általam kijelölt utat".
Az
augusztusi forradalomról (1960) szóló hivatalos történelmi adatok szerint Ho Si
Minh rezsime beismerte, hogy „fel kellett fedniük a szabotőröket”, és hogy
"őrizetbe kellett venniük a trockista banda vezetőit."
További információk:
Köszönet a megjegyzésekért és javításokért ebben a
cikkben Simon Piraninak, aki angolul fontos anyagokat tett elérhetővé a vietnami
trockizmusról. Kiváló a beszámoló egy résztvevőtől, Ngo Van forradalmártól, akit
nem tudtak megtörni (Index 1995). Néhány anyag a vietnami trockizmusról
elérhető a weben, kiváltképpen a Forradalmi Történelem oldalon www.revolutionary-history.co.uk és az Encyclopaedia of Trotskyism
On-Line-on, ami a Marxista weblap www. Marxists.org része volt.
Az eredeti publikáció:
(baloldali radikálisok fordítása)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.