Németország

A munkaerőpiac: mars vissza, asszonyok, a konyhába

Versenyképesség, rugalmasság, piacgazdasági reform … Asszonyok, akik férjüktől függenek gazdaságilag. Visszaküldve a konyhába, mert a nők fele csak részmunkaidőben dolgozhat a «minijobok» keretében, kevesebb mint havi 450 euróért. Válás, a férj munkájának elvesztése – és máris ott a szegénység.  

«Essenben idős személyek számára otthonukban segítséget nyújtó személyeket keresünk», hirdeti a munkaügyi szövetségi hivatal (Arbeitsagentur). A hároméves speciális képzésen felül azt kéri, hogy a jelentkező rugalmas legyen, autonóm, munkájában eltökélt, gyakorlattal rendelkezzen és jogosítvánnyal. Mindezt a munkaidő mennyiségének megjelölése nélkül és havi 400 euróért! «Részmunkaidő vagy teljes», csillogtatja a hirdetés. A «minijobok» egyik fajtája, olyan prekaritásos munka, amely 10 éve, a munkaerőpiac deregularizációja, az első Hartz-törvény óta terjed mint a pestis.

A neoliberális Hartz-törvényeket Gerhard Schröder szociáldemokrata és zöld kormánya vezette be, 2003 és 2005 között léptek érvénybe. Védelmezői szerint a munkanélküliséget csökkenti és munkahelyeket hoz létre. A valóság nem ilyen rózsás, különösen nem a nők számára.

A minijobok eleinte heti 15 órában és havi 325 euróban lettek limitálva, aztán az első törvény megszüntette a munkaidőlimitet és megemelte a plafont 400 euróra (ezévtől 450).  

Eredménye a rendkívül rosszul fizetett 7 milliós minijobber-tábor. Ma már ezért a havi 450 eurós bérért heti  24 órás munkás is követelhet a munkáltató, mégha 90%-uk heti 20 óránál kevesebbet is dolgozik. Ha csak heti 20 órát is számolunk, 5,60-as órabérre jön ki. 15 órás is csak 7,50 eurós órabér. Kétharmaduk nő. Ezek háromnegyedének ez az egyedüli munkája. Több mint egymillió a kereskedelemben, 800 ezren takarítók, 400 ezren az egészségügyben. A vendéglátásban minden második dolgozó minijobber! Mivel a munkáltatók számára az egyetlen feltétel, hogy a havi bér ne haladja meg a 450 eurót…

A minijob formulája: «bruttó fizetés=nettó fizetés». A munkáltatónak nem kell társadalombiztosítást fizetnie, csak 30 %-os átalányhozzájárulást. Csapda a dolgozók számára, mert nincs számukra betegbiztosítás, munkanélküli biztosítás. Nyugdíjbiztosításuk pedig nevetségesen alacsony: 45 éves minijob-munkaviszony után mindössze havi 140 euró!

Minden tizedik 18-64 év közötti nő ebbe a kategóriába tartozik. Férje betegbiztosításától függ, nyugdíjas korában a nyomor vár rá. Sokan – még fiatalon – fel sem fogják mit jelent, “nagyszerű, a bruttó egyenlő a nettóval”. De életük a férjüktől függ. A minijob a férfiak érdekeire is rájátszik, ha az asszony keveset keres, azok adója kisebb.

Tényleg több lett a munkahely? A 2002-es 62%-ról 2012-re 71,5%-ra emelkedett azok száma. De a munkaórák száma nem nőtt, tehát a munka volumene ugyanakkora. A teljes munkaidős foglalkoztatás csökken, a részmunkaidő egyfolytában emelkedik. Nem feltétlenül saját akaratából , de majdnem minden második német nő részmunkaidős (Franciaországban háromból kevesebb mint egy).

10 éve a hatalmon levő szociáldemokraták döntöttek a “reformokról”. Ma programjuk középpontjában a minimálbér emelése áll, és a minijobokat is társadalmi terhekkel akarják illetni. De optimizmusra nincs sok okunk. A 900 ezer kölcsönzött dolgozó 70 %-a férfi, a minijobokról pedig kevés szó esik, holott azok hétszer több dolgozót, főleg nőt érintenek.