IMF –"halállista"

Olivier Bailly európai bizottsági szóvivő erősködik, hogy «több helyen is pontatlan a magyar sajtóban megjelent EU-IMF-lista, a kikerült információk nem fedik a valóságot». Bailly szerint igazából a magyar makrogazdasági helyzetképet vázolja, és kifejti, hogy milyen lépéseket javasolnak.  A dokumentum tartalmáról, mivel az bizalmas, a szóvivő ugyanakkor nem tudott tájékoztatást adni, a tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak.

Aztán olvashattuk a kormány által titkosan kezelt levelet, amit az IMF-EU páros írt július végén, a hiteltárgyalások első fordulójának lezárása után. Az szja-átalakítással, a szociális kiadások áttekintésével, az Alkotmánybíróság hatásköreinek visszaállítása és az MNB-t sújtó, az EU által is kifogásolt tranzakciós adó eltörlése kapcsolatban lépéseket várnak, méghozzá azonnal.

Ennek a receptnek a főbb elemei:

• a kiadások csökkentése (részben a szociális kiadásoké, itt jelenik meg a nyugdíjak kérdése),
• ésszerűbb elosztású és a versenyszférát kevésbé terhelő, egyszerűbb adórendszer ( a tőketerhek további csökkentése), a foglalkoztatás és a gazdaság növekedésének ösztönzése (részben az adórendszerrel),
• a vállalatok – és külön a bankok – terheinek csökkentése a hitelezés újbóli beindítása érdekében ( a folyamatosan óriási nyereséggel bíró bankoké is!),
• a befektetői bizalom visszaszerzése, középtávra tervező, kiszámítható gazdaságpolitika és jogi környezet(nyilván kiszámíthatóan alacsony munkabérekkel).

És persze szükség van strukturális reformokra, az állami közlekedési cégek gatyába rázására, az önkormányzati kiadások visszafogására (utóbbival kapcsolatban megjegyzik, aggasztó, hogy a feladat- és hatáskörök elvonása, központosítása után is milyen magas maradt). Merthogy létszámcsökkentés kell a közszférában; a szociális kiadások átvizsgálása-visszafogása szükséges; az állami vállalatok áttekintése, a közlekedési cégek, a BKV és a MÁV átalakítása (privatizáció) szerepel: az állami tulajdon aránya most is magas, ennek fényében a versenyszférában való további terjeszkedés, a kormánynak keresnie kéne az állami tulajdon csökkentésének lehetőségét.

Márpedig az IMF-EU hitelprogram csak ebben a megváltozott politikai keretben képes segíteni az állam fenntartható piaci finanszírozásának elérésében.

Az ötoldalas levelet nehéz lenne nem diktátumokkal teli dokumentumnak minősíteni.