2012. szeptember 17., hétfő

Óriási a nyomor Magyarországon



Sokkoló becslés – Négymillióan a létminimum alatt Magyarországon? A KSH előző évi adatai alátámasztják Ferge Zsuzsa elképesztő számítását - írta a Népszabadság.
Sokkoló becslést tett közzé Ferge Zsuzsa szociológus egy nemrég megjelent írásában. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének felkérésére írt cikkben a szociológus azt írja: közel négymillióan élnek a létminimum alatt. Ez első hallásra sokkolónak tűnik, de a szakembereket nem érhette meglepetésként: utolsó létminimum-számítását 2010-ben tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal, s a számított értékek alapján a lakosság 37 százaléka, azaz 3,7 millió ember él létminimum alatt. (Ez egy főre vetítve 2010-ben átlagosan 64 ezer forint volt.)

A szociológus szerint a létminimum alatt élők száma az elmúlt másfél év szegényedési tendenciái alapján 2012-ben már elérheti a négymilliót. Ferge Zsuzsa rámutat: a létminimum alatt a 2000-es évek elején hárommillióan, az évtized közepén pedig már 3,2 millióan éltek. Vagyis az elmúlt néhány évben hétszázezer emberrel bővült a relatív nélkülözők aránya. Nagyon fontos tisztázni ugyanis: a létminimum nem jelent minden esetben szegénységet - írta a Népszabadság.

A KSH a létminimum összegét úgy határozza meg, hogy „az biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény szükségletek kielégítését”, azaz valamivel a léthatár fölött van. E számítás azonban arra mindenképpen alkalmas, hogy világosan jelezze: egyre lejjebb csúsznak a középosztályhoz tartozó családok, a szegénység mélyül. Ferge Zsuzsa szerint a számok azt is mutatják, „hogy a középosztálynak is mind nagyobb része küzd elemi megélhetési gondokkal”.


Nagyobb, mint azt az ország forrásai indokolnák

„Kivezették a gáz- és közműtámogatások jelentős részét. Legalább egymillió ember a 16 százalékos egységes adókulcs, az adójóváírás megszüntetése és a reálbérek csökkenése miatt ténylegesen kevesebbet visz haza, mint egy éve. Ezek között az alacsony jövedelmű emberek között vannak pedagógusok, portások, ápolónők, vagyis olyan emberek, akik korábban még valahogy meg tudtak kapaszkodni” – így a szociológus, aki cikkében azt is leírja, a havi húszezer forint alatt élők száma 600 ezer körüli. Megállapítja, hogy „a mélyszegénység és a nyomor nagyobb, mint amit az ország forrásai indokolnának”.

– Megdöbbentő, de nem meglepő – Márton Izabella így értékelte Ferge Zsuzsa számítását. A Magyar Szegénységellenes Hálózat vezetője kiemeli, semmilyen kormányzati vízió nem rajzolódik ki, miként lehetne ennek a négymillió embernek a helyzetén javítani. – A hivatalos létminimum 78 ezer forint, amelyhez képest az egy-két tízezer forintos segélyösszegek brutálisan messze vannak. Még a 47 ezer forintos közmunkabér is: hol van az a létminimum összegéhez képest? A közmunka még a létminimum szintjére sem emel, mindössze a dolgozó szegények számát növeli – fogalmaz, hozzátéve: a mutatók romlását az is fokozza, hogy sem a családi pótlék, sem a segélyek összegei nem emelkedtek 2008 óta. Sőt az aktív korban lévő, de a munka világából tartósan kiszorult emberek segélye 28 500-ról 22 800 forintra csökkent.

Lecsúszik a középosztály

Havas Gábor szociológus is azt mondta a Népszabadságnak: a létminimum alatt élők száma a középosztály csúszása miatt növekszik.

– A közszolgálatban dolgozók, így a pedagógusok egy részének jelentősen csökkent a jövedelme. Ez főleg amiatt van így, mert kivezették az adójóváírást, és sok helyen zárolták az oktatásra fordítható pénzek egy részét is. Így sok pedagógus már egyáltalán nem részesül a korábban megkapott béren kívüli juttatásokból, túlóra-kifizetésekből – mondja, hozzátéve: a rokkantnyugdíjazást felülvizsgáló kormányintézkedés következtében is sokan véglegesen elszegényednek.

Felidézi egy 55 éves férfi történetét, akinek 35 év munkaviszony után súlyos betegsége miatt korábban rokkantnyugdíjat állapítottak meg, havi kilencvenezer forint volt. A betegségéről annyit, hogy a végbelét a hasfalára kellett kivezetni, az állapota folyamatos gyógyászati segédeszközt, úgynevezett sztómazsákot is igényel. Az új orvosszakértői minősítés alapján elvették a nyugdíját, és most harminc-egynéhányezer forintos járadékot kap, mindeközben az általa használt gyógyászati segédeszköz ára az állami támogatás drasztikus csökkentése miatt megdrágult. – Ezek egyedi példák, de összeáll belőlük a létminimum alatt élők számának ijesztő gyarapodása – fogalmaz Havas Gábor.

A jövedelmi egyenlőtlenségek is tovább nőnek

Amellett hogy egyre többen csúsznak létminimum alá, az elmúlt egy-három évben a jövedelmi egyenlőtlenségek is tovább nőnek.

Krémer Balázs szociológus, a Beszélő című folyóirat aktuális számában megdöbbentő adatokat közöl az egyre mélyülő egyenlőtlenségekről, az állami újraelosztás igazságtalanságáról. „2009-ről 2010-re a háztartások egy főre jutó jövedelme évi 910 ezer forintról 940 ezerre nőtt, ezen belül a legszegényebb egytized egy főre jutó háztartási jövedelme bruttó 12 ezer, nettó 9 ezer forinttal csökkent – ez minden igazságossági elvnek ellentmond! –, míg a leggazdagabb egytized egy főre jutó bruttó jövedelme 98 ezerrel, nettó jövedelme az adóváltozások hatására 314 ezer (!) forinttal nőtt” – írja Krémer, hozzátéve, ez az igazságtalanság abban is megmutatkozik, mekkora arányt képeznek a szociális jövedelmek a legszegényebbek és a leggazdagabbak jövedelmeiben.

„Az alsó és felső decilis adatait összevetve az látszik, hogy a legmagasabb jövedelmű háztartási decilisben egy főre vetítve átlagosan évi 303 ezer forinttal magasabb összegben kapnak szociális juttatásokat, mint a legalsó decilisben, vagyis mintegy 2,5-szer több jut fent a szociális jövedelmekből egy főre, mint lent – számolja a szociológus a KSH-adatokból.

Lenne rá megoldás

A szegénység újratermelődésének egyik fékezője lehetne a közoktatás szelektivitásának csökkentése. Az új köznevelési és szakképzési törvény épp az ellenkező irányba tolja az oktatási rendszert. Egy másik, a szegénységet mérséklő eszköz lehetne a szociális szolgáltatások megerősítése, amely a bajba jutott családokat segíthetné krízishelyzetben. Takács Imre szociológus, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke azt mondta a NOL-nak: az a társadalmi csoport, a középosztály alsó része, ahová a szociális munkások, segítő szakemberek zöme tartozik, megállíthatatlanul szegényedik.

A cafeteria elvonása, az adójóváírás kivezetése, az adóváltozások hátrányosan érintették őket. Egy a közelmúltban tartott konferencián arról számolt be a segítő szakmában dolgozó szakemberek egy része, hogy többen maguk is adósságcsapdába kerültek, folyamatos gondot okoz számukra a megélhetés. Takács Imre szerint ez a helyzet súlyosbodott tavaly óta.

A családsegítők kliensforgalmán is érezhető a gazdasági válság mélyülése. Megjelentek olyan diplomás emberek, akik letagadják a végzettségüket csak azért, hogy árufeltöltői munkát kaphassanak. Többen azért jönnek a családsegítőbe, hogy önkéntes munkát végezhessenek, mert harminc nap munkában töltött időt fel kell mutatniuk a segélyhez. Közülük számosan azt tervezik: a perspektívátlanság miatt külföldre mennek.

Külföldre mennének a fiatalok

A Tárki fölmérése szerint az elmúlt húsz évben soha nem volt olyan magas a külföldre készülők aránya, mint 2012-ben. Ma csaknem minden ötödik magyar felnőtt, a megkérdezettek 19 százaléka tervezi, hogy rövidebb vagy hosszú távon külföldön vállalna munkát, vagy véglegesen kivándorolna. Sík Endre szociológus, a Tárki Zrt. munkatársa úgy nyilatkozott: a korábbi felméréseikből is az derült ki, hogy a külföldi munkavállalást vagy letelepedést tervezők leginkább a fiatalok köréből kerülnek ki. Később természetesen nem mindegyikük váltja valóra ezt az álmát. A képzettség szempontjából a gimnáziumot végzettek körében nagyobb azok aránya, akik nem találják itthon a helyüket, és a munkanélküliség is határozottan abba az irányba orientálja az embereket, hogy elmenjenek, mondta a szociológus - írta a Nol.hu.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.