Nemzetközi informàciók

Nemzetközi információk

89.sz. (458) –2012.aug.31.

Dél-Afrika

Utolsó pillanatban érkezett

Az ügyészség Marikana az aug. 16-i rendőrsortűz után letartóztatott 270 sztrájkoló bányászt vádolja az 34 társuk haláláért (aug. 30.).

Soha jobban nem volt szükség arra, hogy állásfoglalásotokat elküldjétek a dél-afrikai kormánynak és nagykövetségeinek:

•          a Marikana bányászai elleni megtorlás azonnali leállítását!

•          a 270 letartóztatott bányász azonnali szabadonbocsátását!

Cím:

Entente internationale des travailleurs,

87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris, France

Mail: eit.ilc@fr.oleane.com

Továbbítani fogjuk üzeneteteket Dél-Afrikába!

A MARIKANA-mészárlás utáni helyzet elemzése  

(SOPA, Socialist Party of Azania, Azaniai Szocialista Párt 27/08/2012)

                                               

      Lybon Mabasa, a SOPA elnöke                    

A kormány, a COSATU és a hozzá tartozó szakszervezetek szándéka az, hogy az úgynevezett vadsztrájkban résztvevő 28 ezer bányász és az őket szervező AMCU-szakszervezet ellen kíméletlen támadás induljon. Különösen a legyilkolt munkások a hibásak saját halálukért, mert machetét és fütyköst vettek kezükbe.

A rendőrfőnök, Riah Phiyega asszony arra hívta Dél-Afrika népét, hogy semmiféle szolidaritást ne vállaljon a megöltekkel kapcsolatban, hanem inkább a «szegény elpusztult rendőrökkel» szemben. Az ilyenfajta nyilatkozatok az apartheid rezsimre emlékeztetnek…

A vizsgálathoz közelálló személyek szerint a boncolási eredmények ellentmondanak annak a rendőrségi verziónak, hogy a rendőrök csak visszalőttek volna.

A «The Star» (2012. aug. 27.): «a boncolás alapján a tüntetők nagy része már menekült, mikor lelőtték őket. Számos esetben a golyó a hátat érte és a mellen van a kimeneti nyílás. Csak egy kisebbséget ért a halál szemből.»

A fekete többséget az ördögi «déjá-vu» érzése fogja el.

Sokak állítják, a rezsim átlépte a vörös vonalat, nyíltan represszív, amit már sokunk előre megjósolt.

A hárompárti koalíció azt állítja, populista szándékok akarják a NUM szakszervezet és a konfliktus eredője, a COSATU szövetség megosztását.

De amikor a dolgozókkal beszéltünk, még a NUM-hoz tartozók is, különféle fenntartásaikat fogalmazták meg vezetésükkel szemben.

A szakszervezeti bürokrácia és a dolgozók között nyíló szakadék elfogadhatatlan, csakúgy, mint a szakszervezeti vezetők kormányszerepre áhítozása.

Igaz, hogy az ANC számos vezetője a NUM-tól érkezett, mint Cyril Ramaphosa, Elijah Barayi, a COSATU első elnöke, Kgalema Motlanthe, az ANC alelnöke, Zwelinzima Vavi, a COSATU jelenlegi elnöke, Frans Baleni (hosszú a lista), de ugyanakkor a bányászok szinte a semmiért dolgoznak ma is és gyalázatos körülmények között élnek. A nők számára még elviselhetetlenebb, mert nincsenek számukra elkülönített létesítmények sem.

Az AMCU ígéretes fejlődésen ment át Gauteng, Limpopo, az észak-nyugati és a Mpumalanga bányáiban. Ez a tény erős nyomást gyakorolt a COSATU-ra, annak legerősebb szakszervezetére, a NUM-ra. De más szakszervezetek, ha nem is veszítettek tagságukból, ugyanúgy nyugtalanok. A gondok középpontjában ott áll a COSATU, a kormány és nagytőke egyezsége.

A COSATU szakszervezeteinek legtöbbje az tőke elnyomórendszere és a kormány megtorló politikájának támogatója. Például egyik szakszervezete, a SADTU, a pedagógusoké, ma is ugyanilyen természetű gondok nyomát viseli.

Annak a ténynek ellenére, hogy a sztrájkot nem a COSATU szervezte, nagy szolgálatot tett volna a szövetségnek azzal, ha a dolgozókkal szolidáris lett volna (hiszen számosan a NUM tagjai).

Szerintünk teljesen világos a munkásokkal történt beszélgetések alapján, hogy a COSATU álláspontja vezetett a dolgozók megosztásához. Ez akkor is így van, ha néhány kollégájuk, barátjuk is a rendőrség áldozata lett.

Egy kis szimpátia, szolidaritás megváltoztathatta volna a dolgok menetét.

A munkások házborzongató részleteket árultak el. Megfigyelték például, hogy az úgynevezett «taktikai visszavágó svadron» fedezet nélkül közeledett, könnygázgránátok nélkül, védőálarc nélkül, arcvédő sisak nélkül – de géppuskával, amit nem habozott használni.

A bányászok úgy mondják, először harci helikopterről támadták őket, aztán a másik oldalról a rendőrök, és visszanyomták őket oda, ahol végül végülis lemészárolták őket. Ezt is filmezték le.

Az emberek is azt tapasztalták a halottasházban, hogy sok áldozat kapott golyót a hátába, ami azt jelenti, hogy megpróbáltak elmenekülni, nem pedig támadni, ahogy sokan állítják.

Azt gondoljuk, hogy a kormány a halottak számával manipulál, mivel nagyszámú bányász eltűnt.  Nincsenek börtönben, sem a halottasházban – néhány esetben pedig a halottaknál idegen személyi iratokat találtak.

Dél-Afrika egyébként is nagyszámú külföldi (mozambiki, lesothoi, szváziföldi és botswanai) bányászt is foglalkoztat.

A halottak száma hivatalosan 44, s azt mondták nekünk, hogy közülük csak 5 volt külföldi állampolgár.

A tüntetők lemészárlásának minden tanúja kételkedik abban is, hogy a sebesültek száma csak 78 fő.  

275 bányászt tartóztatott le a rendőrség. A fogvatartottak listáját meg tudtuk szerezni.

El kell mondanunk azt is, hogy a rendőrség éjszakai kihallgatást alkalmaz velük szemben, erőszakkal csikarja ki, hogy bűnösnek vallják magukat.

Először is el kell érni szabadon bocsátásukat és meg kell teremteni Marikana dolgozóinak egységét. Azon a napon, mikor ott jártunk, Julius Malema (az ACN, az Afrikai Nemzeti Kongresszus ifjúsági ligájának elnöke) beszélt az őt meleg fogadtatásban részesítő munkások előtt. Ismét felmerült az államosítás kérdése, és az tény, hogy a Lonmin, a platinabányát birtokló külföldi cég átadta néhány részvényét az ACN néhány vezetőjének (pl. Cyril Ramaphosának). A tőkés ragadozás a mészárlás eredete, teljesen jogos a megállapítàs, ezt a szerepet játsza a Lonmin  által megtestesített imperializmus.

Mi, a SOPA, próbálunk most ügyvédeket találni, akik segíthetnék és megvédenék a dolgozókat. A Lonmin semmiféle részvétet nem mutat senki iránt. Azt gondoljuk, hogy a kormánynak vissza kell vonnia a Lonminnak biztosított bányajogot, a bányát azonnal állami kézbe venni és megvédeni a dolgozókat. A Lonmin éves haszna eléri a 62 milliárd randot, de a bányászok követelését elutasítja.

Annak ellenére, hogy továbbra is támogatjuk a COSATU szakszervezetet, a dolgozók ellen elkövetett bűnt mélyen elítéljük, csakúgy mint a vezetéshez tartozó személyzet hihetetlen megggazdagodását. Nem fogjuk elhagyni a sztrájkoló munkásokat, sem pedig eltűrni, hogy az áldozatokból csináljanak bűnöst. Lehet, hogy hosszú lesz a harc, ha nincs is semmi más eszközünk mint eltökéltségünk, készek vagyunk folytatni.

                          Nemzetközi szolidaritási kampány - állásfoglalások

Organisation Africaine des Syndicats des mines, Energie, Chimie et Assimilées

Sajtóközlemény

A MARIKANAI MÉSZÁRLÁS

A Bánya-, Energiai és Vegyi Szakszervezetek Afrikai Szervezete határozottan elítéli a dél-afrikai rendőrség által elkövetett véres gyilkosságot. A rendőrség a londoni tőzsdén jegyzett Lonmin vállalatot védte – az apartheid alatti 1960-as sharpville-i mészárlás óta nem látott atrocitással a legnehezebb munkát a legveszélyesebb körülmények között heti 928 randos (90 euró)  bérért végző bányászokkal szemben.

Az OASMECA kifejezi a társaság, a rendőrség és a kormány passzivitása iránti mélységes megvetését és elítélését.

Vizsgálat, bérmennyire is fontos, nem válasz. A válasz az, hogy a mészárlást lehetővé tevő felelősöket bíróság elé kell állítani.

Szükségszerű, hogy a dél-afrikai bányákat évtizedek óta bitorló, a bányászok és családjuk szélsőséges szegénységét okozó bányatársaságokat államosítsák, a börtönbe csukott bányászokat szabadon engedjék, felelős légkörű igazi tárgyalások kezdődjenek.

Az OASMECA minden támogatást megad a dél-afrikai bányászoknak és minden dolgozónak, aki magát az olyan társadalomért vívott harc mellett kötelezi el, amely az apartheid ellen megnyert csatában elnyert igazságot és méltóságot nyújtja.

L. ZITOUNI, a  Végrehajtó Iroda főtitkára

Burundi

PTD – ‘’TWUNGURUNANI’’ (a Dolgozók és a Demokrácia Pártja)

Bujumbura, 2012. aug. 27.

Dél-Afrika Burundi nagykövetéhez

Tudomást szereztünk Dél-Afrika apartheid utáni korszaka utáni legsúlyosabb eseményekről.

Követeljük, hogy a dél-afrikai kormány intézkedjen, a bányászok elleni megtorlással azonnal hagyjon fel, a Lonmin ultimátumát utasítsa el és tárgyalás lefolytatására késztesse a munkáskövetelések bázisán.

Paul Nkunzimana, elnök

Guadeloupe

Az UGTG nyilatkozata

Szolidaritás a dél-afrikai munkásokkal

A Lonmin társaságnál 40 munkást legyilkoltak. Egyetlen bűnük, hogy béremelést követeltek. A bányavezetés egyetlen válasza a megtorlás és elbocsátással fenyegetés.  

Az UGTG:

- támogatásáról biztosítja az áldozatok családját, Dél-Afrika dolgozóit, különösen a Marikana bányászait; 

- a legnagyobb határrozottsággal ítéli el az alapvető szabadságjogok dél-afrikai megsértését;

- követeli a megtorlás, a megfélemlítés azonnali megszüntetését;

- a LONMIN vezetésének viselkedését megveti, támogatja a dolgozók jogos követelésének teljesítését.

Elie DOMOTA, főtitkár

Brazília

A CUT elítéli a rendőrség gyilkos közbeavatkozását

A Johannesburgtól mintegy 100 km-re levő bánya dolgozóinak béremelésért folytatott mozgalmát megtorló gyilkoságot mélyen elítéljük.

Elfogadhatatlan, hogy a XXI. században dolgozói tüntetést golyókkal, erővel való visszaéléssel oszlassanak fel.

Szolidaritásunk a bányászoké, családjuké, szakszervezetüké, akik folytatják harcukat jobb élet- és munkakörülmények megteremtéséért.

João Antonio Felício, a  CUT külkapcsolatokért felelős titkára

Kapcsolat

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse