Kína-levél, 384. sz. (2012. szept. 1.)

Zhang Ping, fejlesztés és reform nemzeti bizottsági miniszter – egy gazdasági, pénzügyi és program-szuperminisztérium – tábora optimista. A kínai törvényhozóknak azt próbálja bemesélni, hogy a «kormány politikája és intézkedései hatékonyak és az ország gazdasági fejlődése apránként stabilizálódik»  (a hivatalos Xinhua ügynökség, aug. 29.). A közgazdászok annyiban osztják a véleményt, hogy a csökkenés meg fog állni és a kínai gazdaság újra növekedésnek indul – majd. A pénzügyminiszter, Xie Xuren azt mondja, hogy «a statisztika fő gazdasági mutatói láttán» a gazdasági fejlődés lelassulása nyilvánvaló volt» (aug. 30.).

A becsület kötelez azonban arra, hogy közöljük azt is, az optimisták kisebbségben vannak a pesszimistákkal szemben. Patrick Chovanec, a pekingi Tsinghua egyetemen tanító közgazdász a második félév 7,6 %-os, a 2009-es válság óta a leggyengébb növekedését az eurózóna válságával magyarázza. Egy év alatt az EU kínai importja 16 %-kal csökkent a kínai vámhivatal szerint. Hozzáteszi azonban azt is, hogy a belső kereslet gyenge. Tehát, az állampolgárnak nincs miből fogyasztania… Chovanec (aug. 19-i blogjában) kategorikusan fogalmaz: «A kínai gazdaság nem lassul, csak súlyos korrekciót szenved el. Az év vége előtt lehet valóban súlyos pénzügyi válság Kínában.»

…de nyugtalanság uralkodik. Itt magát a miniszterelnököt, Wen Jiabao lehet idézni. Amikor Merkel asszony Pekingbe látogatott, hogy megpróbálja lecsillapítani a kínai vezetőket az európai válsággal kapcsolatban, Wen Jiabao azt mondta: «Az európai adósságválság súlyosbodása a közelmúltban folytatódott, a nemzetközi közösségben erős nyugtalanságot keltve. Őszintén szólva magam is nyugtalan vagyok». Van miért: Kína feldolgozóipara 9 hónapja a leglassúbb fejlődését mutatja. Az előrelátható 7,5-8 %-os növekedés nem biztosít elegendő munkahelyteremtést a munkaerőpiacra újonnan belépők számára.

Június végén Wen Jiabao sürgette a helyi hatóságokat, hogy munkahelyeket hozzanak létre, és minisztereinek nyilatkozta (Xinhua, júl. 23.): «országunkban a munkahelyek jelen és jövőbeli helyzete komplikáltabb, nehezebb lesz. Erőfeszítéseket kell tennünk». Nézzük meg, hogyan foglalja össze Thierry Sanjuan Kína-szakértő, a párizsi I Panthéon-Sorbonne tanára («La Croix», aug. 31.). «A kínai «Harminc dicsőséges év» mögöttünk van. Kínának szembe kell néznie a reform és a nyitás következményeivel. Bizonyos, a kínaiak panaszkodnak a hatalom átláthatatlansága, a korrupció és az elűzések gyakorlata miatt. Mégis, a társadalmi morgás elsősorban a gazdasági helyzethez köthető. Nehéz munkát találniuk még a diplomásoknak is. Az elsőrendű aggodalom ma a munkahely és a gazdasági növekedés fenntartása, tehát új piacok találása, fejlődés vagy legalább az export fenntartása, mert a belső piac nem képes fellendülésre a közpéposztály felemelkedése ellenére sem (…)».

Szorítás a kormányon. Hogyan lehet elkerülni a munkanélküliek tízmillióival és a magánberuházóknak tett ígéretekkel való szembenézést? Itt van ez a válság, amely csak nem akar végetérni, a befektetők Kínában kedvezményes feltételeket, a kínai dolgozók megélhetésüket biztosító munkát, bért, munkakörülményeket akarnak. A katasztrófa elkerülésének kisérletét egy másik közgazdász, M. Pettis («Le Monde», aug. 27.) foglalja össze: «Peking kétségtelenül a gazdaság felszökkenését óhajtja, különösen a csúcsokon közelgő változások közeledtével. Az az érzésem, hogy a központi kormány jól tette az infrastrukturális kiadások engedélyezését, sőt bátorítását. Finanszírozását nem vállalva. A helyi kormányoknak kell megtenniük, ami nehezebb lesz, mint gondolnák». A helyhatóságok eképpen jelentik be fellendítési programjaikat, melyek összege már felülmúlja a központi kormány 2008-as fellendítési programjának összegét is: Tianjin 189 milliárd euró négy év alatt; Chongqing 189 milliárdot három évre; Changsha 104 milliárdos magántőkét, még a szegény Guizhou tartomány 375 milliárdos összegben jelent be 2300 ipari projektet …

A kérdés: vajon új speciális gazdasági zónák is fognak születni, ahol a dolgozókat deregularizációnak teszik ki, ahogyan a pekingi kormány döntött Gansu tartományt tekintve (Xinhua, aug. 29.)? Szubvencionálni kell a szegény multikat, ahogy a hirhedt Foxconnt? «A tajvani Foxconn-csoport, amely Szecsuánban új smartphone és iPad üzemet hozott létre a legnagyobb telefongyártó társaságok számára, munkaerő-toborzását a helyi hatóságok által támogattatta. Utóbbiak nem voltak képesek betartani bőséges és olcsó munkaerő biztosítására tett ígéreteiket.» («Question Chine», aug. 30.). Olyannyira, hogy új tendencia rajzolódik ki: a Kínába jött multik más ázsiai országokban keresnek olcsó munkaerőt…

Bogu Kailai halálra ítéltetett… felfüggesztéssel. Ismét P. Chovaneccel élve, a hatalom átmeneti jelleggel bír,  ez pedig «nem történik csendesen», «megbénítja a kínai vezetés lehetőségeit, hogy a növekvő gazdasági gondokra válaszoljon». Bo Xilait, a vezetés felfelé íelő csillagát márciusban eltávolították, felesége, Bogu Kailai bevallotta Heywood angol üzletember megmérgezését avégett, hogy garantálja fia biztonságát. A bíróság döntött. A Kommunista Párt vezetése őrizni akarja a látszatot az októberi kongresszus előtt, de más ügyek is jöhetnek addig még…

 

 

A CHAM kollektív tárgyalásainak 3. ciklus

A dolgozók véleménye

 

A Kínai Munkásjogok Bizottsága a francia szakszervezetek tudomására hozta ezt az anayagot, melyeket egy kínai kutató bocsájtott rendelkezésünkre a Honda foshani gyárának (CHAM) kollektív tárgyalásairól.  Részletek a dokumentumból.

 

(…) Kérdezősködve a CHAM dolgozóinál, fontos adatokat tudtam meg a tárgyalások 3. ciklusáról.  Nyomon lehet követni a dolgozók progresszív tudatváltozását a különböző szintű szakszervezetben és munkáltatókkal szemben. Először is, a dolgozók stratégiai tudata vált éretté ebben a folyamatban. Főképpen egymás közötti kommunikációban, a szakszervezeti interakcióban, abban a tényben nyilvánul meg, hogy az információgyűjtésnek fontosságot tulajdonítanak. A dolgozók közötti kommunikáció sikerét a szakszervezeti választások során a műhelyküldöttek új rendszere hozta meg. Ezeknek a küldötteknek nagyobb tekintélyük van a bázisdolgozók között; a szakszervezet és a dolgozók, a munkáltató és a dolgozók közötti hidat képviselik. C. (dolgozó) kijelentése: «Bizalmat sugároznak számomra, nagyra becsülöm őket. Mindenről szólnak. Azt gondolják, hogy én is hasznos lehetek, ha az új tárgyalások folyamatában részt veszek». (…) Sőt, a küldöttek a bázist képviselik a szakszervezettel folyó megbeszéléseken is, közvetlenül adják át a véleményeket, nagyobb hatással bírnak arra. A dolgozók az információk elemzésére is nagyobb hangsúlyt fektetnek. A. (dolgozó) kijelentése: «Sok mindenre a tapasztalat fog megtanítani minket. Például, ha a vállalat javaslatát tanulmányozzuk és elemezzük, fel kell ismernünk a gyenge pontokat, kimutatni a javaslat perverzitását a jövőben. A lehető legkomplexebb adatokra van szükségünk a vállalatot illetően, hogy érvelésünket igazából alátámasszák». Persze ez nem csak a dolgozók felelőssége, a szakszervezeté is. A dolgozóknak az információk csak behatároltan állnak rendelkezésükre, a szakszervezetnek kell megoldania, hogy minél jobban segítse őket, elemezze a legfontosabb adatokat a tárgyalás eredményeinek érdekében.

Ugyanakkor a dolgozókat is foglalkoztatja a szakszervezetnek a tárgyalásokban vitt akciója. Például B. dolgozó kijelentése: «A szakszervezet a dolgozók és az üzemi vezetés közötti híd. Miközben tárgyal, az üzem kapacitásáról is számot vesz.» Még egy kérdést felvet számunkra: a szakszervezet csakis a dolgozókat kell képviselje vagy ezt a híd-szerepet is be kell töltenie?  D. dolgozó szintén azt mondja: «Ha egy javaslat már előrehaladott állapotban van, a szakszervezetnek különféle csatornákon informálnia kell a dolgozókat; de nem kell, hogy egyetértését vagy ellenkezését fejezze ki, mielőtt a dolgozókkal konzultálna. A javaslat elfogadásáról vagy elutasításáról a dolgozók többségének kell döntenie.» Itt láthatjuk, a dolgozók legalább remélik, hogy kéréseiket és véleményüket a szakszervezet elfogadja; azokat kifejezhetik a szakszervezeten mint képviselőjükön keresztül. A szakszervezeti kádereknek tehát ezt a sajátos viszonyt kell kialakítaniuk. (…)

 

 

Augusztusban történt…

Li Wangyang (folyt.). A független szakszervezeti felelős 23 évet töltött börtönben 1989 forradalmi tavasza után (381-es Kína-levél). Misztériumokkal teli halála (a hatóságok öngyilkosságot feltételeznek) körülményeinek kivizsgálását Hongkongban 40 ezres tüntetés követelte. Hunan tartományi hatóságai azonban hűségesek maradtak a jó öreg rendőrségi hagyományokhoz: a vizsgálat indítását eleinte elfogadták, majd az áldozat környezetét kezdték terrorizálni, hogy az ügyet elfojtsák. Catherine Baber, az Amnesty Asie-Pacifique igazgatója szerint lábbal taposták családja és barátai jogait, Li Wangyang nővéréről és annak férjéről semmi hír nincs azóta és barátját, Zhu Chengzhit letartóztatták «az államhatalom rendjének felforgatása» vádjával  a brit «The Guardian» szerint (aug. 17.).

Külföldi újságírók tiltakozása. A kínai Külföldi tudósítók klubja értesít azokról az incidensekről, amelyek kollégáikat várják. A riportok letiltása, mozgásuk korlátozása, néha pedig fizikai bántalmazások is. Júliusban a Riporterek határok nélkül jelentette, hogy «(kínai) lapszerkesztőket halgattattak el vagy függesztettek fel párthivatalnokok».

Egy újságíró öngyilkos lesz. A 45 éves Xu Huaiqian, a Kínai Kommunist Párt hivatalos lapja, a «Zsenmin zsipao» egyik melléklete, a «Föld» főszerkesztő helyettese aug. 22-én öngyilkos lett egy épület emeletén kiugorva. Egyik barátja: «Ami a legfájóbb, hogy nem merem kimondani, amit gondolok, nem merem leírni, amit kimondok, amit medig le merek írni, azt nem merem megjelentetni.»

Nemet gyerekeink hazafias nevelésére! Ezt mondja a szept. elseji  tüntetés 40 ezer résztvevője Hong Kongban, tudósít az AFF. Esőben, a kormányépület előtt tiltakoztak a hazafias nevelés iskolai bevezetése ellen «agymosás-akciójukban», ahogyan júliusban már 90 ezer pedagógus és diák is megtette.

 

Újabb bányásztragédia. A szecsuáni Panzhihuában a sújtólég 154 bányászt ért a mélyben. Az aug. 31-i hivatalos jelentés szerint 41 munkás meghalt, tízen még a bánya mélyén voltak. A helyhatóságok letartóztatták a bánya vezetőit.

 

Szabadon bocsátás. A 62 éves Wang Xiaoning demokrata aktivista és blogtulajdonos 10 éves börtönbüntetése után aug. 31-én kiszabadult. 2002 szeptemberében tartóztatták le és államhatalom megdöntésének kísérletéért ítélték el, mivel internetes fórumán helyet adott az egypártrendszert is elítélő véleményének. A rendőrségnek a Yahoo szolgáltatta ki a bizalmas adatokat, ennek segítségével jutott el hozzá! Egy kaliforniai bíróság egyébként Wang felesége kérésére el is ítélte a multit.

Shi Taot szintén 10 évre ítélték 2005 áprilisában, miután az interneten publikálta a kínai hatóságoknak az 1989-es represszió évfordulóján meghirdetett hallgatási tilalmát. Most is a rácsok mögött van államtitiok közzétételéért.

 

Zaklatás. Ha a teljes büntetést is letöltöttük, a kínai államrendőrség nem hagy békén. Qin Yongminnak és feleségének keserű tapasztalatai vannak erről. Qint 1998 decemberében ítélték 12 évre, mert be akarta jegyeztetni a Kínai Demokrata Pártot. 2010-ben került szabadlábra. Most felesége hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy különbféle adminisztratív szervek állandó zaklatásának vannak kitéve (HRiC, aug. 22.)