2012. szeptember 26., szerda

Nemzetközi információk


Nemzetközi információk
92. sz. (461) - 2012. szept. 21.
Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése


Dél-Afrika  –  AZANIA

A Marikana-egyezmény és hatása 


                                            
 Szept. 18-án a Lonmin vezetése végül elfogadható ajánlatot nyújtott a dolgozóknak.

A hosszú sztrájk alatt 45 bányász vesztette életét, több mint 80 megsebesült, 279-et letartóztattak különféle vádakkal, közöttük gyilkosságéval is.

A szerződés zavart okozott a COSATU-ban (a szakszervezeti szövetség nem állt ki a bányászok mellett, korábban deklarálta, hogy a követelések ésszerűtlenek és irrealisták), de az ANC-ben is (Afrikai Kongresszusi Párt), mely az országot, tehát a bányászokra tüzelő és őket legyilkoló rendőrséget is irányítja.

A Lonmin-bérszerződés a COSATU nélkül jött létre. Vezetői, Vavit is ideértve, csalódásukat és nyugtalanságukat fejezték ki, mivelhogy e szerződés «ellentétes a munkáltatókat/munkavállalókat illető létező törvényekkel».

A COSATU-ról és a kormányról állít ki bizonyítványt a tény, hogy a dolgozók olyan szakszervezetet követtek, amely (akkor még) kisebbségi volt, nem elismert, valamint az is, hogy a (COSATU-tagja) NUM beavatkozását elutasították. Miközben Vavi beismerte, hogy a COSATU szakszervezet vezetőinek életmódja mesze eltávolodott a tagokétól, a tagok nehezen élnek, a vezetők viszont fényűzően, azt is mondta, hogy ez az egyezmény veszélyt és precedenset teremt, el lehet ezután dobni egy szakszervezetet egy «opportunista szakszervezetért». Az ACMU-szakszervezetre célzott, amelyet a dolgozók követtek a sztràjk során.

Csakugyan elfordulhatnak a profitcéloknak alávetett szakszervezetektől azok felé, amelyek a dolgozók által kimondott érdekeket védik.

Annak ellenére, hogy a munkások nem érték el a követelt 12 500 randot, a Lonminnak közelednie kellett e szám felé a korábbiakban soha nem ismert 22 %-os emeléssel és 2 ezer randos hóvégi extra prémiummal. A Lonmin azt is megígérte, hogy visszaveszi az összes dolgozót, azokat is, akiket letartóztattak. Megvárják persze a vizsgálat végét, de mégis muszáj volt a dolgozók követeléseit teljesíteni.

A Marikana dolgozói ezzel léptek egyet előre. A Lonmin arra panaszkodik, hogy ésszerűtlen megegyezésre kényszerítették, a sztrájk 60 napja alatt 15 millió randot veszített naponta.

Az ACMU azt válaszolta, hogy megtakaríthatta volna összes veszteségét és a bányászok sem haltak volna meg, ha a Lonmin a gyorsabb megegyezést választotta volna.
Az igazság az, hogy a dolgozók nem hittek a Lonmin blöffjének és nyertek. Ha nem ezt az utat választják, a munkáltató jóindulatára hagyatkozva soha el nem érik ezt a béremelést. A Lonmin és a kormány reprezentálta tőkés rendszer nem hatódik meg a dolgozók sorsától vagy halálától. Arroganciára szorítkozva maximális profitot és kizsákmányolást akar.

A COSATU ezzel egyidőben tartotta kongresszusát vezetőinek megválasztására. A Marikana-válság és legfőbb tagja, a NUM viselt szerepe ellenére, a COSATU és szövetségesei folytatják a felelősség áthárítását a dolgozókra és más obskúrus erőkre. Saját bizottságot állítottak fel a gyilkosságok kivizsgálására. Mindössze a «militarizált rendőrséget» képesek kritizálni és nem azokat, akik a parancsot adták ki, a kormányt. Ellenkezés nélkül újraválasztották vezetését.

Mi, a Socialist Party of Azania meg vagyunk győződve arról, nehéz korszak következik.

Az ANC-kormánynak lett volna alkalma a nemzeti szuverenitást sértő és megannyi állampolgár haláláért közvetlenül felelős helyzet felszámolására, a külföldiek kezében lévő bányák államosítására, mégha fájdalmas áron is.

Nincs olyan ország, ahol ne vonnák vissza a Lonmin kitermelői engedélyét ezek után.

Folytatjuk a bányák államosításának kérését, minden demokratikus jogaiért harcoló dolgozó és az őket képviselő szakszervezetek támogatását.



ALGÉRIA

UGTA szakszervezeti tömörülés
Bányadolgozók Országos Szövetsége (FNTMA)

Szolidaritási üzenet


Mélyen elítéljük a dél-afrikai rendőrség által elkövetett, a Lomnin bányatársaság érdekeit védő mészárlást.

Olyan atrocitásról van szó, mint az apartheid-korszak alatti 1960-as sharpeville-i mészárlás. A dolgozók egyetlen bűne az, hogy sztrájkot folytattak bérük emeléséért és munkakörülményeik javításáért az őket és családjukat évek óta kizsákmányoló társaságtól. Elítéljük a társaság, a rendőrség, a kormány tevékenységét.

Követeljük a letartóztatottak szabadon bocsátását, valódi tárgyalások megkezdését.
Szolidárisak vagyunk és támogatjuk az összes dél-afrikai dolgozót igazságos harcukban egy méltóbb életért.

Bekkaï főtitkár




USA

Chicagoi pedagógussztrájk

2012. szept. 17-én második hetébe lépett Chicagoban a pedagógusok általános munkabeszüntetése a város demokrata polgármestere, Obama jobbkeze, Rahm Emanuel programja ellen, mely érdemek szinti fizetést, általános deregularizációt és munkaidőnövelést, bérbefagyasztást akar bevezetni.

A hétvégén felsejlett a megegyezés. A Chicago Teachers Union (CTU)  vezetése bemutatta a  megegyezés tervezetét tagjainak. Azonban a 30 ezer chicagoi pedagógust képviselő 800 küldött többséggel úgy döntött, a megegyezés kiegészítésekre szorul és folytatják a sztrájkot.

Chicago polgármestere, Rahm Emanuel elfogadhatatlannak tartotta és bírósághoz akart fordulni - illegálisnak minősítve a pedagógussztrájkot. Azért lenne törvénytelen, mert «érinti a gyermekek egészségét és biztonságát» és olyan kérdésekre is kiterjed, melyek nem tartoznak a sztrájkjog körébe. A pedagógusok szakszervezetellenesnek és antidemokratikusnak ítélik ezt az álláspontot, mivel a pedagógusszerződések több pontja mellett többek között – a szülőktől is támogatottan –éppen az iskolák többsége biztonságának hiánya és egészségtelen környezete miatt is sztrájkolnak. (Számos dokumentumban rámutattak, hogy nem lehet a pedagógusoktól számonkérni, hogy az iskolába érkező gyerekek éhesek, szegények, nincs otthon számítógépük, de még nyugodt hely sincs a tanulàshoz, mert a szülők alulfizetettek, fokozottan kizsákmányoltak, képtelenek gyermekeik «iskolai tanulmányainak támogatására».)
A helyi hatóságok nyíltan a magánvállalkozások érdekeit támogatják a köziskolák megsemmisítése, magánkézre adása érdekében, ezért próbálják gyengíteni és letörni a szakszervezetet. 2012. szept. 17-én levélben fordultak hozzánk segítségért nemzetközi szolidaritási kampány indításának kérésével. Azóta újabb hírek érkeztek.


                                          A chicagoi pedagógusok győzelme

(Bill Onasch)
2012. szept. 19.
                                                                      
Szokatlan, bátorító győzelem

A CTU vezetése és a CPS (chicagoi köziskolák) képviselői megegyeztek, de ahhoz, hogy a sztrájk végetérjen, a város 600 iskolája küldötteinek is ennek megfelelően kellett dönteniük. A Végrehajtó Bizottság 800 tagja határozott (óriási többséggel). Ennek így is kell lennie. Nagyobb és bátorítóbb a győzelem, mint a UPS Teamsters győzelme esetében 1997-ben, világosan megmutatja a szakszervezetek képességét és azt is, hogy túl korán temetjük a hagyományos szakszervezeti taktikát. Azonban ugyanakkor rámutat arra, hogy határai vannak annak, amit akár a legjobb  szakszervezeti vezetés is elérhet kollektív tárgyalásokkal, ha egyedül van. Itt vetődik fel a Labor Party szüksége, melyet (szakszervezeti és azon kívüli) osztályharcos alapon kell létrehozni.

A CTU megérdemli megbecsülésünket. Még ha más szakszervezetek nem is tudják rögtön megismételni azt, amit tett, nagy részük megpróbál felülemelkedni a régi kudarcokon és küzdeni.  Mik a CTU győzelémnek összetevői?

Az osztály fogalmának megértése

A CTU vezetése nem az osztályok együttműködésének domináns stratégiáját követte, a munkáltatóval való partneriátust, amely a legtöbb szakszervezet sajátja. Nem csak arról van szó, hogy ellenfélnek tekintették a polgármestert, és a senki által nem választott szervet, az oktatási tanácsot (CPS), azt is megértették, hogy az uralkodó osztály a magánvállalkozásokat akarja kiterjeszteni. Ezt országosan az Obama-adminisztráció hangolja össze Arne Duncanon, az oktatási minszteren (volt CPS-vezetőn) keresztül. A «kiváló tanórák» megtévesztő szlogenje nem csak annyi, hogy a magániskolákat közpénzekből finanszírozzák, hanem szörnyen drága megoldás is. Obama és Duncan a szakszervezet, a pedagógusok ezen «reformok» elleni ellenállását akarják megtörni.

A rasszizmus kérdése

A CTU nem habozott nyilvánosság elé tárni a tanonckodás szociális körülményeit a fehérek által elhagyott városi központban. Rámutat a közoktatási intézmények (CPS) vezetésének felelősségére, amelyek elhanyagolják a legszegényebb, színesbőrűek lakta negyedekben az oktatás szervezését. A CTU vezetője, Karen Lewis néhány példán át bemutatta mindezt egy kitűnő riportban. Becsületes és pozitív megközelítése lehetővé tette, hogy olyan személyeket is megnyerjen az ügynek, mint Jesse Jackson tiszteletes.

Szakszervezeti demokrácia

A CTU-ben több szervezeti változás történt. A jelenlegi vezetés legitim módon működik, demokratikusan működteti a szakszervezetet. Minden sratégiai kérdés megbeszélés tárgya, módosítható a tárgyalások előtt a kvázi egyhangúságig. A munkáltatók jól tudták, hogy mögötte áll a tagság – ez fontos elem a tárgyalások alatt. Amikor – még ha pusztán jóindulatúan is – a szövetségi vezetés gyorsítani próbált a sztrájk befejezése érdekében, a Végrehajtó Bizottság udvariasan, de határozottan időt kért. Minden intézményben kétnapos megbeszélés után gyakorlatilag egyhangú döntés született az egyezmény elfogadásáról.

A közvélemény megnyerése

Sok szakszervezeti felelős elkerüli a tárgyalások nyilvánossá tételét, mivel azt képzeli, hogy szemtől szembe  a munkáltatóval bizonyos dolgokat el lehet érni. A CTU vezetése nem így gondolkodik és a sztrájk eredménye jelzi, hogy az információáramlás, tetszik vagy nem, hatásos. A szakszervezet szóvivője nagyszerű munkát végzett, az üzenetek a médián keresztül eljutottak oda, ahova kellett, cáfolta a hazugságokat és ellenigazságokat. A közvéleménykutatás alátámasztja, hogy a szakszervezet támogatása nagyobb  a polgármesterénél.

Láthatóság

A CPS és minden intézmény előtti sztrájkőrség nem csak szimbolikus volt. Azok a pedagógusok, akik azelőtt nem sokat hallatták hangjukat, most örömteli szívvel adták át magukat a publikum számára rendezett lelkes akciókban, az ezreket megmozgató nagygyűléseken. A sztrájknak emberi, szimpatikus arcot nyújtott.

A munkásmozgalom támogatása

Annak ellenére, hogy ez a sztrájk pontosan ellenkező módon folyt azzal szemben, amit a szakszervezetek többsége csinál jelenleg, az aktivabázis széles körben támogatta. A vezetők többsége is legalább üdvözölte és sikert kívánt. A National a Nurses United, a SEIU és az ATU nagy lelkesedéssel pártfogolta. Még a UAW-hoz tartozó kis szakszervezet, a National Writers Union, amelynek én is tagja vagyok, megtette a maximumot a segítséghez szerény lehetőségeihez képest.

Amit a CTU nem nyert el és nem is nyerhetett

Ha összehasonlítjuk azt, amit a munkáltatók akartak kezdetben azzal, amit az egyezmény elért, meglepően kedvező a rövid sztrájk eredménye. Akkor is, ha azt nézzük, mennyire kedvezőtlen ma a klíma – főként a közszférában – a kollektív tárgyalásokat illetően, ahol a bércsökkentés, a szerzett vívmányok eltörlése, a munkakörülmények destrukciója a norma.

Egyébként a szakszervezet beismerte, hogy miközben a lehető legjobb egyezményt érte el, messze áll még azoktól a követelésektől, amelyekkel a közoktatás «színét» szeretné visszaadni. Szembe kellett magát találnia a szakszervezeti mozgalomban lelhető szószegő «barátaik» által elfogadott törvények brutális valóságával, melyek szigorú határt szabnak a kollektív tárgyalásoknak, ha «nem gazdasági» jellegű probléma merül fel. Nem követelhetik még az osztályok tanulólétszámát sem, vagy légkondicionálást sem azon iskolaépületekben, ahol meg lehet fulladni – pláne nem a közoktatást, annak alapjait érintő mélyebb változásokat.

Ezzel az újabb példával látni lehet, hogy még a szakszervezeti tagok sem számíthatnak csak a kollektív szerződésekre. Amíg a vezető gárda őrzi a politikai monopóliumot, EGYEDÜL vagyunk sok, még leginkább életbevágóbb követeléseinkben is… Kérem a CTU vezetését, hogy azon nyomban bocsásson ki felhívást a Labor Party létrehozásáért indított mozgalom felrázására.
Mindenesetre köszöntöm az AFT 1-es számú helyi szekciója, a chicagoi pedagógusok 26 ezer tagját és a többieket, a munkásosztály hőseit.


BRAZÍLIA

Ezt az oldalt a «DP (dolgozók pártja)-párbeszéd nemzeti koordinációja» adja ki. A DP-párbeszédet  13 brazil állam 83 aktivistája hozta létre a Dolgozók Pártján belül: «DP-kormányt akarunk, aemlynek meg kell szabadulnia az imperialista politikától. Ezekben a válságos időkben olyan csoportosulást hozunk létre, mely ennek lesz a fóruma, olyan harcé, amelyet a dolgozók szervezeteivel együtt fogunk megvívni: itt az idő a politika megváltoztatására a nemzet és a dolgozók védelme érdekében!»

CONTACTS : DIALOGO.PETISTA@UOL.COM.BR

DP-párbeszéd

Levél a CUT (CECUT)  kongresszusa 1700 képviselőjéhez

A szept. 5-i meneten kibocsátott szakszervezeti kezdeményezés

   A DP-párbeszéd szakszervezeti felelős tagjainak a képviselőkhöz intézett levelét körözzük az országban. Tartalmazza, hogy «olyan menetet kezdeményezünk, amely követeli, hogy a munkáltatók ne kapjanak felmentést a társadalombiztosítási fizetés alól, agrárreformot, a kamatlábak csökkentését, a multinacionális alapok transzfere feletti ellenőrzést, a pénzváltás központosítását, a repülőterek privatizációjának/koncesszióba adásának érvénytelenítését.
   Nagy megelégedéssel tapasztaltuk a CUT nemzeti kongresszusán júl. 13-án, hogy egyhangú megszavazásra került a brasiliai menet összehívása aug. 15-re a dolgozók, a nép védelmében a válság hatásával szemben.
   A CUT azoban úgy döntött, hogy átteszi szept. 5-re és módosította a javaslatot «CUT nemzeti mozgósítási napra a CNTE menetével kombinálva a következő követeléssel: a DGP 10 %-át az oktatásra, minimálbért a pedagógustársadalomnak, stabil életpályát».

   Nem titok, hogy a CUT vezetői a DP tagjai is, többségük a jelenlegi «koalíciós kormány» politikáját védik.
   Mi is a DP tagjai vagyunk. De mi a DP alapítási zászlaját védjük, nem a koalícióét! Mi nem támogatjuk a privatizációt, a magánkoncessziókat. Mi
   • valódi Dolgozók Pártját akarunk; a nemzeti szuverenitás helyreállítását; az ellenséggel kötött koalíciótől megszabadult DP-t; az imperializmussal szembeszálló népi rétegeket képviselő DP-kormányt; nemzetközi szolidaritást.
   • csatlakozzatok hozzánk a DP-ben, hogy a kormányt más politikára kényszerítsük, olyanra, mely a dolgozókat, a nemzetet a válságtól  megvédi;
   • vegyetek részt a DP-párbeszéd ötödik találkozóján (nov. 24-25.), vitassuk meg a változás mikéntjét a különböző irányzatokhoz, szakszervezetekhez, parlamenti csoportokhoz tartozó aktivistákkal»!

Aláírók: Julio Turra (CUT orsz. végrehajtóbiz. és DP-párbeszéd-koordinátor) ; Antonio Battisti (szakszerv., São José-SC-képviselő, DP-párbeszéd-koordinátor) ; Jacqueline Albuquerque (CUT orsz.vez., PE) ; João Batista Gomes CUT orsz.vez., SP) ; Lourival Lopes (CUT orsz.vez., BA) ; Aparecida de Oliveira (CUT orsz.vez., MG) ; Oton Pereira Neves (CUT orsz.vez., DF).


Kapcsolat
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com




Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.