Politikai válság Belgiumban

Maguk a belgák sem nagyon értik a sorozatos kormányválságok okát. A jelenlegi állítólag 50 millió euróba is kerülhet. A pénzügyi piacok a politikai válságot kihasználva spekulációba kezdtek Belgium ellen, így az országnak valószínűleg magasabb kamatokkal kell adósságát törleszteni (ahogyan ez Görögország esetében is). Ha a Belgiumba vetett «bizalom» megingott, a spekulatív tőke, mint egy mániákus depressziós, képes a viszonylagos nyugalmat gyorsan általánossá pánikká változtatni.

Mi az oka a 2.Yves Leterme-kormány ismételt lemondásának? A felszínen: a BHV «problémája».

A kódolt nyelvezetű megfejtés mögött a Brüsszel-Halle-Vilvoorde rövidítés rejtőzik. A földrajzilag Flandiához tartozó terület 54 települést foglal magába, az ugyanahhoz a jogi és választókerülethez tartozó 19 brüsszelit, és 35 flamand-brabantit. Brüsszelben kétnyelvűek, Flandiában egynyelvűek, de számos esetben ún. «könnyebbséget» élveznek az itt élő franciaajkúak az 1963-as nyelvi határok megvonása óta és annak eredményeképpen. A mintegy 160 ezer francianyelvű a hibrid Halle-Vilvoorde területen jelenleg rendelkezik alapjogokkal (kétnyelvű jogintézmények, választáson listát állíthatnak, arra szavazhatnak, anyanyelv-használati, kulturális, szociális, oktatási, lakhatási, sportolási, stb. garanciákkal). A flamand jobboldal (a keresztényszocialistáktól a liberálisokig) ezt az állapotot akarja megszüntetni a terület politikai elcsatolásával, úgymond «Flandriának egynyelvűnek kell lennie»! Brüsszelen kívül a franciaajkú lakosságtól meg akarják vonni az alapvető szabadságjogokat, így a (francia anyanyelvűek számára) «könnyebbségi» települések, Wemmel, Drogenbos, Rhode-St-Genèse, Kraainem, Wezembeek-Oppem, Linkebeek vannak veszélyben (hasonlóan a magyar kisebbséget sújtó szlovák nyelvi törvényhez). Az első körben.

Tudnillik az ügy mögött Belgium teljes feldarabolásának terve rejlik, a nyelvi határok újrahatározása ürügy a «nagy elosztórendszerek», a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer, a szociális ellátás szétszaggatására. Ha Belgium három (négy?) kis régióra esne szét, hipp-hopp eltűnne a föderális törvényi háttér, az eddigi társadalmi vívmányok is megszünnének, teljesülhetne az Európai Unió követelése a közkiadások csökkentésére, a közszolgáltatások (maradék része) privatizálása elől elhárulnának az akadályok, a szakszervezetek szétszakításával legyengülne a társadalmi reagálóképesség, minden út megnyílna a tőke hatalma előtt.
A Cui prodest? Vilàgos. Az is, kinek nem használ az ország feldarabolása. Kérdés, hogy a külön-külön nagyon elszánt szakszervezetek, baloldali pártok tudnak-e együtt is cselekedni…