2010. május 18., kedd

Ragyogó jövő

(Nicos levele)
Ha jól emlékszem, a Maastrichti szerződés elfogadásakor a görög pártok többsége – a jobboldaltól bizonyos baloldali pártokig – ujjongva győzelmet kiáltott, ragyogó jövőt harangozva be az Európai Unió számára. Ismételgették Nizzát, Lisszabont, Bolognát, az európai «alkotmányt»; meggyőződésüket hangoztatták arról, hogy az EU a demokrácia apoteózisa és népeinek jóléte felé halad. Ami a monetáris uniót illeti, az «eurózóna» olyan oázis lesz, melyben a tagok örökre megszabadulnak a gazdasági válságoktól! Marx, Engels és kificamított elméletük elavult, véglegesen el lehet felejteni, jön a minden világok legjobbika.
S mit tapasztalunk egy kis idő múlva?
- Az ír «csoda» demisztifikálódott. Egyébként a skandináv is…
- Görögország a csőd szélén.
- Portugália követi a görög utat, a Standard & Poors már leértékelte.
– Spanyolország a maga 20%-nyi munkanélkülijével úgyszintén.
- A munkanélküliség, a költségvetési deficit és az adósság emelkedik mindenütt.
- Az EU minden kormánya (liberálisok, szocialisták együtt) bevezeti a nyugdíjkorhatár emelését, a bérek befagyasztását vagy csökkentését, a közkiadások lefaragását (speciálisan az oktatásét és az egészségügyét), elbocsátások vannak, a munkaviszonyok romlanak, a privatizácók folytatódnak, a profiton nyugvó adók csökkennek, a közvetett adók növekednek, stb.
- A «mentési mechanizmus», vagyis az Európai Bizottságból, a Központi Európai Bankból és a Nemzetközi Valutataalapból komponált «trojka» Magyarországon, Lettországban és Romániában berendezkedett és aktivizálódott (mindhárom EU-tagország). Eredményei:

Magyarország: 20 milliárd euró kölcsön

Intézkedések és következményeik:

bérbefagyasztás 2 évre; a 13.havi fizetés megszüntetése; a 13.havi nyugdíj megszűnése; megháromszorozódtak a személyi adóterhek (direkt, indirekt) a kiskereskedelmi forgalom visszaesése 5 %-kal; nyugdíjak átlaga 230 €; a nyugdíjkorhatár emelése 3 évvel; az «egészséges 50 éven felüliek arányát» illetően utolsó az EU-ban; az alapvető árucikkek 18 %-os áfája; 20-ról 25 %-os áfaemelés a többi árucikkre; 6 %-os üzemanyag, dohány és alkohol jövedéki adóemelés; a lakosság szegénységi küszöbön élő arányának megháromszorozódása; a táppénz és rokkantjáradék 10 százalékpontos csökkentése; a lakosság várható élettartamának esése: Magyarország a világ 80. helyre került; állami támogatások megszűnése; az ipari és mezőgazdasági termelés 17 %-os csökkenése; a munkáltatók 5 %-os nyugdíjjárulékának csökkentése; 12 000 elbocsátás; 11 %-os munkanélküliség (hivatalosan)


Lettország: 11 milliárd euró kölcsön

Intézkedések és következmények:

a nyugdíjak 10 %-os csökkentése; 245 eurós átlagnyugdíjak , a nyugdíjasok 51 %-a gyakorlatilag képtelen a megélni; pedagógusok és kórházi személyzet bérének 40%-os csökkentése; a középiskolák 10 %-nak bezárása; a 2006-os 121 kórházból 2009-re 59, 2013-ra 24 marad;
többezer tisztviselő elbocsátása, a többinél 20 %-os bércsökkentés; 23 %-os munkanélküliség;
az egészségügyi kiadások csökkentése (50 %-ig); a lakosságnak több mint 26 %-a a szegénységi küszöb alatt él; a bérből élők adókönnyítésének mérséklése; 24 %-os GDP csökkenés; 18 %-os áfa nem luxusárunak minősített cikkekre; 31 %-os átlagos bércsökkentés (bizonyos esetekben 46 %-ot is eléri)


Románia: 20 milliárd euró kölcsön

Intézkedések és következmények:

Banki kölcsönök befagyasztása; 7,1 %-os GDP csökkenés; többezer csőd és az üzleti forgalom általános csökkenése; 500 ezer elbocsátás a magánszektorban; 137 ezer tisztviselő elbocsátása; az állami szektorban 25 %-os jövedelemcsökkentés; a nyugdíjak és munkanélküli jövedelmek 15 %-os csökkentése; 9 %-os hivatalos munkanélküliség; a lakosság kétharmada megélhetési gondokkal küzd és 50 %-a nem képes igényei kielégítésére itt, ahol a szegénységi küszöb havi 158 euró; adóemelés (dohány, alkohol, ingatlan); állami szolgáltatások és szociális kiadások csökkentése; 33 %-os gyermekszegénység

Ugyanez a bizonyítottan hatásos mechanizmus, amit Görögország «megmentésének» neveznek, elsőként 45 milliárd eurós, majd a következő két évben még 70 milliárd eurós kölcsönt igényel. El lehet képzelni a követelt intézkedések láncolatát, melyeket már meghoztak és melyeket meg fognak hozni, és következményeiket a munkahelyekre és –viszonyokra, az oktatásra és egészségügyre, a bérekre, nyugdíjakra, az életszínvonalra nézve. Mindent, amit a nép nagynehezen felépített harcában, mindent le fognak rombolni.
Nem beszélve a bérek- és jövedelmek csökkentéséről, az áfa emeléséről (a legalacsonyabb, ami nemrég emelkedett 9 %-ra, felugrik 11 %–ra és a 19 %-os pedig 23 %-ra) a személyi jövedelemadóról, csak egy példa az öregségi nyugdíjra:
- a «mentés» előtt: 35 év munkaviszony után a bér 70% képezi a nyugdíj alapját az 5 «legjobb» év átlagában,
- a «mentés» után: 40 év munkaviszony az egész aktív élet jövedelme 48%-os átlagában (!)

Három megjegyzés:
1. Az Európai Bizottságnak nincs joga legálisan beavatkozni a tagállamok nyugdíjrendszerébe, maguk a kormányok is beleütközhetnek alkotmányos problémákba. Innen fakad a másik oka annak, hogy ezekbe az övön aluli ütésekbe belekeverik a «gonosz IMF»-et, melyet persze nem zavarnak az ilyesféle apró piszkoskodások.
2. Görögországban a nyugdíj alapjául szolgáló bér kalkulációja különbözik az aktív dolgozó nettó bérének kiszámításától. Egyszerűsítve, ez utóbbi alapbéren nyugszik, a munkában töltött évek során emelkedik és a prémiumokat tartalmaz (kb. 65%-35 % arányban). A nyugdíj kiszámításakor azonban csak az alapbért veszik figyelembe…
Ha a bérből élők elkövetik azt a hibát, hogy tovább élnek a megsaccoltnál, megbüntetik őket: az öregségi nyugdíjkorhatár mindannyiszor meg lesz növelve 4 hónappal, ahányszor egy évvel növekszik a várható élettartam. Röviden, ez nem más, mint a nyugdíjasok lemészárlása!
A múltban hogyan élte meg ez a nép, melyet ma maximálisan kihasználnak? Nézzük mi történt az elmúlt 10 évben: azok, akik az ország gazdagságát létrehozzák, a dolgozók, 500 milliárd eurót «kölcsönöztek» adósságfizetésre, melyeket az azonos eredetű politikai pártok kormányai (jobboldali és szocialista) szedtek össze az ezredesek diktatúrájának 1974-es bukása óta. Egész pontosan: 340 milliárdot az 5. ill 10. éves rövidtávú kölcsönök kamatai és a kötvényei törlesztésére.
5 millió, átlagosan 1500 euró körüli bérű dolgozó (optimista nézőpont, mert a bérből élők fele 1090 €-nál kevesebbet keres), évi 50 milliárdot törlesztett az utóbbi 10 év folyamán. Számítsuk ki: átlagosan évi 21.000 € keresetből (vastagon fog a tollunk) 10.000-et az adósságra fizetett; két évből egyet tehát a kölcsönzőknek dolgozott! 10 évből ötöt a bankároknak! S most ugyanezeknek a dolgozóknak kell még jobban nadrágszíjat szorítani! De még a nyugdíjasoknak is, akik átlagosan havi 650 eurós nyugdíjat kapnak!
Legyünk világosak. A bankok (görögök, franciák, németek, amerikaiak, stb.), csakúgy, mint az egyéb befektetők (görögök és nemzetköziek), melyek kezükben tartják a kinnlevőségeket (nem csak a görögöt, ide kell érteni az «erős» országokét, Angliáét, Franciaországét, Németországét is), nincsenek törvényeken kívül. Működésük tökéletesen legális. A gazdasági és politikai rendszerrel tökéletes szimbiózisban működnek, fejlődnek. A rendszer szülte meg ezeket, s aztán ezek alakítottak és szilárdítottak a rendszert közvetítőkön, nevezetesen a Maastrichti és egyéb szerződéseken és hasonló típusú egyezményeken, törvényeken keresztül.
Ami Görögországot illeti, gazdasági keretét az egyezmények, szerződések és törvények rendszere kovácsolta. Íme néhány jellemző vonása:
- Az utóbbi 12 évben az GDP 60 %-kal nőtt, holott a dolgozók életszínvonala stagnált (a közelmúlt intézkedései előtt, a «trojka» döntései után szabadesésben fog zuhanni).
- 30.000 görög család tulajdonában van 50 milliárd euró privát bankokban elhelyezve. Plusz 40 milliárdot tartanak kezükben a külföldön élő görögök (bizonyosan nem munkások vagy tisztviselők).
- Az athéni tőzsdén jegyzett vállalatok profitja 2007ben 11,3 milliárd euró, 2008-ben 10 milliárd és 2009-ben, a válság teljében 11,8 milliárd euró.
- Csak egyedül a Görög Bankok 6,3 milliárd euró hasznot könyvelhetett el az utolsó öt évben.
- A görög vállalatok több mint 20 milliárd eurót fektettek be külföldön; több mint 16 milliárdot a Balkán országaiban, főként Bulgáriában és a kvázi-protektorátus államokban, melyeket az EU/NATO szövetségesek hoztak létre Jugoszlávia bombázása után az azt követő diszlokációs folyamatok által; itt invesztálni kell, a bérek olyan alacsonyak…
- A 2004-2008 közötti periódusban (jobboldali kormányzat) a vállalatoknak nagylelkűen 3,5 milliárd eurót «ajándékoztak» (soha be nem folyt adó címén); ugyanakkor a vállalati profit adómértéke 35-ről 25 %-ra csökkent; az állami büdzsé vesztesége kb. 5,5 milliárd euró (a 2004 előtti időszakban a szocialista kormány idején ugyanez az adó zuhant le 45-ről 35 %-ra)…
- Tanulmányok becslése szerint kb. 10 ezer görög érdekeltségű «off-shore» vállalat működik és 500 milliárd euró az éves teljes üzleti forgalomuk; ezek a vállalkozások nyilvánvalóan elkerülik az adózást.
- A vállalkozásokból áfa címén felszámolt összegek egy része (6 – 6,5 milliárd euró) soha nem folyik be az államkasszába, nem is reklamálja senki).

- Különböző címeken 5.000 vállalkozás kb. 31 milliárd euróval tartozik az államnak.
– A bérből és fizetésből élők nyugdíjpénztárába a munkáltatók által be nem fizetett összeg nem nyilvános, becslések szerint 6,5 milliárdnyira tehető. Maga az állam is tartozik, legalább 10,5 milliárddal.
- Ne számoljuk tovább azokat a pénzeket, melyekkel megkárosították a nyugdíjpénztárakat az évek folyamán. Példának említsük csak, hogy voltak olyan idők, mikor a pénztár (igazgatótanácsát minden egyes alkalommal a hatalmon levő kormány nevezte ki) a felesleget kötelező módon a Központi Bankban kellett elhelyezni «az ország fejlesztésére». Ellenben, mikor a nyugdíjpénztáraknak volt szükségük pénzre, muszáj volt a szabadpiachoz fordulniuk, ahol magas kamattal jutottak hozzá. Néhány éve a jobboldali és szocialista pártok egyezménye lehetővé tette azt a törvényt, mely szerint a nyugdíjpénztárak igazgatósága játszhat a tőzsdén (ténylegesen kötelezték rá). Az eredmény katasztrofális (a pénztárakra nézve természetesen). Kényszerítették őket arra, hogy «toxikus» (rizikóval járó) kötvényeket vegyenek, persze tetemes, többszáz milliós veszteség volt az eredménye. Az 50-es évek óta az egymást követő kormányok fosztogatták a pénztárakat, ami mára 50 milliárd euróra rúg, kamatok nélkül. Ha csak egy részét visszaadnák, be lehetne tömni azt a «lyukat», ami a rendszeren támadt – és semmi gond nem lenne, a görögök vidáman élvezhetnék nyugdíjas napjaikat. Ehelyett a 600 eurós nyugdíjakat nyesegetik hogy a «rendszert életképessé» tegyék!
- Az inflációs ráta az 2009. ápr-i 1 %-ról 2010 áprilisára 4,8 %-ra nőtt. Ez a közvetlen adóknak köszönhető, az áfának és a speciális adónemeknek (egy év alatt 50,8 %-kal nőtt: a magánkézben levő autóutak matricái, a közlekedés, a jövedéki termékek általános drágulása, stb.). Ezekbe a «mentési» terv még bele sem tartozik…

- A görög hajóflotta, az a néhány család, mely a világkereskedelmi flotta 20 %-át birtokolja
(és az Unió 40,9 %-át) 2009-ben (a krízis évében) 164 használt hajót vásárolt 3,16 milliárd euróért; másik 9 újat megrendelt több mint 30 milliárd euróért. Ugyanakkor a görög tengerészek többsége munkanélküli vagy mesterséget kellett változtatnia; malajziai, fülöp-szigeti és más egzotikus országokból érkezett matrózok vették át helyüket a semminél is kevesebb bérért, szakszervezeti jogok, kollektív szerződés nélküli modern kényszermunkán.
- Az ország termelő szervezetei nagy mértékben megsemmisültek. Olyan fontos iparágakat, mint a hajógyártást, privatizálták és azóta panganak. Az elektromos áram termelése, az autópályák, a telekommunikáció, az olajfinomítók, a bankok, a nemzeti légi szállítás magánkézen, követte a Posta, a vasút és az ivóvíz a nagyvárosokban. Görögország az EU-hoz csatlakozása előtt mezőgazdasági terményeket exportált, most deficites, pl. húsfogyasztása 70 %-át importálja.
– Az amerikai kormány és az EU más kormányai mintájára a görög kormány (2009 tavaszán jobboldali) a görög bankok rendelkezésére bocsájtott 28 milliárd eurót, s ezzel a pénzzel ugyanezek a bankok most az államnak nyújtanak uzsorakölcsönt.
– Pluszban 15 milliárdot kaptak ugyanezek a bankok a kormánytól (2010 tavaszán, ekkor a szocialista kormánytól) a «trojkával» történt egyezség értelmében.
- Az «új» munkahelyek létesítéséhez ki kell előbb üríteni azokat, tehát a «trojkával» ugyanazon egyezség szerint liberalizálni kellett az elbocsátásokat – megemelve a tömegesen elbocsátható dolgozók számát, s a végkielégítés összegét csökkentve.
– Ne számoljuk azokat a milliárdokat, melyeket folyamatosan és ingyen adott a büdzsé azzal a céllal, hogy «segíti» a vállalati beruházásokat, fejlesztéseket és munkahelyek teremtését (a nagyon alacsony bérű fiatalokét, akik társadalombiztosítását az adófizető állja a munkáltató helyett…).
A görög helyzet teljes leírásához meg kell jegyezni, hogy az utóbbi hónapokban a fekete propaganda (újságok, TV és rádió, kormány, jobboldali és szélsőjobboldali, szocialista pártok, tudós professzorok, elemzők) olyan bőségben és intenzitásban érkezik, ahogy azt évtizedek óta nem láthattuk. Az utóbbi hetekben pedig szinte betegessé vált, mindenáron meg kell győznie a népet arról, hogy a «mentési» intézkedések abszolút szükségesek, elfogadásuk élet vagy halál kérdése az ország számára, a lehajtott fej és a meghajlott hát hazafias kötelesség! Az opponáló KKE-t (görög kommunista párt) majdnem nyíltan hazárulással vádolják…
A barbár intézkedéseket hivatalosan a «gazdasági válság» és a «mielőbbi kilábalás szükségessége» miatt kényszerítik a görög népre. Néhány megjegyzés:
- A görög eset semmiképpen nem kivételes: 2009-ben a görög államadósság a GDP 115,1 %-a (Olaszországban 115,8%), a költségvetési hiányt az Európai Bizottság januárban 12%-ra, áprilisban 13,6%-ra becsülte (Írországban 14,3%, Nagy-Britanniában 11,5%, Spanyolországban 11,2%). Más jelzések:
a./ 2009-ben a teljes adósság (állami, vállalati, lakossági) viszonyított adatai a GDP százalékában: eurózóna átlaga 175, Görögországé 179, de Olaszországé 194, Portugáliáé 197, Spanyolországé 207, Belgiumé 219, Írországé 222 és Hollandiáé 234 (!).
b./ a külső adósság adatai (az állam, vállalatok és a lakosság külföldi bankoktól felvett kölcsöne) a GDP %-ában: Spanyolország 80, Görögország 89,5, de Portugália 130!
- A «mentési paktumot» a «trojka» az IMF becslései alapján kötötte meg, mely szerint az államadósság a következő tíz évben növekedik (2013-ben a GDP 149 %-a), s csak ezután csökken (2120-ban a GDP 120 %-ára); a munkanélküliség rátája még ezév végén elérheti a 20 %-ot (!).
- Hivatalosan a válság annak tulajdonítható (legalábbis a fentebb leírt fekete propaganda szerint), hogy rossz volt a vagyonkezelés, alkalmatlan miniszter, alkalmatlan kormány munkálkodásának következménye, vagy valami huszadrangú csinovnyik jó boltot kötött; maga a rendszer persze mindenképpen ártatlan!
- Gondosan elkerülik annak magyarázatát, miért azoknak kell, akik a nadrágszíjat már a válság előtt muszáj volt megszorítaniuk «az ország gazdasági fejlődésének segítésére», «a termelékenység emelésére», «az EU más országaival való konvergenciára», «az eurózóna feltételeinek kielégítésére», most szintén megfizetniük a «válságból való kilábalást», melynek kitöréséhez egyáltalán semmi közük nem volt.
- A jelenlegi intézkedések különös módon emlékeztetnek a 10 évvel ezelőtt magasztalt javaslatokra (akkor különböző okokból elmaradtak); például az 1998. szept. 1-i európai direktíva megadta a hangot a tömeges elbocsátások legalizására. A rugalmasságot és a strukturális változásokat a munkaerőpiacon már Jacques Delors is kérte, aztán megismételte 1995-ben Jacques Santer a davosi összejövetelen.
- Gyakorlatilag minden, ami ma történik, benne van az európai gazdaság legversenyképesebb voltának 2010-es elérése (Lisszabon) optikájában. Tehát jóval azelőtt, mielőtt a válságnak meg a gyanúja is felmerült volna. A cél nem jött össze időre, hát 2020-ra tolták és a különböző európai országok intézkednek, hogy mindegyikőjük előnyösebben helyezze el oligarcháit a nemzetközi (de intereurópai is) versenyfutásban. A «trojka» közbenjárásával és beleegyezésével a javak tömeges átcsoportosítása folyik a néptől a helyi és nemzetközi oligarchák zsebébe közvetlenül vagy az államkasszákban való rövid megpihenés után. Brutálisan, erőszakkal. A «trojka» görögországi megjelenésétől számított 3 évig ez 45 milliárd eurót jelent. De ezen túl, a (helyi és nemzetközi) oligarchák által felállított rendszer és különböző kipárolgásai (a trojka, a kormány, a jobboldali párt, az szélsőjobboldali, a szocialista párt) fő célja a munka árának jelentős csökkentése és piacának strukturális módosítása (prekaritás, részmunka, az elbocsátások megkönnyítése, a végkielégítési járandóságok csökkentése) a versenyképesség végletekig fejlesztésének távlatában. A nyugdíjasokat is le kell gázolni avval a dupla céllal, hogy a munkáltatói járulékok egészen nullára csökkenjenek, s a büdzsé nyugdíjalapra juttatása is apadjon, még több maradjon a vállalatok «segítésére». A meghozott intézkedések (melyek nem ideiglenesek, ellenkezőleg, azért hozták őket, hogy maradjanak) sokkal inkább a görögök hozzájárulása «Európa 2020»-hez, mint a válságból kilábalás. Az «Európai Stratégia 2020» vagy a «válságból kilábalás», «a gazdasági felegyenesedés» vagy az «adósságfelszívás» nevében (az ürügyek nem hiányoznak), az összes európai nép vég nélküli áldozathozatalra lesz kárhoztatva.

Végül, sokkal őszintébb és hatásosabb lenne az összes ilyen intézkedés helyett egyetlen törvényt hozni, mely ismét felállítaná a rabszolgaságot. A célt, «Európa, 2020 legversenyképesebb gazdaságát», így jobban szolgálná.

Athén, 2010. május 9. (az európai népek antifasiszta győzelmének évfordulója)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.