Egész Európában…

a politikai uborkaszezon, a szabadságolások ellenére növekszik a feszültség.

A görög miniszterelnök időt kért, lazítsanak az országot fojtogató béklyókon, a német pénzügyminiszter elutasította. Franciaországban az Alkotmányos Tanács döntése után az elnök és a kormány egyetért az új szerződés szeptember végi ratifikációja kérdésében. A spanyol kormány már törvénybe iktatta ezt, de Rajoy-kormánynak még szembe kell néznie a dolgozók szept. 15-re tervezett nagy tüntetésével.

   

Aug 16-án 500 mezőgazdasági napszámos menetelt szakszervezetével Sevillába, mert az EU által rájuk erőltetett újabb költségvetési megszorításokkal elvesztik munkanélküli járandóságokat (csak Andalúziában 350 ezer családnak egyáltalán semmilyen jövedelme nincs). Ugyanezen a napon Rajoy bejelentette, hogy fenntartja a 426 euró összegű minimáljövedelmet – ami 200 ezer szélsőségesen szegény dolgozót érint – lemondva ennek a kiigazítási tervben szereplő  eltörléséről.

5 régió visszautasította a központi kormányhatározatát, nem alkalmazza tehát, hogy a («papírok nélküli») bevándoroltak egészségügyhöz hozzáférhetése megszűnjön. Aug. 14-én az UGT, a CCOO, a FAEM szakszervezeti szövetségek együtt tiltakoztak az ellen, hogy a Minisztertanács 3 723 közszolgálati állást szüntet meg a kistelepüléseken. Szept. 10-én Madridban tüntetnek. Közben nyilvánossá vált, hogy a tűzvész megelőzésének eszközeit is csökkentik… egy különösen száraz tél után és forró nyár idején.

A szept. 15-i tüntetés hivatalosan arra irányul, hogy népszavazás történjék, a «kormánypolitika helyesbítse céljait». De a dolgozók felteszik a kérdést, evvel el lehet törölni az új munkatörvénykönyvet, az összes kiigazítási programot? Még mindig a konszenzust kell keresni? Ha a kormány nem hátrál, teljesen jogos az egész országra kiterjedő általános sztrájk meghirdetése – amelyre egyébként készen áll mindenki.

Az El País napilap aggódik (aug. 15.): «A politikai helyzet romlik, mert az európai gazdasági lassulás kihat az USA és Japán növekedési kapacitására, szeptembertől az EU-ra gyakorolt amerikai nyomás nőni fog (…), de a társadalmi elégedetlenség is növekszik különösen ott, ahol a szociális hálót megszabdalják, és a belső stabilitásnak ellentmondó munkanélkïli ráta növekszik. Ez jellemzi Spanyolországot is. A radikális kiigazítások előnyei nem túl világosak (a deficit 8 % marad az egészségügy és oktatás állandó megszorításai  ellenére), a társadalmi klíma pedig romlik».

Franciaországban noha pártjuk vezetése nem válaszolt a Független Munkáspárt felhívására, a kezdeményezés révén egységben szocialisták, kommunisták, a Balpárt tagjai kampányolnak a ratifikáció ellen, az országos menetet előkészítve.  

PierreMoscovici gazdasági és pénzügyminiszter próbálja nyugtatni a hangulatot:

 «A parlament elé kerülő szöveg egyáltalán nem jelenti a szuverenitás elhagyását».

Miről beszél? Az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) és a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról (GPUSKK) szóló szerződésekről (szintén ismert «fiskális paktum» néven.).

Ha az értelmező szótáraknak hiszünk, szuverén az az állam, amely nincs alárendelve semelyik másnak. E szerződés szerint a tagállamok (mind a 27 !) költségvetésüket be kell mutassàk a vétójoggal bíró EB-nek, amely az eladósodást szankcionálja. Nem abszolút mértékében ösztönzi az adósság csökkentését, hanem GDP-arányban (az adósság ennek 60 %-a lehet). Ha recesszió idején a GDP visszaesik, az adósság GDP-aránya automatikusan emelkedik, mégha új adósság nincs is, nem lesz többé joga egyetlen országnak sem invesztálni az oktatásba, egészségügybe, infrastruktúrába vagy környezetvédelembe, mert ezeknek hatása van az adósságplafonra. A szigorúsági politika ürügyével pedig köztisztviselői állásokat szüntetnek meg, csökkentik a béreket, juttatásokat és nyugdíjakat, tönkreteszik a munkatörvénykönyveket.

Mit mond egy specialista, Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke egy interjúban? «Szükség van a döntéshozatal koncentrációjára  nemzetekfeletti intézményekben», hogy a munkaerőpiac reformjában, a privatizációban messzebbre lehessen menni – mindez pedig a deficit 3 %-os GDP-aránya szent célja érdekében.

Senki által nem választott nemzetekfeletti intézmények döntenek, a Trojka, Brüsszel, Washington, Frankfurt. Hol van akkor a szuverenitás?