Trockij halála

Aznap reggel 7 órakor kelt. Jól aludt, mert dupla altatót vett be és azt mondta Nataljának : «Régóta nem éreztem magam ilyen jól».

17.20-kor lépett be a házba Mercader. Esőköpenyt viselt, az alatt rejtette el a rövidnyelű jégcsákányt, zsebében volt egy pisztoly és egy kés is. Azt mondta, szeretné megmutatni ismét a cikkét. Bementek a dolgozószobába. Leült átolvasni az írást, ekkor támadt rá Mercader. A papírok szanaszét repültek, védekezett, kiáltott. Testőrei érkeznek és Natalja. Szemüvege leesett, arca véres, de állva marad. «Nem kell megölni, beszéltetni kell» mondja. Mentő viszi a kórházba, ahol elveszti eszméletét és másnap reggel 5-kor szíve megszűnt verni.

******

Trockij a Szovjetunió védelmét az októberi forradalomtól élete végéig történelmi szükségnek tartotta,  a világproletariátus osztályharcának részeként. Csakúgy, mint a világproletariátus valamennyi társadalmi-politikai vívmányát, csakúgy, mint az elnyomott országokban az antiimperialista felszabadítási mozgalmak védelmét.

«A Szovjetunió az októberi forradalomból munkásállamként került ki. A termelési eszközök államosítása, a szocialista fejlődéshez szükséges feltétele megnyitotta a lehetőséget a termelőerők gyors növekedése előtt. De a munkásállam apparátusa időközben teljes átalakuláson esett át, a munkásosztály eszközéből a munkásosztály felett gyakorolt bürokratikus erőszak, majd egyre inkább a gazdasági szabotázs eszközévé vált. Egy elmaradott és elszigetelt munkásállam bürokratizálódásása és a bürokrácia átformálása egy mindenható privilegizált kaszttá a leginkább meggyőzőbb – nem csak elméleti, de gyakorlati – cáfolata a «szocializmus egy országban» elméletének. Így a Szovjetunió rendszere magábazár bizonyos rémisztő elllentéteket. De mégis megmarad elfajzott munkásállamnak. Ez a szociális diagnosztika. A politikai prognózisnak van egy alternatív jellemzője: az egyre inkább a világburzsoázia munkásállamon belüli szervévé váló bürokrácia vagy megdönti az új tulajdonformát és visszaveti az országot a kapitalizmusba; vagy a munkásosztály összezúzza a bürokráciát és megnyitja az utat a szocializmus felé.» (A kapitalizmus agóniája és a IV. Internacionálé feladatai – Átmeneti program, 1938.)