Görögország

A január 25-i választások után

Nemzetközi sajtórevű

«A görög szavazás a szigorítások elvetését jelenti», írja címében az International New York Times a törvényhozói választások utáni napon. Az amerikai újság aláhúzza a szavazás nemzetközi jelentőségét akkor, amikor «Franciaországtól Spanyolországig és Olaszországig növekszik az emberek elégedetlensége a pénzügyi fegyelem nevében követelt áldozatok politikája ellen».

A Le Monde szerint a szavazás «szinte a szigorítási politikáról szóló népszavazásnak tűnt», ami nyugtalanító az elutasított «bal» és jobboldal miatt, amelyek az utóbbi 5 év alatt végrehajtották a trojka (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutaalap) művét. A Le Monde jobban sajnálja, mint a Syriza (1) győzelmét, hogy «a választóknak csak 35 %-a szavazott olyan pártra, amely a szigorításokat vezényelte (az Új Demokrácia, a Pasok vagy George Papandreu új pártja, a Szocialista Demokraták Mozgalma, amely nem került be a parlamentbe).»

A munkás és népi rétegekben jóval erősebb a memorandumok elvetése, az őket érintette súlyosan. A mezőgazdaságban dolgozók egyharmada, a magán- és közszféra munkásainak és alkalmazottainak 39 %-a, a munkanélküliek 45 %-a szavazott a Syrizára, Pireusz munkáskerületének 42 %-a (az ipari kikötőt elkótyavetyélték). Osztályszavazás volt ez a memorandumok ellen, azok elutasítása, akiket «számos görög a trojka uralma alatti 5 év után a gyűlölt adószedő külföldiek reinkarnációjának tart, azoknak, akik Görögországot uralták a 183 éves függetlenség idején rendszeres intervallumokban» (Financial Times)

Ez eredmény még a torz választásokon is annak kifejezése, hogy a görög munkásosztály ellenáll — magával vonva a parasztságot, a kispolgárság rétegeit. Folytatása annak az ötéves, az osztályharc közvetlen talaján vívott sokszáz sztrájknak, gyárelfoglalásnak, tüntetésnak, amely során minduntalan a szakszervezetek, a «baloldali» Pasok, Kommunista Párt, Syriza, stb. vezetésébe ütköztek, meggátolva a szigorítási programok elsöprését.

Vasárnap este, amikor bejelentették, hogy a Syriza a 300-ból 149 képviselői helyzet szerzett meg, aktivisták ezrei gyűltek össze Athén központjában. Sokezren, de – mint a Le Monde írja – nem azok, «akik a Syrizára szavaztak nem nagy meggyőződéssel, de tömegesen, hogy a szigorításoknak vége legyen». «Hideget és meleget» szusszantva (AFP) a Syriza szóvivője kimondta: «A görög nép mandátuma vitathatatlanul megsemmisíti a memorandumot. A trojkát múlt időbe tette». «De ami a maradékot illeti, inkább szerény maradt. ”Egy új, élhető megoldás tárgyalására” hívott ”mindenki hasznára”. “Görögország saját javaslatait nyújtja be és pluszdeficit nélküli programját”» (Le Monde).

Egyik oldalról óriási a várakozás. Millióké, akik a Syrizára szavaztak, akik elutasították, hogy a százféle formában jelentkező «memorandumpártokra» voksoljanak, azoké, akik a sztrájkokban, foglalásokban, tüntetéseken skandálták: «Vegyétek a memorandumotokat és tűnjetek el gyorsan!»… Azoknak a várakozása, aki hallották amikor szeptemberben Theszalonikiben Ciprasz bejelentte az általa teendő első intézkedéseket: minimálbér 750 euró, a 700 eurónál kisebb nyugdíjak esetében 13. havi járandóság, a kollektív szerződések helyrerállítása, 300 ezer munkahely teremtése, a villany visszakötése a szegény családoknál, a munkanélküleik ingyenes tömegközlekedése …

És a másik oldalról, ahogyan a Financial Times aláhúzza, «Ciprasz úr a külső adósság zömét kezükben tartó görög hitelezők, az Európai Unió és az IMF intenzív nyomására kénytelen lesz az előző kormány reformelkötelezettségét a több segítség érdekében respektálni… Ciprasz úr mozgási területe elég behatárolt lesz». A Les Echos pontosít: «Gazdasági és pénzügyi manőverező lehetősége kvázi nulla.»

Alexis Cipras arra hívott fel, hogy tárgyalják meg «az új, élhető megoldást, amely mindenki hasznára szolgál»… Az International New York Times: «Ciprasz alapvető igérete — amely Brüsszel, Berlin és a pénzügyi piacok mély nyugtalanságát idézte elő — azt volt, hogy kötelezi a hitelezőket, Angela Merkel  német kancellárt  arra, tárgyalják újra az ország talpraállítási programja fizetési határidejét.»

A hitelezők pedig követelik, «hogy az új kormány a görög állam kötelezettségeit tartsa tiszteletben» (Le Monde). Vagyis mindennek ugyanúgy kell folytatódnia, mint korábban. «Nem hiszem, hogy az eurócsoportban többséget kap, főleg nem az eurózónában a (görög adósság) csökkentés» jelentette ki Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke. Christine Lagarde, az IMF főigazgatója pontosít: «A görög hatóságokkal újra felvesszük a kapcsolatot, nevezetesen a strukturális reformprogrammal kapcsolatban. Be kell hozni az összejött késést. (…)  Az eurózónában szabályok vannak, azokat be kell tartani. Nem lehet egyik-másik ország számára különleges kategóriát létrehozni». Behozni a «késést», ez például a közszolgáltatásokban a tömeges elbocsátás megvalósítása, amit egyik görög kormány sem mert végigvinni a dolgozók ellenállása miatt. Híven korábbi nyilatkozataihoz, Hollande az «eurózóna stabilitásának biztosítására» szólított, «a kötelezettséget (a memorandumokat — szerk.) elfogadták, azokat be kell tartani».

Mivel a pénztőke és a bankok szolgálatában álló intézmények oldaláról a manőverezési lehetőség szintén ugyanolyan kicsi, mint az új görög kormányé, «Merkel tudja, hogy valamit tenni kell, de az adósságteher könnyítésére kevés a mozgási tér», emlékeztet az El País arra, hogy Németország birtokolja az adósság jelentős részét.

Angelos Tsakanikas, a think tank IOBE-től a vészharangot kongatja, lehetséges a «rossz forgatókönyv, hogy Ciprasz meglehetősen nagy önbizalmat kapott ahhoz, keményen lépjen fel az Európai Unióval szemben. (…) Ez veszélyes lehet. A Bizottság elvághatja a strukturális alapok forrásait. A feszültség a tőkét menekülésre késztetheti.» És a hitelező országok bankjainak láncsszerű összeomlása jöhet.

Ezért egy másik «harangot» kezdenek kongatni. Például Benoît Cœuré, az EKB igazgatóságából így fejezi ki magát: «Európa a Görögországgal folytatandó párbeszéd és kooperáció felé halad, segíteni kell őket, ennek a kísérletnek sikerülnie kell» (Europe 1).

A görögök «segítése» a finánctőke szóvivője, Jacob Funk Kirkegaard (a washingtoni Peterson Institute of International Economicstól) szerint annak elérése, hogy «Ciprasz úr egy centristább álláspont felé fejlődjön (...). Kimutatná, hogy ezek a tiltakozó mozgalmak végülis beismerik a realitást, vagyis, hogy az eurózónában vannak és a szabályokat el kell fogadni».

Január 22-én az Európai Központi Bank nevében Mario Draghi: «a görög radikális baloldal jelöltjét választották meg» (Frankfurter Allgemeine Zeitung). A Bank of America szakértője, Merrill Lynch szerint az EKB intézkedései «a Syriza számára a répát jelentik avégett, hogy a trojkával egyezségre jusson» («Bloomberg»). Egyébként a Syriza vezetése üdvözölte a «jelentős döntést, amit az új kormány az ország érdekében hasznosíthat». A Financial Times-ban jan. 20-án Ciprasz már bejelentett bizonyos számú jelzést, hogy ez mit is jelent: költségvetési egyensúlyt, a számokban megfogalmazott célok megtartását, «a szociális piacgazdaság» tiszteletben tartását, az adósság újrastruktúrálását a törlesztés kedvéért, stb. Mind elkerülhetetlen következménye annak, hogy az Európai Unióval és az euróval való szakítás nem történt meg.

Óriási erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy az új kormányt a jan. 25-én kapott népi mandátumról való lemondásra bírják. «Németország három hete két táblán játszik: fenyeget, aztán csillapít» (Le Monde). A Süddeutsche Zeitung szerint a szociáldemokrata Jörg Asmussen, jelenleg a munkaügyi minisztérium államtitkára, hetek óta félhivatalos tárgyalásokat folytat a Syrizával. A Német Szociáldemokrata párt (SPD) egy másik vezetője, Martin Schulz, az európai «parlament» elnöke szintén szerepet játszik benne. Biztosítva, hogy Ciprasz «programjának legradikálisabb aspektusáról lemond» hozzáteszi: «mivel Görögország még nagyon függ ettől a segítségtől (a «hitelezőkétől») és Alexis Cipras tudja is ezt  (2)» (ABC). Ugyanez hallatszik a francia pénzügyminiszter, a «szocialista» Sapin szájából egyenesen a davosi világgazdasági fórumról: «Görögország partnerei készek megfelelő időt biztosítani az új görög kormánynak.»

Minden időt megadnának… hogy «meggyőzzék» Görögország népét és dolgozóit, mondjanak le mindarról, amiért évek óta küzdenek, arról, amiért szavazataikat annak adták, aki megígérte a gyilkos memorandumok leállítását… A Les Echos szerkesztője már most felvázolja a lehetséges «egyezség» körvonalait: «Európának kétségtelenül újra kell határoznia a görög adósság törlesztés határidejéről, a kért kamatokat csökkentenie kell. Talán még el kell fogadnia azt is, hogy Alexis Cipras megvalósítsa pártja programjának egy részét (…). De az adósság eltörlésének ideje nem jött el. Sem pedig a teljes költségvetési szigorítás elhagyása.»

Ne igyunk előre a medve bőrére (3). A Financial Times már most aggódik azok miatt, akik a Syrizában vagy választóik között «hajthatatlanul kritizálnák az adósságkönnyítés és a szigorítás minden kompromisszumát». A Le Monde idézi a Syriza tagját 25-én este az utcán: «Attól félek, hogy választási bázisunkat megosztja, ha túl sok engedményt teszünk.» Olyan reflexiók, amelyek megerősítik a január 25-én kifejezett megkerülhetetlen tényt: a görög dolgozók számára az ötéves gyilkos memorandumok után nem lehet a korábbiak szerint folytatni.

Dominique Ferré

2014.jan.27.

⁽¹⁾ Syriza: «Radikális Baloldali Koalíció», a Görögországi Kommunista Párt (KKE) válságában eredő csoport hozta létre, a Synaspismos, melynek képviselői a Maastrichti szerződés (1992) mellett szavaztak. 2012 májusában a Syriza lett a parlament vezető ellenzéki pártja, vezetői a«memorandumok eltörlése» mellett nyilatkoztak.

⁽²⁾ Ekként próbálja az Európai Unió makacsul a népekre erőltetni diktátumait, a répát és a botot cserélgetve, csak azt tudja tenni, hogy azok véleményére támaszkodik, akik megjövendölik az«alkalmat Európa újjáalapozására» (Jean-Luc Mélenchon) vagy «az európai konstrukció új irányzatát» (Benoît Hamon).

⁽³⁾ Január 27-én újabb fejlemény: kormánykoalíciót jelentenek be a Syriza és a jobboldali Új Demokráciából kivált Független Görögök (burzsoá) pártja között. Vezetője, Panos Kammenos 2008-ban tárgyalófél a pireuszi kikötő koncesszióba adása ügyében. «Olyan választás, amely az Európai Unióval nehéz tárgyalásokat vetít előre» (Les Echos, jan. 27.)… vagy éppen fordítva, egy plusz elem az «ésszerű» egyezményhez.