Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

205. sz. (574) –2014. dec. 19.

PAKISZTÁN

APTUF szakszervezeti tömörülés

 

Nemet az OGDL olajtársaság privatizációjára

A hatóságok nyereséges állami vállalat privatizálására készülnek

 

A privatizációs bizottság bejelentette, hogy eladja az OGDL állami vállalat 10 %-át, ebből 7 % a nemzetközi piacokon kerül értékesítésre.

 

Az OGDL nem az első olyan vállalat, amely nyereséget hoz, mégis magánkézekbe adják. Ilyen volt a Pakistan Telecommunication, a Muslim Commercial Bank és Habib Bank és  mások.

 

Az IMF, a Világbank és a kormány közötti egyezség neoliberális politikája jegyében 32 köztulajdonban lévő és rentábilis vállalatot kell privatizálni.

 

Pakisztán gazdaságilag bajban van, de vezetői nyereséges vállakozásokat adnak tőkés barátaik kezébe.

 

Nehéz, sőt lehetetlen az adósság visszafizetése. A kormány igért fű-fát, ahogy a Pakistan Telecommunicationprivatizálásakor láttuk, a nép emlékszik rá, a dolgozók jogainak növeléséről, a munkakörülmények javításáról papolt. A PTCL-nek 66 ezer dolgozója volt, ma pedig csak 22 ezer. Az Arab Emirátusok cége, az ITESELAT vette meg a részvények 26 %-át  250 millió dollárért, de még semmit sem fizetett. Az OGDCL működése jelenleg megfelelő, a hatóságok mégis eladják.

 

Az OGDCL privatizálási terve ellen Iszlamabadban tüntetések zajlottak, a különböző szakszervezeti konföderációk szolidárisak az OGDCL letartóztatott dolgozóival.

 

A munkásosztály soraiban meg kell találni az egységet, hogy harcolni és győzni tudjon a Pakisztán népe elleni machinációk ellen, nemzeti és nemzetközi téren egységet kell alkotnunk az imerialista erők neoliberális politikájával szemben.

 

2014.nov.24.

Németország

 

Az Amazon dolgozóinak sztrájkja a kollektív szerződésért

 

InterjúTim Schmidttel, az Amazon személyzeti küldöttei bizottsági tikárával (1) Rheinbergben, Észak-Rajna-Vesztfáliában

 

Manapság Németországban szokatlan, nehéz sztrájkok zajlanak a közlekedésben (Lufthansa, Deutsche Bahn) és a kereskedelemben is.

Schröder deregularizációja után 10 évvel tanui vagyunk annak a harcnak, amelyet a prekarizált dolgozók kollektív szerződésükért vívnak. Következő számaink egyikében kitérünk arra a törvénytervezetre is, amelyet a munkaügyi miniszter akar a sztrájkjog ellen, valamit a szakszervezeti reagálásokra.

Tim Schmidt válaszol Hans-Jürgen Mees kérdéseire.

 

Röviden bemutatkoznál?

Tim Schmidt vagyok, 44 éves, nős, két gyerekem van. 16 éves korom óta szakszervezeti tag, előbb az IG Metallnál, aztán a HBV-nél (kereskedelmi, bank és biztosítási szakszervezet), majd a Ver.di (a DGB szolgáltatási szakszervezete) tagja. 2013 márciusában a személyzeti küldöttek bizottsági titkára lettem itt, az Amazonnál.

 

Mennyi dolgozója van az Amazonnak egész Németországban?

9 000 határozatlan idejű szerződéses, az évszaktól függ, januártól októberig kevesebb. 5-6 ezer vagyunk határozott idejű szerződéssel, ez duplázódhat karácsony előtt.

 

Rheinbergben hányan dolgoznak?

Körülbelül 2 000-en, ebből 1200-1300 határozatlan szerződéssel. Karácsony előtt a dolgozói létszám felmegy 3500-ra.

 

Hogyan minősítenéd a béreket?

Érdekes módon nem a legrosszabbak, ha a 8,50-es minimálbérből indulunk ki. A kezdő szakképzetlenek órabére 10,31 euró az első évben. A másodikban 11,98-re megy fel, a legalacsonyabb bérkategóriában két év után 12,52.

Ez a 12,52 euró már kőzel van a kiskereskedelmi kollektív szerződések béréhez, ez az, amit kérünk. De nem szabad leragadni a bérkérdéseknél, a kollektív szerződés sokkal többet jelent.

 

Mindenhol azt hallani, hogy korunkban a kollektív szerződéseket eltörlik.

Ha a történelmet nézzük, mi, dolgozók nem tarthatnánk itt dédszüleinik, nagyszüleink, szüleink harca nélkül, ha ők nem mentek volna ki az utcákra, nem harcoltak volna a jogaikért. Most rajtunk a sor, hogy a kollektív szerződéseket megtartsuk és még inkább kitágítsuk ezt a jogot.

 

Hogyan látod a tárgyalás, a sztrájk perspektíváit?

Hosszú küzdelemnek nézünk elébe. Mindig az Ikeával hasonlítanak össze bennünket, nos, ott 7 év kellett a kollektív szerződés eléréséhez. Ez azt jelenti, hosszú ideig meg kell őriznünk egységünket, mindig újra kell motiválni a dolgozókat.

 

Nagy a fluktuáció?

Persze. Különösen a határozott idejű dolgozóknál. Vigyáznak, nehogy újra felvegyenek olyat, akit már két teljes évet ledolgoztak így, vagy három hosszabbításuk volt két év alatt. Ha újra felvennék őket, azonnal határozatlan idejű szerződést kéne kötni velük, így aztán mindig újakkal próbálkoznak.

 

Mit jelent a hosszú küzdelemre készülés?

Amit meg kell tennünk, az a nyomás fokozása a sztrájk segítségével. Minél tovább sztrájkolni. Ha nem akarnak meghallani bennünket, elkerülhetetlen less a nagyon hosszú munkabeszüntetés.

 

Van-e kiszervezési kisérlete az Amazonnak?

Most nyitottak meg két raktárt Lengyelországban. Amikor az elsőt nyitották, közölték, hogy Németországba is innen történik majd a kiszállítás. A következő évben Csehországban, Prágában is nyitnak egyet.

 

Nyilvánvalóan kapcsolatba kell lépni velük ...

A Ver.di dolgozik rajta. Volt két nagy nemzetközi találkozó, az angol szakszervezet és a Solidarnoszc is jelen volt, és a franciákkal is felvettük a kapcsolatot. Ez persze csak a kezdet, idő kell, hogy az összes európai kapcsolat létrejöjjön, hogy mindenki ugyanarra a szintre jusson, kell egy ugyanarra a napra eső akció is. Ezek a lépések még előttünk vannak, de már megindultak.

A németországi kapcsolatok is fontosak. A Kik-nél (szintén internetes eladás) sztrájkolnak, az Edeka-nál és a REWE-nél is mozog már valami (Edeka és REWE élelmiszerláncok). Ez azt jelenti, hogy azokon a területeken, ahol nincsenek kollektív szerződések, forrongás van. Létre kell hoznunk a hálózatot.

Ami az európai szintet illeti, januárban Brüsszelben kerül sor az éves találkozóra az Európai Ballal, ezúttal az Amazon lesz a terítéken. Ismertetni akarjuk követeléseinket. Lehet, hogy szolgál majd valamire…

 

Gyűjtöttetek már tapasztalatot korábbról…

Természetesen! A legnagyobb gond az, hogy hogyan maradjunk mobilizálva ilyen sokáig. Bad Hersfeldben voltak kritikus percek, mert ők csinálták a leghosszabb sztrájkot; akkor már 7. vagy 8. alkalommal voltak az ajtók előtt és semmi sem mozdult. Voltak akik azt mondták: «Nézzétek, ennek nincs értelme». Mindenki félt, sokan voltak a szakképzetlenek, akik elégedettek voltak a munkakörülményekkel. Nehéz volt, azt mondták: «Szétveritek a munkahelyeket; ha ezt csináljátok, elviszik azokat Csehországba, vagy Lengyelországba, és ez a Ver.di hibájából következik be». De mégsem szabad ilyen vitákba belemenni.

 

Szinte véletlenül a korrekt követelésekre irányuló nagy sztrájkokkal egyidőben, melyeket «kis» szakszervezetek szerveztek (a GDL a Deutsche Bahnnál, vagy a Cockpit, a pilóták szakszervezete), a kormány olyan törvényt akar hozni, amely frontálisan támadja a sztrájkjogot. A Ver.di kampányt indít ellene (2).

Nem értem a GDL körüli vitákat, személy szerint kitüntetést adnék vezetőjének, Wieselskynek. Nagyonis igaz módon cselekedett, nem hagyta magát megfélemlíteni, és amit a közlekedési miniszter és a vállalat akart, az alkotmányellenes. Ennyire egyszerű. A régi munkáspárt, az SDP kezére is rá kell tudni ütni.

A törvénytervezet a DGB berkeiben is gondot jelent. Az IG Metall vezetés az egyedi kollektív szerződések mellett van, míg a Ver.di és mások ellene. Lehet, hogy a Ver.di vezetésének van igaza, de végülis az a döntő, hogy ezek ugyanolyan emberek, mint mi.

 

2012 ápilisában mindössze öt tagja volt itt a Ver.dinek. Most?

766-an vagyunk, van küldöttünk, aki számára ez sokkal fontosabb, minthogy ne csináljon semmit.

 

Nem lenne hasznos a spanyol, francia kollégákkal találkoznotok?

Ha eljönnek, szívesen látjuk őket.

 

(1) Németországban nincsenek vállalati bizottságok, hanem az állomány küldöttei alkotnak bizottságot.

(2) A törvénytervezet, a TEG, azzal az ürüggyel, hogy a «társadalmi békét» megőrizze, a közvetlen állami beavatkozást preferálja a sztrájkjogban. Akkor, ha egy vállalatnál a szakszervezeti többség elfogadja a kollektív szerződést, a kisebbségi szakszervezetnek nem lesz joga sztrájkot szervezni.

 

Olaszország

 

December 12-én tömeges sztrájk

 

Másfél millió dolgozó tüntetett 54 városban a munkaerőpiaci «reform» ellen

 

Lorenzo Varaldo

 

Az olasz dolgozók szakszervezeteikkel együtt (CGIL és UIL) tömegesen sztrájkba léptek, 54 városban tüntettek a munkaerőpiac ún. «reformja» ellen (a Jobs Act megkönnyíti az elbocsátásokat), nemet mondva a költségvetési törvényre (amely az Európai Unió diktátumai hatására megszorításokat eredményez az egészségügyben, a közszolgáltatásokban, az önkormányzatokban), az «iskolareform» ellen, amely a közoktatást akarja likvidálni és privatizálni.

A munkabeszüntetés részvételi aránya erős volt: minden szektort ideértve 70 %-os, a szállítás-közlekedésben 80-tól 90-ig. Sokszáz iskola és postahivatal zárva maradt, a vasút teljesen megbénult.

Semmi kétség, a bázismobilizáció hétről-hétre előrébb lépett, már júniustól kezdve követelve a sztrájkot. «A szakszervezet mi vagyunk», olvashattunk Rómában egy hatalmas molinón.

Matteo Renzinek nem sikerült megtörnie a dolgozók szakszervezetek körüli egységét. Ez maradt az egyetlen szervezett és centralizált erő, miután Olaszországban a munkásosztály politikai képviselete eltűnt. Ez a sztrájk első eredménye. A «szél megfordult», az UIL, amely szakított a mobilizációt gátló CISL-lel, tömegesen vet részt a tüntetéseken.

Még a Demokrata Párton belül is kifejeződnek az ellentmondások. Kisebbsége deklarálta: «Nem foglalhatunk állást a CGIL ellen, azon milliók ellen, akik tüntettek», hiába erősítette meg a PD kongresszusán Rómában Matteo Renzi, hogy nem hagyja magát befolyásolni ezen kisebbség által.

Alá kell húzni azt is, hogy Giorgio Napolitano köztársasági elnök arra hívott, hogy mindenki «nyugodjon meg és az egyezséget keresse», ami kimutatja a burzsoázia nyugtalanságát.

A sztrájkkal szemben, ahogy az elmúlt hetekben is, Matteo Renzi folytatni akarja politikáját, gazdasági minisztere Brüsszel parancsára megerősítette: «A kormány nem fél a szakszervezetektől». Folytatni fogják, felgyorsítani az EU követelte antireformokat.

Mit tegyenek a dolgozók? Hogyan folytassák?

A tüntetések konklúzióiról beszélgetve, Susanna Camusso, a CGIL főtitkára és Carmelo Barbagallo, az UIL főtitkára azt mondták: «Folytatni fogjuk, a mozgósítás nem áll le addig, míg a kormány nem változtat politikáján». Ez volt az egyetlen pillanat, amikor a dolgozók megtapsolták a beszédet.

Készek vagyunk a folytatásra. A dec. 12-i sztrájk mandátuma világos: a Jobs Act visszavonását!

 

 

 

 

BELGIUM

 

A dec. 15-i általános sztrájk

 

“Soha nem volt ilyen egységes sztrájk!”

 

Robert Giarrocco

 

«Soha nem volt ilyen egységes sztrájk, és ennek komoly figyelmeztetése van», nyilatkozta a CSC (keresztény szakszervezet egyik vezetője).

 

Tényleg, Flandria és Vallónia dolgozóinak egységakarata nyilvánult meg újra a tüntetők molinóin franciául és flamandul.

 

Tömeges volt a dec. 15-i sztrájk, csakúgy, mint az előbbi hetek forgósztrájkjai Charles Michel kormánya ellen, amely a megszorítások keretében 11 milliárd euró megtakarítást akar elérni öt év alatt, a nyugdíjkorhatárt 65 évről 67-re emelni, az automatikus bérindexet megszüntetni, a béreket terhelő munkáltatói járulékokat 33 %-ról 25 %-ra csökkenteni.  A vallon regionális kormány a jővőben pedig minden öt tisztviselőből csak egyet akar megtartani.

 

A vallon és flamand munkáltatók is egyesültek a reformok szükségességének aláhúzásában.

 

Az ország teljes egészében megbénult. «Az sztrájkőrségekben éreztem, hogy az emberek még eltökéltebbek», mondja egy szakszervezeti felelős.

 

Majdnem minden nagyüzem leállt, az ipari parkokat blokkolták. A szupermarketek zárva maradtak. A közlekedés, az oktatás ezen a napon nem működött.

 

Flandriában is hasonló helyzet. Gent városa körül 17 sztrájkőrség. A zeebrruggge-i, antverpeni kikötők megközelíthetetlenek. Nyugat-Flandriában kétszer annyi sztrájkoló, mint a forgósztrájkban.

 

Most pedig? Az FGTB főtitkára azt válaszolta az újságíró kérdésére, hogy a szakszervezetnek nem célja a kormány megbuktatása, azt «demokratikusan választották». «Ha megbukik, az belső okok miatt lesz». Hozzátette: «A tárgyalások újrefelvételét akarjuk, de meg kell bizonyosodni arról, hogy nem ismét süketek párbeszéde folyik majd».És: januárban újabb akciókat kezdeményez a szakszervezet.

 

A probléma az, hogy a kormány már január előtt megszavaztatja a parlamentet. Ellentmondásos helyzet alakult ki, a soha nem látott társadalmi megmozdulás ütközik a szakszervezeti vezetéssel, amely három hétre felfüggeszti a sztrájkmozgalmat, holott a kormány folytatja politikájának megvalósítását.

 

Ezidő alatt az IMF üdvözölte a gazdasági programot, amely szerinte tartalmazza a «megfelelő intézkedéseket, közöttük a nyugdíjkorhatár emelését» és «bátorítja» Belgium kormányait, hogy «menjenek messzebbre» a«strukturális reformokban».

 

 

 

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein

Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse