2015. február 27., péntek

A Görögország és a «hitelezők» kötötte egyezmény másnapján





egyezmény.jpg


Kérdések és válaszok


Mit fogadott el a görög kormány az európai intézményekkel?


A görög kormány febr. 20-án beleegyezett abba, hogy meghatároz egy «reformprogramot», végrehajtja azt – cserébe a «pénzügyi segítség» folyósításának négyhónapos meghosszabbításáért.  Febr. 23-án késő éjjel elküldte ezeknek a «reformoknak» a csomagját Brüsszelbe. Ezt vizsgálja az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap – a trojka intézményei –, majd pedig az eurózóna pénzügyminiszterei fogják.  


Milyen «reformokat» vállal a görög kormány?


Most, mikor ez a cikk születik, részletek még publikálatlanok. Az egyetlen ismert dolog, a Le Monde így jellemzése szerint: próbálkozás «az ellentétek kibékítésére … a szigorítás és szigorításellenesség között»«Athén megigéri a pénzügyi menekülés, a korrupció, a benzin és cigarettacsempészet elleni harcot, és a bürokrácia leépítése érdekében a közszolgálatok újjászervezését» (AFP), ugyanakkor megerősítva, hogy «intézkedéssorozatot hoz a legkedvezőtlenebb helyzetűek javára (…) biztosítja a szükséget szenvedő 300 ezer család számára az ingyenes villanyt, az egészségügyi szolgáltatások ingyenességét, élelmiszer- és közlekedési kuponokat a legszegényebbekbek». Az ezen intézkedésekkel nyilvánvalóan ellentmondásos jellegűek: «az Alexis Ciprasz által kategorikusan kizárt privatizácókat reintegrálta a listába, ideértve Pireuszt is» (a kormány először a pireuszi kikötő privatizációs eljárásának leállítását jelentette be, anélkül, hogy a korábban egy kínai vállalattal kötött koncessziót törölte vona), de szintén ellentmondásos a «kollektív szerződésekhez való visszatérés, a minimálbér emelése» (Le Figaro, febr. 24.).


Mit jelent a «kliensrendszer és a korrupció elleni harc» a közigazgatásban?


A Le Temps svájci lapnak adott interjúban a közigazgatási reform-miniszter, Katrugalos így magyarázza: «a Task force technikai bizottságait fogom felhasználni, hogy forduljanak szembe a kliensrendszerrel és az Adedy szakszervezeti tisztviselőitől kérni, ha elfogadják, hogy együttműködjenek vele, technikai segítséget kapjanak, például a tisztviselők életpálya rendszeréhez. Világos kell legyen és hatásos. A gond az, hogy az előző rendszereket nem mint valódi életpálya-modellt hozták létre, hanem az elbocsátások ürügyeként. Világosan meg kell különböztetni az elbocsátásokat az életpálya-modelltől, amelynek nem büntetésnek kell lennie, hanem a közigazgatás javításának eszköze». Ennek apropóján egy szakszervezetis fel is tette a kérdést: «Kollégáinkkal harcoltunk a Samaras-kormány «életpálya-modellje» ellen. Vajon a szakszervezetek szerepe az lenne, hogy (bármilyen) kormánnyal és nemzetközi szervezettel «együttműködjenek» a bérből és fizetésből élők «életpályájának» szevezésében?»


Mit szól az Európai Bizottság, az EKB, az IMF és az Eurócsoport?


Febr. 24-én reggel az EB bejelentette, az intézkedési csomag «elegendő ahhoz, hogy kiindulópont legyen (…) Bátorítjuk a pénzügyi tőke kimenekítése és a korrupció elleni szilárd eltökéltséget», de Görögországnak még ezután kell azt «elmélyítenie». Az Eurócsoport szóvivője szerint «ez a csomag az első szakasz, nem pedig egy újabb memorandum»… Ezt az egyensúlyozgatást az a tény magyarázza, hogy a (mély válságba került és szétrobbanással fenyegetett) európai intézményeknek szükségük van a görög kormány közreműködésére … enélkül nem tudnák érvényesíteni követeléseiket a görög dolgozók és a nép ellenében a finánctőke javára.  Ez volt Obama üzenete a CNN-en, «folytassák a reformokat» és az «adósság fizetését», de számításba véve azt a kockázatot, hogy ha erős módszert alkalmaznak, minden robbanhat Európában.


Milyenek a reagálások a Syrizán belül?


New York Times febr. 22-i címe: «A görög miniszterelnöknek otthon óriási felháborodással kell szembenéznie miközben a hitelezőket próbálja lecsendesíteni». A Syriza eorópai parlamenti képviselője, Manolisz Glezosz emlékeztet: «a görög nép a jan. 25-i választásokon arra szavazott, amit a Syriza megigért: a szigorítások rendszerét megszünteti», felindulásában pedig addig megy, hogy a görög nép bocsánatát kéri, amiért az illúziókhoz hozzájárult.  Jelentheti-e mindez azt, hogy a görög nép újra abba a helyzetbe kerül, mint jan. 25. előtt? Egyik részről, ahogy sok aktivista megjegyzi, a Ciprasz-kormány (és előtte a kampány alatt a Syriza) mindig azt mondta, hogy szó sem lehet sem az eurózóna sem az Európai Unió elhagyásáról. A másik oldalon pedig, még semmi nincs lejátszva. Panayiotis Lafazanis, a közlekedési és energetikai miniszter kimondta: «minden átmeneti rendeződésnek a kormányprogramnak kell megfelelnie». Brüsszel és az IMF számos intézkedést helyesel, «viszont az utóbbi években megszüntetett kollektív szerződések visszaállítása és a minimálbér felemelése a válság előtti időszakra  felvet egy másik problémát (…): ezek a 2010 óta nagy szenvedések árán elért versenyképesség eddigi eredményeinek megsemmisítését jelentik» (Les Echos).


Hogyan reagálnak a görög dolgozók, a nép?


Nem ismerve még az intézkedések részleteit, az ellentmondásos pontokat látják. «MegkönnyebbültemOlyan összecsapástól tartottam, ami elvág bennünket Európától» mondja a Syriza egyik választója, akit a Le Monde idéz. Unokafivére pedig: «Azért szavaztam rá, hogy véget vessen a szigorításoknak, nem azért, hogy 4, vagy több hónappal meghosszabbítsa azt!». A munkásosztály köreiben a memorandummal való részleges szakítás számos szervezetet arra indított, hogy követeléseiket megerősítsék. Eképpen a POE-OTA, az önkormányzati foglalkoztatottak szakszervezete nyomán az állami dolgozók konföderációja, az ADEDY is mélyen elítélte az EKB, az EU és az eurózóna szándékát, amely «figyelmet kívül hagyja a görög nép akaratát», kiáll a «memorandumok és azok minden intézkedésének megsemmisítése mellett» és az «adósság azonnali eltörlése mellett» Néhány órával a miniszterelnők beszéde után egy dolog bizonyos, a görög nép nem mondott le arról, amire jan. 25-én szavazott, a kormánynak adott mandátumot be akarja tartatni vele. Ahogyan Sofia Sakorafa, maga is a Syriza képviselője mondja: «A nép azzal bízott meg bennünket, hogy a memorandumot megsemmisítsük. Nincs politikai legitimitásunk, hogy az ellenkezőjét tegyük».


Dominique Ferré

Febr. 24., 13 h.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.