Ukrajna-Oroszország: háború és összeomlás veszélye

Háború és összeomlás veszélye

A kelet-ukrajnai háború a NATO által támogatott ukrán hadsereg és az Oroszország támogatta «szeparatista» milíciák között – anélkül, hogy megszűnne – újra és újra fellángol 5 ezer halottal, pusztítással, egymillió menekülttel kísérve. Donyeck et Luganszk területeit — a Donbassz bánya- és iparvidékét — rombolták le leginkább Porosenko ukrán elnök dekrétuma következtében, amely 2014 novemberében brutálisan megkurtította a béreket, nyugdíjkat és a közszolgáltatások finanszírozását.

A Donbasszban a «népesség bizalmatlansága növekszik az ukrán  hatóságokkal szemben» (L’Express), ez duplázódik az általánossá váló hangulattal: «elég volt a háborúból» – magában hordva a «szeparatista köztársaságok» deklarálta «általános mobilizációba» torkollás kockázatát. Az ország többi részében az «Euromajdan »-ból kinőtt kormány által hónapokig szított ukrán patriotizmus végülis lecsendesedett – helyet hagyva a hadsereg demoralizálódásának és az ukrán lakosság haragjának. Az IMF «sokkterápiája » kezdi kifejteni hatását, Ukrajna pedig a csőd szélén áll. A 2015-ös költségvetés, amely nem nélkülözi a «megtakarításokat», olyat, mint pl  a kórházi ingyenes ebéd… a növekvő kiadásokat egy dologban ismeri: a katonai és rendőrségi költségekben. Ezalatt az ukrán kormány még egy lépést tesz a NATO felé.

Ha a «szeparatisták» – az orosz kormány biztatására – újra is kezdik a katonai offenzívát, Oroszországban az USA és az EU szankciói a ’90-es évek privatizációs fosztogatás óta soha nem látott válságot idéztek elő. A nemzetközi szankciókhoz hozzá kell adni az olajárak összomlását (Oroszország ennek kitermelésében a világelsők között van), amihez a Les Echos egyebek között hozzáteszi: «az áresés szaudi döntés, úgy lehet értelmezni, mint az USA irán- és oroszellenes geostratégigiai offenzíváját». Mivelhogy az orosz költségvetés több mint fele az olajtól és gáztól függ. A nemzetközi szankciók, amelyekkel «meg akarják büntetni» az orosz rendszer ukrajnai beavatkozását, és a rubel összeomlása mindenekelőtt az ország dolgozó népességét és iparát sújtja. Egyik részről az alapvető termékek ára emelkedik (a szegények eledele, a hajdina ára 57 %-kal nőtt egy év alatt!). A másik oldalról pedig százszámra fenyegeti a devizahiteles nagyvállalatokat. Ami az «oligarchákat» illeti, tőkéjük menekítésével védekeznek – Oroszországon kívüli «adóparadicsomokban» landolt több mint 151 milliárd dollár … súlyosbítva a krízist és kimutatva kremli képviselőik «hazaszeretetének» realitását. A legfrissebb sajtótájékoztatón is csak bizonytalan igéreteket tettek a gazdaság fellendítésére, «két év múlva… vagy korábban, nem lehet tudni», garantálva, hogy «szó nincs a privatizációk megkérdőjelezésről».

Még Obamának és az Európai Unió vezetőinek is, akik az orosz dolgozó lakosságot fojtogató szankciók súlyosbítását vizsgálgatják, szükségük van a Kremlre iraki és szíriai «nemzetközi koalíciójukhoz». A csődbe jutott tőkés rendszer őrzői, a nagyhatalmak az USA-val az élen, és mindenki, aki politikájukat képviseli Ukrajnában vagy Oroszországban, csak háborút és káoszt hozhat a volt Szovjetunió népeinek. Ellenben azok a sztrájkok, amelyekkel dec. 23-án az ukrán dolgozók felkeltek Porosenko-Jacenyuk háborús költségvetése ellen, vagy a moszkvai régióban készülődő mobilizáció a kórházi privatizációs restrukturálással szemben jelzik, hogy ezekben az országokban létezik a munkásosztály, amely nem mondta ki még az utolsó szót.

Dominique Ferré