Egyedi?

Tegnap a 80 ezres lélekszámú város (La Louvière) önkormányzati ülésén voltam.

Napirend előtti a «Demokráciáért» lakossági mozgalom interpellált, melyet a két, a (szélső)baloldalnak titulált párt civil kulturális szervezete és 11 egyéb, karitatív szervezet/intézmény jegyzett. Összefoglalta a város helyzetét a szegénység tükrében (a legfrissebb hivatalos statisztikai adatok alapján):

- A belga lakosság 14,6 %-a tartozik a szegények rétegéhez, Vallóniában 18,4. Ebben a városban azonban a «szociális integrációs jövedelemből» részesülők száma az országos átlagot 68 %-kal, a vallóniai átlagot 28 %-kal haladja meg.
- A város a legrosszabb lakásellátottságú települések listavezetője.
- A legérintettebb rétegek: a nők, a 65 éven felüliek, egyedül élők, egyszülős családok, munkanélküliek. Oka: tömeges munkanélküliség (egy munkahelyre 40 munkát kereső jut), egyre rosszabb munkafeltételek (alacsony bér), prekaritásos munka (részmunkaidő, közvetített munka, határozott időre szerződés). A munkanélküliség a 2010-es adatok szerint 19,2 %. Az utóbbi időkben a munkanélküliek elleni szankciók megtriplázódtak, 12,02 %-ukat felfüggesztették vagy szüneteltetik.
Következményeiben a pauperizáció nő, a fekete munka terjed, a szociális védelem, a legális szolidaritás elvész, mentális egészségügyi problémák jelennek meg. Az oktatást erősen befolyásolják mindezen körülmények. Nem csak hogy nem ingyenes, hanem egyre inkább megfizethetetlen, holott szakképzettség nélkül a szegénység kockázata dupla, és a gyermekek iskoláztatására fordított évi 1000 – 8000 eurót (alapfoktól felsőfokig változóan) számos család nem képes megfizetni. A szegénység nem csak pénzkérdés, megszűnik az alapvető jogokhoz jutás (orvosi és gyógyszerellátás, tanulás, lakhatás, stb.), így, mivel a szegénység elleni küzdelem magába foglalja a demokrácia fejlődését, a haladást a társadalom egésze számára, a mozgalom követeli:
- A lakossági kezdeményezésére létrejött karitatív szervezetek támogatását logisztikával és emberileg, hogy a legszegényebbeket gyűjtéssel heti 1-2 alkalommal tartós élelmiszerrel ellássák, és később melegkonyhát állíthassanak fel.
- A helyhatóság, ezt a realitást tudomásul véve, a hátrányos helyzetű gyermekek iskolán kívüli életéhez nyújtson lehetőséget pl.ingyenes közlekedéssel. A pedagógia irányultsága ne az iskolák privatizálása és a kommerciális rendszer felé haladjon, vizsgálja felül eddigi választásait. Kvalifikált pedagógusokat és nagyobb számban alkalmazzon, melléjük rendelt kisegítő személyzetet.
- A tömegközlekedés szempontjából: napi 40 vasúti járat szűnik meg a városban központi döntés alapján. Meg kell gondolni a «városfalakon belüli» ingyenes buszközlekedtetését, ahogy ezt már más települések is bevezették.
- A város aktív és mandátummal rendelkező politikai lobbija hasson oda, hogy a vallon régió 10 %-os kötelező szociális lakás építését írja elő az önkormányzatok számára. Addig se várjon, a lakosság szükségletei szerint tervezze ezt a fajta lakásépítést. A mozgalom kéri, hogy az egyenlőtlenségek növekedése elleni szakszervezeti követeléseket támogassa az testület. A közelmúlt aktualitása szerint a legelesettebbeknek nyújtandó élelmiszerek jelentős uniós támogatásmegvonására kerül sor (-75 %). Az önkormányzatot nyomásgyakorlásra kéri ez ellen központi és európai uniós szinten.

Ez után kezdődött a napirend megtárgyalása: költségvetési módosítás. Itt futottak össze a társadalmi problémák szálai. A közelmúlt eseményei rövid ismertetése után (olvasható a Dexia-dosszié: A számla mindig háromszor csenget… címmel http://radikalisbal.blogspot.com/search/label/Európa) a KP, a zöldek, majd a PTB képviselője kényes kérdést piszkált meg (melyet a szocialista többség és hűséges támogatója, a liberális párt nyilván már holnap ellenük intézett összehangolt akcióként mutat be).

Az önkormányzat a polgármester ösztökélésére 2006-tól folyamatosan a város tartalékait a Dexia holding toxikus részvényeiben helyezte el, melyek mára elenyésztek a spekulációs folyamatokban. Az ellenzék folyamatosan figyelmeztette pedig képviselőtársait a veszélyekre: a mindennapos 3-4 %-kal szembeni 13 %-os kamat csak veszélyes módon érhető el, nem szabad a kisemberek adójával játszani, stb. stb. – hasztalanul… Sőt, a holding 2009-es feltőkésítésében is részt vett a város, ekkor pedig a problémák már nem is alapszinten jelentkeztek! A polgármester, a holding igazgatótanácsának tagja, akkor nagy mellénnyel letorkolta a kétkedőket: «óriási üzlet, besöpörjük a 13 %-ot»!

11 millió euró ment füstbe.

Hogyan nézhet ezután az emberek szemébe? (Belgiumban a legkisebb nyugdíj, a munkanélküli jövedelem is adózik.) El lehet-e intézni egy «tévedtem» szóval? Levonja-e az ügy személyi konzekvenciát? Honnan lesz pótolva, lehet-e kompenzálni az elherdált pénzt?

A kérdésekre vagy hallgatás, vagy semmitmondó magyarázkodás. «Ki nyeli le?» (szójáték a polg.mester nevével) – áll a lakossági aktivisták magasba emelt plakátján. A politikai válasz megfogalmazása előtt vagyunk. Nem kétséges, hogy ennek meg kell egyeznie a szegényedő dolgozók, a fiatalok, az egyszer már fizető, és most ismét fizetésre szorítandó lakosság válaszával.