Fiatalok Nemzetközi Szemléje 5.sz. II.rész

Fiatalok Nemzetközi Szemléje 5.sz.

(második rész)

Afganisztán: ifjúságunk az USA és a NATO ópiumkereskedése áldozata

Az USA és a NATO az ópium és a narkotikumok ellen tíz éve úgymond harcol, az ENSZ egyik jelentése mégis arról számol be, hogy a drogok termesztése,  készítése és forgalmazása  óriásira nőtt, csakúgy, mint a mindezekből származó profit.

2000-ben a tálibok megtiltották a mák termesztését, a narkotikumok adásvételét, kampányukkal a mák termőterületének 91 %-át megszüntették. De az ország megszállása és az Egyesült Államok–NATO 2001 végi afganisztáni «béke és antiterrorista» programja csak stimulálta ez a nagyon is jövedelmező üzletet.

A helyi maffia, ópiumkereskedők és háborús bűnösök alkotta bábrezsim megosztja a hasznot külföldi partnereivel. Ugyan hivatalosan illegális a máktermesztés és ópiumkészítés, kreáltak is egy különleges minisztériumot, de ténylegesen mindez csak az ópiumtermelést szolgálja. A küllföldi ellenőrzés alatt álló Afganisztán a világ első számú narkotikum előállítója, a világtermelés 90 %-a Afganisztánhoz kötődik!

Az afgán kormány, híven gazdáihoz, a szegény földművelőket növénykultúrájuk megsemmisítésével bünteti – mutatva a törvény keménységét –, azonban ezzel csak a kereslet–kínálatot tartja egyensúlyban, hogy biztosítsa hosszú időre szóló hasznát.

Számítások szerint a szegényparasztoké a bevétel 2 %-a, míg 98 % a megszállók által támogatott,  országon belüli és kívüli maffiáé. Evidens, hogy kisparasztok nem képesek sokezer tonnányi heroint és ópiumot előállítani és a nemzetközi piacokra szállítani. Amerikai, angol és más szövetségesek katonai missziói kereteiben, helikopterekkel viszont minden ellenőrzés nélkül megteszik. Egy észak-amerikai újság, a New York Times 2007. júl. 27-i száma írja: «az USA hadserege szemet húny felette, ez nem tartozik az antiterrorista misszióhoz.»

Az ENSZ és az afgán kormány utolsó felmérése alapján itt az ópium haszna kb. 1,4 milliárd dollár (a GDP 9 %-a) és ez 133 %-kal növekedett az utolsó évek folyamán.

A minisztérium szerint míg 2006-ben 920 000 drogfüggő személy élt Afganisztánban, 2008-ban már másfél millió, többsége fiatal.

A fiatalok többsége a szegénység, a munkanélküliség, a rossz tanulási körülmények miatt máris pszichikai problémákkal küzd; a könnyen beszerezhető ópiumban és a heroinban keresi a megnyugvást.

Afganisztánban a fiatal narkotumfüggőknek válogatás nélkül mindent meg kell tenniük, el kell vállalniuk a legrizikósabb feladatokat is. Az afgán katonák és rendőrök között is sokan vannak, az első sorokba küldik őket. A háborús nagyurak és bűnözők, akik kormányon vannak, szintén a fiatal drogfüggők közül választják azokat, akik sanda szükségleteiket elégítik ki; úgy kezelik őket, mint az állatokat Kabulban. Semmi nem történik ennek a sérülékeny rétegnek a védelmére.

Természetesen nem csak az afgán fiatalok szenvednek, hanem a világon e démon áldozataként millióan és millióan. De ennek semmi jelentősége nincs a tőke számára, csak a haszonnak. Legyen az ópium, heroin, tömegpusztító, nukleáris fegyver, háború vagy szándékosan terjesztett betegségek...

Left Radical of Afghanistan

Románia

A felháborodás

            Egy egész széria költségvetési megszorítás és megalázás után a nép kiment az utcára. Robbanás történt a kormány, a rendszer ellen, de mi vezette őket? A kegyetlen szegénység, a hosszú évtizedek, talán egy évszázad alatt megszerzett alapvető jogok elleni támadás.

            Az utóbi 22 év alatti jogfosztás kulminált most.

            A narancsszínű hatalom, mint a decemberi forradalom óta mindegyik a trojka, az IFM- Európai Központi Bank-Világbank imperialista nagytőkés érdekeit képviseli. Nem csak Románia a célpont, minden ország.

            A meghozott áldozatok elképesztő szegénységhez és kiszolgáltatottsághoz vezettek, nemcsak itt. Nézzétek Görögországot, Írországot, Spanyolországot, Franciaországot, Olaszországot, az USA-t. De a romániai kormány ment legmesszebbre az új munkatörvénykönyvvel, amellyel gyakorlatilag a munkásosztály összes jogát tönkretette.

            És nem állnak le. Ahogy már hozzászoktunk, az év utolsó napjaiban – amikor mindenki az ünnepekre készülődik – fogadják el azt a sereg törvényt, melyek még inkább megnehezítik az életet. A Basescu-Boc kormány sem volt kivétel.

            A kormány 2011. dec. 28-án jelentette be az új egészségügyi törvényt, s többek között a mentők tönkretételét. Célja a fizetős sürgősségi szolgálat létrehozása volt csakúgy, mint az egészségügyi biztosítás magánkézbe adása. A Románia és az IFM (az Európai unió politikája) közötti memorandum már beszűkítette a mentőszolgálat lehetőségeit, ez a törvény gyakorlatilag az egész orvosi ellátást privatizálná.

            A törvény elleni első reagalás a kormány tagja részéről érkezettt (Raed Arafat, az egészségügyi minisztériumi altitkár, a mentők alapítója részéről). Traian Basescu, aki hozzászokott ahhoz, hogy a kormány tagjai szolgaian bólogatnak, baloldalinak titulálva éles kritikával illette azt, aki ellent merészelt mondani. Arafat doktornak el kellett hagynia jan. 10-e óta betöltött posztját.

            Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A felháborodás szikrája felgyújtotta Marosvásárhelyt (ahol ez a mentőszolgálat megszületett) Arafat doktor támogatására, de gyorsan ez egész szigorítási program ellni tiltakozó mozgalommá fejlődött. Egyik molinón ezt lehetett olvasni: A PRIVATIZÁCIÓ ÖL!

            A láng gyorsan végigszaladt a romániai városokon, tüntetések voltak Gyulafehérváron, Kolozsvárott, Krajovában, Tursnu Severinben, Iasiban, Temesvárott, stb. – de a legtömegesebb Bukarestben.

            2012. jan. 13-án este a Cotroceni palotával szemben tüntetők százai gyülekeztek Arafat doktort támogató jelszavakat kiabálva, majd áttérve a Basescu-ellenesekre és a politikai követelésekre. Azt hallhattuk: «Szabadságot!», «Le a diktátorral!», «Ki innen, közönséges ripacs!», a Predealban síelő «különleges lénynek» (az elnök azzal dicsekedett, hogy ő az) mennie kell. A csendőrség viszont itt volt, sikerült is brutálisan szétverni a tüntetőket és néhány békés személyt letartóztani.

            A második napon az emberek az Egyetem térre mentek (ahol 22 éve a Ceausescu-házaspár személyi diktatúrája elleni felkelés kezdődött) és Basescu, valamint kamarillája lemondását követelték.

            Békésen foly a tüntetés kb. éjfélig, amikor is azt a speciális csendőrosztag erőszakkal feloszlatta. Ami akkor történt, annak semmi köze a demokráciához... békés tüntetőket tartóztatak le brutális módon, kisöregeket vertek, gyerekeket téptek ki szüleik kezéből...

            A bukaresti tiltakozások 3. napján még nagyobb számban érkeztek az Egyetem térre. Az általános üzenet azok ellen irányult, akik meglopták és kiszolgáltatták őket.

            Ismét akcióba kezdtek a megtorló erők, a provokáció hatására a tüntetők pedig köveket, üvegpalackokat kezdtek dobálni.

            Mindezek alatt a kormány a hegyekben rejtőzködött. Az egyetlen helyén maradt kormánytag, Emil Boc meglátogatta a sebesült csendőröket, aztán emígyen nyilatkozott: «ha ti nem is haragszotok rám, én igen» kijelentve, hogy nem szándékozik lemondani (mintha az ellenkezője valakit is kielégített volna). A PD-L szóvivője, Sever Voinescu-Cotoi moziba, sőt elmegyógyintézetbe küldte a tiltakozókat, (a nyíltan fasisztabarát) Iulian Urban szenátor pedig a tüntetőket férgeknek titulálta.

( A folytatás ismert. A kormány lemondott, a törvénytervezetről is, de utódja sem különb nála. A küzdelem folytatódik...)

A szerkesztőség:

- Organisation des Jeunes pour la Révolution (OJR, Algéria)

- Socialist Organizer (USA)

- Juventude Revolução (JR-IRJ, Brazília)

- Alliance des Jeunes Révolutionnaires (AJR, Franciaország)

Kapcsolat: (elsősorban francia, angol, portugál vagy spanyol nyelven):

bij.redaction@gmail.com