Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

új széria 66.sz. (435) – 2012. márc. 23.

KAZAHSZTÁN

Natalja Szokolova kiszabadult!

2012. márc. 8-án a kazah munkásaktívák értesítettek bennünket arról, hogy Natalja Szokolova 6 éves fegyházbüntetését három éves felfüggesztett börtönre enyhítették, két évre az igazságügyi szervek ellenőrzése alá vonásával és az aktivista tevékenységtől hároméves eltiltással (a kazah törvényeknek megfelelően).

Natalja Szokolova jogász a Karazsanbassmunaj olajiparivállalat munkásszakszervezeténél. Olvasóink nyomon kísérhettek Kazahsztán nyugati vidéke olajmunkásainak sztrájkját, a dolgozók és független szakszervezetük elleni brutális megtorlás folyamatát.

2011 májusában a Karazsanbassmunaj üzem igazgatósága visszautasította a munkások által választott új szakszervezeti vezetés elismerését. Több mint ezer munkás tette le a munkát követelései alátámasztására, ezek között a szakszervezeti képviselet szabad választása jogáért (melyet az ILO konvenciói garantálnak, s Kazahsztán is aláírta).  A térségben más olaj- és gázkitermelő üzem munkásai is csatlakoztak hozzájuk.

Öt hónapig több mint 15 ezer munkás sztrájkolt a kegyetlen megtorlás ellenére. Egy 28 éves szakszervezeti felelőst meggyilkoltak, egyik szakszervezeti vezető 18 éves lányát pedig «eltűnése» után holtan találták meg.

Natalja Szokolovát 2011 júliusában tartóztatták le, aug. 8-án ítélték 6 év fegyházra a Büntetőtörvényköny 2 cikkelye megsértése alapján (a 164-3-as, «társadalmi viszály szítása» és a 334-2-es, «illegális gyűlések szervezése»). Többszáz sztrájkolót elbocsátottak.

2011. dec. 16-án, a kazah függetlenség évfordulójának ünnepén a rendőrség provokációs akcióra hivatkozva belelőtt a Szokolova szabadon bocsátásáért tüntető sztrájkolók közé Zsanaozenben. Egy tucat halottat és sebesültet ismertek el a hatóságok, s ezután rendkívüli állapotot hirdettek ki.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése a Megtorlások Elleni Nemzetközi Bizottsággal (Cicr) együtt rögtön az események kezdetén nemzetközi szolidaritási kampányba fogott (a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség, az orosz Munkügyi Konföderáció, a német Bundestag képviselői, európai parlamenti képviselők és sokan mások szintúgy).

A párizsi kazah nagykövetségen dec. 20-án fogadták a Cicr-t, ahol az kifejezte a zsanaozeni mészárlás legmélyebb elítélését, valamint kérte «első azonnali lépésként Natalja Szokolova és más szakszervezeti felelősök, munkások szabadon bocsátását (ahogyan ezt a sztrájkolók követelték)». A követ ezután értesítést küldött arról, a kérést továbbította.

A munkásmozgalom és a nemzetközi szolidaritás első győzelme ez, bátorságot ad az olajszektor munkásai és mások számára, akik Kazahsztánban csakúgy, mint a szomszédos köztársaságokban vagy Oroszországban küzdenek szakszervezeti képviselőik   szabad  megválasztásáért.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinációjának döntései

Párizs, 2012. márc. 16-17.

A koordináció három hónappal az algíri sürgősséggel összehívott, «a megszálló háborúk és katonai intervenció ellen, a nemzeti integritás és szuverenitás védelmében» megtartott konferencia után (az UGTA és a Parti des travailleurs d’Algérie szervezésében) világos, hogy a szíriai, iráni, mali események, Líbiának a NATO-beavatkozás után folyamatban levő diszlokációja teljes mértékben megerősítik az aggodalmat, hogy a háborús és katonai intervenció veszélye megnőtt.

A konferencia 2011 decemberében megerősítette, hogy a nagyhatalmak minden nép elleni általános hadviseléséről van szó: az elnyomott népek esetében közvetlen beavatkozással, de Európa minden országában is a munkásosztály ellen viselve a két új európai szerződés révén. A trojka (IMF–Európai Központi Bank– Európai Bizottság) diktatúrája a görögországi modell alapján az egész földrészre kiterjed. Ugyanakkor a dolgozók keresik az utat, hogyan tudnak ellenállni, középpontba helyezve munkásszervezeteik függetlenségének megőrzését és védelmét.

Ebben a keretben tesz koordinációnk néhány javaslatot.

Az algíri konferencia folytatásaként fontos, hogy a világ munkásosztálya tudomást szerezzen arról a veszélyről, melyet a szíriai katonai beavatkozás hordoz. Publikálni fogjuk az Emergency Labor Network és az US Labor Against the War állásfoglalását az Iránt illető szankciók és fenyegetés ellen és afganisztáni elvtársaink tudósításait. Vitánk folyamán kiderült, valóban nagy fontosságú volt a sürgősségi konferencia összehívása, mivel a veszély érinti Afrikát, a Közel-Keletet,  Ázsiát, az USA-t és Európát.

A koordináció egy küldöttséget jelölt ki a Diallo elvtársunk (OUSA, Afrikai Szakszervezeti Egység) és a FETA (Feketeafrikai Dolgozók Szövetsége Franciaországban) szervezte gyűlésen részvételre Párizsban.

Julio Turra elvtársunk (CUT) felhívta a figyelmet a jún. 1-i nemzetközi napra a Minustah-csapatok azonnali kivonása érdekében Haitiból.

Az európai helyzetet illetően Patrick Hébert (Franciaország) és Gotthard Krupp (Németország) hozzászólása alapján javaslat, hogy felhívás szülessen (az okt. 1-i párizsi nemzetközi meeting szónokai, szélesebb körben az európai aktivisták részéről) az új európai szerződések elutasítására. Ezzel távlat nyílik egy európai konferencia megtartására minden olyan irányzat részvételével, mely a szerződés ratifikációja ellen foglal állást. Sokan kérték, hogy sokszorozzuk meg az információkat lapunkban az Európában folyó eseményekről.

Indiával kapcsolatosan a koordináció rögzítette Nambiath Vasudevan elvtársunk információit az általános sztrájkfelhívásról, melyet 11 szakszervezet hirdetett meg (1947 óta először) febr. 28-án. Bombayban szept. 15-20 között tanácskozás lesz az egymilliós tagságú szakszervezet maharastrai bizottsága kezdeményezésére. Algériai, tunéziai, az Indiával szomszédos országokból (Pakisztán, Banglades, Sri Lanka, Nepál) érkező küldöttek vesznek részt, de az európai országokból (Nagy-Britannia, Görögország) és az USA-ból is.

A koordinációt a megtorlás elleni harc három aspektusa ragadta meg. Közre fogja adni Charly Lendo (UGTG) információit a guadeloupe-i szakszervezetekkel szembeni megtorlás súlyosságáról. A Cicr (Megtorlás elleni Nemzetközi Bizottság) kezdeményezte  300 szakszervezeti aktivista aláírásának begyűjtését azzal a céllal, hogy a gudeloupe-i szakszervezetek kerüljenek a francia munkásmozgalom védelme alá (és természetesen egész Franciaországban és más országokban is körözni fogja).

Salah Salah elvtársunk (Palesztina) információi szerint Bahrein emirátusban súlyos meegtorlás éri nem csak az orvosokat, hanem a szakszervezetiseket, pedagógusokat és a demokratikus mozgalmakban szereplő nőket is az utóbbi hónapokban. Szolidaritásunkat fejezzük is és követeljük azonnali szabadon bocsátásukat.

Közreadjuk kazahsztáni és oroszországi információinkat a szabadon bocsátott Natalja Szokolováról és folytatjuk kampányunkat Valetyin Uruszov kiszabadításáért.

Júniusban Genfben tartják az ILO 101. éves ülését. Ez alkalmomból a koordináció megbeszélte az ILO-konvenciók védelmére és szervezetei függetlenségének védelmére szolgáló éves konferencia előkészületeit, melynek időpontja jún. 2. A meghívólevél elkészülése ápr. 1-re várható, kapcsolódni fog a szigorítási programok elutasításához (a két új európai szerződés), mely elválaszthatatlan a munkásmozgalom függetlenségétől, az ILO-konvenciók, különösen a 102-es védelmének küzdelmétől.

Burundi és svájci elvtársaink üzenetét közölni fogjuk a Nemzetközi információkban.

ALGÉRIA

“Algéria 50 éves függetlenségének ünneplése annyi, mint

megvédeni szuverenitásunkat”

1962. márc. 19. – nyilvánosságra hozzák az előző napon aláírt tűzszünetet.

Júl. elseje,  a népszavazás 99,77-os igent mond a függetlenségre.

1962.júl. 5. – Algéria független.

Interjú Louisa Hanoune-nal,

a Parti des travailleurs főtitkárával

Mit jelent számodra, egy politikai szervezet vezetőjének ez az 50 éves függetlenség?

1954. ápr. 7-én születtem, néhány hónappal a fegyveres harc kitörése után. Egyik első emlékem öt éves koromban az égő ház, a felégett olajbogyótermés és a megölt tehén előtt síró anyám. Mindent elvesztett, a francia hadsereg másodszor égette fel a házat, mert a mudzsahidineket (a megszállók eleni algériai partizánokat) befogadta. Jijel régiójában születtem, a hegyek kedveztek az ellenállási mozgalomnak. Aztán elhagytuk ezt a vidéket és Annabába költöztünk.

Megismerted a várost…

Öt  éves koromban még sosem láttam autót, sem utat. Csak földutakat. A bátyám látott már egyszer egy autót, mikor a francia hadsereg egy pánrcélautója megjelent a falunkban. A városban más világ várt várt. Apám pékként dolgozott egy pied-noir-nál (Algériában élő francia). Az egész család belekeveredett a függetlenségi harcba.

Milyen volt az élet a függetlenség előtt?

1961-ben Annabában egy nagyon szegény negyedben egy három helységből álló lakáson osztoztunk egy másik családdal. Az iskola messze volt, de beiratkozhattam. Az iskola inkább volt menedékhely, ahol a gyerekek kaptak egy pohár tejet és egy darab csokit. Ekkor kaptam meg életem első pár cipőjét, 7 éves koromban!

És a függetlenség napja?

Egy nap hallottam, autók dudálnak, mindenki az utcákon szaladgál az öröm minden jelével, juju-kiáltozásokkal. Nem nagyon értettem, de láttam mindenfelé a tüntetéseket, csak algériaiak voltak közöttük, férfiak, asszonyok, öregek, fiatalok. Egy férfi vitt a vállán engem és úgy mentünk végig a városon. Az anyám ez alkalommal nem félt, pedig korábban akárhányszor csak katonát látott, rettegett. Hát, így lettünk függetlenek.

Az első változás számunkra, hogy másik lakásba költöztünk, Annaba központjába, az iskola két lépésre volt a tengerrel szemben. A félelem megszűnt, szabadon közlekedhettünk. Apám azt mondta, végre gyógyíttathatjuk magunkat, a társadalombiztosítás érvényes ránk is. Az unokatestvéreim élve hazatértek a maquis-ból. Anyai nagybátyámat, akit letartóztatott a francia hadsereg, halálra kínozták. Minden algériai család veszített néhány családtagot a francia gyarmatosítók borzalmas háborújában, másfél millió algériai halt meg, hogy Algéria élhessen.

Az ötvenes években született generáció számára mi volt a valódi változás?

Rengeteg. A gyerekek számára látványos volt, ingyen járhattunk iskolába, ingyenes lett az egészségügy… Családomban én lettem az első nő, aki tanulhatott, mert a kötelező iskoláztatás csak a függetlenség kikiáltása után, 1962-ben lépett életbe. Olyan volt, mintha az egész világot megváltoztattuk volna.

132 éves gyarmati lét után Algéria ötven éve független. Természetesen sok nehézséggel találkoztunk ezidő alatt. Volt részünk az egypártrendszerben, a «fekete évtizedben», a tízéves belső háborúban, mely az ország feldarabolására irányult és kétszázezren veszítették életüket. Népünknek, különösen a fiataloknak ma is sok a nehézsége. De ennek ellenére az ötvenéves függetlenség alatt felszámoltuk a gyarmati iga örökségét, az analfabetizmust, kiirtottuk a lakosságot megtizedelő betegségeket, mindenütt iskolákat állítottunk fel, s minden nagyvárosban egyetemet. Felépítettük nemzeti iparunkat, Alkotmányunkba (17. cikkely) foglaltuk, hogy az algériai föld kincse a nemzet tulajdona. Röviden, létrehoztuk függetlenségünk és szuverenitásunk kondicióit. Problémák, gondjaink csak az Algériai Köztársaság kereteiben oldhatóak meg a nép által, bármiféle külső beavatkozás nélkül. Ez a Parti des travailleurs (Dolgozók Pártja) alapállása. Hosszú küzdelem örökösei vagyunk, a nemzetközi munkásmozgalomé, mely másfél évszázada vallja, hogy a dolgozók felszabadítása saját művük kell legyen és az algériai nemzeti mozgalomé, mely az 1920-as évek óta Messali Hadj-dzsal a függetlenségért harcolt.

Függetlenség a beavatkozás ellen?

Pontosan, az algériai népnek megvannak az eszközei arra, hogy a gondokat saját maga lerendezze, megmutatta ezt a béke helyreállításának kérdésében. Sok éve már, hogy pártunkban valljuk, az algériai megoldás azt jelenti, semmifél beavatkozást nem tűrünk a nagyhatalmak részéről. Régóta küzdünk a szuverén Alkotmányozó Nemzetgyűlésért, hogy az egypártrendszer maradványaival leszámolhassunk. Régóta azt állítjuk, hogy az államnak kell a gazdaságot kontrollálni. Az utóbbi években a jelentős dolgozói megmozdulások (szakszervezetükkel, az UGTA-val) jelentős követelésekben értek el sikert: béremelések, a kinevezések rendszere, a bezárt üzemek újranyitása, stb. Az algériai kormány 2009-ben nagy lépést tett affelé, hogy ellenőrzését gyakorolja a gazdaság felett, mikor – más intézkedések között –  minden külföldi érdekeltségű vállalkozás esetében 51 %-os algériai tulajdont tett kötelezővé.

Vannak olyan hangok, melyek “forradalomra” szólítanak fel Algériában...

A nagyhatalmakhoz kötődő emberek beszélnek a forradalomról, s tudjuk jól, hogy mit jelent ez. Az eredmény ott látható Líbiában, ahol a «forradalom» leple alatt elkezdődött az ország feldarabolása és a líbiai természeti kincsek közvetlen átadása imperialista kezekbe. Ami a nagyhatalmakat zavarja az az, hogy Algéria szuverenitásának őrzését keresi. Meg kell kérdőjelezniük a szuverenitást, hogy fosztogathassák az országot és népét totális kizsákmányolásra ítéljék. Forradalmunk 50 éve elkergette és népünk soha nem fogadná el a francia gyarmatosítók visszatérését, vagy az amerikaiakat… A líbiai háború óta elképesztő mennyiségű fegyver és fegyveres jelent meg a Száhel-övezetben. Gyakoriak az összetűzések a líbiai– tunéziai és az algériai–líbiai határon. Mali a zsoldosok visszatértével háborús céloknak lett kiszolgáltatva. Amerikai gépek bombázták a közelmúltban Mali északi részét a terrorizmus elleni harc jegyében. A szíriai és iráni katonai beavatkozás nem csak a térséget, de az egész világot fenyegeti. Nincs itt szó «forradalomról», nincs szó népfelszabadításáról, arról van szó, hogy a nemzeteket szétszórják a nagyhatalmak céljai érdekében. A világ összes országát fenyegeti ez a veszély. Elég, ha csak a trojka diktatúrája alatt nyögő Görögországra gondolunk, ahol valóságos tömeggyilkosság zajlik. Amikor néhány hónapja (2011. nov.) Algírban a Parti des travailleurs és az UGTA sürgős jelleggel összehívta konferenciáját a háború, a beavatkozás, a nemzetek diszlokációja ellen, a világ 40 országából érkeztek küldöttek, kvázi a teljes Afrika képviseltette magát, mely nagyon alaposan ismeri ezt a jelenséget. A nép sehol sem akar sem háborút, sem pedig diszlokációt.

Utolsó szóként?

Algéria 50 éves függetlenségének ünneplése annyit jelent, mint szuverenitásunk megvédése. Nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy ennek a függetlenségnek a védelmével hozzájárulunk a világ népeit és nemzeteit védő küzdelemhez.

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse