Fiatalok Nemzetközi Szemléje

Fiatalok Nemzetközi Szemléje 5.sz.

(első rész)

Szerveződjünk a tőkés barbárság ellen!

Egy bő évvel ezelőtt Algírban a háború és kizsákmányolás elleni konferencián mi, fiatalok ezt a nyilatkozatot tettük: «Különböző formában, de az egész világon ugyanazokkal a problémákkal találjuk szembe magunkat. Mindenhol, minden országban a dolgozókkal együtt azért harcolunk, hogy jogunk legyen egy igaz jövőhöz. Tapasztalatainkat nemzetközi szemlében adjuk közre.»

Azóta forradalom zajlott le Tunéziában és Egyiptomban is folytatódik az útkeresés. Az imperializmus megpróbálja eltaposni a régió népeit, Líbiában a katonai intervenció után most a fegyveres csoportok vetélkednek a hatalomért, némelyek közülük ma már Szíriában vannak  az amerikai imperializmushoz hűséges Katar hivatalos támogatásával. Új bavatkozás veszélye is fenyeget a térségben.

Ezekről a katonai beavatkozásokról azt állítják, a békét és a demokráciát szolgálják. Afgán barátaiknk mesélhetnének róla… Az afgán fiatalság számára hazája egy hatalmas csatatér és mákföld, ahol az egyetlen «jövő» a hadsereg vagy a drogkereskedés a helyi nagyfőnőnöknél.

A földgömb másik felén mexikói társaink magyarázzák el, hogyan teszi tönkre a drog a fiatalságot. Az imperialista politika nem ismer határokat.

Görögországban újabb szigorítási program halad  az ország teljes elpusztítása felé. Ugyanezt a pusztítást akarják most bevezetni a többi európai országban is az új európai szerződésekkel, melyek átadnák a teljhatalmat az Európai Bizottságnak, tehát az IMF-nek, a Wall Streetnek.

De  a nép elutasítja ezt, túléléséért küzd.

Ugyanezt a harcot látjuk Romániában, ahol az egészségügyi rendszert védik fiatalok, dolgozók együtt. Ugyanezt magyarázzák spanyol barátaink, akik egyebek közt az oktatás és az egészségügy költségvetési megcsonkítása ellen küzdenek, a «szemét-munkaszerződések» és az új munkatörvénykönyv ellen, melyek garantálják elbocsátásukat és azt, hogy bizonytalanságban éljenek. Ma, amikor a tőke zsákutcába vitt minket, szükségünk van független ifjúsági szervezetekre, hogy harcolni tudjunk a háború és kizsákmányolás, a kábitószer-kereskedelem és tudatlanságban tartásunk ellen.

-       Nemet minden imperialista beavatkozásra Szíriában és másutt!

-       Minden szigorítási program visszavonását, a dolgozók és az ifjúság követeléseinek kielégítését!

Németország

Miért utasították el a német fiatalok a Bildungsstreik-ot?

2011 novemberében egy egész sereg többé-kevésbé ‘ifjúsági’ szervezet hívott Bildungsstreik-ra («sztrájk az oktatásban»). Az oktatásban meghozott destruktív intézkedések után senki nem tagadja annak szükségességét, hogy a képzés érdekében megmozduljunk. Akkor meg miért csak 500 tüntető jött össza a kölni egyetem előtti indulásra?

Vissza kell térnünk 2009-re, hogy megértsük: ekkor volt az első Bildungsstreik, több ifjúsági szervezet, párt és szakszervezet részvételével. Az elégedetlenség ekkor is, a következő évben is akkora volt, hogy többszázezren mentek ki az utcára, mivel a helyzet karatszrofális képet mutatott.

Hol van akkor a különbség? Miért nem akar az ifjúság a Bildungsstreik mellé állni? Az első tüntetéseken 2009-ben ezt követelték a tüntetők: ”Le a tandíjakkal!” Világos, érthető volt, minden hallgatót, középislolást érintett. A szülők mint elsőszámú fizetők a fiatalok mellé álltak, kifejezték a dolgozó osztályokkal való szolidaritásukat. A tandíj visszavonásának követelése még bizonyos szervezők ideológiai síkra történő terelésének is ellenállt.

A demonstrációk alatt a diákok egyre inkább a  BA/MA rendszer eltörlése mellé kezdtek állni (Bachelor-diploma a Master előtt), mely elkerülhetetlen konfliktust jelent az Európai Unióval. A Bildungsstreik előharcosait aztán meghívták 2009-ben és 2010-ben a «nemzeti oktatási csúcsra», és ezek kapituláltak a Merkel-kormány «reformpolitikája» előtt.

Ma a Bildungsstreik platform a BA/MA stresszel végezni akar és a Masterért harcol minden Bachelor számára. Ez a hivatalos reform politikai vonala! Nem lép túl az SPD, a Zöldek vagy a GEW (egyik szakszervezet, amely a Bolognai processzus alkalmazását erőlteti) érdekein!

A fiatalok megmutatták, hogy képesek világos, nem kompromisszumból született célokat megfogalmazni, erősek voltak, még a szociáldemokrata, Zöld és a legfontosabb szakszervezeti vezetők is kénytelenek voltak reagálni és végülis lemondani a tandíj ötletéről. De ugyanakkor ezek a politikai apparátusok őrzik fő céljukat, a Bildungsstreik uniós politika alá vetését. Ez az oka annak, hogy a Bildungsstreik szervezői nem formálnak világos válaszokat az ifjúság gyalázatos helyzete kapcsán imígyen: «Le a Bachelor/Master szisztémával!»

A hallgatók távolmaradása egyszerűen ennek a politikának az elutasítása. Szervezeti és politika téren is felveti az ifjúsági szervezet függetlensége kérdését. Azok, akik az Európai Unió hívei és védik az egyetemek korporatista struktúráját, nem akarják, hogy egy egyetemi diákszervezetet szülessen. Ugyanakkor egy politikai mag, egy független politikai szervezet szükséges a diákszakszervezet létrehozásához. Itt tartunk most, társaink, akik 2011 nyarán a párizsi nemzetközi ifjúsági tüntetésen vettek  részt, a kölni egyetemen is közbenjárnak.

Kölnben kb. 39 000 diák van és minden félévben százakat utasítanak vissza hely hiányában. Ténylegesen az egyetem reális kapacitása egy negyeddel kisebb, úgy 27 500 hallgatóra szabott. Ebben a félévben 6 671-tal több fiatal iratkozott fel.

Ezért indítottunk el az utóbbi szemeszterekben egy hallgatói kezdeményezést. Együtt fogalmaztunk meg nyílt levelet Svenja Schulze (középfokú oktatási) miniszter címére. 200 hallgató írta alá, ecseteltük a kölni egyetem lehetetlen helyzetét. A nyílt levél kimutatja, hogy képtelenség a tanulmányokat folytatni ilyen körülmények között.

A miniszteri válasz kiszámítható volt. Svenja Schulze: «Az egyetemek bázisfinanszírozását […] törvény garantálja.» Akkor nincs is semmi gond? Ez nem lehet elfogadni!

Nem a hallgatók részéről kellene megfelelő válasz? Megpróbáljuk megformálni ezt a feleletet.

Febr. 4-i kölni gyűlésünk

A vitában, melyen egy francia társunk is részt vett, három kérdés körül kristályosodott ki az álláspont:

–  Miért nem fakultásunk bizottságaiban harcolunk? Rizikós, mivel ezek a   bizottságok  mindig a kormány adta keretekben cselekednek, így csapdát jelentenek.

-    Mit jelent az egyetemek közfinanszírozására szolgáló törvény? Nem elég a fakultások szükség szerinti finanszírozásának követelése akkor, mikor a szigorítási programmal kurtítják  a költségvetést általában is. Követelni kell ennek a költségvetési szigorításnak a végét.

-    Hogyan kell megszervezni a fiatalokat? Francia barátaink példájából is látjuk, hogy a függetlenség a vezérmotívum.

Ezért folytatni kell és ebben az irányban küzdelmünket, azzal a diákcsoportal, akik készek felvenni a kesztyűt.

Spanyolország

A fiatal forradalmároknak szervezetre van szükségük


Hónapok óta folynak jelentős megmozdulások a munkahelyekért és a közszolgáltatásokért. «Nem képviselnek bennünket!», «Demokráciának nevezik, de nem az!» harsogják többezren. Munkanélküliség, a munka, ideiglenessége, az oktatás,  az egészségügy prekaritása – a tőkés társadalom velünk, fiatalokkal akarja a válság árát megfizettetni; közben háborúzik Líbiában és másutt.

A kormány olyan programot fogadott el, miszerint egy 25 év alatti egyetemi diplomás vagy szakmai képzetségű fiatal havi 426 eurós fizetést kap! És ez csak a kezdet. Az Unió és az IMF már a választások előtt döntött arról, hogy a jövendő kormánynak ezt be kell vezetnie. Hol van itt az ország függetlensége, szuverenitása? Természetesen emellett ott van a nyugdíjtörvény, már most tudjuk, hogy nem lesz nyugodt öregkorunk – a szakszervezeti vezetők pedig aláírták mindezt.

Mi, fiatalok jövőt akarunk magunknak. Ezért harcolni fogunk. Mélységes és valódi változások kellenek, ennek a rendszernek a megdöntése. Azt ígérik, reformokkal ezt a rendszert «humánusabbá» lehet tenni; mások pedig azt állítják, mindenféle «fórumon» mondja ki a nép a szót, éppen ott, ahol az IMF, a G20, az EU szervezi politikáját.

Mi azt mondjuk, nincs más megoldás, minthogy mi magunk semmisítsük meg ezt a rendszert. Ezért szervezkedünk, hiszen ellenfeleink már régen megszervezték magukat. Sokan vagyunk, akik valódi népszuverenitást akarunk, azt, hogy a nép hozzon törvényt. Jövőnk érdekében a görög fiatalokkal együtt követeljük a szigorít)sok visszavonását: le az EU-val, le az IMF-fel!

Javasoljuk:
– Minden városban (egyetemen, lakónegyedekben) bizottságok létrehozását egy forradalmi ifjúsági szervezet  létrehozására.
– Ifjúsági konferencia előkészítését még 2012 első felére, mely kidolgozza független ifjúsági programunkat, a dolgozókkal együtt mobilizál, segít megvédeni magunkat osztályalapon.

Javaslatunk nem más szervezetek ellen irányul, ellenkezőleg, együtt kívánunk működni minden erővel, mely hasonlóképpen ítéli meg a helyzetet.

(közlésre került Madridban, Bilbaoban, Sevillában, Barcelonában és Castellonban)