2012. március 31., szombat

A "Fidesz-világ" értékelése


Mindenki csodálkozik, hogy miért veszített ilyen kevés szavazót a Fidesz. Mihályi Péter közgazdász szerint azért, mert példa nélküli jövedelem-kiáramlás történt tavaly az országban, aminek fedezete elsősorban a magán-nyugdíjpénztárak vagyona volt. Szerinte 2011-ben 1,5 százalékos GDP növekedés mellett a reálkeresetek 5,8 százalékban nőttek, amire Magyarországon utoljára 1957-ben volt példa és úgy véli, a kormánynak esze ágában sincs megállapodni az IMF-fel (kivonatok a Népszavának adott riportból).

Álláspontja:

- Fű alatt bevezették a magán-egészségbiztosítás lehetőségét. Pedig a Gyurcsány-kormány részben emiatt bukott meg, és az ellenzéki Fidesz ezt harsogta éveken keresztül. Most pedig senki nem tiltakozik. Ez azzal függ össze, hogy a korábbi tiltakozásokat a Fidesz szervezte, a maga társadalmi bázisán; a szakszervezeteket, a vasutasokat, mindenkit beleértve. Ezek mérhetetlenül erkölcstelen dolgok voltak. A nagyobbik baj, hogy csinálunk egy rossz minőségű szegény-egészségügyet, a középosztálynak és a felső-középosztálynak pedig megengedjük, hogy magánbiztosítása legyen, adó- és járulékmentesen. Ma még, 2012 márciusában, azt lehet mondani, hogy ha valaki a közellátásba megy, jó esélye van, hogy tisztességesen ellátják akkor is, ha nem ad hálapénzt. Ez azonban a két-három év alatt meg fog szűnni, a betegek többségét nem fogják rendesen ellátni, mert nem lesz megfelelő számú és felkészültségű orvos, egyre több orvos, nővér megy át a magánegészségügybe. A tömegkórházban pedig semmi sem marad. Félő, hogy az állami egészségügy le fog süllyedni arra a szintre, hogy tényleg csak a vérző, haldokló beteget fogják ellátni - úgy, ahogy.

- Néhány éven belül a tb-járulékért - amit már adó formájában szed be az állam - cserébe nem lehet majd ellátást kapni, viszont az adómentes magán-egészségbiztosításért kiváló ellátás jár majd. 3-4 év alatt végbemehet.14 ezer ágy szűnt meg. A legújabb hírek szerint a kormány már arra készül - félve a balhétól -, hogy a budapestieknek és az agglomerációban lakóknak meghagyja a szabad kórházválasztást, csak az úgymond vidéki körzetekben nem szabad majd a régión kívül orvoshoz menni. A miniszterelnöknek ki kellene állni a közvélemény elé és azt kellene mondania, hogy egyfajta szabály van a vidékieknek, őket röghöz kötjük, a budapestiek viszont megtarthatják a régi szabadságukat. Kétlem, hogy ezt át tudják vinni.

- A legalapvetőbb döntések - amelyek évtizedekre meghatározzák az ágazat sorsát - az egészségpolitikai vezetés nélkül születnek meg. Ilyen például a társadalombiztosítási rendszer eltörlése, hiszen kikerült az alkotmányból a tb intézménye. A 120 éves magyar társadalombiztosítási rendszer, úgy ahogy van, megszűnt. Ezt a kormány a maga logikája szerint eldöntötte, és meg sem kérdezte az egészségügyet. A bejelentett bérajánlat az orvostársadalom egészének csak 5-6 százalékot jelent, a tervbe vett EU-IMF megállapodásr logikájába biztosan nem illik bele. Az, hogy költségvetési forrásból egy picinykét bért emelnek, érdemben nem változtat a helyzeten. A másik példa az államosítás. 

- Tarlós István joggal fél attól, hogy egy következő kormány elszámoltatja: pontosan hova is tűnt a kórházak vagyona, kötelezettségei, számlái. És ezért szeretne egy jogilag bombabiztos szerződést. Miután ilyen nincs, a főpolgármester addig nem ír alá semmit. 

- 1996-97-ben, amikor a privatizációs döntések születtek, Suchman Tamás az anyja életére megesküdött az MSZP-frakció előtt, hogy az energetikai cégek többsége soha nem kerül magántulajdonba. Aztán három hónap alatt a dolog simán elintéződött, s az energetikai cégek részvényeinek többsége nyugati befektetőkhöz került. Persze kellett valaki, aki kiáll és a párttársai szemébe hazudik. Amikor a nyugdíjreform született '97-98-ban álmunkban sem jutott eszünkbe, hogy Orbán Viktor az egész rendszert államosítja. A KSH legújabb jelentése szerint 2011-ben a reálkeresetek 5,8 százalékban nőttek. Akkor, amikor a GDP növekedése 1,5 százalékos volt. Majdnem 10 százalék GDP-pénzről van szó, ami fantasztikus mozgásteret biztosított a kormány számára. A béreken kívül jutott még MOL-részvényre, a Fradi-pálya visszavásárlására, a devizahitelesek megsegítésére stb. A fogyasztás feltehetően stagnált. Persze közben megtörtént az adósságok egy részének a visszafizetése, vagyis a többlet-jövedelem egy része végtörlesztésre ment. 

- Azt gondolom, nem fogjuk megkapni a hitelt a Valutaalaptól. December óta az a véleményem, hogy a kormány nem is akarja kérni. Időhúzásra játszik. Hiszen mindenekelőtt az Európai Unióval, illetve a többi európai szervezettel, az Európa Tanáccsal, az Európai Központi Bankkal kellene megállapodni. Ez az IMF tárgyalások írásban rögzített előfeltétele. Nem lesz pénz. Marad a lassú vegetálás és a reménykedés, hogy ne jöjjön olyan külső lökés, amely a magyar gazdaságot földre dönti. Kiszámíthatatlan, hogy ez bekövetkezik-e vagy sem. A döntéseket Orbán Viktor hozza.

- Orbánnak nagyon is voltak több évre szóló tervei, de ezeket az alkotmány, a jogi konstrukció és a Fidesz belső átalakítása szempontjából gondolta végig. És meg is csinálta, amit akart. Olyan pártállami rendszert alakított ki, hogy őt sem a pártban, sem az államban ne lehessen megbuktatni. Ő a politikai részt gondolta végig, és azt, hogy ehhez másfél-két évre van szüksége. Amihez viszont a politikai békét meg kellett vásárolnia. Fel lehet tenni a kérdést, hogy a sok devizahiteles közül kik a legfontosabbak Orbán számára. Az ő válasza az volt, hogy a Fidesz-frakcióban ülő kétszázvalahány képviselő, akik naponta gombot nyomnak. Nélkülük nincs kétharmad. Tehát őket kell bebetonozni, megmenteni, hogy jól érezzék magukat. Ez megtörtént. Ha az ő szavazataikra számíthat, akkor az összes többi nem érdekes... Hogy ez mibe kerül, nem érdekes.... Orbán garantálni akarta, hogy a Fidesz képviselők ne lázadjanak fel. Vagyis a politika oldaláról indult ki a gondolkodás. Orbán saját többségét akarta minden áron biztosítani, és valamennyire a közvélemény támogatását.

- Az csak részben igaz, hogy a választókat csak a zsebük motiválja. S azt nagyon nehéz megmondani, hogy egy konkrét választásnál éppen mi fog számítani. Ebből a szempontból Orbánnak jól jött ki a lépés, mert eddig lényegében fenn tudta tartani az életszínvonalat egy igen széles körben. Másfelől pedig megerősítette a politikai hátországát és ugyanakkor egy olyan retorikát folytatott, amely saját szavazóbázisát lélekben erősítette. Kérdés persze, ha nincs kenyér és csak cirkusz van, akkor ez mennyire fog működni. De ezt nem lehet előre megmondani. Lehet, hogy cirkusszal is fenn lehet tartani ezt a támogatottságot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.