2012. március 18., vasárnap

Lenin és Trockij


Rövid magyarázat fiatal barátainknak

1922-1923-ben Lenin és Trockij egyesült Sztálin és diktatoriális, nacionalista, korrupt, reakciós bürokráciája elleni harcban, mivel az a polgárháborúban kifáradt proletariátus hatalmát bitorolva nemzetközileg elszigetelte és demoralizálta azt.
Az 1917-es forradalom két vezére (ne feledjük, csak a sztálini verzió állította szembe őket) a NEP leállítását kívánta. A NEP bevezetésére (engedélyezték a magánvállalkozásokat és a belkereskedelmet) olyan helyzetben került sor, mikor bizonyos mértékű visszafordulásra volt szükség a tőkés gazdasági viszonyok felé a polgárháború és az elmaradottság következtében, a munkás-paraszt szövetség őrzése miatt. 1922-re már a külső imperialista erőkkel szövetkezett kulákok és a nepmanok szövetsége megakadályozására volt szükség, a munkások ellenőrzésének fokozására a korlátozott, de mégis csak polgári nyomokat viselő gazdaság felett. A másik közös pont a bürokrácia megjelenése a párt belsejében, a szovjetekben (tanácsokban), az államban, mely összekötötte őket. Ennek leküzdését a szovjetek életszerűségének visszaadásában, a szakszervezetek és a pártonkívüliek közéleti részvételében (a bolsevik párttól és államtól függetlenül) ismét csak a dolgozók ellenőrzési tevékenysége, jogai fejlesztésében látták. Ugyancsak idetartozik a volt orosz birodalom által elnyomott népek felszabadítási politikája megőrzése. Lenin és Trockij a világforradalomra támaszkodva bizonyította, hogy egyedül az orosz belső gazdasági és társadalmi fejlődés elégtelen a forradalmi vívmányok megőrzéséhez. Ebben a nemzetközi távlatban és nem az orosz párt függvényeként kell a nemzetközi munkásmozgalmat támogatni. A legsúlyosabb probléma a bürokrácia terjeszkedése lett, mely minden Sztálinhoz kötődött intézményben felütötte fejét (a párt titkársága, a szervezőiroda, a központi bizottsági titkárság, a munkás-paraszt inspekció, a nemzetiségek minisztériuma). Lenin és Trockij terve az volt, hogy a pártkongresszuson leplezzék le Sztálint, az általa monopolizált vezetést újraszervezzék, a döntés jogát pedig visszakapja a kiszélesített Központi Bizottság.
Lenin agyvérzése, majd halála megakadályozta mindezek megvalósítását. A „baloldaliak platformja” (Trockij és társai), akik a „permanens forradalom” elméletét hirdették, vereséget szenvedtek a „középpel” szemben (Sztálin-Kamenyev- Zinovjev, előbbi mégis kivégeztette utóbbi kettőt), akik szerint Trockijék nézeteivel ellentétben a szocializmus egy országban is felépíthető. A bürokrácia hatalma fennmaradt, vele együtt diktatoriális, reakciós politikája is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.