Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

új széria 68. sz. (437) - 2012. ápr. 6.

Spanyolország

10 millió dolgozó általános sztrájkja az Európai Unió által megkövetelt

“munkaügyi reform” ellen

Már az általános munkabeszüntetést megelőző napon, márc. 28-án több tízezren szervezték a városok, ipari zónák sztrájkőrségét és hívtak a másnapi sztrájkban részvételre, 29-én pedig soha nem látott mértékű mobilizációnak és harci készségnek voltunk tanúi a ipari körzetekben, a kikötőkben, amit a sajtó is követett. 111 tüntetés zajlott a spanyol állam nagyvárosaiban, a tüntetők, fiatalok, munkanélküliek és dolgozók egyetlen kiáltásban forrottak össze: «Nemet a reformra! A reform visszavonását!». Sok esetben a Franco halála óta legnagyobb tömeget megmozgató demonstrációkról adnak híradást. A sztrájk sikeres volt, érezte mindenki, és nem csak a munka törvénykönyvi változások ellen irányult, hanem az összes, a munkanélküliséget 23 %-ra emelő egymást követő program ellen is. Számos vállalatnál sztrájkőrséget állítottak fel. A kormánypárti El Mundo (márc. 29.) magyarázza «a spanyol általános sztrájk más, eléggé különös «sztrájkőrséget» is mobilizált, a pénzügyi piacokat (…). A City egyik eminens tagja, Willem Buiter deklarálta: “Spanyolország valószínűleg még ez évben nem lép be a trojka programjának kereteibe.”»

A reform «újratárgyalása» vagy «visszavonása»?

Ahogyan a Le Monde (márc. 29.) állítja: «Spanyolország az európai gazdaság elsőszámú gondja lett, a Der Spiegel szerint itt dől el az euró sorsa.» Az Európai Unió az általa kötelezett Munkatörvénykönyvet még nem is tartja elegendőnek! A szakszervezetek vezetésének felelőssége óriási. Toxo (Munkásbizottságok) és Mendez (UGT) mindent megtettek azért, hogy a kormánnyal egyezséget kössenek. Az előző, a «szocialista» Zapatero-kormány alatt, 2011. febr. 2-án aláírák a nyugdíjról szóló paktumot. Az új, a jobboldali kormánnyal pedig 2012. jan. 5-én a rugalmas munkáról és a nyugdíjak befagyasztásáról. Ha mégis kritikával illetik a kormányt, azt azért, mert szerintük előzőleg nem tárgyaltak eleget a reformról. A dolgozók szerint pedig nincs miről tárgyalni.

“Háborús költségvetés”

Az egyetlen, amit követelni kell, a reform, a kiigazítási terv visszavonása; nemet mondás a Rajoy-kormány az általános sztrájk másnapján benyújtott új állami költségvetésére: a szociális kiadások 30 %-os csökkentésére, az összes minisztérium 16,9 %-os kiadási csorbítására, a villany és a gáz árának azonnali 7 ill. 5 %-os növelésére. A megnyirbálások érintik a közoktatást, az egészségügyet, a fogyatékkal élők segítését. Az állami befektetések 50 %-ra fogytak. A Külkereskedelmi Minisztérium ezt titulálta «háborús költségvetésnek». Márc. 29-én Bilbaotól Sevilláig, Barcelonától Madridig a munkásosztály egységesen felkelt, magával vonta a fiatalságot és a lakosság összes elnyomott rétegét. A vezetők hozzáállásása emlékeztet a görögországi forgatókönyvre. Tudni kell, a három év alatti 15 általános sztrájk nem ért célt, mivel a vezetők szigorítási tervről szigorítási tervre sehogysem akarták az egyetlen, a győzelemhez szükséges jelszót magukénak vallani: egységet az összes intézkedés síma visszavonása érdekében!

Levelezőnk

Jordi Salvador Duch,

tarragonai UGT titkár

–         A 2010. szept. 29-i általános sztrájkhoz képest milyen volt a mostani?

–         Minőségileg és mennyiségileg is jelentősebb a mostani. Tarragonában gyakorlatilag 100 %-os az iparban és a szállításban, csak a kiskereskedelem egy része működött. A tüntetésen több tízezer ember vett részt, kétségtetenül ez volt a legjelentősebb Franco halála óta.

–         A szakszervezeti vezetők (Toxo és Mendez) a reform újratárgyalását kérték a kormánytól május 1-ig. Mit gondolsz?

–         Nincs miről tárgyalni. A dolgozóknak újból bizalmuk van a szakszervezetekben, egyhangú volt megnyilatkozásuk. Toxo és Mendez nem teheti tönkre ezt a bizalmat. A dolgozók nem adtak biankó csekket a vezetőknek, hogy azt írjanak rá, amit akarnak, a sztrájk győzelméből pedig a reform visszavonása érdekében profitálniuk kell. Ha nem ezt teszik, a dolgozókra mérnek csapást. A sztrájk nem csak a Munkatörvénykönyv visszavonásáért született, a dolgozók az Európai Unió és IMF követelte összes programmal és a kormány által készített költségvetéssel is végezni akarnak. De egy másik jelenség is kezd világossá válni: ennek a parlamentnek semmi szuverenitása sincs, mindent Brüsszel diktál. Itt van az, hogy az új szerződés ratifikációjával szemben is fel kell venni a harcot. Hozzátenném, hogy semmi közös nincs a 2010. szept. 29-i eseményekkel. A dolgozók tudatosak a helyzet súlyát illetően. Nem lehet meghátrálni. Tarragonában sikerült elérni, hogy az összes szervezet felsorakozott a szakszervezet mögött. Az egységet, azt kell mindenütt összekovácsolni előbb a refom visszavonásáért.

Luis Angel Gonzalez Sanz,

sevillai Munkásbizottságok (CCOO) szövetségi tanácsa tagja,  megyei egészségügyi titkára

–         A 2010. szept. 29-i általános sztrájkhoz képest milyen volt a mostani?

–         Sevillában a sztrájk jelentősebb volt. A korábbiban a közigazgatás és a kereskedelem kevésbé volt reprezentálva, most kétszer annyian vettek benne részt.

–         A szakszervezeti vezetők (Toxo és Mendez) a reform újratárgyalását kérték a kormánytól május 1-ig. Mit gondolsz?

–         Nem értem őket, a dolgozók világosan kimutatták, hogy nem akarnak várni. Febr. 12 és 29-én, majd márc. 11-én többszázezres tüntetések voltak a reform ellen. Az andalúziai és asturiai regionális választásokon világosak a voksok: az út lezárása Rajoy pártja előtt. Az általános sztrájkot masszívan követték. A kormány márc. 30-án a Minisztertanácsban pontot tett a dolgozók elleni újabb támadásokat megfogalmazó költségvetési terv végére. Miért kellene várni? Mit lehet itt még újratárgyalni? Semmit. Az alternatíva világos: ha elfogadják ezt a költségvetést, a közszolgáltatás kerül veszélybe, az egészségügy, az oktatás. Nem várni kell, ellenkezőleg, mindezt elutasítani és az egység kialakítására koncentrálni. A köztisztviselők és a közszféra alkalmazottai két év alatt már elszenvedtek egy 10 %-os bérveszteséget, a kormány a napi munkaidő 7 %-os növelését akarja, ami több tízezer elbocsátást jelent. Hogyan lehetne ezt elfogadni?

Franciaország

A POI országos irodája 2012.márc.21-i felhívása                                  

Országos tüntetés a lehető legszélesebb egységben!

Három hét alatt 26 000 dolgozó, közöttük számtalan fiatal, különféle irányzathoz tartozó aktivista írta alá pártunk felhívását a brüsszeli szerződés ratifikációja ellen. Ez az eredmény, mely számos szervezet  különféle szintjén is megjelenik, azt tanusítja, hogy az a többség, mely nemmel szavazott a 2005-ös európai alkotmányra, ma is így gondolkodik.

Ma, az elnökválasztások előestéjén, az állampolgárok millióinak figyelmét ragadják meg a különféle jelöltek javaslatai, programjai.

De ennek a szerződésnek a keretében várhatnak-e a dolgozók  javulást, akár a legminimálisabbat is?

A szerződés:

-  az Alkotmány «aranyszabályába» lesz foglalva, tehát alkormányos kötelezettség lesz a szigorúság;

-  a teljes hatalmat a brüsszeli hatóságok kezébe adja a szuverenitást és a demokráciát lábbal tipró destrukciós terveik megvalósítására;

- 2013-tól már legalább 80 millió eurós költségvetési megszorítást tartalmaz, többet, mint a teljes nemzeti oktatás költségvetése.

Lehet-e munkásosztályt és a demokráciát képviselni és nem tenni semmit eme szerződés ratifikációja ellen?

Ezért javasoljuk a lehető legszélesebb összefogását mindazoknak, akik készek rá, hogy Párizsban országos tüntetést szervezzünk egy később megállapítandó napon (a ratifikáció időpontjától függően).

A felhívást még a választások előtt tesszük, mert a paktum nem függ sem a jövendő köztársasági elnök, sem a Nemzetgyűlés összetételétől. Mert akármi is legyen a választási eredmény, ennek a szerződésnek törvénybe iktatása a demokratikus megoldások, a népszuverenitás előtti összes kaput bezárja és a trojka, az EU-IMF-EKB diktatúráját vezeti be.

Mindenkihez fordulunk, dolgozókhoz, aktivákhoz, fiatalokhoz, azokhoz az állampolgárokhoz, akik a Köztársasághoz ragaszkodnak, a munkás- és demokratikus mozgalmak minden szintű szervezeteihez.

Semmi más feltételünk nincs, mint: «Nemet a fiskális paktumra» (Hivatalosan: Szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról). Össze kell szedni minden erőt és energiát erre a tüntetésre első akcióként, hogy a ratifikációt meg lehessen akadályozni, egy lépést előre lehessen tenni a demokrácia, a szuverenitás, a munkásjogok megőrzésének útján.

GUADELOUPE

Általános sztrájk és mobilizáció a kizsákmányolás ellen

Elie Domota,

az UGTG főtitkára, az LKP szóvivője

–         Ismét általános sztrájk és tömegtüntetés Guadeloupe-ban az LKP összes szakszervezete felhívására. Mi az oka?

–         Közel két éve, hogy a közhatalom, az állam és a helyhatóságok elutasítják a 44 napos általános sztrájkot követő 2009. márc. 4-i egyezmény utánkövető bizottságának fogadását. Az alapvető termékek és az üzemanyagárak korlátja soha nem lett bevezetve, ma pedig az árak ismét emelkednek. Ugyanakkor a közszférában és a magánszektorban szakadatlan támadások érik a dolgozók vásárlóererejét és szociális vívmányait. Pl. a táppénz 40 %-át akarják elvenni, s ezt az állam, a bal- és jobboldali képviselők is támogatják, a nemzeti oktatásban osztályokat szüntetnek meg, az egészségügyben ágyakat, sőt, kórházakat is. A «Jacques Bino» szerződés be nem tartásáról van szó. A munkáltatók, miután állami segítséget, teljes adókedvezményt kaptak 3 évre, a szerződés ellenére sem hajlandók a bruttó 256 eurót integrálni a bázisfizetésekbe. A másik nyugtalanító probléma a fiataloké. A 26 éven aluliak munkanélkülisége 60 %-os itt, ahogyan Martinique-ban és Réunion-ban is – ez a munkanélküliség által leginkább sújtott terület. A fiatalok képzése és foglalkoztatása, a szerződés által előírt követelmények soha nem kerültek teljesítésre. Ellenben a megtorló intézkedések teljes erővel zajlanak. Márc. 26-án Raymond Gauthiérot-nak, az UGTG volt főtitkárának kellett megjelennie a bíróság előtt. 3 hónap felfüggesztettet kapott, s rajta kívül még 15 társunkat idézték elő, összesen huszan pedig vizsgálat alá esnek.

–         Márc. 27-én 10 ezer tüntető Pointe-á-Pître utcáin. Mi a mérleg?

–         Milyen választ kaptunk az államtól, képviselőinktől, munkáltatóinktól? A tüntetés siker volt számunkra, megmutatta, hogy Guadeloupe népe őrzi harci kedvét egy igazságosabb és egyenlőbb társadalom elérésére, meg akar szabadulni a kizsákmányolástól. Az állam részéről nincs felelet, a képviselőktől se, a munkáltatóktól sem, hacsak az nem, hogy a helyi Medef (munkáltatók szervezete) elnöke, a vállalat nélküli vállalati főnökök fönöke az import-profit kizsákmányolás parancsára állandóan megkérdőjelezi a dolgozók szociális garanciáit. Ellenben Hayot úr körül csendőrök százai, az ipari zónákban csendőrjárőrök cirkulálnak. Olyan a hangulat, mintha megszállás alatt állna az ország. De a megfélemlítés ellenére is büszkén és eltökélten vonult a nép. Erős és intenzív képet mutat. Egy ilyen tüntetés arányában megfelel annak, mintha Párizs utcáit másfél milliós tüntetés borítaná be.

A harcunk folytatódik. A szervezetek együttese a tüntetőktől támogatva úgy döntöttek, hogy folytatják. Ugyanakkor a különböző szektorokban számos sztrájk folyik. Gyűlések, összejövetelek, röpcédulák hozzák ezen időszak propagandájának ritmusát. Bízunk a jövőben, csak győzhetünk.

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 begin_of_the_skype_highlighting            (33 1) 48 01 88 36      end_of_the_skype_highlighting E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse