Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

új széria 71.sz. (440) –2012. ápr. 27.

Spanyolország

Riport

A márc. 29-i  nagy általános sztrájk utáni munkástalálkozó, Madrid ápr. 21.

Nemet a ratifikációra!

Nemet az európai szerződés alkalmazására országainkban, nemet az aranyszabályra!

Az általános sztrájk tízezreket mozgatott meg már a márc. 29-i akciónap előtt mindenütt a szervezéssel, a vitákkal. A szervezetek függetlensége olyan kérdések kapcsán merült fel, mint pl. nem a szociális dialógus hiányát kell reklamálni, hanem a munkatörvénykönyv és a költségvetési megszorítások visszavonását, mert ezek alkotják az új európai szerződés, az aranyszabály mozgatóit.

Getafe-ban, Madrid külvárosában ápr. 21-én gyűltek össze azok a spanyol aktivisták, akik folytatni akarják azon politikai eszközök keresését, melyekkel győzni lehet a ratifikáció ellen. Nem a trojka politikájához akarnak kiegészítést szociális záradékkal. Ez a politika az összes európai kormány segítségével megsemmisíteni igyekszik a munkásvívmányokat, magát a munkásosztályt is, ezért minden ilyen jellegű program visszavonását akarják. Spanyolországban ez a támadás a munkatörvénykönyv «reformjában», Görögországban  a soha nem tapasztalt mértékű megnyirbálásokban, Franciaországban a társadalombiztosítás tönkretételében nyilvánul meg; és az «adósság» visszafizetését, a pénzügyi tőke «talpra állítását» szolgálja.

A vita, a megoldás keresése nem speciálisan spanyol, a meghívásra válaszolva portugál, német, francia aktívák is részt vettek, olasz, román és ír elvtársaink pedig üzenetet küldtek.

Elsősorban az kell kiemelni, hogy országonként változó formában, a politikai helyzet függvényében, de létrejöttek az európai szerződés ratifikációja, a trojka aranyszabálya elleni erők politikai színterei. Megkönnyíti, hogy a munkásosztályt nem verték le – és ez független a választási eredményektől. Három hónapja sincs, hogy Rajoy győzedelmeskedett a választásokon és máris itt van a Franco óta legnagyobb általános sztrájk. Franciaországban sem akadályozza az osztályharc fejlődését az elnökválasztási kampány (pl. a lyoni köztisztasági dolgozók munkabeszüntetése...).

A vitában spanyol társaink világosan kimutatták, hogyan fejlődött az általános sztrájk felé mutatva a mobilizáció, mely a 16-17 millió bérből élő dolgozóból 11 milliót magával vonzott módosítva az eredeti forgatókönyvet:

«Márc. 29-én mi, madridi egyetemi oktatók az egyetemi dolgozókkal találkoztunk reggel 8 órakor, mikor mintegy 200 hallgató érkezett a munkatörvénykönyv reformjának visszavonását követelő sztrájkunk támogatására. Ekkor már tudtuk, lehetséges az egész egyetem leállítása, és valóban, leálltak az irodák, a laboratóriumok, minden. Márc. 29. következményeként pedig ma már együtt készítjük elő május 10-re az egyetem általános sztrájkját a hallgatókkal, a dolgozókkal, szakszervezeteikkel a tandíj 25-50 %-os emelésével szemben, amit Rajoy jelentett be két napja...»

«A szakszervezeti vezetők 28-án találkoztak az aktivistákkal, hogy egész éjjel a sztrájkról vitázzanak.… Getafe-ben állítottuk fel reggel 6-kor a sztrájkőrséget és egyszer csak kétezer emberrel körülvéve találtuk magunkat, elsősorban a John Deere szakszervezeti aktivistáival. Az ipari zóna teljes egészében leállt, minden vállalat, még azok is, melyeket munkakölcsönzősökkel működtetnek, sőt az Auchan is!....»

«Kétségtelen, hogy a sztrájkőrségeknek spontán karaktere volt. De megelőzte a szakszervezetiekkel való vita. Spanyolországban az UGT-nek kétezer felelőse van és a munkásbizottságokkal Toxo és Mendez szakszervezeti vezetőkhöz fordultunk a szakszervezeti függetlenségért és demokráciáért. Megmondtuk nekik, hogy a szociális paktum foglyai, mindketten aláírták még az év elején a bércsökkentésről szóló megállapodást. Mihelyt pedig bérünk védelmében sztrájkba lépünk, a munkáltató elénk teszi az aláírt paktumot! Ki kérte ezt tőlük, melyik szakszervezet vitatta meg? Toxo, Mendez, vonjátok vissza az aláírásotokat! Muszáj volt nekik fogadni is bennünket. A vita nem is fog megállni a szakszervezetekben, ne gondolja senki, hogy a 29-én a dolgozók, a fiatalok a társadalmi párbeszédért sztrájkoltak …»

«A szövetségemben megpróbálták elérni, hogy foglaljunk állást az argentin kormány döntése ellen, mely a kőolajt államosítja és a spanyol Repsol vállalatnak okoz komoly problémát, melynek természetesen hatása lesz a Repsol dolgozóira is! A vezetők persze semmit sem szóltak, mikor a 90-es években Felipe Gonzalez kormánya (PSOE és IU) privatizálta az állami Repsolt, ma pedig az EU-tól kérik, hogy denunciálja és szankcionálja az argentin kormányt! ....Lesöpörtük a javaslatot, ez is a márc. 29-i erőnk eredménye.»

«Andalúziában regionális választások voltak két hete: a PP 400 000 szavazatot vesztett novemberi «győzelméhez» képest ... A PSOE is folytatta ezt az utat 100 000 szavazó elvesztésével, pedig az IU-val együtt kormányt alkot Andalúziában. A baloldali egységkormány vajon alkalmazza Brüsszel döntéseit és Rajoy (PP) madridi kiegészítéseit? Az andalúziai nép mandátuma világos: «az út lezárása a PP-kormány költségvetési intézkedései (Andalúziában 15 ezer pedagógus, 6 ezer kórházi dolgozó elbocsátása) előtt». Mert ez jelenti a spanyol adósság visszafizetését, a nulla deficitet. Márc. 29. azt is kimondta: «semmiféle munkatörvénykönyv-reformot! Semmilyen költségvetési megnyirbálást!» Semmiféle tárgyalás nem kell, nem leszünk partnerek ezekben az intézkedésekben! Ennek ellenére a nagy szakszervezetek ismét kérik Rajoytól a szociális dialógust, Somaviát, a Munkaügyi Iroda igazgatóját is kérték a közvetítésre!...»

Több hozzászóló kitért a PSOE, az IU, a baleári KP, stb. válságára. Egy katalóniai aktivista:

«2004-ben néhány nap alatt az Aznar-kormányt elsöpörte a spanyol nép felkelése. Zapatero nekünk, a PSOE-nak 4 millió voksunkba került a nov. 20-i választásokon, az autonóm kormányok kvázi teljes egészébe, a nagyvárosok óriási többségébe. A munkásosztálynak milliárdokba kerülnek a megnyirbálások, a munkahelyek és a közszolgáltatások tönkretétele. Ki vállalja, hogy ezeket visszaszerezze? Ki fogja képviselni a márc. 29-én összegyűlteket? Ezeket a dolgozókat politikailag képviselni kell. Ezért jöttünk ma ide.»

A Spanyolország minden tájáról összegyűlt mintegy tucat aktivista arról döntött, nyilatkozatot bocsájt útjára egy 7 pontos követelés megvitatására, mellyel előkészítik 2012 őszére a választott küldöttekből álló konferenciát, mely új, a dolgozókat híven képviselő mozgalom megalakulásáról dönt.

Délután a német elvtársak  számoltak be a Ver.di szakszervezet kezdeményezte német közszolgáltatás sztrájkjáról:

«A sztrájk Merkel politikai döntései ellen irányult. A kancellár béremelésnek merte nevezni deficitellenes intézkedéseit! Rendkívül sokan követték a munkabeszüntetést, nagyon határozott volt és nem csak a Ver.di szakszervezetben, hanem a magánszektorban is. A DGB bizalmijai felteszik a kérdést «Sommer, te mit csinálsz?» …főleg, hogy a munkát beszüntető közszféra dolgozói 6,5 %-os béremelést értek el. Az IG Metall küldöttei mondják, ők is 6,5 %-ot akarnak!....Sommer válasza pedig az, hogy az SDP képviselők fogadják el Merkel európai szerződését!....».

A portugál küldöttség, nevezetesen Aires Rodrigues, volt szocialista képviselő, a POUS felelőse, emlékeztetett:

«Országunkban két éve hoztunk létre egy politikai csoportot a trojka addigi intézkedései ellen, melyek következtében az üzembezárások és elbocsátások megsokszorozódtak. Folytatjuk a csatát, ma a képviselőket keressük meg azzal, ne szavazzák meg az portugál szocialista párt vezető által is támogatott európai szerződést. Mario Soares volt köztársasági elnök meghallgatott minket, felhívtuk figyelmét a következményekre és a szocialista párt válságának jeleire. Marinha Grand polgármestere a ratifikáció ellen foglalt állást, s az aktivisták többségének támogatása ellenére kizárták a pártból… Április 3-án Soares írt egy cikket, ebben kimondja, hogy meggyőződött arról, «a portugál szuverenitás, a dolgozók életszínvonala szempontjából a ratifikáció káros, s egyetlen szocialista képviselőnek sem szabad támogatnia!». A szocialista párt vezetése mégis túllép ezen. Számos képviselő rendkívüli kongresszus összehívását kezdeményezte, mi pedig intenzívebbé tesszük a ratifikációellenes kampányt.»

A francia delegáció is beszámolt a politikai helyzetről, a lyoni köztisztasági dolgozók munkabeszüntetésének részleteiről, a POI kampányáról a ratifikáció ellen. Meghívtak egy spanyol küldöttet a jún. 3-i párizsi nagygyűlésre. A koordináció szükségességét emelték ki, hogy rugalmasan kell segíteni a hasonló találkozókat egész Európában. A jelenlevők nagy megelégedéssel hallották, hogy a ratifikációról népszavazás lesz Dublinban és Görögországban előreláthatólag május 30-án.

Françoise Kamel

Olaszország

Üzenet a madridi munkástalálkozó résztvevőihez

Drága Elvtársaink!

Megkaptuk meghívásotokat, melyet megköszönünk, ha nem is tudunk ott lenni Madridban. Ezért küldtünk csak egy rövid támogató üzenetet  és néhány szót Olaszországról.

Elképesztően azonos az olasz és spanyol helyzet. Tudjuk persze, hogy ugyanazt a európai uniós politikát kell elszenvednünk és nem vagyunk csak miellenünk irányuló támadás áldozatai. Ugyanazokat az intézkedéseket hozzák meg mindenhol, ugyanaz az ellenállás érezhető mindenütt. A Monti-kormány is előterjesztett egy munkatörvénykönyv-reformot – itt úgy hívják, Dolgozó státusztörvény – pontosan ugyanolyan feltételekkel, mint a spanyol kormány, azzal a céllal, hogy a munkáltatóknak joga legyen az elbocsátásokra akadályok nélkül, az országos hatályú szerződéseket likvidálják, s hogy még rugalmasabbá tegyék a munkaerőpiacot és a munkájukat elvesztő dolgozók minimális szociális védelmét is megszüntessék.

A könnyített elbocsátás kérdése nálunk a Dolgozói státusztörvény 18. cikkelyének likvidálását jelenti. Pontosan ebből kiindulva kezdődött a dolgozók mobilizációja egy tucat sztrájkkal, tüntetéssel, autópálya-elfoglalással, a szakszervezetekhez intézett egyesült általános sztrájk igényének megformálásával. Itt van a közös pont, azok az akadályok, melyekkel szembetalálják magukat a dolgozók.

A mobilizációval szemben a szakszervezeti vezetés mindössze «kritikát» fogalmazott meg a törvénnyel szemben. Bizonyos módon elutasították, de végül csak «módosítását» és «kiegészítését» javasolták, most pedig «megjavítását»!  A PD, az egyetlen parlamenti párt, mely még minimálisan alapoz a dolgozókra, szintén ezt a vonalat javasolta, csakúgy, mint a  PSOE Spanyolországban. Ezen a bázison a CGIL vezetése sztrájknapokat tartott – megosztva, más-más napon mindegyik régióban, minden városban.

Megemlítjük a torinói sztrájknapot. A dolgozók megpróbálták megragadni az alkalmat, mintegy tízezren tüntetve a városban, de a külvárosokban a sztrájk 2-3 nappal korábban zajlott, teljes mértékű megosztottságban, hogy megakadályozzák az osztály régióbeli egyesülését. De a kisebb városokban is, mint Milanóban, Nápolyban vagy Palermóban, az egész országban kiviláglott, hogy a dolgozók keresik megosztásuk megszüntetését, egyetlen hatalmas általános munkabeszüntetést akarnak ugyanazon a napon a «reform» visszavonásáért, a «módosítások» vonala ellen.

Elköteleztük magunkat a «Bizottság a dolgozók független pártjáért» kereteiben arra, hogy  megtaláljuk az utat az egység érdekében, védjük a szakszervezetek függetlenségét az ilyen programokra kötelezni kívánó Európai Unióval, az IMF-fel, az EKB-vel szemben.

10 évvel ezelőtt Berlusconi kormánya márt megpróbálkozott a Dolgozói státusz 18. cikkelye megsemmisítésével, de az alapokról indult egyesült mobilizáció általános sztrájkja megakadályozta.

Még semmi sem lejátszott. Azt tudjuk, hogy a trojka és a kormány ezt az üzenetek küldik: «Ha nem fogadjátok el ezeket a programokat, olyan helyzetbe kerültök, mint Görögország». A valóság azonban pont fordított: ha elfogadjuk őket, még rosszabb helyzetbe kerülünk, mint ma, a munkanélküliek és elbocsátottak millióival, a bezárt kórházakkal, iskolákkal … Röviden, a nyomor jön.

A parlament két napja fogadta el a zéró deficit alkotmányba foglalt «aranyszabályát» és nemsokára megvitatásra kerülnek az új eu-s szerződések.

Az aranyszabályt megszavazták. De az IMF azonnal azt nyilatkozta, hogy Olaszország nem fogja tudni betartani … 2018-ig.  Miért? Nagyon jól tudják, hogy egy dolog előírni egy szabályt és egy másik annak betartása olyan lakossággal szemben, mely nem viseli el. A következő időszakban folytatjuk kampányunkat az Európai Unió szerződései ellen. Tömeges aláírásgyűjtéssel akarjuk kiegészíteni a képviselőkhöz intézendő felhívásunkat:

«Szavazzatok nemmel, lehetetlen elfogadni a szerződése által előkészített katasztrófát».

Természetesen ebben a csatában is európai koordinációra van szükség, támpontokat kell létrehoznunk együtt mindazok számára, akik a trojka és a pénzügyi piacokkal szembeni ellenállás útját választják.

Jó munkát Nektek:

Olasz elvtársaitok a «Bizottság a dolgozók független pártja megalakításáért».

Románia

Üzenet a madridi konferencia résztvevőihez

Kedves Barátaink, Elvtársaink!

A «Dolgozók felszabadításáért szövetség» (AEM), amely részt vesz a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése tevékenységében, üdvözli találkozótokat Madridban! Mi, akik az Európai Unió, a «népek börtöne» túlsó szegletében harcolunk, a balkán-dunai régióban, közelről követjük a görög nép harcát a trojka ellen, mely küzdelem az egész Európa és a világ dolgozóié is.

Megelégedéssel szereztünk tudomást a spanyol állam dolgozóinak munkabeszüntetéséről a munkaügyi ellenreform visszavonásáért.

Annál is inkább kedves szívünknek, mert Romániában is hasonló támadásnak lettünk kitéve egy éve, mikor 2011 márciusában a Boc-kormány, az IMF és az EU bábja, maga is a munkatörvénykönyv «reformjával» állt ki.

Akkoriban hírt adtunk újságunkban, a román dolgozók szakszervezeteikkel együtt megmozdultak eme reform visszavonásáért.

Ezt írtuk 2011 márciusában: «A szakszervezeti tagok és felelősök nemet mondanak a rabszolgaságra! Minden szakszervezet egyöntetűen nemet mond az új munkatörvénykönyvre, mert az a munkást a munkáltatók engedelmes eszközévé teszi (…)»

Az AEM is részt vett a nagygyűlésen, tüntetett és hallottuk:«Le a Boc-kormánnyal!», «Tolvajok!», «Nem akarunk rabszolgaságot!», «Nem adhatjátok el az országot», «Egységet!» és a termelőerők magántulajdonán alapuló rendszer, a kapitalizmus elleni jelszavakat. Újságunk nagy sikert aratott és tömegesen kellett osztogatnunk. Hatását le lehet mérni, a regionális sajtó írta: «a szakszervezeti aktivisták alátámasztják, hogy a rabszolga-munkatörvénykönyv a multinacionális vállalatok és a román-amerikai kereskedelmi kamara kérésére készült» – amit mi magyaráztunk el újságunk cikkében.

Egy interjúban, amit mint az AEP felelőse adtam, hozzátettem: «A tüntetők által skandált megoldás, az általános sztrájk, lehetséges, hogy sokkal meghatározóbb szakasz lesz. Több szakszervezeti vezető kettős magatartását látva azonban szkeptikus vagyok ennek megszervezéséről. Egy tüntető mondta a tribünön: «Mikor csinálunk már általános sztrájkot, megint hazudtatok?»

Az EU és az IMF diktálta rabszolgatartó új munkatörvénykönyvet végül átverték. De megelégedéssel látjuk, hogy nálatok is felmerül az egységes általános sztrájk kérdése a munkaügyi ellenreform visszavonásáért. Az összes országban, így Romániában is  elvesztett munkásvívmányok visszaszerzésének támpontja lehet ez.

Az új munkatörvénykönyvet bevezették, de az IMF-et, az EU-t szolgáló Bloc-kormány belebukott, amikor 2012 elején a román nép ismét kiment az utcákra, hogy tiltakozzon az egészségügy privatizációja ellen ilyen feliratokkal: «A privatizáció gyilkol».

Kedves Barátaink, az Európai Uniót és a trojkát jelentő «népek börtöne» ellen készek vagyunk Veletek és az összes európai aktivistával együtt harcolni.

Marian Tudor, AEM, Románia

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse