2012. április 22., vasárnap

Nemzetközi információk


Nemzetközi információk
Új széria 70.sz. (439) - 2012. ápr. 20.


Az ILO 19. találkozója



Gotthard Krupp (Németország)

Veszélyben a 102-es konvenció «a szociális ellátórendszer minimális normáiról»!




Néhány hónap múlva az ILO rendes évi közgyűlésén a 102. konvenció kerül terítékre egy ajánlással, mely a «bázisjellegű szociális védelem és méltányos globalizáció» nevet viseli.

Ez az 1952-ben létrehozott 102-es konvenció az egyetlen, amely a «szociális ellátórendszer» 9 ágát definiálja (beteggondozás, betegségi kiadások, munkanélküli, öregségi és munkahelyi baleseti járadék, szakmai betegségek, családi pótlék, terhességi és rokkantsági illetmény, átruházott jog visszaszállása). Minden ágban meghatározza a minimális normákat.
Mire jó akkor ez az ajánlás és milyen változást jelent? Ezeket a kérdéseket a két új európai szerződés tükrében kell megvizsgálni (Szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról ill. Európai Stabilitási Mechanizmus).

Szociális ellátórendszer Európában

Az ILO jelentésében megadja az új ajánlás indokát: a 102-es nem javasol «sem elsőbbséget, sem az illetmények rendjét az országok szüksége szerint és rendelkezésükre álló eszközök tekintetében». Az ajánlással a rendelkezésre álló eszközök határát kell tudomásul venni, ez szabja meg a garantálandó ellátórendszert.

Az ajánlás tehát egyfajta válasz az Európában a pénzügyi tőke, a bankok és a spekulánsok sokmilliárdos követelésének érdekében zajló folyamatra, a gyilkos szigorításokra, az általánossá váló szociális elsivatagosításra, mellyel az összes európai népet és dolgozót büntetik. Mondhatjuk hát, az ajánlás célja az, hogy utat nyisson az európai kormányok számára a 102-es konvenció elvetésére.

A jelentés szerint az európai országok többsége «majdnem teljes lefedettséget ért el.» «Kivéve Görögországot és Olaszországot, a tagországok nemzeti szinten rendelkeznek a szükségletek szerint definiált minimumjövedelem rendszerével, (tehát) nem a befizetésekkel arányos rendszerrel».

Eképpen leszögezhetjük, majdnem minden európai országban van egy szükséglettől függő minimáljövedelem. Pontosan ez, az általános lefedettség nem kompatibilis az EU, a trojka  diktátumaival, a két új szerződéssel. A trojka programja szerint már nem az objektív szükségleteknek kellene a minimumjövedelem alapját képezni, hanem a rendelkezésre álló eszközöknek, melyek határait a pénzügyi piacok szabják meg. Ugyanez vonatkozik az egészségügyi rendszerre vagy a nyugdíjakra...

A görög segítség 2. csomagjának februári elfogadásakor a parlament előtt egy 726 oldalas listát állítottak fel: egyebek között szerepelt benne a görög közigazgatásban 150 000 munkahely megszüntetése, a nyugdíjpénztár személyzete 60 %-ának elbocsátása, 15 ezer dolgozó azonnali tartalékba helyezése 60 %-os bérrel, «strukturális reformok» bevezetése a munkaerőpiaci szabályozás komplett megszüntetésére; a bértárgyalások és kollektív szerződések vége, a béremelések megtiltása (a munkában töltött évekkel arányos növelés is), az elbocsátás elleni védelem megszüntetése, a bér 22 %-os és 32 %-os (a 25 évesnél fiatalabbak számára) csökkentése a minimálbér bázisán.

Az esetek többségében mindez összeegyeztethetetlen az ILO konvencióival.

A német ellenreformok és a 102-es konvenció

A DGB egyik elemzése kimutatja, hogy a szociális háló lebontása teszi szükségessé a konvenció módosítását. Schröder kancellár «Hartz»-nak nevezett törvényei lettek a szociális háló elleni támadás alappillérei, ezek vezettek az alacsony bérek drámai elterjedéséhez.

Az alacsony bérűek szektora a bérből élők 23,1 %-a (7,9 millió); nem fizetnek adót, sem társadalombiztosítási hozzájárulást, tehát csak nagyon kevés jogot szereznek a különféle biztosításokhoz (betegség, munkanélküliségi, nyugdíj). Közülük 4,7 milliónyian szociális ellátást kapnak – ezt hívják Hartz IV-nek. 2011-ben 332 ezernek teljes idejű munkája volt társadalmi teher fizetésével, de nem tudott megélni belőle és szociális segítséget is kapott.

Az ellenreform központja az, amit így hívunk: «a munkanélküli számára elfogadható szabály». Idézzük a DGB-t: Németországban az új törvénykezést követően «a munkahely elfogadható akkor is, ha semmi köze nincs a dolgozó képzettségéhez vagy korábbi munkájához». A DGB konklúziója: «ez összeférhetetlen a szakértő bizottság véleményével, mely szerint az elfogadhatóságba bele kell számítani azokat az aspektusokat, mint a kapacitás, kvalitás, szakmai gyakorlat és az utolsó munkahelyen eltöltött idő. A német jogi helyzet nincs összhangban a konvencióval».

Összefoglalva, Schröder reformjainak ezen központi aspektusát nem lehet összeegyeztetni az ILO 102-es konvenciójával. Ezért van az, hogy «az ILO szakértői bizottsága több ízben… felhívta a kormány figyelmét, hogy gondolja újra át az elfogadhatóság kritériumait.»

Az uniós ellenreformok már a múltban az ILO konvencióira koncentráltak, azok revízióját kívánták, meggyengítésüket és deregularizációjukat. Gondoljunk csak a nők éjszakai munkavégzése és a gyermekmunka tiltásának eltűnésére.

A DGB megjegyzi azt is, hogy még az Európai Bíróság ítéletei sem kompatibilisek az ILO-konvenciókkal. Folytatja: az Európai Bíróság különféle ítéletei vezettek oda, hogy a tagállamok kötelező jelleggel le kell mondjanak az ILO konvenciókról, mert azok nem egyeztethetőek össze az európai törvényekkel. Ez történt a Höfner-ügyben (1990), mely a 96-os konvenció megtagadásához vezetett. Ugyanígy, a Levy-ügyben (1991) hozott döntés vezetett oda, hogy némely tagország lemondott a nők éjszakai munkavégzéséről szóló 89-es egyezményről (az NSZK soha nem ratifikálta).

A két új európai paktum

A Szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról kötelezi az Európai Unió országait arra, az Európai Bíróság által kirótt bírságokkal felügyelve, hogy az eladósodottságot csökkentsék. A 3-as cikkely szerint az állami költségvetésnek kiegyensúlyozottnak kell lennie vagy bevételi többlettel kell rendelkeznie. Ezt a feltételt teljesíti a tagállam, ha éves új eladósodottsága piaci áron nem haladja meg a GDP arányában számított 0,5 %-ot. De ez a határ nem csak az állami költségvetést érinti, hanem az ahhoz kapcsolódó szociális területeket is. Ez a paktum ismét magával hoz egy rakás ellenreformot a társadalombiztosítási, nyugdíj-, egészségügyi rendszerben.

Az eladósodás eme fékének állandónak kell maradnia, az alkotmányba beírva. Normát jelent az állami tevékenység egészére.

Ezt a szabályt súlyosbítja a paktum 4-es cikkelye, mely szerint a GDP évi 5 %-ával 60 %-ra kell leszállítani az ezt meghaladó adósságot (majdnem minden országnak meghaladja). «A Merkel- kormánynak 26-30 milliárd eurót kell találnia, vagyis az állami kiadások 2,5 %-át pluszban – a kormány inkább erre, mint a Hartz IV-re fizet minden évben» (DGB) azért, hogy a diktátumot teljesítse. Azt is jelzi, hogy még több privatizáció és nyirbálás lesz.

Pluszban a trojka diktatórikus hatalmat kap, hogy kötelezzen a strukturális reformokra és a kiigazítási programokra. Ebben rejtőzik a paradigma változása: a 102-es konvenció definíciója a probléma, a «lehetőségre álló eszközök» függvénye kell legyenek a «szükségletek».

Az Európai Stabilitási Mechanizmussal olyan új intézmény születik, mely megfelel az európai szintű IMF-nek. Az ESM lesz Európa számára a strukturális kiigazítási programok destruktív politikájú Valutaalapja. Evvel az ajánlással a 102-est illetően a konvenciót a pénzügyi piacokhoz fogják idomítani, a szociális jogok letörésével, a nemzeti jogokkal, a szuverenitással és a munkás- és szakszervezeti jogokkal szembeni offenzíva részeként.

Kampányt a szakszervezetek felé, nemzetközi és nemzeti szinten a 102-es konvenció kiterjesztéséért – a szociális ellátórendszer elpusztításának veszélyével szemben

Az ajánlás és a konvenció között nagy a különbség. A DGB így határozza meg: az ILO konvenciói a nemzetközi jognak felelnek meg, az országoknak ratifikálniuk kell, azok így ismerik el annak kötelező jellegét. Az ajánlás is munkajogi normákat és szociális jogokat tartalmaz, de ellentétben a konvencióval, nem kötelező jellegű, csak irányvonalat jelöl, választhat az ország, hogy alkalmazza vagy nem. (Általában egy konvenció előkészítésének része akkor vagy olyan területen, ahol nincs konszenzus.)

Az ajánlás tehát jogilag nem kötelez, a kormányok önkényes döntése játéka. Itt csatlakozik az Unió és a trojka diktátumaihoz, a két új szerződéshez, minden európai országra radikális programokat kényszerítve az adósság, a deficit csökkentésére. Fatális következményei lesznek nem csak itt, hanem az egész világon.


Gotthard Krupp – 2012 április



HAITI


Interjú Katia Ridoréval (Bizottság egy munkáspártért, Haiti)


               «Június 1-én nagy nemzetközi szolidaritási napot a Minustah-csapatok kivonásáért»


        A haiti politikai helyzet jelenleg nagyon feszült, a miniszterelnök lemondott, bírákat gyilkoltak meg, hívtak vissza, megtorlások zajlanak, stb.

        A politika bűncselekmények, a megfélemlítés, a félelem klímájának létrehozása mindig is a haiti uralkodóosztály fegyvere volt, hogy hatalmát kontrollálja. Amikor a demokratikus jogok szünetelnek, amikor zavaros körülmények között választunk a lakosság távolmaradásával és megszállás alatt, akkor nem csoda, hogy ilyen dolgok történnek. Ami pedig a miniszterelnök lemondását illeti és állítólagos ellentétét az elnökkel, az ezt körülvevő médiapaláver csak arra jó, hogy elterelje a lakosság figyelmét a napi gondokról. Martely (az elnök) és Gary Conille (a miniszterelnök) lehet, hogy nem értenek egyet a formában, de az alapokban igen, ugyanazoknak az intézményeknek dolgoznak, ugyanannak a rendszernek. Ebben az értelemben a népnek nincs semmi köze a színházhoz. A helyzet megint csak azt mutatja, hogy a népi rétegeknek kell egy saját szervezet, hogy szuverenitása birtokában hatalmát megszerezze, hogy kellőképpen tudja magát reprezentálni egy Alkotmányozó Nemzetgyűlésben, hangját hallassa, védje jogait, segítsen egy demokratikus társadalom kialakításában.

        Nem gondolod, hogy a mai helyzet is megerősíti a Minustah «stabilizációsnak» mondott missziója komplett kudarcát?

        A Minustah el kell távozzon Haitiból. Elejétől fogva hamis, soha nem volt háborús helyzet az országban, tehát a békefenntartásnak sem volt semmi értelme. Jelenléte megfelel az imperialista erők örök szükségletének, a megtorló erők fenntartásának Haitiban, abban az országban, ahol a neoliberális politika nyíltan kimutatja gyilkos és embertelen arcát. Alapvető szerepe a mi földünkön az, hogy elnyomja a nép hangját, fenntartsa a status quo-t, kontrollálja a belpolitikát, annak szereplőit, akik persze leginkább marionettfiguráik, a lakosság többségét nyomorban tartsa és megakadályozza tiltakozását. A Minustah jelenléte a szuverenitás és a haiti nép öntudatának durva megsértése. Több tízezer katona flangál harckocsikon nagykaliberű és nehézfegyverekkel felszerelve a kiszolgáltatott népesség között. A Minustah 2004 óta ezt a képet mutatja. Nem említve azokat az eseteket, mint fiatal lányok és fiúk megerőszakolása, a parasztok javainak eltulajdonítása, a kolerajárvány többezer áldozata. Bőven van bizonyítékunk arra, hogy a Minustah a nyomor és erőszak, az emberi jogok megsértése stabilizálásának misszióját végzi. Minden eszközzel harcolnunk kell a „misszió” ellen.

-         Hogyan látjátok a megszálló csapatok kivonásáért folyó harc folytatását, a nemzetközi szolidaritási nap szervezését, a haiti nép támogatását június 1-én?

-         A csapatok azonnali távozása aktivitásunk tengelye. Nagy fontosságot tulajdonítunk a nemzetközi szolidaritási napnak, melyet São Pauloban (Brazília) adott ki a kontinentális találkozó. A találkozón azon 7 ország küldöttei vettek részt, melyek kormányai részt vesznek Haiti megszállásában. A felhívást megerősítette a karibi konferencia Vertières-ben. Persze mi is, a Comité pour un parti des travailleurs, részt veszünk az előkészítésben. Haitiban létrehoztunk egy követőbizottságot munkás és népi szervezetek részvételével, egy bizottságot a kolerajárvány áldozatainak kártérítése érdekében. Több jelentős mozgósítást végzetünk az elmúlt hónapokban a Minustah távozását reklamálva.
Ez a két csoport hív a június 1-i nemzetközi napra. Hatalmas megmozdulásra számítunk.



Robert FABERT (a Karibi Dolgozók és Népek Szövetsége)



                                


8 év megszállás elég! Ki a Minustah-csapatokkal!
Le a megszállással! Szabad és szuverén Haitit!




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.