Nemzetközi információk

 

Nemzetközi információk

118. sz. (486) –2013. márc. 22.

 

13 európai ország 164 delegáltja Tarragonában (Spanyolország) 2013. márc. 15-17-én

 

A küldöttek összekötő bizottságot hoztak létre a «trojka diktatúrája ellen, a munkásmozgalom függetlenségéért»

 

Előző számunkban közöltük a tanácskozás nyilatkozatát és első aláíróinak listáját.

 

A tanácskozás a tarragonai kongresszusi palotában nemzetközi nagygyűléssel nyitott, az önkormányzat és a katalán kormány is képviseltette magát. A katalán UGT főtitkára beszédében annak szükségéről beszélt, hogy «alternatív megoldásokat kell keresni» és «meg kell különböztetni barátainkat azoktól, akik ellen harcolunk» hozzátéve, hogy ennek árnyalatai is vannak.

 

Luis Gonzalez, sevillai egészségügyi szakszervezeti felelős elmondta, Toxo, a CCOO főtitkára a nemzeti kongresszuson kijelentette, hogy «a szakszervezet túl sokat mobilizált, nem egyezkedett eleget». A «társadalmi párbeszédek» azt szolgálják, hogy «a munkásszervezeteket az Európai Unió programjaiba bevonják». Összefoglalta: «Semmiféle társadalmi párbeszédet! A kormánnyal semmilyen egyezséget sem!»

 

Jordi Salvador i Duch, UGT tarragonai főtitkára, a Nemzetközi Egyetértés koordinációja tagja elnöklete alatt a katalóniai munkásbizottságok főtitkára, a madridi vasas szakszervezet egyik  felelőse csakúgy szót kaptak, mint a német, portugál, és francia munkásaktívák.

 

A trojka diktatúrája követelte brutális intézkedések, programok, memorandumok a jobb- és «baloldali» kormányok megvalósításában ahogyan a ciprusi népet fenyegetik, úgy az összes többi európai nemzetet is a barbárság állapotába próbálják visszavetni… Ezzel, a szavakkal ki sem fejezhető barbársággal szembeni ellenálláshoz a dolgozók, a fiatalok saját szervezeteiket keresik.

 

A Spanyolország népeire kényszerített drámai helyzetet minden küldött bemutatta, közöttük Rosa, a baszkföldi családanya, aki a kilakolatások elleni platform bilbaoi szóvivője. 2008 óta 415.117 esetben mondták ki a kilakoltatást, és 252.826 esetben végre is hajtották. Mára tömegmozgalom jött létre azellen, hogy naponta családok százait foszthassanak meg lakhatási lehetőségétől.

 

Az andalúziai mezőgazdasági napszámosok szakszervezetének felelőse ugyanazon intézkedések által sújtva, mint amelyek ellen a küldöttek tiltakoztak, kimondta «a kormány, az Unió, a tőke diktatúrája ugyanezt a sorsot tartogatja a nyomorba sodort családok ezrei számára»,  akik elővették a spanyol forrradalom régi követelését: «A föld azé, aki megműveli!»

 

Minden országra ez vár, figyelmezetett Arady Pál, üzemi munkás és a szociáldemokrata párt tagja, a Munkások a Munkásokért küldötte Magyarországról, ahol a «rokkantakat tömegesen nyilvánítják “munkaképesnek” és fosztanak meg ellátásuktól, a már nem is létező munkaerőpiacra irányítva őket».

 

Ez a politika mér csapást az emberiség civilizációs értékeire, például a francia egyetemekre, figyelmeztetett Dominique Paumelle, felsőoktatási szakszervezeti felelős: «Az egyetemi autonómia, a költségvetési restrikciós politika az egyetemi dolgozók státuszának megkérdőjelezéséhez, a diploma regionalizációjához és számos egyetem bezárásához vezet, olyan egyszerű okokból is, hogy nem lesz pénz fűtésre!» Pontosan ezen politika ellen mentek a görög és spanyol fiatalok is az utcákra.

 

Barbárság… és ellenállás a barbárság ellen. A felháborodás árad Nuria, az UGT fiatal szakszervezetise szavaiból: «Egész történelmünkben mi vagyunk a legképzett nemzedék. Mégis, a fiatalok 54 %-ának nincs munkája, a többieket pedig prekaritásra ítélték! Nem akarunk elveszett nemzedékké válni, ezért érzünk őrjítő dühöt Mariano Rajoy «fiataloknak szóló munkahelyek» ajánlata hallatán.

 

Európa népei felegyenesednek a trojka diktatúrája ellen

 

Neki is felel Luis Gonzalez, szintén UGT aktivista és felelős: «Néhány napja láthattuk a fotót, ahol szakszervezeti konfederációink vezetői, a munkáltatók és a kormány  képviselői mosolyognak, midőn a «fiataloknak szóló munkahelyprogram» felállításáról tárgyaltak. Inzultus azok számára, akik nem találnak munkát, vagy elvesztették azt a trojka diktálta intézkedések következtében. Havi 3-400 eurós munkáról van szó, az is csak ideiglenes és társadalombiztosítás nem tartozik hozzá. Emlékezzünk, néhány éve a «szocialista» Felipe Gonzales szintén bejelentett egy «fiataloknak szóló munkahelyi» programot, akkor a szakszervezetek Franco óta a legnagyobb általános sztrájkot szervezték meg ellene. Most pedig vezetőink ugyanazokkal kötnek paktumot, akik súlyos büntetéseket mértek az ezen sztrájk alatt úgymond «túlzásokra esett» fiatalokra! Hát nem, a «társadalmi párbeszéd» nem elméleti kérdés!

 

 

«Ellentmondás van, mondta Patrick Hébert, francia szakszervezeti felelős. A munkásosztály minden formában ellenáll, minden választáson láthatjuk: a leköszönő kormányt valóban elköszöntetik a választók, ahogyan azt Olaszországban is tették. Mégis, az intézkedések alkalmazása folytatódik.» Kell-e keresni az okot, ha «bizonyos vezetők asszisztálnak» a trojka és a kormány tevékenységéhez? «Az Európai Szakszervezeti Szövetség vezetőiról is beszélek, akik az Európai Unió közvetlen ügynökei.» - folytatta. «Ezért kell megtalálni az ellenállás szervezésének eszközeit mindannyiunknak saját országában. Franciaországban decemberben mintegy 500 munkásaktíva gyűlt össze, akik saját szervezetükben harcolnak az egységért a trojka és kormány programjai ellen».

 

Vita a “társadalmi párbeszéd” körül

 

Christophe Bitaud, a francia anarchoszindikalisták (UAS) nevében aláhúzza, hogy az «Európai Szakszervezeti Szövetség és más szakszervezeti apparátusok felelősek az Európai Unió politikájának megvalósításáért».

 

Pablo Garcia Cano, madridi vasas megvilágította a «társadalmi párbeszédek» eredményeit: «több mint ezer versenyképességi egyezményt írtak alá a vállalatoknál. Egy autóüzemben az egyezmény abban merült ki, hogy két bértáblázatot állítottak fel és minden éjszakai pótlékot elvettek…. Holott «azt megértem, hogy egy munkás, akinek családja van, elfogadja ezt. De, hogy egy szakszervezet elfogadja, azt senki meg érti», jelentette ki a tanácskozás bevezető beszédében Jordi Salvador i Duch, az UGT tarragonai főtitkára.

 

Ezek a gondok minden országban megvannak. Peter Polke a berlini metró (S-Bahn) szakszervezeti felelőse az 1994 óta folytatott harcról számolt be azon privatizáció ellen, amelyet az EU írt elő. Minden második dolgozót elbocsátottak, «ezt az árat kellett fizetnünk a «társadalmi párbeszédekért». De az S-Bahn 3 ezer dolgozója közül ezren írták alá a szakszervezeti vezetésnek címezve a közgyűlés üsszehívásának kérését azért, hogy a metro elárverezését megakadályozzuk. Ez a szakszervezet mandátuma, mert a szakszervezet mi vagyunk.»

 

Írországban, mondta el Manus Bree, a SIPTU szakszervezet küldötte, a 2010-ben aláírt «Croke Park» egyezmény felfüggesztette a sztrájkjogot négy évre, s ezt most egy másik egyezmény követi. Mégis, a «Croke Park-egyezmény sem gátolhatta meg, hogy 10 ezer dolgozó tiltakozzon febr. 9-én az adósságfizetési szolgáltatás ellen».

 

Természetesen ugyanígy van Görögországban is, ahol Papandreu és a Paszok felelőssége óriási. Ahogy Maria, pedagógus szakszervezeti aktivista fogalmazta meg: «Egyetlen dolgozó sem elégedett szakszervezeti konföderációink vezetőinek munkájával, akik csak megsokszorozták a trojka memorandumai ellenes 24 órás sztrájkfelhívást minden hónapra, mint a mobilizáció egyetlen formáját. Februárban a metródolgozók 8 napos sztrájkjának, vagy a tengerészekének a kormány erőszakkal vetett véget, a GSEE vezetése csak szóban állt ki mellettük, semmit nem tett az általános mobilizációért, tehát a munkásosztály más szektorainak sztrájkba szólításáért. Három héttel utána újra csak az egynapos sztrájkot hirdetett meg. Városomban 160-ból 116 pedagógus szavazott arra, hogy vezetésünk egységsztrájkot javasoljon az összes szövetségnek.»

 

H-W. Schuster, az SPD düsseldorfi munkásbizottsága elnöke, a Ver.di szakszervezeti felelőse felhívta a figyelmet arra, hogy 10 évvel ezelőtt Németországban Schröder kancellárral kezdődött a német munkásosztálynak a «II. világháború óta nem látott mértékű» elszegényedési folyamata.

 

Jan Erik Gustafsson, svéd közszolgálati szakszervezeti felelős és a «Nemet az Európai Unióra Mozgalom» elnöke, és a dán Per Sörensen építési szakszervezeti felelős aláhúzták országaik szociáldemokrata kormányainak felelősségét. A svájci Max Robert szakszervezeti felelős hozzátette, hogy  a Szocialista Párt vezetése Svájcban is az «európai integráció» támogatója.

 

Ugyanebben a témában egy katalán szocialista párti aktivista emlékeztetett, hogy midőn a jobboldalt elzavarták és megválasztották Zapaterot, a dolgozók és fiatalok százai gyűltek össze a PSOE székháza előtt és azt kiáltozták: “Zapatero, ne okozz csalódást! ” Mára szakadék jött létre a PSOE és a társadalom között – ideértve a katalán nép önrendelkezési jogát illetően is.»

 

Ugyanígy van Olaszországban is. Lorenzo Varaldo, pedagógus szakszervezeti felelős: «választási vereség érte Montit, az Unió emberét, de azokat a pártokat is, a «baloldaliakat» is, amelyek nem hajlandók az Európai Unióval való szakításra».

 

Nincs politikai kiút anélkül, hogy a trojka intézményeivel ne kellene szakítani. Ezek szervezeik «a népek elleni háborút Európa belsejében és azon kívül is», figyelmeztetett Daniel Gluckstein, a francia POI egyik titkára, célozva a francia kormány katonai beavatkozására Maliban. Ismertette az algériai UGTA főtitkára, Abdelmadjid Sidi Saïd és a Dolgozók Pártja főtitkára,  Louisa Hanoune javaslatát a háborúk ellen és a nemzetek szuverenitásáért sürgősségi konferencia második szakának megtartására. Utalt a francia pedagógusok februári sztrájkjára, ahol szakszervezeteikkel az iskolai ritmus megváltoztatása ellen tiltakoztak, de emellett kimondták a szakszervezeti vezetésüknek is: «A mandátumotok mi vagyunk “, elutasítva annak asszisztálását a reformhoz.

 

A trojka a dolgozó nők jogai ellen

 

Mati, bilbaoi ápolónő, szakszervezeti felelős: «A jelen levő sokféle munkásszervezethez tartozó aktivisták, úgy érzem, mint dolgozó nőt, engem is képviselnek.»

Ehhez tette hozzá Jesus Bejar, a CCOO madridi vasas szakszervezetétől taps közepette: «A munkásbizottságok kongresszusán delegált voltam. Harcoltunk a nyugdíjpaktum ellen, melyet a szakszervezeti vezetők elfogadtak, de ami különösen a nőket fenyegeti, mert különleges vívmányaikat likvidálta. Ne hagyjuk, hogy visszaéljenek a nők-férfiak «egyenlőségénének» hirdetésével, az egész munkásosztály és a dolgozó nők jogaival szemben, nekünk az egészet kell védenünk, nőknek, férfiaknak egyaránt!»

 

“Európa szabad népeinek szabad uniója”

 

«Az európai szabad népek szabad uniójáért» távlata a trojka és Brüsszel igája alatt nem lehetséges. Pedig csak ez, a küldöttek aggodalmainak középpontjában szereplő kérdés ilyen rendezése adna azonnali választ a baszk, a katalán, stb. népek nemzeti vágyaira a spanyol államban is, melyben a monarchia (Franco rendszerének örököse) az elnyomás folytatója. A spanyol aktivisták között sokan viselik a kitűzőkön, jelvényeken a munkás- és népi mozgalomban szélesen elterjedt köztársasági zászló színeit.

Egy sabadelli (Katalónia) szakszervezeti aktíva, a katalán nép önmeghatározásának alapvető demokratikus jogára hívta fel a figyelmet, ugyanakkor jelezte, hogy a munkásmobilizáció a regonális kormánnyal is szembenáll, mivel az, ahogy Madrid is, a trojka programjainak nyit utat.

 

«Európa egységéhez semmi köze nincs az Európai Uniónak», az EU kelti a «balkanizációt», erősítette meg Ileana Cretan, a román Egyesülés a Dolgozók Felszabadítására (AEM) képviseletében. «Gyakran és mesterségesen szembeállítják a különböző nemzetiségeket… És miközben egyiket a másik ellen uszítják, az EU és a trojka nyugodtan csődbe küldi kórházainkat, lerombolja társadalombiztosításunkat, megsemmisíti munkahelyünket, iskoláinkat.»

 

Olivier Horman, az FGTB szakszervezeti felelőse (Belgium), figyelmeztet arra a veszélyre, amelyet a regionális és nyelvi alapú megosztás jelent. Szakszervezetét is ez fenyegeti azzal, hogy a kormány első lépésként a családi pótlékot kiemelve a rendszerből térségi alapúvá akarja tenni, ezért   «országos szinten a szervezet egysége alapvető jelentőségű».

 

A dolgozók segítése az akadályokon való felülemelkedésben

 

Egy fiatal madridi pedagógus hívta fel a figyelmet arra, hogy «le kell vonni a tanulságot a 2012-es hosszú madridi pedagógussztrájk leckéjéből. Ennek zónánkénti mindennapos gyűlései, amelyeken  részt vettek a szakszervezetek is, mandátumokkal látták el delegáltjaikat a regionális szintű bizottsági képviseletbe».

 

Carmelinda Pereira, a portugál Egyesült Szocialista Munkáspárt (POUS) aktivistája arról a pedagógusszakszervezeti javaslatról informált bennünket, amely szerint a portugál CGT vezetésének «sürgősen össze kell hívnia a szakszervezeti és munkásbizottsági országos tanácskozást annak érdekében, hogy fennálljon a nép állandó mozgósítása a trojka terveinek visszavonásáig».

 

Több hozzászólás is érintette azt a kérdést, amit egy görög aktivista tett fel: «Hogyan lehet segíteni  a dolgozók előrelépését?»

 

“Az OPEL-üzemet bezárás fenyegeti...”

 

A kölni 2012. jún. 30-i európai munkástalálkozó kontinuitásában Mathias Cornelly, az IG Metall, aktivistája számolt be arról, hogy Bochumban «az Opel-üzemet bezárás fenyegeti munkanélküliségre ítélve 3 500 munkását és 4 500 alvállalkozóét. A General Motors igazgatósága azt állítja, hogy tárgyalásokat folytatott az IG Metall-lal az Opel jövőjéről –  de ezek a tárgyalások csak arról szóltak, hogyan asszisztáljon a szakszervezet a genki Opel-bezáráshoz hasonlóan, mert a bezárás már eldöntött dolog.» Az «üzemi IG Metall elutasítja azt, hogy az üzem bezárjon, s a szakszervezet elnökéhez fordult, a vezetés ebben azértelemben foglaljon állást, jöjjön ki az üzembe, álljon a munkások mellé» a Merkel kormány, az EU és a regionális szociáldemokrata kormány ellenében is.

 

Gotthard Krupp, a berlini Ver.di, az SPD munkásbizottsága vezetősége tagja átadta szakszervezete üzenetét arról a nyugtalanító hírről, mely szerint a szakszervezeteket be akarják vonni az európai szankciós mechanizmusba azon államok ellen, amelyekben a bérek túl gyorsan vagy túl jelentős mértékben emelkednek! A munkásmozgalom függetlenségééért való közös harc, a trojka diktatúrája és minden országban bevezetendő programjai elleni küzdelem még csak elkezdődött…

 

Christel Keiser és Dominique Ferré összegzése. Részletek az Informations ouvrières márc. 27-i számából  (244.sz.)

 

Részletek néhány felszólalásból

 

Spanyol állam

 

Luis Gonzalez, spanyol szakszervezeti felelős

 

Az Unió politikája a társadalmi párbeszéden alapul, ami csak annyit jelent, hogy állandó jelleggel pegpróbálja azokat integrálni saját döntései alkalmazásába (…) A társadalmi párbeszédről folyó vitáink nem elméleti viták, hanem nagyon is gyakorlatiak. Megmagyarázom.

 

Nov. 14-én az UGT és CCOO felhívására általános sztrájkot tartottunk. Ugyanezen a napon milliók foglalták el az utcákat, tereket, a tűntetők azt várták, hogy szakszervezeti vezetőink a mozgalom folytatására szólítsanak. De nem mondtak semmit, csak  petíciót javasoltak, hogy a kormánypolitikáról írjanak ki népszavazást. Amikor többmilliónyi ember ment ki az utcákra! De még ezt a kampányjavaslatot se vitték végig.

 

Ha a szakszervezet kampányt folytat, a vezetése követi azt, naponta számonkéri, hány kampánybizottság alakult, mit tettünk, mennyi aláírást gyűjtöttünk, stb. Magam egy 4500 tagú szakszervezet felelőse vagyok, senki meg nem kérdezte, hogyan folyik kampányunk, hol állunk vele. Nem érdekli a vezetést. Ellenkezőleg, nov. 14. után fegyverszünettel ajándékozta meg  a kormányt.

 

A kormány pedig profitált ebből. Dec. 28-án felfüggesztette az előrehozott nyugdíjakról szóló intézkedéseket, amelyek az UGT-CCOO-val kötött egyezség része volt, tegnap pedig módosította azokat úgy, hogy még nehezebb ezekhez a jogokhoz hozzájutni, a gyakorlatban a többséget elutasítják.

 

A múlt héten pedig meglepetéssel láttuk, hogy egy fotón együtt szerepelnek az UGT, a CCOO vezetői, a munkáltató.k és a kormány emberei, miután az úgynevezett «fiatalok munkahelyi programja» kidolgozásában vettek részt. Már önmagában ez a fotó… a korrupt, a dolgozói és szociális jogokat csökkentő  kormánytagok oldalán… hiteltelenné teszi őket.  De a program tartalma még súlyosabb támadás a fiatalok ellen.

 

Ma a fiatalok több, mint 50 %-a munkanélküli. Mit akar adni nekik a progam? «Minimunkát» spanyol módra, részmunkaidőt társadalombiztosítás nélkül. 300-400 euró havonta. Ezen felül pedig a prekaritást növeli, csak ideiglenes munkát kínál. Eddig az időleges munkafelvételi igényét igazolnia kellett a munkáltatónak, most már ha 30-on alul vagy, ha a munka valójában nem is időszakos, automatikusan annak számít. A máról holnapra élésre ítéli a fiatalokat.

 

1988. dec 14-én a Franco halála utáni első általános sztrájkra hívtak a szakszervezetek. Az egész ország megbénult. Pontosan a Gonzales-kormánynak a fiatalok munkahelyi programja ellen irányult, amely ezt a prekaritást javasolta a munkanélküliség ellenszereként.

 

Ma pedig a vezetőink nem is szólnak, elfogadnak egy ilyen tervezetet, ami még a korábbinál is súlyosabb, sőt, annak kidolgozásában is részt vesznek. Nos, hát ide visz  a társadalmi párbeszéd, nem elméletileg, hanem a gyakorlatban.»

 

Olaszország

 

Lorenzo Varaldo, a torinói (a munkásmozgalom függetlenségéért, a GPUSKK európai új szerződéssel való szakításért összehívott) munkáskonferencia küldötte

 

A tőke és a spekuláció úgy mondja, hogy Olalszország “instabil”.  A választások alatt egyetlen párt vagy koalíció sem kapta meg a kormányzási lehetőséget (…) Miért? Mert programjuk, ígéreteik mindig az új európai szerződés betartására és a trojka-programok teljesítésére irányultak. (…)

 

Legyünk világosak: nem csak Berlusconi jobboldaláról van szó, amely ezeket a programokat 2001 – 2006 között, aztán 2008 és 2011 között alkalmazta hallatlan erőszakkal. Nem csak a Demokrata Pártról, amely Montit támogatta és az EU legnagyobb híve, ahogy az Prodi vezetésével kiderült 2006-ban.

 

Akik szintén egyetértenek ezzel, azok között ott van a Beppe Grill humorista vezette Ötcsillagos Mozgalom is, amely «alternatívának» mutatja be önmagát, de programjában amellett, hogy a rendszert és a pártokat hibásnak tartja, megerősíti, hogy “az adósságot csökkenteni kell”, a közszolgáltatásban megszorítások kellenek, a munkatörvénykönyvet hatályon kívül kell helyezni a “munka rugalmas biztonságával”  - ami pontosan megfelel az EU programjainak.

 

De még ha mindenki egyet is ért ezekkel a programokkal, van egy óriás «probléma».  Hogyan lehet őket végigvinni, ha a dolgozók ellenállnak és mobilizálódnak? Főként, hogy Monti, a Goldman Sachs, a bankárok, a spekulánsok embere, akit az Unió közvetlenül bízott meg, hogy Berlusconi helyett hajtsa végre parancsait, még 10 %-ot sem kapott a választásokon (a választók közül 6 %-nál kevesebb szavazott rá).

 

Persze, benne van Berlusconi veresége is,  6,5 millióval kevesebb szavazatot ért el, és a Demokrata Párté, amely 3,5 millió voksot vesztett, mindkettő Montit támogatta. A távolmaradás pedig rekordot ért el.

 

A kormányalakítás így aztán rendkívül nehézzé vált. De a másik oldalról kimutatja mindez, hogy a tömegek elutasítják ezt a politikát, ahogyan azt a szüntelen megmozdulások is bizonyítják. (…)

 

Miért kellett Montinak idő előtt lemondania? Éppen az állandó sztrájkok, tüntetések, demonstrácók miatt; mert a CGIL vezetése elutasította a versenyképességi paktum aláírását. Előtte a szakszervezeti vezetés egy évig hagyta Montit, itt-ott – a megosztást szolgálva –  sztrájkot hirdetett, az intézkedéseket kritizálta, de ki nem ejtette a száján: visszavonni azokat…

 

Susanna Camusso, a CGIL vezetője is egyetértett a paktum aláírásával. Miért nem írta alá mégsem? Mert a szakszervezeti felelősök sokszázan azt mondták, nem. Camusso pedig lemondott arról, hogy aláírja. Tanulságos támpont a munkásosztály egészére nézve. A bázist kell tehát mozgósítani, védeni az CGIL-t, annak függetlenségét  (...).

 

Semmi nem veszett el még. A csapások ellenére az olasz munkásosztály él, keresi eszközeit, hogy megszerezze magának szakszervezeteit a harchoz.»

 

Franciaország

 

Gérard Schivardi, a franciaországi Mailhac polgármestere és a Független Munkáspárt (POI) országos titkára

 

Mára Mailhac maradt megyénk szinte egyetlen szabad közössége, mivel Franciaországban a települések erőltetett összevonása folyik.

 

A korábbi kormány szavaztatta meg az egyre nagyobb mértékű strukturális átalakítások keretében a települések erőszakos összevonását, a prefektusoknak adva a jogot az új egységek végleges kialakítására, s a népesség akarata ellenére.

 

A jelenlegi jobboldali kormány  – igen, azt mondtam, jobboldali a «szocialista» kormány – folytatja és felgyorsítja a települések és megyék eltüntetését.

 

Többszázan vagyunk olyan választott posztokkal bírók, akik lakosságunkkal együtt megpróbálunk gátat állítani, hiszen magáról a Köztársaság jővőjéről van szó.

 

Hallottam most is: Európában mindenütt reformokról van szó és a nyomor növekedéséről. Feltettétek a kérdést:

“Mit lehet tenni?” Az én válaszom  két szóból áll: “Forradalom kell”.

 

 

Ciprus

 

A Informations ouvrières ciprusi eredetű olvasója néhány munkás, pedagógus, kiskereskedő reagálását küldte be szerkesztőségünknek márc. 18-án.

 

Miltiades, 58 éves építőipari munkanélküli: «Gyalázat, hogy hozzá mernek nyúlni megtakarításunkhoz. Ez olyan, mint egy gyilkosság!»

 

Christos, 43 évesbolti eladó: «Ha adókat akarnak, vessék ki a milliárdosokra, ne a nyugdíjasokra, a kismegtakarítókra!»

 

Giorgios, 56 éves kiskereskedő: «Ha ezer euród van egy számlán, 70-et elvesznek belőle. De miért kellene 70 eurót ajándékoznunk? Egész életedben rongálod az egészséged, hogy félretegyél egy kis pénzt, aztán egyik napról a másikra elveszik egy részét. Munka nincs, a béreket már megnyirbálták, most újra és újra megnyirbálják, hogy semmit se hagyjanak!»

 

Maria, 53 éves pedagógus: «Itt az ideje, hogy kimenjünk az utcákra és követeljük, hogy azok fizessenek, akik a helyzetből profitálnak, akik milliókat és milliókat kapartak össze maguknak. Itt az ideje, hogy a társadalmi igazságot kikényszerítsük.»

 

Christi, 25 éves közgazdász: «Az egyetlen dolog, ami Anastasiadenek (az elnöknek) sikerült, az annyi, hogy a fiatalokat az ország elhagyására készteti. Egyetlen kifejezéssel tudom összefoglalni azt, amit érzek: elárultak bennünket.»

 

 

 

Kapcsolat

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse