Nemzetközi információk

 

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

120. sz. (489) – ápr. 12.

 

13 európai ország 164 delegáltja Tarragonában (Spanyolország) 2013. márc. 15-17-én összekötő bizottságot hozott létre a «trojka diktatúrája ellen, a munkásmozgalom függetlenségéért»

 

Néhány hozzászólás:

 

Spanyol állam

 

Jesus Bejar, szakszervezeti felelős (CCOO), a dolgozók és népek egyetértésének bizottsága (CATP) koordinációs tagja

 

A nép miért akarná saját döntési jogát, ha nem azért, hogy szakítson az Európai Unióval?

 

Másokkal együtt részt veszek a múlt év novemberében alakult dolgozók és népek egyetértésének bizottságában (CATP) Getafe-ban és Madridban. Megpróbálunk egyezségre jutni társainkkal, akik szintén szociális és politikai jogainkat védik, azokat, amelyektől a pénzügyi tőke nevében akarnak megfosztani bennünket. A küzdelemnek szakszervezeteink berkeiben is folynia kell azért, hogy azok a fiatalság és munkásosztály igényeinek megfelelően viselkedjenek.

 

Alá akarok húzni egy olyan aspektust, amely, azt gondolom, alapvető vonása országunk politikai fejlődésének: az úgynevezett «nemzeti» problémát. Valójában ez nem más, mint az intézmények elutasítása és azon személyeké, akik azokat támogatják. Nem kell feltétlenül Baszkföldön vagy Katalóniában élni ahhoz, hogy ez a szükséglet megszülessen. A munkásmozgalom történelmileg mindig magáénak vallotta a nemzeti követeléseket a társadalmi követelésekkel párhuzamosan. A munkásmozgalomnak nem szabad attól félnie, hogy a népek döntsenek saját jövőjükről.

 

Tapasztalatom alapján mondhatom – és a diktatúra utolsó éveiben mi, munkásaktívák is úgy tartottuk –, a szabadság megszerzése, a társadalmi jogok megszerzése és a népek önmeghatározásának jogai egymástól elválaszthatatlanok.

 

Madridból nagy tisztelettel figyeltük, hogy a baszk és a katalán nép volt a diktatúra elleni harc élharcosa. Ezt törték meg előbb a monarchia támogatása érdekében a nemzeti kérdésnek az «autonómia» irányába tolásával a Moncloa-paktumok, majd azóta pedig az ún. antiterrorista frontok kialakításával a valódi nemzetellenes frontok.

 

A madridi dolgozók semmit nem veszíthetnek Katalónia szabadságával. Hallottunk itt néhány «függetlenséget!» kiáltást. Ez a katalán nép joga. Mi is függetlenek akarunk lenni: függetlenek a monarchiától, a bankoktól, a jogi apparátustól, ettől az egész korrupciótól és rothadástól. Madrid népe szenved az egész költségvetési megszorítás-politikától, úgyanúgy, mint a katalán. Számtalan példát hallottunk ezekről.

 

Magam úgy vélem, a népek közötti egység csak akkor lehetséges, ha megszabadulunk ezektől az intézményektől és attól, hogy alávessük magunkat az Európai Unió gazdáinak.

Azt is hiszem, hogy ehhez a célhoz a népeknek a munkásmozgalommal kell szövetséget kötniük. Támogatni fogja-e a társadalom ezeket a célokat? Látjuk, vannak úgynevezett nemzeti erők, amelyek igazi célja, hogy a népek összetűzésbe keveredjenek, s ezek éppen az Unióban keresik a szövetségest az ún. szuverenitás eléréséhez.

 

De az Unió csak egy feketeöltönyös banda, amelyik azért jön az országba, hogy megmondja, mit kell tenni. Mit lehet várni ilyen brigantiktól? Minden olyan kísérletet vissza kell vernünk, ami az állampolgárokat csak össze akarja zavarni. Mindnyájunk egységéért kell harcolnunk. A szuverenitásnak társadalmi tartalmat kell adni.

 

Mi másért akarná a nép saját döntési jogát, ha nem azért, hogy az Európai Unióval szakítson? Hogy véget vessen annak a megaláztatásnak, amit a trojka végez? Hogy a gazdaságot a többség szolgálatába állítsa? Hogy az egészségügyet és az oktatást védje?

 

Ezen az úton kell elkötelezni magunkat, keresni együtt az európai népek igazi szövetségének létrehozását, amelyben azok szabadon egyesülnek. Másképpen szólva, ha eljutunk ide, annak a nemzeti szuverenitáson kell alapulnia. Csak szabad és szuverén népek tudnak testvéri módon együttműködni.

 

Ez az az út, amit a spanyol államban is követnünk kell. Szakszervezeteinknek ennek a küzdelemnek az élére kell állniuk, hogy a demokráciát akadályozó  haldokló rendszernek véget lehessen vetni.

 

 

 

A Jaen megyei (Andalúzia) napszámos szakszervezet titkárát, Andrès Bodalot ért repressziónak: stop!

 

A tarragonai tanácskozás résztvevőihez, a demokratikus és munkásmozgalomhoz címzett levélben fordul a Megtorlás Elleni Nemzetközi Bizottság.

 

A konferencia idején tájékoztatott bennünket  Andrès Bodalo, az andalúzai napszámosok szakszervezetének titkára a következő elemekről.

 

A kenyerért és földért mobolizálódó andalúziai napszámosokat a hatóságok részéről megtorlás éri a központi kormány, de a helyi szocialista polgármester részéről is.

 

Szemükre vetik követeléseik köztudomásásúvá tételét közterületen, engedély nélkül tartott tüntetést, gyűlések tartását, röpcédulák osztását és megafonok használatát, mivel ezek a hatóságok szerint zavarják a lakosságot.

 

Az andalúziai napszámosokra többször is 1500 eurós büntetést szabtak ki – holott tudni kell, hogy átlagosan havi 250 eurós jövedelmük van….  A pénzbüntetés kegyetlen, mivel éhezésre és nyomorra ítéli nem csak a megmozduló dolgozókat, hanem családjukat is abban a térségben, ahol 40 %-os a munkanélküliség.

 

A sapnyol államban már minden különféle  irányzathoz tartozó többszáz dolgozó és aktivista fordult a hatóságokhoz kérve, hogy hagyjanak fel az ilyenféle büntetésekkel, a polgármesterhez delegációt küldtek, hogy az összes szankciót vonják vissza.

 

Elfogadhatatlan, hogy egy olyan személy (Jodar polgármestere), aki magát szocialistának mutatja be, ilyen megtorló intézkedés élére álljon. A dolgozókat illető minden ellentétnek, viszálynak tárgyalások útján kell rendeződnie.»

 

Az ügyre visszatérünk.

 

 

Franciaország

 

Jean-Charles Marquiset, a POI (Független Munkáspárt) küldötte, a közszolgálati CGT volt felelőse

 

“A CGT és az FO egységének garantálása az ANI visszavonásáért”

 

(ANI: országos szakmaközi egyezmény, amelyet a Medef munkáltatói szervezet, a CFDT szakszervezeti szövetség és a kormány írtak alá a munkatörvénykönyv lebontása érdekében)

 

Az ellenállás minden országban létezik a kormányok programjai ellen,  melyet azok az Európai Unió és a tőke parancsaira válaszként adnak. A sztrájkok és tüntetések megsokszorozódtak. A munkásosztály akcióban van,  néha még több milliónyi is egyszerre… De hogyan találja meg eszközeit, hogy a kormányokat, az Európai Uniót, a tőkét meghátrálásra késztesse?

 

Az egyik központi kérdés szakszervezeteink függetlenségének kérdése a destruktív programok elleni egységakciókban.

 

Két osztály van, szakszervezetek vezetőinek szerepe az lenne, hogy a «történelmi kompromisszumokat» elutasítsák,  mert a kizsákmányoló osztály célja ezzel az integráció elérérése. Ezt szolgálják a «történelmi kompromisszumok», társadalmi párbeszédek, «munkahelyért paktumok», stb. A cél mindig ugyanaz, a szakszervezetek és munkásszervezetek vezetésének hozzácsatolása a  romboláshoz.

 

Az Európai Szakszervezeti Szövetség ezeket az utasításokat teljesíti, de a szakszervezetek vezetőit semmi nem kötelezi, hogy ennek engedelmeskedjenek.

 

Mindannyian tanúi vagyunk az elbocsátásoknak az iparban, tanúi a bérek befagyasztásának, a privatizációknak, a nyugdíjak és a szociális védelem megkérdőjelezésének.

 

Az adósságot visszafizetni, a deficitet csökkenteni, ez a kormányok politikája a bankok és a finánctőke szolgálatában.

 

Pedig a dolgozók keresik az utat, hogy egységüket kovácsolják, szakszervezeteik függetlenségét megőrizzék. Franciaországban a CGT és az FO egységesen elutasította a munkatörvénykönyv likvidálásának egyezségét, a CFDT pedig – az Európai Szakszervezeti Szövetség közvetlen képviseletében –  aláírta azt.  A hétfőn kezdődő CGT kongresszusát egészen biztosan a függetlenség kérdése fogja áthatni, a vezetést efelé akarja majd tendálni, hogy az a követelések bázisán maradjon az ANI-t aláíró CFDT–korporációval szemben.

 

Garantálni kell a CGT és az FO egységét az ANI ellen avégett, hogy az ne kerüljön törvénybe, el kell érni annak visszavonását. Ez nyit majd történelmi perspektívát a munkaásosztály számára, nem a dolgozók által elutasított «történelmi kompromisszum».

 

 

Dánia

 

Per Sorensen, építőipari szakszervezeti felelős, az Európai Unió Elleni Népi Mozgalom tagja

 

“A közszolgálat 500 000 alkalmazottja elutasítja a pedagógusok lock-outtal való fenyegetését”

 

(a lock-out a munkáltatók eszköze, amellyel a dolgozókat munkahelyüktől tartják távol)

 

Dániában a burzsoá pártok közel tízéves uralma után olyan kormányunk lett, amelyet a Szociáldemokrata, a Szocialista Népi pártok és a «radikális baloldal» hozott létre.

 

Az új kormányt illetően komoly remények keltek, különösen bizonyos szakszervezeti körökben. De nekünk, azoknak a szakszervezetiseknek, akik harcolunk az Európai Unió ellen, semmilyen meglepetést nem okozott, hogy az új kormány nagyrészben a korábbiak politikáját követi.

 

Amikor a szociáldemokraták, szocialisták ellenzékben voltak, a jobboldali kormány intézkedései ellen szavaztak, pl. a munkanélküliek jogait érintő kérdésekben. Most, hogy hatalomban vannak, mindkét párt folytatja a korábbi kormányintézkedések megvalósítását. Világosan mutatja, hogy az Európai Unió a szociálpolitikát és a gondoskodó államot támadja, csakúgy mint a szakszervezeteket. Természetesen a mi szakszervezeti föderációnk is tagjai az Európai Szakszervezeti Szövetségnek, amely néha-néha egy kis segítséget is nyújt  – de végül is az Európai Bizottság finanszírozza az egészet… érdekeinek megfelelően.

 

Szintén tisztán kimutatható, hogy országaink parlamentjei összes demokratikus szuverenitásuktól megfosztva az EU diktátumainak engedelmeskednek, valójában ezek kormányozzák, minthogy a nemzeti törvények 74 %-át ezek határozzák meg. Az Unió tagországait megfosztották minden demokráciától, az Unió egyféle “totalitárius demokráciát” vezetett be. (…)

 

Dániában a «vörös-zöld» kormány ellenére folytatódik a helyzet további romlása, az osztályharc új szakaszába érkeztünk.

 

Tiltakozások, tüntetések és munkabeszüntetések kezdődtek, amelyek mozgalmas tavaszt ígérnek. Elsőként a középiskolások és az egyetemisták tüntettek a kormány költségvetési megszorításai ellen az oktatásban. A kollektív szerződések hatályon kívülre helyezése miatt nyomás alá kerültek a pedagógusok, s lock-outtal fenyegetik őket. De a közszolgáltatás 500 ezer alkalmazottja kifejezte szolidaritását mellettük tüntetve. A kormány célja az, hogy megossza a szakmai csoportokat… de nem éri el.

 

A szakszervezeti mozgalom csúcsán bekövetkezett fejleménnyel fejezném be. A grönlandi kormány beleegyezett abba, hogy 3 ezer kínai bányász dolgozzon a grönlandi bányákban kínai bérekért – az érvényes grönlandi kollektív szerződés figyelmen kívűl hagyásával. 329 ezer főt számláló föderációnk elnöke, Poul Erik Skov is azok közé tartozik, akik kimutatták felháborodásukat a kormánnyal szemben. Tiltakozását csak üdvözölni tudjuk.

De csak akkor, ha Poul Erik Skov ugyanilyen eltökélt lenne az Európai Unió szabályozását illetően is, mint a dán kollektív szerződések migráns dolgozókra alkalmazásában!

 

Harcoljunk az egységért és a szakszervezeti ellenállásért az EU és tőke brutális hatalma ellen! A szocializmusért!

 

 

Nyilatkozat a pedagógussztrájk apropóján

 

Aluírottak részt vettünk a tarragonai konferencián márc. 16-17-én.

 

A tanácskozás megállapította, hogy mindenütt Európában az Unió kezdeményezi és vezényli le azt a politikát, amely jobban, mint valaha veszélyezteti a bérből élők vívmányait és jogait csakúgy, mint a fiatalokét, valamint a demokráciát.  A tanácskozás azt is konstatálta, hogy a bérből élők és a fiatalok mindenütt ellenállnak.

 

A legutóbbi dániai események a pedagógussztrájkkal erre szolgálnak bizonyítékull.

 

A kormány a helyhatóságok vezetőinek cinkosságára támaszkodva lock-outtal megpróbálja felszámolni a munkakörülményeik deregularizációja ellen tiltakozó pedagógusok ellenállását. Mindez annak a hatalmas programnak a része,  amely a köztisztviselőket kényszeríteni akarja arra, dolgozzanak többet kevesebb bérért – ahogyan világosan kiderül a pénzügyminisztérium és a modernizációs iroda céljai tanulmányozásakor.

 

S mindezek mögött ott áll az Európai Unió szerződése, a GPUSKK (szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról), mellyel összhangban a költségvetés tartalmazza a szociális kiadások, az oktatás és az egészségügy jelentős megnyirbálását. Ugyanez a program de facto likvidálja a dolgozók szabad tárgyalásai jogát, bevezeti a piacgazdaság diktatúráját.

 

Mindazok a jogok, amelyeket a dolgozók küzdelemben vívtak ki, veszélybe kerültek. A szakszervezeti mozgalom egysége és függetlensége is.

 

Ezért hívjuk az egész dániai szakszervezeti mozgalmat mind a magán- mind a közszférában. Azt kérjük, azonnal jelentsék be a pedagógusokkal közös szolidaritási akciótervüket, védjék meg a kollektív tárgyalások jogát a kormány és a parlament minden beavatkozási kísérletét meghiusítva.

 

Felhívjuk a közszolgálati szakszervezeteket, azonnal vonuljanak ki a kollektív tárgyalásokból, az aláírt egyezményekről aláírásukat vonják vissza egészen addig, míg a a lock-out tart és valódi tárgyalások nem kezdődnek.

 

Az egész dán szakszervezeti mozgalomhoz fordulunk, mozgósítsák tagjaikat, hogy egységben folytassuk a szükséges akciókat addig, míg a kormány vissza nem vonja a munkakörülmények lerombolásának, a bérből élők bércsökkentésének programját.

 

Azokhoz fordulunk, akik ragaszkodnak a demokráciához, a társadalmi vívmányokhoz és a szabad tárgyalásokhoz, e nyilatkozat támogatásáért.

 

Per Sörensen, BJMF (építőipari szakszervezet), Koppenhága, a szakszervezeti Népi Mozgalom az Európai Unió ellen tagja; Kim Bilfeldt, BJMF (építőipari szakszervezet), az NMNUE elnöke; Tscherning Johansen, BJMF (építőipari szakszervezet), Koppenhága; Ole Nors Nielsen, 3F szakszervezeti föderáció szállítási csoport alelnöke, LO; Anton Schou, az Európai Unió Elleni Népi Mozgalom szakszervezeti csoport tagja.

 

Kapcsolat:

Anton Schou, mail: anton2302@privat.dk, mobile: 30554380

 

 

Tarragonai hozzászólás

 

Belgium

 

Olivier Hornan, szakszervezeti felelős

 

Belgiumban a dolgozó osztály tömegesen szerveződik szakszervezetekbe, az aktívak éppúgy, mint  a munkanélküliek, s számuk az utóbbi években sem csökken. Ez a hatalmas, szervezett hatalom az, amely meg tudja akadályozni azt, hogy a tőkés osztály azzal a gyorsasággal folytassa offenzíváját a munkaerő ára ára ellen, mint ahogyan szeretné.

 

A 2011-ben felállt kormány egy sereg antiszociális intézkedést hozott, különösen a munkanélkülieket és az idős dolgozókat sújtva. Egy év alatt 18 milliárd eurós megszorítás, egy 10 milliós lakosú országban! Mire van szükségünk, nekünk, dolgozóknak? Ennek a politikának a kizárására.

Egyik oldalon a tömegesen szervezett dolgozók, másik oldalon a napi szinten súlyosbodó szigorítások és vívmányelvonások. Hogyan lehet ezen az ellentmondáson felülkerekedni?

 

A kérdést szabadon kell megvitatnunk. De meg kell értenünk, hogy hol tartunk. Belgiumban a tömegek mozgósítása a szakszervezeteken keresztül történik. Ebben a struktúrában sztrájkolnak a dolgozók, ha kell, tömegtüntetéseiket szervezik. De ugyanakkor a szakszervezetek vezetőinek politikáját is vitatják. Egyre kevésbé viselik el azokat a szakszervezeti akciókat, amelyeket nem a szigorítások politikájának blokkolásáért indítanak.

 

Márc. 14-én az Európai Szakszervezeti Szövetség hívására egy jelentős összejövetel zajlott. Szakszervezetem – az FGTB – ezzel a hivatalos jelszóval hirdette meg: «igazságos tehermegosztást!».

 

Meg kell mondani, ez a kifejezés nem a dolgozók érdekeit védi. Ez a nyelvezet csak oda vezethet, hogy szétveri a mobilizációt. Ha a szakszervezet az Európai Unió által rögzített célokat tekinti sajátjának és saját szerepe megáll ott, ahol annak ritmusáról és módozatairól diskuráljon, akkor az veszélyes a dolgozókra nézve. Veszélyes a szakszervezetekre is, szétrobbanhatnak.

 

Belgiumban van még egy nem elhanyagolható veszély. Ez pedig a szakszervezetek megosztása nyelvi vagy regionális alapon.

 

A jelenlegi kormány máris próbálkozik a társadalombiztosítás részleges térségi megosztásának programjával. Néhány éve létrehoztuk Egységbizottságunkat (Eenheidscomité hollandul). Célunk az, hogy az északi és a déli országrészek aktivistáit egyesítsük, azokat, akik azt akarják, hogy az egység védje meg az ország föderális, nemzeti jellegét és a belga szociális vívmányokat.

 

Ennek a küzdelemnek vannak már eredményei. Ekként történt, hogy számos szakszervezeti felelős támogatását elnyertük a családi pótlék regionalizálása elleni kampányban. Az FGTB magasabb szintjén is ebben a szellemben szavaztak. Ezt a harcot folytatnunk kell.

 

2014-ben lesznek a törvényhozói választások, amelyekről sok kommentátor azt állítja, hogy Belgium szétrobbanása irányába visznek. Ha ez bekövetkezne, a munkásvívmányok teljességét szétverik. Alapvető kérdés tehát a szakszervezetek egysége az elkövetkezendő hónapokban.

 

Összefoglalásul, ennek a tanácskozásnak lehetővé kell tennie egy olyan mozgalom megszületését, amely segít a dolgozóknak abban, hogy szakszervezeteiket megszerezhessék maguknak.

 

A dolgozók azt követelik, legyen vége annak, hogy a szakszervezeteket a szigorítási politikába, az ipartalanítás levezényelésébe bevonják. Minden bizonnyal hallottatok a Caterpillar és az  Arcelor Mittal vallóniai és a Ford Genk flandriai tömeges elbocsátásairól, itt is ez történik (idő hiányában sajnos nem tudok most erről szólni).

 

Ha az integrációs politikát sikerül megakadályozni, a szigorítási politikát is blokkolni tudjuk.  Efelé kell haladnunk, ehhez van szükség a koordinációra. Ez a tanácskozás segít ebben.

 

 

HAITI

 

Interjú Moïse Jean-Charles szenátorral

(az «O Trabalho» brazil újság közlése)

 

2011. szept. 11-én nyújtottam be azt a haiti köztársasági szenátusa által elfogadott javaslatomat, amely a MINUSTAH-csapatok fokozatos, rendezett és végleges kivonását foglalja össze. Tartalmazza az ENSZ-csapatok behurcolta és több mint tízezer haiti áldozatot követelő kolerajárvány áldozatai kártalanítását. Sőt, a MINUSTAH-katonák általi erőszaktétel és akasztások fiatal áldozataiét is. Végül pedig a haiti rendőrség létszámának emelését, képzését az élet biztonsága és a javak garantálása keretében megerősítendő nemzeti intézményben.

 

A hivatalos procedúrát követve a javaslatot Michel J. Martelly köztársasági elnök rendszeresen követhette. De egyszerűen nem veszi tudomásul, holott választási ígéretei között szerepel a MINUSTAH-csapatok kivonása. A Szenátus kérte annak publikálását a Közlönyben, valamint az ENSZ  hivatalos tájékoztatását. Hallgatása miatt magam tettem ezt meg. Többet reméltem az ügyben, ezért is vettem részt az ENSZ épülete előtt szervezett nemzetközi tüntetésen, mert a közvéleményt tájékoztatni kell, érzékenyebbé tenni a haiti ENSZ-megszállás ügyében.

 

Emlékeztetnem kell, hogy Haiti a feketék első független országa. Őseink a vérükkel fizetettek, hogy örökül hagyják ezt a földet. A külföldi beavatkozók és vezetőink, a helyi elit miatt többször is megszállás alá kerültünk. A legutolsó megfosztotta népönket szuverenitásától, mert az ENSZ Biztonsági Tanácsa VII. fejezete alá rendelte, ami egyrészről népünk méltóságát, másrészt létét fenyegeti. A világ összes demokratáihoz fordulunk, hogy az ENSZ alapító okmányának megfelelően, a népek önrendelkezése keretében, a mi népünk is visszanyerje ezt a jogot.

Haitiban tüntetések zajlanak a megszállás ellen. Jún. 1-én tanácskozást tartunk, hogyan lehet felgyorsítani a kivonás eljárását párhuzamosan a nemzeti rendőrség megerősítésével. A nemzetközi szolidaritás felerősödését várjuk, e harc támogatását.

 

Köszönetet mondok a PT (Dolgozók Pártja) parlamenti képvisleőinek, vezetőinek, hogy meghívtak Brazíliába (a MINUSTAH-csapatok vezetése Haitiban Brazília feladata). Látogatásommal megerősítjük kapcsolatainkat is, fő célunk, Haiti megszállásának fokozatos felszámolása mellett.

 

 

Algéria

 

Fraternité, a Dolgozók Pártja újsága, 2013-márc-31. 49. sz.

 

A nemzet megmentése

 

Algériai szakértők, közöttük még a piacgazdaság megátalkodott híve A. Mebtoul is, meghúzták a vészharangot kérve, hogy a kormány sürgősen repatriálja a különböző európai bankokban és kincstárakban elhelyezett valutatartalék (100 milliárd dollár) 50 %-át.

 

Mivelhogy ezen szakértők szerint az európai válság ellenőrizhetetlen módon súlyosbodik. Tényleg, ha kellene még bizonyíték, ott van a trojka (EU-IMF-EKB) gyilkos programja Ciprusra oktrojálva és a munkásvivmányok elleni brutális offenzíva egész Európában, melyek ellen felegyenesednek a dolgozók és az ifjúság.

 

Az algériai szakértőknek van okuk nyugtalankodni, annál is inkább, mert az országot függetlensége 1962-es elnyerése óta a legnagyobb veszély fenyegeti.  A Maghreb, a Machrek és a Szahel térsége, amelyhez hazánk tartozik, a nemzeteket megsemmisítő megrázkódtatások zónájának része. 2013. márc. 14. óta  új helyzet állt be, ezt az ország déli vilayáiban a fiatalok tüntetései jellemzik a munkanélküliség, az ideiglenes munkák ellen, melyet a nemzetközi tőke paktuma generált 1,5 millió munkahely megszüntetésével, a deregularizáció bevezetésével.

 

A fiatalok mozgalmával egyidőben megsokszorozódnak a sztrájkok a közszférában és a termelésben – közöttük vannak a 87 b cikkely áldozatai és azok, akiket 2011-ben elfelelejtettek, amikor jelentős béremeléseket értünk el sztrájkok és tárgyalások után. A mai mozgalmak folytatódnak a bizonyos szektorokban elért eredmények dacára, sőt, növekednek, mivel nem született teljes megoldás a problémákra. Pedig a megoldás sürgős, meg kell szüntetni a munkahelyek létrehozása előtti akadályokat úgy,  hogy az ideiglenességet kizárjuk, a magánkézben levő és rabszolgaságot művelő munkaügynökségeket  megszüntetjük, az állami gazdasági vállalatokat újranyitjuk, a közigazgatás óriási deficitét eltöröljük.

 

A munkanélküli jövedelem bevezetése, valamint az alacsony jövedelműek lakhatáshoz jutattása is minden bizonnyal idetartozó intézkedés.

 

Ezeket az intézkedéseket 1997-től javasolja az országgyűlésnek a Dolgozók Pártja – mindeddig hiába.  Márpedig ezek hiján kialakulnak a feltételek ahhoz, hogy az alkotmány és a 2014-es elnökválasztás az imperializmus eszközévé váljon, az ország káoszba hulljon, a külföldi fosztogatás áldozata legyen.

 

Az USA–imperializmus ügynöke, a gyilkosságok és a káosz specialistája, a katari Qaradaoui, mely a dél-algériai fiatalokat «forradalomra» biztogatja  - vagyis a szíriai «és líbiai mintájú felforgatásra» –, háborús üzenettel ér fel.

 

A nemzet fenntartása olyan felelős döntéseket követel, amely lehetetlenné teszi az ellenforradalom feltámadását.

Louisa Hanoune

 

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse