Brazília

          4. Internacionálé

A brazíliai helyzet

A CUT szakszervezeti szövetség és más szakszervezetek júl. 11-én országos harci napra szólítottak. A rendszer válságában színrelépett a munkásosztály.

Tartalom:

-       Az O Trabalho újság interjúja Markus Sokollal, a Dolgozók Pártja O Trabalho irányzata tagjával, a Dolgozók Pártja elnökjelöltjével az «Allkotmányozást, földet, munkát és szuverenitást» listáján.

-       Az O Trabalho irányzat a júl. 11-i sztrájkokon és tüntetéseken terjesztett röpirata.

I.

Beszélgetés Markus Sokollal

“Egy más politika más intézményeket igényel ”

Az új politikai helyzet középpontjában  hogyan látod a Közvetlen választás programját /PED/ (*) ?

A PED az, ami: az ország választási szabályait másolja, ezek megkönnyítik a manipulációt és a gazdasági hatalom dolgát, s inkább a választók begyűjtését célozza, mint a tagok közötti vitát. Egyébként javasoltuk a PED elhalasztását és rendkívüli országos találkozó megtartását, hogy az új helyzetet megvitassuk.

De mi is tudjuk, hogy senki nem maradhat érzéketlen a júniusi tüntetések és a júliusi országos harci nap után. Ez az előre nem látott kombináció bátorítja a vitát. A párt vezetésének többségét magába foglaló különböző irányzatok avitt magyarázatai, a sémák összeomlottak. 10 éve lenézik a dolgozó nép által megszerzett szerény vívmányokat, azokat a kormánykoalíció ajándékának tekintik. A történelem ritmusa felgyorsult, nagy erővel tűnnek fel a régi gondok és új válaszokat igényelnek.

Mit gondolsz arról, hogy a Dolgozók Pártja távolmaradt a szakszervezetek júl. 11-i harci napján?

Az országos végrehajtóbizottság szövegben támogatta, de ténylegesen nem. Annak ellenére, hogy a DP aktivistái szakszervezeti és népi keretekben elkötelezettek, a sztrájkokban és tüntetéseken ott vannak, a képviselők és pártvezetők távolmaradtak, még ha volt is némelyeknek elfogadható magyarázata.

Miért? Némelyek leszoktak a pártéletről, a párt mint egy szimpla választási gépezet működik.

De azt gondolom, az alapvető baj politikai természetű: meglepődés a júniusi helyzet kialakulása miatt, félelem attól, hogy Dilma kormányának kárt okoznak – mintha a dolgozók követelései nem lettek volna ott a DP választási gyökereiben (40 órás munkahét, agrárreform, a prekaritás elleni fellépés, stb.).

A DP bénulása nemhogy nem segít a nehézségek leküzdésében, hanem ellenkezőleg, a CUT-ban és a szakszervezetekben behúzta a kéziféket, ami sok szakszervezetist nyugtalanít.

Hogyan foglalnád össze jelöltséged javaslatait?

Jelölt vagyok, hogy a DP lobogóját újból fellendítsem.

Azért vagyok, hogy a DP világosan kimondja például: «Dilma, állítsd le a privatizálást, a koncessziókat és a tőke számára nyújtott adókedvezményeket». Azért, hogy a DP harcot folytasson a Cardoso-örökség ellen, hogy a költségvetés nagy részét ne a Cardoso-rendszertől örökölt adósság fizetésére fordírsa, hogy ez az összeg a tömegközlekedés, az egészségügy és az oktatás, a közszolgáltatás, a nép számára hozzon hasznot.

Tudom jól, hogy ez ütközik a «koalíciós partnerséggel», és, hogy elérjük, nem csak más kormányzati politika kell, hanem szuverén politika, amely nem fogadja el a «piacok» zsarolását, sem a külső beavatkozást. Ez az állam felépítményét érinti, bizonyos intézményeket.

Most már pontosan látjuk, hogy politikai reform kell, s azt is, Temer alelnök és a PMDB szabotál, nem akar semmit sem tenni.

Akkor pedig szakítani kell velük, támaszkodni a népi mobilizációra, hogy azonnal elérjük az alkotmányozó népszavazást, azt a «specifikust», amiről Dilma beszélt egyszer!

Mivel az alkotmányozás tehetné lehetővé a ma terjedő nyugtalanság közepette, hogy sok mindent megkonzultáljunk a néppel, pl. a kampányok állami finanszírozását, melyet ma 200 nagyvállalat tart ellenőrzése alatt adományaival, egészen a szenátusi oligarchákig, hogy a «koalíciós» évtized elfojtott szociális és nemzeti aspirációját felszínre hozzuk.

Novemberben a párt «párbeszédében», amelyben részt vettél, a DP védelmének érdekében felhívást kezdeményeztetek a 470-es büntetőakciótól. Hol tartunk ma?

A kérdés függőben van, a folyamat nem fejeződött be.

Javasoltuk, hogy csináljunk a DP 33 éves fennállása alkalmából egy gyűléssorozatot, amely annak védelmét helyzei központba. De a pártvezetés inkább preferálta a «koalíció» tízéves működése ünneplését, mutatva, hogy minden jól megy, hogy a 2014-es választások zsebben vannak, stb. Egészen a tüntetések kirobbanásáig.

A vezetésnek az a törekvése, hogy «lapozzzon egyet», nem lett siker. A párt nem védekezett az intézmények ellen (Legfelsőbb Bíróság, stb.), sem a sajtóval nem ütközött, sem «szövetségesei» egy részével. De ez a habozás a fiatalok és népi szektor szemében a DP-t egyenlővé teszi más politikusokkal, mint pl. Cabral (a PMDB riói kormányzója), vagy Renan (a PMDB szenátusi elnöke) és más ellenzékiekkel, akiket az utca megvet.

De most sürgőssé vált az államreform lent és fent, alkotmányozással, napirenden van a legfelsőbb bírósági ítélet, a diktatúra óta fennálló intézmények ügye, amelyek elsöpréséért végül is a DP létrejött.

Végülis az STF áldásával meghozott «amnesztiatörvénnyel» (a diktatúra bűnöseinek), a rendőrség felfegyverzésével  és a választási rendszerrel (feketekasszák, stb.) velejéig korrupt a rendszer. A Legfelsőbb Bíróság a DP-t ítéli el, de igazából ezt a rendszert akarja megmenti, holott pontosan ezt kellene az alkotmányozásnak eltörölni.

(*) «Közvetlen választási eljárás» - a kongresszuson kívüli, minden szintű vezető szervek választása, amelyekben minden párttag közvetlenül választ.

 II.

A Dolgozók Pártja (DP) O Trabalho
irányzatának jún.11-i deklarációja

“Mit követel a dolgozók megmozdulása?”

«Az egész országban megmozdultak a dolgozók követeléseik érvényesítésére. Sztrájkok, blokkolások, tüntetések kísérik a CUT felhívását ezen a napon, melyen a szakszervezetek követelik  Dilma kormányától, a kormányzóktól, a polgármesterektől, a Kongresszustól és a munkáltatóktól:

“–végezni kell az «alvállalkozói» törvénnyel, amely a jogokat elveszi és a munkát prekarizálja Brazíliában;

— a tömegközlekedés tarifáinak csökkentése nem járhat semmiféle egyéb szociális költségvetési  megnyirbálással;

— a büdzsé 10 %-át a közegészségügynek;

— a GDP 10 %-át a közoktatásnak, de csakis a közszférában;

— 40 órás munkahetet bércsökkentés nélkül;

— agrárreformot;

— az olajárverés felfüggesztését”,

S ehhez az egységes követelésplatformhoz a különböző szektorok hozzáteszik még a magukét. A népi és ifjúsági mozgalmat csatlakoztak ehhez a megmozduláshoz.

A sokmillió demonstráló megmutatja, milyen szakadék tátong a nép és a politika intézményrendszer között. Ideje, hogy a munkásosztály lépjen a színre!

Dilma kormányának abba kell hagynia, hogy milliárdokat ajándékozzon az adósságfizetéssel a bankároknak és spekulánsoknak; hogy ne engedjen át újabb milliárdokat az adó- és tb-csökkentéssel a munkáltatóknak, közpénzekből ne támogassa ezeket; hogy forrásainkat a közegészségügyre és közoktatásra fordítsa, a tömegközlekedést államosítsa, agrárreformot vigyen véghez és az olajkicset a nemzet vegye saját kezébe.

Dilma, alkotmányozást!

Jún.24-én Dilma javaslatot tett az alkotmányról szóló népszavazásra, amely politikai reformot hajt végre. Egynap múlva azonban visszakozott, mivel alelnöke, Temer a PMDB-től, a DP fő «szövetségese» a kormánykoalícióban nemet mondott rá és inkább azt akarja, hogy a Kongresszus döntsön ezekben a kérdésekben. De ki hiheti, hogy a jelenlegi képviselők és szenátorok majd saját privilégiumaik ellen szavaznának?

2012 júliusában kongresszusán a CUT elfogadta, hogy “valódi politikai reformot” akar. Így fogalmaz :“a jelenlegi nemzeti kongresszus erői még azt a félénk választási reformot is blokkolják, ami napirendre tűzi a szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés kérdését, hogy a szó a brazil népé legyen, az uralkodó osztály által felállított akadály lebontása érdekében”.

Brazíliának alapvető átalakulásra van szüksége a tőkés világválság és az imperialista nyomás elleni védekezésben. Ha Dilma kormánya ezt megteszi, megkapja a nép támogatását. A katonai diktatúra maradványait fel kell számolni, előre kell lépni a demokratikus intézmények felé, ezt pedig csak az alkotmányozó nemzetgyűlés teheti meg, egyetlen házzal, nem magánvállalkozások finanszírozásával, csak listás választásokon, ahol egy szavazó egyenlő egy szavazattal.

A DP tízéves szövetségi szintű kormányzásának felelőssége ennek a politikai megoldásnak a megnyitása. Ha az ún. «szövetségesek» akadályozzák, akkor szakítani kell velük. Szakszervezeti és népi szervezetekre kell támaszkodni, amelyek hűek a dolgozók, a fiatalok, az elnyomott és kizsákmányolt népetömegek érdekeihez.

A küzdelem folytatódik. Erősítsük sorainkat követeléseink és a valódi demokrácia elérésére! Csatlakozzatok!»