2011. november 1., kedd

Nemzetközi információk

új széria 47. Sz. (416) - 2011. okt. 28.


Tartalom

Görögország:
Interjú Panagiotis Mousios-szal, a közszféra mérnöki és műszerész szakszervezete elnökével
Beszélgetés Komninos Mantas-szal, a DOE alsófokú oktatási szakszervezet elnökével
Riport: Az általános sztrájk előtt és alatt

Felhívás az algíri konferenciára, 2011. dec. 3-4-5
A megszálló háborúk ellen, a belügyekbe avatkozás ellen, a nemzeti integritás és szuverenitás védelmében


GÖRÖGORSZÁG
Interjú

Panagiotis Mousios, a közszféra mérnöki és műszerész pánhellén szakszervezet elnöke

Szakszervezetünkhöz tartoznak a minisztériumi, helyhatósági, széles értelemben vett közszolgáltatási és különféle mérnöki specialitást igénylő dolgozók (villamosmérnökök, műszerészek, építészek, stb.), Görögország teljes területén 12 ezer magasan képzett bérből élő.

Egyetértek Önökkel, létezik az EU diktatúrája, az IMF-é is, és a görög kormányok ezeknek a programjait adoptálták. Az adósságban semmi görög különlegesség nincs, az összes európai ország el van adósodva. A kormányok ennek az adósságnak a nevében fordulnak népük ellen, holott nem a nép hozta létre, hanem a tőkés válság eredménye, s ennek nevében fosztanak meg jogainktól, ideértve az alapvető szabadságjogokat is, megszerzett vívmányainktól, bérünktől és nyugdíjunktól.

A szakszervezeti mozgalomnak ma nem szabad megmaradnia a szigorúan vett érdekképviselet talaján, követeléseink ma politikai jellegűek, a nekünk jövőt mutatni képtelen kormány lemondását kérjük.

Mik a program következményei a te területeden?

Az első a privatizáció. A közszférában a mi mérnökeink az egész infrastruktúrához kötődnek, ez pedig átadva a magánszektornak, tehát feláldozva, munkahelyeket veszélyeztet. A másik közvetlen hatás: a magánszektor kirabolja a közt. A magántársaságok szolgáltatásai drágábbak az adófizetők számára. Végül pedig: a bér-, a szociális juttatások vesztesége és státuszunk elvétele lehetetlenné teszi a méltó életet.
Új szakasz nyílt. Minden szakszervezetnek együtt kell működnie, hiszen a dolgozók minden kategóriájában ugyanazok a követelések. A szolidaritás érzése növekszik, de a gond az, nincs még az ilyesfajta egységakcióknak kultúrája. Az egymástól elkülönített munkának megvannak a hagyományai, de ma külön maradni nem lehet a masszív támadások miatt. A közszféra szakszervezeteiben lévő szocialista frakció kezdeményezése pozitív visszhangra talált (pártja vezetését felszólította a program visszavonására). Görögország 40 éves történelmét nézve két párt osztozik a hatalmon felváltva, az ND (konzervatív Új Demokrácia) és a PASOK, mely nevében szocialista.

Mi történik, ha a kormány nem hátrál a 48 órás általános sztrájk láttán?

Folytatni fogjuk. Elképzelhető, hogy az ellenállással szemben a programot mégis elfogadják.

Mondanál valamit a minisztériumok elfoglalásáról?

Több helyen is érdekeltek vagyunk. Az alkalmazottak vették át az épületek ellenőrzését, blokkolják a hozzáférést. Egy tucat minisztérium érintett, némelyik elfoglalása már két hete tart: az igazságügyiben, a pénzügyiben, a fejlesztésiben, a kulturálisban, a munkaügyiben… A külvárosokban a prefektúrákat is elfoglalták.

Mit tartasz az okt. 1-i párizsi internacionalista meetingről és a görögországi folytatásról?

Hasznos összejövetel lehet, mert ami Görögországban történik, az csak a jéghegy csúcsa. Szükség van az egyesített akciókra, nemzetközi kooperációra, mert ellenségünk is közös, az IMF, az EU.
-----------------------------------------------

Beszélgetés

a DOE alsófokú oktatási szakszervezet elnökével, Komninos Mantas-szal


Az összes görög dolgozó szempontjából kritikus helyzetbe kerültünk. Minden, amit megszereztünk, amiért megharcoltunk, elveszni látszik néhány nap alatt. A válság nevében, annak nevében, hogy Görögországot meg kell menteni, a legkülönfélébb támadások éri a béreket, a társadalom minden kategóriája által elért szerzett jogokat.
A iskolarendszer a költségvetési nyirbálásoktól szenved. Számtalan munkahely szűnt meg az iskolaösszevonások miatt. A problémás, a sérült, a külföldről érkezett gyermekek számára kiépített struktúrát likvidálták, az oktatási rendszer alá lett aknázva. Ez az első év, amikor könyvek nélkül tanítunk másolt lapokkal, feljegyzésekkel.

Az iskolák finanszírozásában az étkeztetés és a fűtés kiadásaiból 50 %-ot vontak el. 2010 óta, mikor mindez megkezdődött, 15 alkalommal szüntettük be a munkát pedagógus- vagy általános sztrájkkal.

Az elkövetkező két nap talán a legnagyobb általános sztrájk lesz, mert mindenki, a magánszektor és az állami is érintett. Világos a célunk: ezt a politikát megakadályozni, mert ez évtizedekre visszavet. A költségvetési megszorítások, az új adók csak a dolgozókat sújtják. A szakszervezet a közgyűlésekben visszatérésre szólítja a tanítókat a sztrájkhoz. A folytatásról a következő napokban döntünk, mert nincs mit vesztenünk.
-------------------------------------------

Christel Keiser és Dominique Ferré riportja
(az Informations ouvrières, a POI hetilapjának speciális küldöttei – Franciaország)


A 2011. okt. 19-20-i általános sztrájk előtt



A közszféra és a magánszféra szakszervezeti tömörülései (ADEDY ill. GSEE) okt. 19-20-ra bejelentett negyvennyolc órás általános sztrájk előestéjén a görög munkásosztály különböző szektoraiban nagygyűlések zajlanak, munkabeszüntetést, épület-elfoglalásokat szerveznek az egyre inkább terjedő jelszó alapján: «A kormány újabb programjának visszavonását! Le a kormánnyal, kifelé a trojkával!». (A trojka a kormány-IMF-Európai Unió együttesét jelenti.)

13-án, csütörtökön és 14-én, pénteken, Athén teljes tömegközlekedését és az egész országban a múzeumokat blokkolta a sztrájk.

A fővárosban a köztisztasági dolgozók napok óta sztrájkolnak szakszervezetükkel. Okt. 18-án bíróság elé állították őket, hogy a munkabeszüntetést szétverjék, a kormány pedig magánvállalakozásokat és a hadsereget igénybe véve próbálkozik az utcákat elöntő szeméttől megszabadulni…

Okt. 17, hétfő és 18, kedd. Ma a tengerész szakszervezeten a sor a két előző nap folytatásaként a 48 órás sztrájkban.
A különböző minisztériumok dolgozói szervezik az épület-elfoglalásokat. A közszféra pánhellén mérnöki és műszerészi szakszervezet elnöke Pamagiotis Mousios magyarázza: «két hete kezdődtek a foglalások és némelyik már 10 napja tart. A minisztériumi dolgozók szakszervezeteikkel a bejáratot elfoglalva bénítják meg teljesen a minisztériumok munkáját, egyiket a másik után.»

A politikai válság ellenére, mely saját pártját és a görög államvezetést érinti, a «szocialista» Papandreu makacsul folytatja a trojka által közvetlenül diktált sokadik szigorítási programja elfogadtatását a Parlamenttel.

Látogatás a középfokú pedagógus szakszervezeti szövetségnél

Az OLME helyiségében Hélène Zografaké-Telemè, a végrehajtó bizottság tagja (aki megjelent és felszólalt a párizsi internacionalista találkozón okt. 1-én) világít rá arra, mi az oka a közszféra dolgozói, különösen a pedagógusok mérhetetlen dühének a kormány és a trojka újabb terve ellen.

Kezében táblázattal mutatja, hogy ma még egy kezdő pedagógus nettó 1 099 eurót keres; a már meghozott intézkedésekkel és a bejelentettekkel ez 681 euróra csökken. Vagyis brutális 38 %-os csökkenés már nov. 1-től. Ezzel a szomszédos Bulgária szintjére csökken a görög dolgozók bére, húzza alá az OLME elnöke, Nikos Papachristos, olyan ország szintjére, mely már 20 éve szenvedi a rabló privatizációt.

Hélène Zografaké-Telemè elmondja, hogy a ő nettó bére 28 éves munkaviszony után 1546 euróról 1326-ra csökkent, ami csak 15 %-os, de ehhez hozzá kell számolni mindazt, ami ezután jön. Az OLME elnöke: «Ma tudtuk meg, hogy minisztériumunk új határozatot tett le, mely az elbocsátást még nyugdíj előtt is lehetővé teszi.» Nem csak a pedagógusokra vonatkozik mindez, ez a helyzet az egész közszférában, s ugyanakkor a magánszektorban a trojka a kollektív szerződések megszüntetését követeli.

«A 48 órás sztrájkkal a munkásosztály célja az, hogy elzavarja a trojka parancsainak engedelmeskedő kormányt»
(egy athéni egyetemi szakszervezeti)

De a szakszervezetben, bármilyen politikai irányultságúak is legyenek, akikkel mi találkoztunk, úgy találják, hogy jó irányba visz egy elem: a Paske, a Pasok (szocialista párt) frakciója felszólította a «szocialista» kormányt az új program visszavonására. Ha nem teszi meg, a PASOK képviselőihez fordul, hogy csütörtökön ellene voksoljanak a Parlamentben.

Giorgos Alevizakis, az OLME alelnöke és a szakszervezet szocialista frakciójának titkára: «Én a Paske képviselője vagyok, de a dolgozók jogaiért harcolok és a kormány újabb memoranduma ellen, ami egyszerűen rémálom a közszféra, de az összes dolgozó számára. Életszínvonalunk összeomlik. Évtizedes álmaink és reményeink semmisültek meg. A kormány már a legvadabb neoliberális lépéseket is megtette az egész országot összeomlással fenyegetve. A közszolgáltatások, az egészségügy és a társadalombiztosítás eltűnéssel fenyegetnek.
Ami úton van, az a társadalom teljes tönkretétele. Mindezen okból minden képviselőt hívtunk a pártunkból, a Pasokból is, hogy szavazzanak e program ellen.»

Beszélgetőtársunk szerint «a Pasok tagjainak többsége nem ért egyet a Papandreu-kormány politikájával», akkor is, ha a közszféra szakszervezeti lépései kivételével ez a többségi álláspont szervezett formában nem is fejeződik ki. «Akkor pedig, ha a mobilizáció ellenére a kormánynak sikerül áterőltetni a programot, mi fog történni?», kérdeztük tőle.
Giorgos Alevizakis válasza: «Az a csőd lesz. Más megoldás nincs ennek leállítására.»

Okt. 18. kedd, 9 óra, az athéni egyetem előtt mintegy száz fő, az adminisztratív és technikai személyzet gyűlt össze ezen a felirat alatt: «Elfoglalni! Nemet az elbocsátásokra! Nemet a prekaritásra! Nemet a közoktatás tönkretételére! Sztrájk egészen addig, míg nem győzünk és a kormányt nem döntjük meg!»

Ioanna, a biológiai fakultás laboránsa, szakszervezeti tag osztogatja kollégáinak a közgyűlés felhívását. «Közgyűlésünk tegnap a csütörtökig tartó elfoglalásról döntött. Pénteken újból összegyűlünk és döntünk mozgalmunk folytatásáról.»


A PASOK válsága az állam válsága

Thomas Rombopoulos, a Pasok (a hatalmon lévő «szocialista» párt) képviselője okt. 17-én lemondott. Azt nyilatkozta, hogy nem tudja helyeselni az «igaztalan és népszerűtlen» intézkedéseket, melynek törvényjavaslatát a képviselők rendelkezésére bocsátották okt. 20-én – írja az AFP. Ugyanezen a napon a kormánynak le kellett cserélnie a rendőrfőnököt. Az előző héten a rendőrségi terrorelhárító csoportfőnökét és a motorizált brigádét kellett áthelyezni.

“Akkor nem kell sem gyógyíttatni magunkat, sem tanulni?”

A közgyűlések által elfogadott követelések a felhívásban: «a bércsökkentések ellen, az elbocsátásokkal szemben, az egyetemi költségvetés csökkentése ellen. Minden bizonyos kort elért jelen lévő kollégát fenyegeti az elbocsátás veszélye.». Egyébként, mondja, «a kormány megvizsgálja, hogy adoptál egy olyan határozatot nov. 15-én, mely szerint az egyetemeket, a fakultásokat összevonják. Ugyanez van az egészségügyben, ahol szintén összevonják és bezárják a kórházakat. Hát akkor? Nem kell sem gyógyíttatni magunkat, sem tanulni?»

A sztrájkolókhoz megafonon forduló Zacharias Frigazis, az egyetem szakszervezeti tanácsa tagja (szövetsége országos vezetőségi tagja is) ezt mondja nekünk: «Az utóbbi két hét alatt a kormány és a trojka a bérből élők és a nyugdíjasok ellen tett intézkedéseivel az egész népesség ellen tesz lépéseket. Egyik intézkedés a másik után vitte a társadalmat a reménytelenség felé, az országot pedig zsákutcába. De a dolgozók és a szakszervezetek ellenállnak. Minél több idő telik, a dolgozók annál nagyobb hányada veszi tudomásul, hegy ezzel a politikával a társadalmi katasztrófa felé haladunk.

A 48 órás sztrájkokkal a munkásmozgalomnak és minden társadalmi mozgalomnak egy a célja, a trojka politikájának, a kormánynak és memorandumának megbuktatása. A trojka a nemzetközi intézmények parancsait közvetíti, s a kormány ezt hajtja végre. Ha sikerül elérni célunkat, hazánkat az újjáépítés felé tudjuk orientálni, a szociális állam felé. Azt hiszem, hogy a dolgozók mozgalma szakszervezeteikkel olyan szintre ért, amely lehetővé teszi a kormánnyal szembeni győztes konfrontációt. Egész Európa számára példa lehetne, mivel az Európai Unió minden tagállamában a népellenes politikát alkalmazzák.»

Az okt. 1-i internacionalista meeting felhívása (görögre fordítva) széles körben terjesztésre került, fogadtatása kedvező.

A sztrájkra készülők megsokszorozva nagygyűléseiket, az épület-elfoglalásokat felteszik a kérdést: «és ha 20-án este Papandreu továbbra is fenntartja a trojka diktálta gyalázatos terveiket?»

Ioanna bevallja: «A nyáron a központ felhívására tartott első 48 órás sztrájk után a miniszterelnök és a kormány lemondott néhány napra. Mára a lakosságban a harag bátorsággal párosulva nőttön nő. A miénkhez és a minisztériumi dolgozókéhoz hasonló épület-elfoglalások megsokszorozódtak néhány nap alatt. Azt akarjuk, hogy a kormány programjával együtt mondjon le. Semmiféle kormányt nem fogadunk el, amely ugyanezt a trojka-politikát alkalmazza.»


A 2011.okt. 19-20-i sztrájk kellős közepén


Okt. 19.
Emberáradat

Athént és a nagyvárosokat emberek öntik el, a gazdaság egésze, a közszféra és az közigazgatás megbénult … Az első nap délben ez a helyzet az ADEDY és a GSEE együttes sztrájkfelhívása napján. Az utóbbi évek, sőt lehet, hogy az ezredesek diktatúrájának 1973-as bukása óta a legnagyobb tüntetések zajlanak. Egy aktivista: «A mozgalom kiterjedt a szigetekre is. Egy példa: a Sporadeshez tartozó Skopelosban a 800 lakos közül 200 összegyűlt a falucska központjában».
Egy másik aktivista: «Az összes városban becsukott a boltok zöme. A többség ki is függeszti: «Azért vagyunk ma zárva, hogy ne legyünk örökre csukva». Az úgynevezett «középrétegek» számára Papandreu és a trojka adói meghaladják jövedelmüket».
A felháborodás kiterjed a munkásosztály mögötti más rétegekre is. Sok magas rangú tisztviselő fenyeget lemondással, mondják. A hadsereget és a rendőrséget is érinti, bizonyíték, hogy Athén helyi rendőrei okt. 18-án lefoglalták a Szent Konstatinus sugárúti rendőrségi épületet szakszervezetük molinójával: «Le a kormány népszerűtlen intézkedéseivel!».
Ma Athénban 200 ezer tüntetőt tartanak számon a szakszervezetek. 4 menet indult a város különböző pontjairól a Szintagma tér felé, ahol a Parlamentnek kell egyezkedni a sokadik Papandreu-program elfogadásáról, mely korábban nem tapasztalt brutalitással újabb 30 ezer elbocsátást tartalmaz a közszférában, s akik maradnak, azoknak többszáz eurós bércsökkenést. A magánszektor tisztán megszünteti a kollektív szerződéseket, melyet a trojka kényszerített a kormányra.
Azt mondja egy aktivista: «a szigorítás kezdete óta itt Görögországban minden rekordot megdöntöttünk a 24 órás sztrájkokat, az «akciónapokat» illetően. Ha már kezdetben a szakszervezeti szövetségek mostani felhívása ebbe a keretbe illeszkedett volna, aminek most vagyunk tanúi, már politikai sztrájkról beszélhetnénk».

Sztrájkok sokasága készítette elő az okt. 19-i áradatot

Szektoriális sztrájkok sokasága készítette elő a 16-i mobilizációt. 13-14-én az athéni tömegközlekedés, a múzeumok és a légiellenőrzés szüntette be a munkát. Az útfenntartók akkor is folytatták, mikor Papandreu a hadsereget hívta segítségül. 17-től a tengerészszakszervezet szólította a hajókat a kikötőben maradásra. Iskolákat, egyetemeket foglaltak el a pedagógusok az alsófokú oktatási szakszervezettel (DOE) és középfokúval (OLME). Okt. elejétől egy tucat minisztériumban – közötte a belügyben is – szakszervezeteikkel átvették az épületeik ellenőrzését, a bejáratokat lezárták és blokkolták a munkát.

Ez a forrongás viszi a dolgozókat a mozgalom folytatására, sodorja szervezeteiket, emiatt lett kvázi teljes a 19-i sztrájk és az utcai «áradás». Ennek a forrongásnak pedig az az oka, hogy a dolgozók számára elfogadhatatlanok az intézkedések, s egyre inkább tudatossá válik, hogy a trojka és Papandreu lépései nem is az utolsók, újabbak is jönnek. Minden szakszervezetnél megmutatták nekünk a bérkimutatásokat, 20-30-40 %-os csökkenés, ha a Parlament csütörtöki ülése megszavazza.

10 órától megindultak a vállalati dolgozók, a szolgáltatások munkásai, a gimnáziumi, egyetemi pedagógusok, fiatalok… szoros csoportokban szakszervezetük feliratai mögött. A járdákon is tömegek várják őket már órák óta. Az elsők Szintagmára érkezésekor az utolsók még csak 3 km-re onnan az archeológiai múzeum előtt toporognak.

A munkásosztály egységének aspirációja a kormány és a trojka ellen

Ennek a kormánynak, mely mindinkább a nemzetközi intézmények, IMF és Európai Unió «kereskedelmi ügynökeként» tűnik fel, sikerülhet a munkásosztály egysége megvalósítása. Míg az okt. 5-i sztrájkra még csak egy szakszervezeti szövetség szólított (a közszféráé), ma már kettő teszi együtt (a közszférái és a magáné).

A PASOK (Papandreu szocialista pártja) közszolgálati szakszervezeti frakciója a kormányhoz fordult, követeli a program visszavonását, a képviselőkhöz, hogy szavazzanak ellene. Mert a szakszervezeti felelősnek, tartozzon akármelyik politikai irányzathoz is, ez a dolga: a dolgozók képviselete.
Másfél év óta először a PAME, a KKE kommunista párt szakszervezeti frakciója aktivistáit hívta a többi szakszervezettel együtt tüntetni (eddig a PAME felelősei rendszeresen az ADEDY és a GSEE szövetségektől külön tartották összejöveteleiket). «A KKE aktivistái saját vezetőikre nyomást gyakoroltak, hogy a kormánnyal és a trojkával szembeni egység létrejöjjön», mondja csendesen egy szakszervezeti aktivista.

A görög «de, gyorsan!» és a tunéziai «mars innen!»

A középfokú oktatási szakszervezet, az OLME menetében haladunk. Az élen egy felirat: «A trojka, a kormány memorandumának visszavonását!», mögötte sokezer pedagógus szakszervezeti zászlóval, logóval. Felkapják a Végrehajtó Bizottság megafonjaiból elhangzó jelszavakat és visszhangozzák.
Amelynek legnagyobb a sikere (már az okt. 5-i sztrájk alatt is): «vigyétek a memorandumokat és menjetek!». A görög «de, gyorsan!» és a tunéziai forradalom «mars innen!» jelszavai összecsengenek. Többezer tüntető skandálja: «Le az IMF-fel, le az Európai Unióval! A nép saját kezébe akarja venni sorsát!», «Georges (Papandreu), Barroso, Merkel és Sarkozy, népek fojtogatói». Sok pedagógus (tanítványaikkal) együtt elfoglalta munkahelyét, itt a menetben ezt skandálja a tömeg «El a kezekkel jogainktól! Sztrájk és foglalás!». Az idősebbek, akik az ezredesek diktatúráját átélték, a fiatalokkal együtt idézik a Műszaki Főiskola diákjai felkelésének 1973-as jelszavát: «Kenyeret, szabadságot», amihez hozzáteszik «a junta nem szűnt meg 1973-ban!».

De az ezredesek reakciós diktatúrájával szemben most az a különbség, hogy egy «szocialista» kormány valósítja meg a háborút a dolgozók és a demokratikus szabadságjogok ellen. Mert ezek Athénban háborús képek: felszerelt rendőrkommandók a Parlament elsáncolt mezeje körül, csak nagyjából tüntetőnek maszkírozott rendőrszakaszok szivárognak be a sorokba a környező utcákból. Később láttuk eredményét…

A PASOK kénytelen saját bázisával szembeszállni

Néhány órával később a gazdasági miniszter, Evangelos Venizelos jelenti be erőteljes módon, hogy a kormány «a csaták csatáját» vívta, hogy megnyerje «belépőjegyét az adósságunkról szóló tárgyalásokban való részvételre» az okt. 23-i európai csúcstalálkozón». Hozzáteszi, hogy a PASOK kénytelen konfliktusba szállni az «az őt tradicionálisan támogató erőkkel».

Az OLME menete megérkezik a Szintagma térre. A tér feketéllik a tömegtől, egy görög munkásdalt hallunk, aztán a legnépszerűbb jelszavakat. Meleg van itt, szemben a Parlamenttel, azokkal szemben, akik holnap a gyűlölet programját szavazzák meg. A rendőrkommandók már könnygázbombákat használnak az első sorokban. Több óra kell, hogy a könnygáz, a provokátorok kiürítsék a teret és a környéket. Kihalnak az utcák lassan. A politikai szervezetek és szakszervezetek a Parlament előtti nagygyűlésre hívnak, mi lesz holnap?

Okt.20.

Menetek újra

Reggel 10 órakor ismét a Szintagmán vagyunk. Az első menetek, közöttük a PAME-é, az Amalias körúton, a Parlament és a Szigtagma tér között helyezkednek el. A tegnap utcára jött tömegek eljönnek-e újra? A Szintagma ismét emberektől feketéllik? Az elbarikádozott ötcsillagos Nagy-Britannia szálló előtt (ahol az IMF és az EU delegációja szállt meg) kórházi dolgozók százai, felismerni szakszervezetük narancssárga kokárdájáról, szorosan egymás mellett, kéz a kézben az egész Görögországot egyesítő jelszóval: «Fogjátok a memorandumotokat és menjetek, de gyorsan!». Az összes idevezető utca egyetlen áradat, mely ezer és ezer dolgozót bocsájt szakszervezeti menetekben a térre. Sokan a járdákon maradnak és a másoktól átvett jelszavakat skandálják. A Munkaügyi Minisztérium dolgozóival vagyunk, az elfoglalt épülettől jönnek. Jelszavaik: «Csináljatok valami jót is, vegyétek a himihumit és menjetek innen!», «Kifele a kormánnyal, az IMF-fel, az Unióval! A nép akarja ügyeit kezébe venni!». Egy másik: «Egész Görögország egy szakszervezet!» – egyik alkalmazott magyarázza meg, válasz arra a kormányzati demagógiára, hogy a szakszervezetek a privilegizáltak érdekeit védik csak.

A 48 órás általános sztrájk után

« Vaskézzel kell folytatni amíg a Papandreu-kormány be nem dobja a törölközőt» (Ilyas Illiopoulos, az ADEDY, a közszféra szakszervezeti szövetség főtitkára)»,
«Nem muszáj alkalmazni ezt a törvényt» nyilatkozza «akkor a jövő héten újabb sztrájkokba kezdünk.»

A magánszektor szakszervezeti szövetsége, a GSEE a maga részéről bejelenti: «Hosszú időre szóló ellenállásra rendezkedünk be az ellen, hogy a költségvetési megnyirbálások alkalmazására ne kerüljön sor».

«A hadsereg a néppel van»

Hirtelen a szakszervezeti menetek között vagy kétszáz tüntető jelentik meg egy hatalmas görög zászlót vivő katonai egyenruhással. «A hadsereg a néppel van», proklamálják a nyugdíjas tisztek. A tér másik végén az athéni taxisofőrök (foglalkozásukat «liberalizálni» akarják a törvényjavaslat egy cikkelye szerint), transzparensük mögött skandálják: «Le a PASOK juntájával!». Újból könnygáz lepi el a teret, de a dolgozók nem mozdulnak.

Ahogyan előző nap is a menetekben és a minisztérium-foglalásoknál, nagy szimpátiával fogadnak bennünket és az okt. 1-i párizsi meeting felhívását. «Nemet a trojka diktatúrájára», szervezeti függetlenséget a «baloldali»-jobboldali kormányok szigorítási programjai ellen – ezek a kérdések merülnek fel a görög politikai helyzet tükrében is.

Egy munkás tragikus halála

Ismét rendőrségi provokáció kellett a Szintagma tér és a közutak kiürítéséhez. A PAME Parlamentet biztosító rendfenntartóit – a görög kommunista párt vezetése kommünikében cáfolta, hogy a képviselők bejutását is akadályozták volna, egyszerűen az volt a céljuk, hogy minél többen szavazzanak a programterv ellen – provokátorok erőszakos támadása érte és a rendőrség nem avatkozott közbe. Az összecsapásban Dimitris Kodzarithis épitőipari munkás, a PAME Athén külvárosi titkára elesett. A rendőrség ekkor ürítette ki erőszakos eszközökkel a helyet.

300-ból 154 képviselő szavazott a programra, melyet az IMF már elégtelennek tart

Mialatt Athén központja polgárháborús jelleget ölt, a Parlament többségi döntéssel megszavazza Papandreu programját. A PASOK képviselője, volt munkaügyi miniszter, Louka Katselli a 37-es cikkely ellen voksol (mely a magánszektorban megszünteti a kollektív szerződéseket, helyettük «vállalati egyezményeket» vezetve be). Azonnal kizárják a PASOK-ból. A trojkának biztosítékok kellenek, kerül amibe kerül, az okt. 23-i európai csúcsra ezüsttálcán kell vinni a parlamenti voksot.
Az sem fontos, hogy saját pártjuk, a PASOK elsüllyed, hogy az ellenszegülő képviselőiket egymás után ki kell zárni, párttagok ezrei lépnek ki (néhány hónap alatt számunk 300 ezerről 11 ezerre csökkent)…
Egy szakszervezeti aktivista ki is mutatja haragját néhány PASOK-képviselő ellen, akik a program ellen akartak szavazni és vesztésre ítélni Papandreut, de fenyegetés hatására beadták derekukat: «jó, rászavazunk, de utoljára». Soha nem lesz «utoljára», mondja, «minden alkalommal arról beszélnek, na, ez az utolsó».
Teljesen igaza van, semmiféle program, semmilyen barbárság nem lesz elég, hogy a bomló kapitalizmus telhetetlen étvágya kielégüljön. Még akkor, mikor a görög képviselőket szavazásra szólították, az IMF bejelentette, hogy a trojka memorandumának eddigi intézkedései «nem lesznek elegendőek»…


Okt. 21.

Az újságok címlapjain az előző napi összecsapások és a PAME-aktivista tragikus halála szerepel. Nyilvánvaló, ezt az eseményt is fel kell használni, hogy minden visszatérjen «rendes kerékvágásába». A program meg lett szavazva.
9 órakor az athéni egyetem előtt újra ott találjuk az előző napon az általános sztrájk alatt látott szakszervezeti aktivistákat. A 10 órára hirdetett nagygyűlést készítik elő, melynek döntenie kell a mozgalom folytatásáról. Ioanna, a laboráns: «nem tudom, hogyan fognak dönteni kollégáim ebben a stádiumban. Lehet, hogy az előző napi történéseket megosztásunkra használják fel. De bármilyen döntés is szülessen, egy dolgot megmondhatok. Amióta itt dolgozom, soha nem sztrájkoltunk ennyien, mindnyájan egyetértünk a követelésekkel a bércsökkentés, az elbocsátások elutasításában. És azon a napon, mikor az első felmondólevél megérkezik, mindnyájan leállunk».

A program megszavaztatott, «mindennek vissza kell térnie rendes kerékvágásába»… de Athén utcái egész mást mutatnak. Phireusz kikötőjében bent állnak a hajók és találkozunk PASONOP szakszervezet egy kórházi dolgozói csoportjával: «a Szintagmára megyünk 11 órára, nem fogadjuk el a programot».

«Nézzétek a fizetésemet! Havi nettó 208 euró»
(egy belügyminisztériumi épületfoglaló)

Két lépésre innen a Belügyminisztériumot még mindig elfoglalva tartják. Beszélgetünk a lefoglalókkal. Egy fiatal nő, alkalmazott, szakszervezeten kívüli magyarázza: «már 2 hete tartjuk magunkat. Mint a minisztériumok többségében, ma nekünk is gyűlésünk lesz, de 11-re a Szintagmára megyünk. A programot megszavazták, de úgy gondoljuk, megakadályozhatjuk a trojka követeléseit. Egész egyszerűen azért, mert ezekkel az intézkedésekkel az sem biztos, hogy lesz-e még munkánk néhány nap múlva».
Egyik kollégája papírt vesz ki a zsebéből, a bérjegyzékét: «Nézzék meg! Adminisztratív dolgozó vagyok, itt van két havi bérem, s ez még a tegnap megszavazott program előtti!». Megmutatja: havi nettó 208 euró. Kell-e mondani, hogy Athénban a lakhatás, az élelmiszer ára ugyanannyi, mint Párizsban, Berlinben.
Munkatársa folytatja, a felháborodástól könnyek szöknek szemébe: «a bankok megmentéséről beszélnek, mert az adósságot meg kell fizetni. De nekem is van adósságom a bankoknál a házamra. A fizetésem csökkenésével nem tudom tovább törleszteni!».

Néhány méterrel messzebb a Munkaügyi és Szociális Minisztérium. Rolók leeresztve, a transzparensek mögött egy tucat dolgozó várja a tüntetés kezdetét. Két fiatal nő elegyedik szóba velünk: «a tegnap megszavazott program intézkedéseivel, na meg a korábbiakkal teljessé vált a biztonság hiánya, semmiféle elképzelésünk nem lehet a jövőre nézve. Sokan depresszióba estek a kollégák között. Ha biztosak lehetnénk abban, hogy a tőlünk kért áldozatok az utolsók, még lehetve vitatkozni. De nem tudni, hogy mikor jön egy újabb program, újabb és újabb áldozathozatal».

Az OLME főtitkára, Themistocle Kotsifakis közli, hogy ma az alsó- és középfokú oktatásban nagygyűlések döntenek, hogyan tovább. Holnap az OLME végrehajtó bizottsága értekezik a regionális elnökökkel a szakszervezet állásfoglalásának véglegesítése érdekében.

Egy dolog azonban bizonyos, a görög munkásosztály ezen a héten megmutatta erejét, maga mögé állította a lakosság minden elnyomott rétegét, keresi szervezeteinek egységét, hogy véget vessen az egész országban, de saját pártján belül is népszerűségét vesztett kormánya programjainak, mely egyre inkább a trojka parancsai szimpla végrehajtójának tűnik.

Ami Görögországban történik, mondja egy szakszervezeti vezető, miután elolvasta a okt. 1-i párizsi internacionalista nagygyűlés felhívását: «csak az egész európai történések jéghegyének a csúcsa».
-------------------------------------------


Felhívás az algíri konferenciára, 2011. dec. 3-4-5.

A megszálló háborúk ellen, a belügyekbe avatkozás ellen, a nemzeti integritás és szuverenitás védelmében

«A NATO csapatainak 2001-es afganisztáni inváziója, a «terrorizmus elleni háború» ürügye, majd a 2003-as iraki megszállás óta az imperialista kormányok a demokrácia jegyében az amerikai kormány vezetésével olyan nemzetközi stratégiát valósítanak meg, amely megszálló háborúkon, fosztogatáson, nemzeti belügyekbe való beleszóláson, a háborús költségvetés növelésen, a demokratikus szabadságjogok visszaszorításán, a szociális büdzsé megnyirbálásán alapszik Európában és az USA-ban.

Mára az amerikai, francia, brit és olasz imperialista hatalmak újabb frontot nyitottak, ez alkalommal Maghrebben.

Ezek a kormányok újabb lépést tettek a Bush által 2003-ban bejelentett ún. Nagy-Közép-Kelet amerikai terv megvalósítása, az iraki megszálló háború és fosztogatás kísérő jelensége felé, mely etnikai, vallási alapon akarja feldarabolni a nemzeteket Pakisztántól Mauritániáig.

Pontosan akkor, mikor a tunéziai és egyiptomi nép demokratikus eszközökkel harcban áll teljes függetlensége megszerzéséért, Líbia káoszba süllyed a NATO égisze alatti katonai intervenció nyomán területi integritását kockáztatva.

Az egész Maghreb-térség országainak integritása fenyegetett. A Szahel és általában a szubszaharai Afrika országaira gyakorolt következmények pedig beláthatatlanok abban az esetben, ha a líbiai konfliktus túllép a határon annak nyomán, hogy a líbiai állampolgároknak, az idegen katonai beavatkozás óta nyíltan fellépő terrorista csoportoknak tömegesen juttatott fegyverek, közöttük nehézfegyverek szabadon cirkulálnak.

Nem is számolva mindennek ezen országok gazdaságára gyakorolt hatását, a Líbiában dolgozó százezrek tömeges hazatérését, több mint egymillió líbiai menekültet – nagy részben éppen Tunéziában…

Valójában a külföldi beavatkozáson keresztül Líbiában az – amerikai-francia-brit-olasz – imperializmus a térség és a világ népeit akarja terrorizálni.

Egyetlen, a nemzeti szuverenitáshoz és a demokráciához ragaszkodó autentikus párt, egyetlen, a nemzetközi munkásmozgalom hagyományaihoz hűséges és az imperialista háborúknak opponáló munkásszervezet nem képes garantálni, hogy bármilyen ürüggyel imperialista rablómegszállás következzen be. Elutasítunk egy újabb háborút az etnikainak nevezett konfliktusoktól szabdalt, természeti kincseiből idegenek által kifosztott, adósságszolgáltatással és egyéb manipulációkkal kivéreztetett földrészünkön, Afrikában.

Minden külföldi katonai jelenlétet elutasítunk, legyen az bármilyen formában is térségünkben és földrészünkön.
Elutasítjuk a nemzeti szuverenitás megsértését.
Elutasítjuk térségünk és Afrika nemzeti kincseinek külföldiek általi kifosztását és az ezzel párban járó külföldi katonai bázisok felállítását – kezdve az Africommal. Líbia NATO-megszállásának ez a valódi tétje.

A háború másik tétje az egymással is fékezhetetlen versenyben álló imperialista kormányok étvágya a NATO csapásaitól tönkretett líbiai infrastruktúra felépítésének megkaparintása.

Tagadjuk, hogy a káoszt és háborút csináló NATO-nak joga lenne a Maghreb, a szubszaharai vagy a világ bármely népe feletti rendelkezésre.

Megerősítjük, demokratikus szemmel nézve a népfelség nem létezik nemzeti szuverenitás nélkül, jelenéről és jövőjéről egyedül a szuverén nép dönthet és egyedül az, külső vagy katonai beavatkozás nélkül.

Felhívjuk a szervezeteket és pártokat, melyek ellenállnak szerte a világon és hazánkban is az imperialista rablóháborúknak, hogy támogassák az Algírban dec. 3-4–5-én sürgősséggel megtartandó konferenciát a megszálló háború, a beavatkozás ellen, a nemzeti integritás és szuverenitás védelmében.»

Abdelmadjid SIDI SAÏD,
az UGTA főtitkára

Louisa HANOUNE,
a PT főtitkára

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com



Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.