Tüntetés? Baján?
Évek óta nem volt olyan esemény, hogy ismerősök és
ismeretlenek valami politikát érintő ügyben nyilvánosan összegyűlve,
kulturáltan kiabálva elmondják nemtetszésüket.
(Gyorsan hozzáteszem, hogy az említett múltbéli esemény a
„Gyurcsány-takarodj” és „…az addig nem megyünk haza…” jegyében telt. Nem
takarodott és haza is mentek.)
A mostani más volt. Értékelhető kultúrlázadás. Erre garancia volt a szervezők csapata, és
maga az összegyűlt demonstrálók is. Tanárok, szülők, diákok, körülbelül 150 fő. (iskolájuk bezárása ellen)
Ott voltunk.
Becsületből, szolidaritásból.
Mivel személyesen nem vagyunk érintettek az iskolák ügyében,
így csak e kettő érzést tudtuk felajánlani.
És még valamit. Azt a minimális tiszteletet, hogy
meghallgatjuk más emberek véleményét, és ha csak a cipőtalpunk nyomával is, de
megpróbálunk segíteni akkor is, ha nem a
az ingünket tépik éppen.
Ez a hozzáállás nem volt sajnos jellemző a városkánk
vezetésére, amely egy olyan pitiáner ellenlépést tett a demonstráció
megakadályozására, amely nemhogy egy város vezetésére való erkölcsi
alkalmasságukat, de még az óvodai alapok elsajátítását is kétségessé teszi
részükről. Kihúzták a hosszabbítót a konnektorból! Gondolták, ha nincs hang, a
tömeg hazamegy(?).
De sokkal egyszerűbb: Így üzentek, hogy magasról tesznek
mindenkire, és amúgyis kuss nektek, portaposók.
Valójában egy háttérben lejátszott menet „késő bánat”
lázadása volt ez. Szakmai érvek mentén érzelmi támogatással megöntözött
kiáltás. Az iskola fogaskerekei (diákok, tanárok, és a támogató szülők…) a
saját életük kis darabkájáért emelték fel hangjukat. csak rosszkor, rossz
időben és rossz országban. Itt már másként játsszák a meccseket.
Hogy mi történt? Mi történik?
Ha késő bánat, akkor más nem, minthogy valamiféle jól hangzó
ürüggyel a jó helyen lévők, jó időben, jó üzletet bonyolítanak. Itt a
hétköznapi ember már nem tagja a képletnek.
Ott voltunk. Becsületből, szolidaritásból, tiszteletből.
De a téren ott sétáltak azok is, akik nem mertek eljönni,
nem mertek egy fényképen mutatkozni a „lázadókkal”. Ők is a jelenlegi rendszer
részei. Senki se vádolhatja őket.
Ott voltak a rendszer gúnyosan mosolygó részecskéi, akiket
talán a maguk a hatalmasságuk érzetében megsértett uracskák küldtek ki, és ott
voltak az előre programozott karaktergenerátorok is, akik talán már tegnap
megírták a legorombító cikküket a lakájmédia részére (…csak a megjelentek
egyedszámát módosítják majd).
Ott voltunk. Becsületből, szolidaritásból, tiszteletből.
De nem holmi kora nyári heccelődés volt. Jogos kenyérféltés,
szakmai felháborodás, a dolgok menetén felajzott polgári értetlenség.
„Aki feladja az alapvető szabadságát az átmeneti
biztonságért, az nem érdemel se szabadságot, se biztonságot.” (Benjamin Franklin)
Hátha holnap a mi vezetékünket tépik ki a konnektorból…
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.