2012. május 17., csütörtök

Nemzetközi információk


Nemzetközi információk
új széria 73.sz. (442) – 2012. màj. 11. (2.rész)

19. nemzetközi szakszervezeti találkozó
«az ILO konvencióinak és a szakszervezeti mozgalom függetlensége védelmében»

Mark Dudzic (USA), a Single Payer egészségügyi rendszer munkáskampányának országos koordinátora hozzászólása (ápr. 10.)

«A munkásmozgalom és a Single Payer».

Ma reggel itt,  San Franciscoban, az ILWU szakszervezet székházában megpróbáljuk definiálni a dolgozókkal, hol tart a mozgalom, mik legyenek a következő lépések ebben a harcban, amely azért folyik, hogy az egészségügyhöz való hozzáférés joggá váljon ebben az országban.

Azt szoktam mondani, ha 10 véletlenül választott személyt megkérnénk, írják le azt, ami  nem működik ebben az országban, mindenki belevenné az egészségügyet és jó megoldást is javasolna. Mindenki ismer valakit, akinek semmiféle gyógyításhoz nincs joga. Mindenki ismeri azt az apát, nagybácsit, aki kénytelen kettévágni a tablettát, úgy bevenni, hogy kitartson a hónap végéig. Mindenki el tudna mondani egy történetet a pocsék szolgáltatásról, a várakozási időről, a középszerű gyógyításról, nincs itt semmiféle titok. Az sem titok, hogy mi a megoldás.

Azt kell tennünk, amit egyébként mindenki tesz a világban, minden ipari ország: elérni, hogy születéstől kezdve egész Amerikában jog legyen az egészségügyi ellátás. Meg kell szabadulnunk azoktól a haszonlesőktől, akik az egészségügyet iparágként kezelik, egyszerű fogyasztási cikknek tekintik, profitot húznak belőle. Olyan módon kell átalakítanunk, ahogyan a Medicare és hasonló biztosítási programokat használjuk, melyek ebben a társadalomban minimális biztonságot nyújtanak a dolgozóknak.

Az egész harc ennek az egyenletnek a megoldása. Azt mondják, nem vagyunk eléggé erősek az egészségügy élén trónoló nagyvállalatokkal szemben, amelyek az emberek betegségéből húznak hasznot. Meg kell oldanunk ezt az egyenletet, ezért indítottunk munkáskampányt a Single Payerért.

2009-ben kezdtük, mikor Obama elnök mandátumának avatásához készülődtünk. A Nagy Gazdasági Válságnál is rosszabb krízisben nagy, valódi és hosszú időre szóló szociális reformokra voltak ígéretek, ezek között volt az egészségügyre is. Azt gondoltuk, a munkásosztálynak készen kell állnia és megvívni ezt a küzdelmet.

A Single Payerért munkáskampány alapelve az, hogy maga a munkásmozgalom álljon a mindenki számára szóló rendszerért folytatandó harc élén, ahogyan ez a világon mindenhol így történt. Ez az egyetlen erő, mely képes szembeszállni a vállalatok hatalmával. S mert azoktól független, vagy annak kellene lennie, neki kell ezt a programot előrevinni.

Ebben a folyamatban, azt gondoljuk, hogy a munkásmozgalom kezd átalakulni társadalmi mozgalommá, s az összes dolgozó nevében szól. Azt hiszem, a folyamat két szakaszos. Ha a munkásmozgalom felegyenesedik és belülről érjük el, hogy vállalja ezt a harcot, még inkább közelebb visszük a mozgalmat oda, ahol lennie kell, revitalizáljuk azt és a dolgozók mozgalmának egy új, életképes részét teremtjük meg.  
A realitások talaján maradva igyekszünk hatni ezzel a kampánnyal – szövetségben más szociális mozgalmakkal, melyek szintén az igazságos egészségügyi rendszerért harcolnak.

Számos fórumon szólaltunk meg az elmúlt években, számos sikert könyvelhetünk el abban, hogy a munkásosztály ezekre a kérdésekre választ adjon, hosszú időre szóló megoldást és az AFL-CIO-t is a «single-payer» felé terelje. Az álláspont sok évig ez is volt, de az 1990-es években Clinton elnöksége alatt a munkásosztály eltávolodott ettől, más irányt vett.

Első feladatunk, úgy ítéljük meg, hogy ezt a hatalmas gépezetet a helyes irányba fordítsuk, aztán pedig ezen az úton haladásra ösztökéljük direktebb módszerekkel. Siker, hogy e folyamat alatt 2010-ben született meg a PPACA-törvény (a páciensek gyógyításának árajánlatát védő törvény - Patient Protection Affordable Care Act). Ez a törvény definiál, megállapítja a helyzetet az USA egészségügyi politikáját illetően. Meg kell értenünk, hogy ez a törvény mit jelent és mit nem, milyen körülményeket teremt a munkásmozgalom és általában az egészségügyi reformmozgalmak számára.

A PPACA-törvény megteremt egy sor dolgot, de vannak ellentmondásai, ezzel tisztában kell lennünk. Kiterjeszti a gyógyításhoz való hozzáférést amerikai dolgozók milliói számára, a Medicaid-et a szegény dolgozóknak potenciálisan fontos módon, aztán megígéri más, alacsony és közepes jövedelműeknek is a magánbiztosítási támogatást.

Itt kezdődik a dilemma, mert a biztosítás kiterjesztése nem mindig azonos a gyógyításhoz jutással. Itt is van egy ígéret, az, hogy ebbe az irányba haladunk. Ez a törvény a rosszul felszerelt klinikáknak is segítséget ígér személyzetük képzésében és számuk növelésében. Számos kis programot tartalmaz, ösztönzést arra, hogy javítsa a dolgokat. Megpróbálja – szövetségi szinten először – szabályozni a magánbiztosítási «iparágat», pl. megakadályozni, hogy visszautasítsanak embereket, vagy a tartós betegek biztosítását megszüntessék, limitálja az adminisztrációs költségeket, az ebből húzott profitot, stb.

Tehát, meglátjuk majd. Nagyon sok kísérletnek voltam tanúja az elmúlt 25 év alatt, úgy tűnik, a biztosítók a rendszer saját javukra kihasználásának mesterei és rentabilitásban pedig versenyt folytatnak. Önök közül, akik a 90-es években a munkásmozgalomban részt vettek az HMO [Health Maintenance Organization – a szövetségi kormány garantált biztosítási rendszere a 25 foglalkoztatottnál nagyobb vállalatok számára] időszakban, ismerik az ígéreteket és ennek a szisztémának a csődjét.

Ki kell mondani, hogy vannak bizonyos dolgok, melyek nincsenek a PPACA-ban és nem is lesznek soha. Nem teszi az egészségügyet joggá. Amit tartalmaz, az annyi, hogy a magánbiztosítás megvásárlásához ad jogot. Ez pedig nem jelent jogot az egyetemes egészségügyhöz. A Kongresszus költségvetést ellenzőrző szervezete legutóbbi jelentésében kimondja, hogy 2018-ban, tehát 8 évvel ennek a törvénynek az elfogadása után, 27 millió amerikai lesz biztosítatlan. 4 millióval több, mint a törvény megszavazásakor, két évvel korábban becsülték. Máris revideálni kellett a becslést. Ez a 4 millió többlet azokból fog állni, akiknek a munkáltató által volt biztosításuk, de a munkáltató abbahagyja, és inkább kifizeti a PPACA törvényben megállapított büntetést.

Nem is arra készült a törvény, hogy mindenki számára ellátást adjon. Nem fogja csökkenti a kiadási görbét sem, mert nem a probléma gyökerét támadja, az egészségügy finanszírozásának alapját, így a béreknél 2-3-4-szer gyorsabban fognak emelkedni a gyógyítás költségei.

Sőt, a PPACA nem fogja levenni sem az egészségügyet a napirendről, s ez kell legyen a munkásmozgalom célja is. Ez a mi munkáskampányunk célja a Single Payerért;  a PPACA ezért még nagyobb nyomást fejt ki ránk a tárgyalóasztalnál.

A PPACA néhány szinten előnyöket hoz. Hogy érthető kifejezéseket használjak: ha a platina az egészségügyi kiadások 90 %-át fedezi, akkor a bronz annak csak 60 %-át. Aki látott már kórházi számlát, ismeri a különbséget. A szakszervezeti program 93 %-os lenne, ezért lesz nyomás rajta, hogy a bronz felé csúsztassák. Pluszként a PPACA-ban benne található az a lehetőség, hogy a munkáltató inkább kiszáll a biztosításból büntetést fizetve és a munkavállalót a «State Exchanges» felé tolja [egyéni beiratkozáson alapuló egészségügyi biztosítási rendszer, néha szövetségi alapok szubvencionálják bizonyos feltételek mellett]. Lesz tehát nyomás, a vállalatok pedig lefelé fogják nivellálni a fizetéseket. Pillanatnyilag egy konzultáns-csoport dolgozik a munkáltatókkal együtt, kalkulálnak, számokká alakítják azt, hogy mit kell fizetnünk, hány ember kaphat ebből a szubvencióból, mit tudnak tenni itt, mit ott…Az offenzíva folytatódni fog.

Tudják, itt van az, amit Taft-Hartley programnak hívunk, ez a szakszervezetek támogatta egészségügyi biztosítás, mely egyfajta etalon egy csomó szakszervezet számára. Ezek a programok is különleges feszültség alá fognak kerülni, a munkásmozgalomban egy rakás törés fog bekövetkezni.
 
Végül pedig lesz egy közvetett adónk, a Cadillac-adónak nevezett, amely valóban a luxusautóra kivetetthez hasonló a biztosítás területén. A dolgozók megharcolták, meghaltak érte, ezután pedig 40 %-os közvetlen adó alá vetik 2018-tól az ilyen típusú programokat.

Mint egy bunkót, úgy használják fel ezt a kérdést a kollektív tárgyalásokban. Ez volt az oka a Verizonnál, a keleti parton a múlt nyári sztrájknak és a permanens konfliktus meg is maradt. Becstelen dolog a munkáltató részéről, hogy ha valami meg fog változni 2018-tól, akkor ő már 2011-ben engedményeket akar… Azt mondják, az egészségügy rendszerét radikálisan át kell alakítani, hogy a közvetett adók emelkedését elkerülhessük 2018-tól. Az egész országban tárgyalások témája a kérdés.

Az ILWU itt, San Franciscoban, s a bányászszakszervezet is azt mondja, lobbit kell létrehozni és veszélyes mesterséget űző tagjaik számára a legtöbbet nyerni vele, mert a legfrissebb tanulmányok kimutatják, hogy mélyen érinteni fogja őket ez a közvetett adó 2018-19-ben; látható tehát, hogy állandó nyomás lesz ezen kérdésekben, amikor tárgyalni fogunk.

Zavartkeltő a dolog jónéhány szakszervezet számára, hiszen azt mondták tagjaiknak a 2008-as választási mobilizáció alkalmával, hogy John McCain megadóztatná a vívmányokat és Barack Obama pedig ellenzi ezt. Obama tartotta szavát a profit felé forduló egészségügyi iparral szemben, de megszegte a dolgozóknak tett ígéretét. Massachusettsi barátaim azt mondják, ez az egyik oka annak, hogy a republikánus Scott Brown győzött nálunk, a kényelmes 60 helynyi demokrata többség elveszett, s ezzel az a halvány remény is, hogy a Kongresszus hozhat egy munkásreformot.

Hát ilyenfajta nyomásnak nézünk elébe a munkásmozgalomban. Ha olvassátok az információkat, megértitek, hogy  a  PPACA-t ezután jogi és parlamenti offenzíva alá kerül. Két hete egy legfelsőbb bírósági meghallgatáshoz asszisztáltunk Washington DC-ben, ahol egy napra megálltam; nagyon érdekes előadás zajlott. Nem mentem be a bíróságra. Nagyon fontos embernek kell lenni, hogy oda bemehessünk. De az előadás megvolt, a demokrata liberális banda szociális programot akart «megvédeni». A másik oldalon egy Tea Party-típusú fickó az egyéni szerződéses ötletet védte – ami valójában arra szolgál, hogy az egészségügyi rendszer egy Single Payer típusú kiterjesztését megakadályozza – és aki azt erősítgette, hogy ez egy szocialista program.

Időről időre valami roppant mulatságos dolog következik be. Láthatjátok pl. a You Tube-on a lousiane-i főügyészt, aki a PPACA törvény hatályon kívül helyezésének egyik kérelmezője, de véletlenül kikottyantotta: «hát igen, nem akarjuk, hogy ezt tegyék, mert ez pont olyan lenne, mint amikor New Orleans-ba ért a hurrikán. El fognak menekülni a biztosítótársaságok, nem végzik el a dolgukat, s a kormánynak kell az egészségügyi szisztémát megcsinálni». Biztos vagyok abban, hogy volt egy nehéz negyedórája utána.

A következő választásokat jelentősen érinteni fogja mindez. Ideértve azt is, hogyan döntenek majd a bírák. Ez egy politikai bíróság. George Bush jelölte ki még elnökként. Ez a bíróság határozta meg, hogy a nép a vállalatokat jeleenti és a pénz pedig pótolja a vitát.

A betegápolók szakszervezete mondja és tökéletesen igaza van, bármilyan bírósági döntés is érje a PPACA sorsát, a következő napon már megkezdődik a küzdelem és erre fel kell készülni. Magam azt a veszélyt látom, hogy lehetséges, a Legfelsőbb Bíróság olyan módon nyilatkozik a kérdésben, mellyel az összes szociális biztosítási modellt kérdőjelezi meg, amelyekért a dolgozók éveken át harcoltak, és ez valóban visszalépés lenne.

Sőt, azt is gondolom, hogy van egy nagy veszélye az olyan államok számára, mint Kalifornia. Ha kimondják, hogy alkotmányellenes, szembetalálhatjuk magunkat egy mini-PPACA-kampánnyal, vagyis egyéni szerződés + egészségügyi «reform», ami egyszerűen megfojtja majd az ebben az államban az igazságos egészségügyi rendszerért folytatott mozgalmat. Ezzel is tisztában kell lenni, az ilyen, úgymond megoldásokkal szemben késznek kell lenni.

Permanens támadások lesznek e törvény ellen, mint munkásmozgalomnak és szélesebb körű mozgalomnak választanunk kell. A választás az, hogy védjük-e a hibás törvényt kidobva rossz morzsáit; ugyanezt csináljuk 30-40 éve egy csomó dologgal a munkásmozgalomban, s be kell vallani, nem nagyon megy számunkra.

Vagy meg tudjuk ragadni az alkalmat úgy, hogy reaktiváljuk az igazságos egészségügyi rendszerért folyó küzdelmet a Single-Payer szisztémán alapulva. A munkásosztálynak kell e harc középpontjában lennie, Kalifornia az ideális hely, ahol előbbre tudunk lépni. Néha arra gondolok, nemzeti szinten kellene a végső megoldást elérni, de a szervezeti dinamizmus és a változás dinamikája kimutatják, hogy pillanatnyilag az állami szinten lehet eredményesen előre lépni.

Van néhány repedés Vermontban, ahol a munkásmozgalomnak központi helye van a folyamatban, a biztosítási ipar tud a veszélyről, nagy csata készülődik. Lehet, hogy Hawai is ezt az utat követi, de az igazi tét Kaliforniában van. Ha itt a Single-Payer itt előrelép, nemzeti téren is nyerünk.

A kihívás, ami előttünk, a munkásszervezet előtt áll, az az, hogy az egészségügyi rendszert halálosan komolyan vegyük, ugyanúgy, mint az ezévi kaliforniai «paycheck deception initiative» referendumot [népszavazás arról, hogy megtiltanák a szakszervezeteknek egy politikai jelölt anyagi támogatását előzetes engedély nélkül]. Ez a túlélés kérdése a munkásmozgalom számára.

Ezt a «paycheck deception initiative»-t el kell utasítani, eget-földet meg kell mozgatni ennek érdekében. Voltam Dél-Kaliforniában a fémipari munkások szakszervezeténél, ahol 100 ezer dollárt gyűjtöttek össze, kijelölték egy csomó ember feladatát, hogy agitálva járják be a szavazókörzeteket; dollármilliók és ativisták ezrei megmozgatásával fogják ezt a kezdeményezést megakadályozni.

Meg kell nyernünk ezt az egészségügyi kérdést, ez túlélésünk kérdése. El fog jönni a nap, el fogunk érkezni a  Single-Payerhez ebben az államban és ebben az országban.

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.