Meggyőzni a gyújtogatókat?

 

Daniel Gluckstein, a Független Munkáspárt országos titkára

Martial Passi polgármester, a francia kommunista párt (PCF) tagja, nyílt levelet intézett François Hollande-hoz, ebben összegezte: «Ez nem tarthat tovább, Köztársasági Elnök Úr (…).2014 őszén Franciaország házát felgyújtották. Nagyon gyorsan változtatni kell, különben szörnyű katasztrófának nézünk elébe »

Semmi kétség, szörnyű katasztrófának. De ki hiheti, hogy a gyújtogató fogja eloltani a saját maga gerjesztette lángokat?

Egy, «A reformok naptára» címet viselő dokumentumot jelentetett meg a kormány saját honlapján. Ezen szerepelteti ellenreformjait a munkásjogok, a politikai demokrácia, az önkormányzatok, a közszolgáltatások, az iskola, az egészségügy megsemmisítésének programját, melyeket néhány hónapon belül akar megvalósítani.

Egyetlen intézkedése sincs, amely ne a munkáltatók életének megkönnyítését szolgálná. «A munkaerő árának csökkentése» a profit növekedését, a közszolgáltatások haldoklását, a munkásjogok deregularizációját jelenti, a tőkés rendszer válsága súlyát a munkásosztály vállára rakja!

A kormány és az elnök, akik kidolgozták ezt a «reformnaptárat», vajon hagyják-e magukat meggyőzni az egyszerű kérés hatására? Nehéz elképzelni…

A PCF-nek mégis ez az iránya, a kormánypolitika meglágyítása — a givors-i polgármester lépése csak megjeleníti — úgy, hogy egyik lába a kormányzati koalíción belül van, a másik kint.

Ugyanekkor Olaszországban hatalmas általános sztrájk zajlik, a dolgozók szakszervezeteikkel a «Jobs Act», ellen fordulnak – ami a «baloldali» Renzi-kormány Macron-reformja olasz módra. Belgium népei szakszervezeteikkel egyként általános sztrájkkal védekeznek nyugdíjrendszerük megsemmisítése ellen.

Olaszország, Belgium, Franciaország: az Európai Unió diktálta politika csak akkor szenvedhet kudarcot, ha a munkásosztály saját területén mobilizálja magát. Nem a kormányok oldalára felsorakozott akármennyire is «baloldali pártok» hoznak eredményt. Aki a bankok, a tökések kormányai mellett kitart, a munkásosztály érdekei ellen hat. Aki pedig a munkásosztály és szervezeteinek táborában van, nem tehet mást, mint harcolnia kell a bankárok és tőkések kormányai ellen.

Ahogyan Rómában, Madridban, Brüsszelben, úgy Párizsban is.