Belgium

"Csak próbáljanak hozzányúlni a szakszervezetek státuszához!"

Vif/L'Express

A csütörtöki országos nagy szakszervezeti demonstráció előtt Marc Goblet, az FGTB és Marie-Hélène Ska, az CSC főtitkára nyilatkozik arról, hogy a szakszervezeti tömörülések nem hajolnak meg a középjobb kormány előtt, folytatják a mozgósítást, különösen, ha az hozzá akar nyúlni a szakszervezetek jogállásához.

© Belga

Marc Goblet: Világosan ki kell mondjuk, hogy a kormánnyal szemben a közösen elhatározott szakszervezeti akciókat folytatjuk, valódi tárgyalásokat várunk,  amelynek hiányában a kormány saját felelőssége lesz a társadalmi nyugtalanság és káosz előidézése. Mi szerettünk volna olyan légkört, amelyben előbb a munkáltatókkal, majd a kormánnyal vitattuk volna meg a helyzetet. Hát ez nem következett be. De ha, mint ellenhatalmi tényező, ma nem tesszük meg minimum ezeket az akciókat, többé nem is követelhetnénk.  A kormány vagy vált és más irányt vesz, vagy folytatjuk.

Marie-Hélène Ska: Mikor látom a jelenleg folyó gyűléseket, érezni lehet azt a veszélyt, hogy az emberek rezignálódtak, nem merik magukat kifejezni, mondván "mire jó, ha semmit nem számít a hangunk?" A mi elsőszámú feladatunk, hogy azokat képviseljük, akiknek «nincs hangjuk», mert  nincs hozzáférésük a médiához,  nem tudnak kapcsolódni a többiekhez... A választások a demokráciának csak egy mozzanatát jelentik. Nem lehet, hogy ötévente leszavazunk és biankó csekket adunk vele.  Érezzük, a demokrácia beteg, a társadalom különböző rétegei között nincs párbeszéd. Meg akarjuk üzenni a kormánynak, mi is olajozni akarjuk a rozsdás gépezetet, bízzon bennünk ahelyett, hogy úgy csinál mint aki feltalálta a spanyolviaszt.

Azt is mondhatná a kormány, bízzatok a vállalatokban, hogy munkahelyet fognak teremteni.

M.-H. S.: Hogyne, bízhatnánk, ha maguk állítanák, hogy a munkahelyteremtésre van lehetőség. De éppen az ellenkezőjét mondják.

M. G.: Ez nem új. Már évek óta csökkentik a vállalatok «terheit» , mégsincsenek új munkahelyek. A 2004-2008 közötti Liège-ről készítettem egy elemzést, a munkáltatók 643 millió eurós pénzügyi támogatást kaptak. Nem lett se munkahelyteremtés, se beruházás, egy dolog lett belőle: a részvényesek osztaléka és a vezetők magasabb fizetése.  Nem félek kimondani, a munkáltatók társadalmi képe az, hogy az emberek egyre individualistábbak legyenek, a döntésekben egyáltalán ne vegyenek részt.

Már ma az átlagfizetést kereső dolgozók sem jönnek ki havi bérükből. Csak a politikusok nem látják, mert nincs semmi kapcsolatuk a népességgel, nem is akarják. Hát hallgassanak azokra, akik tudják, mit érez a lakosság! Azt állítják, lesznek új munkahelyek… Hogyne, hetente egyórás munkahelyből sokat lehet kreálni...

M.-H. S.: Egy német jelentés leírja, hány millió személynek van munkája egy eurós órabérrel, nyugdíjjárulék nélkül. Holnap Németországban talán meg is szűnik a nyugdíj. Nem emelkednek a befektetések, csak a pénzügyi buborékokat és az amerikai nyugdíjalapokat tápláltuk. Ugyanazok ösztökélésére, mint akik a szigorításokat követelik.  A kígyó saját farkába harap, ismerjük a németországi példát! Nem kívánjuk azt sem, hogy évente 10%-kal nőjenek a bérek, ilyet soha nem mondtunk. De a «nincs alternatíva» nem más, mint provokáció, tudjuk, gazdaságilag nem működik.  

Egy bizonyos pillanatban az emberek nem akarnak már több figyelmeztetést, azt akarják, hogy mozduljanak a dolgok. Nem fogunk öt évet várni azért, mert «ez a pillanat nem alkalmas»....

Szinte elkerülhetetlen a politika megemlítése. Sokat azt mondják, hogy az kezelhetetlen az N-VA miatt (flamand jobboldali liberális párt 18 %-kal a képviselőházban, amely az EU kebelén maradva Flandria elszakadását követeli).

M.-H. S.: Nem állítjuk szembe a flamand és vallon demokráciát, a dolgozók ugyanazokat a dolgokat élik át, mégha különböző gazdasági körülmények között is: azt, hogy támadás ifolyik a dolgozók világa ellen – globálisan. Növekszik a populizmus, a demokráciát veszélyezteti. A mi feladatunk is, hogy ezellen védekezzünk. Meg is tesszük, a kormánynak tudomásul kell vennie.

Mi gondolnak a szocialista párt kampányáról, annak karikatúraszerű vonásairól?

M. G.: Ez a szocialista párt felelőssége.

Tudtak róla?

M. G.: Egyáltalán nem.

Igen, de...

M. G.: Abba kell hagyni ezt a "karikatúrázást" és azt gondolni, hogy az istenek titkait is ismerjük. Ha van is kapcsolatunk, az nem jelenti azt, hogy a véleményünket is kérik.  

Nem a két pártra kell összpontosítani, hanem a kormányra. A vita alapja az, hogy szakszervezeti akciókat folytatunk szakszervezeti függetlenségünk birtokában olyan intézkedések ellen, amelyek elviselhetetlenek a dolgozók számára. Bármilyen párt esetében ez lenne a reagálásunk. A kormány rossz úton jár, csak a tőkét védi azzal ellentétben, amit el akar hitetni. A közszféra befektetései a magánszektort szolgálják. Ez az igazság.  

Például az N-VA a szakszervezetek jogállását is célba vette...

M. G.: Próbálják csak meg ezt a provokációt és meglátják! Christine Defraigne, a Szenátus elnöke bevallotta, hogy 2007-ben megpróbált ilyesmit. Ha ismét kísérleteznek, az azt jelenti, hogy társadalmi zendülést akarnak! Ugyanígy, ha a közszolgáltatásban a minimális szolgáltatást támadják, az egész szektor fog együtt reagálni. A maszkok leesnek, látni fogjuk, hogy a kormány a szabadságjogokat érvényteleníti. Hát csak próbálják meg!

M.-H. S.: Az  N-VA a gazdasági hatékonyság paravánja mögé rejtőzik, hogy mindenkit támadjon, aki ezzel szemben áll, s végeredményben a demokráciát jelentő szociális kohéziót támadja.