Nemzetközi információk 338.sz.

2009. máj. 27.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja


Tartalom

2009. jún. 6. szombat, XVI. nemzetközi találkozó «az ILO konvenciói és a szakszervezetek függetlenségének megvédésére»: Roger Sandri cikke a vitában.

USA: «Az amerikai Legfelsőbb bíróság visszautasította a Mumia Abu-Jamalra vonatkozó újabb eljárást». Petició az USA új főügyészéhez, Eric Holderhez, igazságszolgáltatást kérve Mumia Abu-Jamal számára.

Franciaország: A POI, a Szoc.párt, a Komm.párt, a Balpárt, az NPA (Új Antikapitalista Párt), a LO (Munkásküzdelem) összes irányzatából álló május 15-16-i országos küldöttgyűlése az elbocsátások megtiltására szervezendő menet ügyében felhívást tett közzé.
Máj. 16-án a POI (Független Munkáspárt) összejövetelt szervezett «Az elbocsátások megtiltásáért egész Európában, az Európai Unióval való szakításért!» jelszó jegyében. Német, olasz, spanyol, román, lengyel munkásaktivák, a Caterpillar, a Sony, a Társadalombiztosítás szakszervezetei küldöttei, a POI országos titkárai és a FKP Országos Tanácsa egyik felelőse szólaltak fel.

Kína: 1989. ápr.-máj.-jún. «Éljen a demokrácia, le a korrupcióval!»: «forradalom kezdődött, kínaiak milliói, diákok, értelmiségiek, munkások, kisiparosok (még rendőrök is, egyenruhában tüntetve!) követelték a demokráciát, hogy vége legyen a korrupciónak és inflációnak, hogy elkergessék az elnyomókat, akik elvették jogaikat és szabadságukat; az ország ügyeibe való beleszólást, saját képviselőik megválasztását, párt- és szakszervezetalapítási, sajtó- és gyülekezési szabadságot reklamálva.
A világot megrengette ez a forradalmi hullám. 5 hónappal később Berlinben leomlott a fal…”

Guadeloupe: a Nemzetközi Egyetértés felhívása: “ Megálljt az UGTG elleni megtorlásra!”



USA

A Legfelsőbb Bíróság elutasította a Mumia Abu-Jamalra vonatkozó újabb fellebbezést

2009. ápr. 6-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a Mumia Abu-Jamalra vonatkozó újbóli eljárást — a híres feketebőrű újságíró, egy rendőr megölésének igaztalan vádjával 27 éve ül börtönben. 27 éve folyik az erőszaktétel az amerikai alkotmányon és a nemzetközi jogon.
A fellebbezés azon alapul, hogy az eredeti eljárás 1982-ben rasszista esküdtszék közreműködésével zajlott Philadelphiában. Az USA Legfelsőbb Bíróságának 1986-os ítélete a “ Batson-ügyben” kimondja, hogy a potenciális esküdteket nem választhatják ki rasszista alapon.
Mumia ítéletének megsemmisítésére is ez szolgál alapul mint legjobb indok, mégha nem is ez az egyetlen. Az ügy Amnesty International általi részletes vizsgálata kiderítette, hogy Mumiától megtagadták az 1982-es eljárás alatt a pártatlan esküdtekre vonatkozó jogát, azt is, hogy saját magát védhesse, s védelme előkészítéséhez a szükséges eszközöket megkapja. Minden arra ural, hogy a vád és az igazságszolgáltatás részéről súlyos hibákat követettek el. (Pontosan ilyen jellegű hibák alapján 2009. márc. közepén az alaszkai szenátor, Ted Stevens büntetését meg is semmisítették.) Ezen túl, a bíróság a pennsylvánai ügyészségtől befolyásolva vizsgálta a halálbüntetés kiszabását is Mumiára. Mumia igaz, nem szenátor, se nem gazdag, nincs hatalma sem, csak egy világszerte elismert bátor, elkötelezett fekete. Ö is érdemel annyit, mint Stevens.
A polgárjogi védelem és aktivistái most a főügyészhez fordulnak.
Eric Holdertől — a közelmúltban nevezte ki Barack Obama — azt kérik, hogy vizsgálja meg a polgári jogok betartását az ügyben, Mumia alkotmányos jogaitól való megfosztását az aktualitások tükrében.
A világ dolgozói és demokratikus szervezetei szolidaritása szükséges, hogy az USA kormánya szemébe mondják: Szabadságot Mumiának!

Colia Clark és Alan Benjamin
EIT - USA

Petició az USA új, Obama által kinevezett főügyészéhez,
Eric Holderhez, melyben igazságot kérünk Mumia Abu-Jamal számára



U. S. Department of JusticeWashington,
DC Mai 2009
A Eric Holder, Procureur général des Etats-Unis:

Nous vous écrivons afin d’exprimer notre vive inquiétude ainsi que notre indignation face au refus opposé á Mumia Abu-Jamal par la Cour suprême des États-Unis de statuer sur question des préjugés raciaux dans la sélection du jury, c’est-á-dire sur la “jurisprudence Batson”. Dans la mesure oú il n’existe aucune autre autorité á laquelle Abu-Jamal puisse faire appel pour obtenir justice, nous nous adressons á vous pour mettre un terme á 27 ans de violations flagrantes du droit constitutionnel des États-Unis et des normes internationales de justice, comme cela a été mis en évidence par Amnesty International et plusieurs autres groupes de juristes á travers le monde.

Nous en appelons á vous et au ministère de la Justice pour engager immédiatement une enquête sur les droits civils et examiner les nombreux cas de manquements graves á caractère raciste dans les procédures d’instruction et judiciaires depuis le premier procès en 1982 jusqu’á l’actuelle inaction de la Cour suprême des États-Unis. Le délai de prescription ne devrait pas être recevable dans cette affaire, dans la mesure oú il y a des preuves évidentes d’une collusion en cours qui vise á dénier ses droits constitutionnels á Abu Jamal.

Nous sommes conscients des nombreuses différences qui existent entre le cas de l’ancien sénateur Ted Stevens et celui de Mumia Abu-Jamal. Néanmoins, nous notons avec grand intérêt les mesures que vous avez prises concernant la condamnation du sénateur Stevens afin d’assurer que ses droits constitutionnels soient respectés. Vous avez été particulièrement indigné par le fait que l’accusation avait retenu des informations essentielles pour l’argumentation de la défense en faveur de l’acquittement, une violation clairement commise par l’accusation dans l’affaire Abu-Jamal.

Mumia Abu-Jamal, bien que n’étant ni sénateur ni doté d’une grande richesse et de pouvoir, est un homme Noir respecté dans le monde entier pour son courage, sa clarté et son engagement. Il ne mérite rien de moins que le sénateur Stevens.

A fenti francia nyelvű tiltakozást kiegészítve az alábbiakkal, kérjük elküldeni!
NÉV: .........................................................................................................................................
SZERVEZET és MINŐSÉG: ..............................................................................................
VÁROS: .......................................................................................................................................
ÁLLAM: .........................................................................................................................................
EMAIL: ......................................................................................................................................
Küldés: FREE Mumia Abu-Jamal, PO BOX 16, COLLEGE STATION, NEW YORK, NY, 10030, (212) 330-8029 www.freemumia.com.
Másolat küldése: ilcinfo@earthlink.net és eit.ilc@fr.oleane.com



XVI. nemzetközi találkozó «az ILO konvenciói és a szakszervezetek függetlenségének megvédésére»

A Nemzetközi Egyetértés kezdeményezésére

2009. jún. 6., szombat, 11 óra
Maison des Associations, 15, rue des Savoises 1205 Genève

Hozzászólás

Mi rejtőzik a Világpaktum a munkahelyért mögött?
Roger Sandri


Az ILO éves tanácskozása Genfben jún. 3-19. között zajlik. A konferencia az ENSZ-tagállamok állami képviselői, a munkáltatói szervezetek és az egész világ dolgozói szervezetei között folyik majd.
Fontossága óriási, különösen a jelenlegi válságban, a szociális vívmányok megsemmisítése idején.
Mint minden évben, most is megszervezi találkozóját a Nemzetközi Egyetértés «az ILO konvenciói és a szakszervezetek függetlenségének védelmére» Genfben jún. 16-án.

Az ILO 98. szessziójára a főigazgató, Juan Somavia jelentése erősen rányomja bélyegét, aki a hangsúlyt «a világ drámai munkaügyi helyzetére» fekteti.
Az ILO igazgatója szerint emberek ezrei veszítették el munkájukat, a csődök, különösen a kisvállalatoké fékezhetetlen tempóban sokszorozódnak. A munkanélküliség emelkedik legalább 2010-ig, de inkább 2011-ig. A szegénység és az informális munka egyre inkább kiterjed, az e téren elért eredményeket megsemmisítve, és még mindig az ILO szerint, a középosztályok meggyengülnek.
Juan Somavia azt mondja, 2009-ben 45 millió személy, zömében fiatal érkezik a munkapiacra. Az IMF figyelmeztet a világ gazdasági növekedésének bizonyos visszaesésére 2010 közepéig, de csak akkor eddig, ha az országok által adoptált, a működő pénzügyi rendszer helyreállítására szolgáló fellendítési tervek és intézkedések meghozzák gyümölcsüket.

Tehát teljes bizonytalanságban vagyunk, s ez a legkevesebb, amit mondani lehet. Nagyon helyesen, az ILO igazgatója aláhúzza, hogy a múlt válságai megtanítottak bennünket arra, hogy még abban az esetben is, ha a fejlődés újra beindul, a munkaügyet nem találjuk ugyanazon a szinten, mint a válság előtt, s hogy az átlagosan 4-5 évet késni fog. Ha az 1930-as válságot tekintjük referenciaként, a gazdaság csak 1945-46-ban tért vissza a normális kerékvágásába az ismert tragikus intervallum után.

Az ILO igazgatója panorámájában, miután stigmatizálta a «Washingtoni konszenzust», összegezte: «A munkaügy meghosszabbodott válsága óriási kockázatoz hordoz a szociális és politikai stabilitásra.»

Tehát az ILO beleillesztette a «Washingtoni konszenzusba» a lépést, engedve Bill Clinton 1998-as, az ILO szószékén elhangzott követelésének. A konvencionális rendszernek véget vet egy platonikus charta, az úgymond «alapvető jogok» javára, melyet csak egyetlen szervezet, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése ítélt el – mint Reagan és Thatcher politikai kezdeményezését, akik Milton Friedman és a Chicago Boys támogatásával a nemzeti gazdaságokat megállapított metszésbe tették.

Ebben a vonatkozásban az afrikai kontinens tovább kell fizesse súlyos terhét, súlyosbítva népességének elszegényedését.

Jelentésében az ILO igazgatója felidézi «az emberek aggodalmával kell foglalkozni, arra kell a választ keresni». Ehhez a G20 2009. ápr. 2-i deklarációját üdvözli, melyben «megformálja a világszintű fellendülés elemeit».

A Nemzetközi Munkaügyi iroda adminisztratív tanácsának elnöke jelezte, hogy «az ILO riposztozni fog a 2009-es nemzetközi munkaügyi konferencia válság-témájára és el fogja mélyíteni a Világpaktum a munkahelyekért koncepcióját az egész világon a tripartiális megbeszélések tekintetében».

A dolgok világosak, annál inkább, hogy az eredeti napirendet módosítva prioritást fog kapni a Világpaktum. Jún. 15-16-án az államfők részvételével folynak a tárgyalások.

Tényként az ILO mandátuma arra szól, hogy a világválság háromoldalú és korporatív kezelését szervezze. Az általánossá váló szociális robbanástól való félelem elérte a nemzetközi intézményeket is. Számukra ezért kell keretekbe foglalni és kísérni a krízist. A mi nézőpontunk nem ez.

Ezért van nagy jelentősége a Nemzetközi Egyetértés szervezte jún. 6-i genfi találkozónak.



Franciaország

Máj. 15-én 19 órakor Puteaux-ban (Hauts-de-Seine) nyílott meg a második országos tanácskozás az elbocsátások megtiltásáért kialakítandó egység témájában.
Az első, dec. 7-i tanácskozás (Limeil-Brévannes Val-de-Marne) felhívást bocsátott ki egy egységes menet megszervezésére, mely 66 ezren írtak alá, számtalan bizottság alakult meg országszerte különböző irányzatokhoz tartozó munkásaktivákból, fiatalokból.

Május 15-én délután a POI kérésére munkásdelegációkat fogadott a francia Kommunista Párt (PCF), a Szocialista Párt (PS) és a Balpárt (PG) azzal a megbízással, hogy sürgősen váljon valóra az elbocsátások megtiltására szolgáló menet mozgósítása. A PCF, a PS, a POI, a NPA (Új Antikapitalista Párt), a Balpárt tagsága, szakszervezeti felelősök, képviselők, fiatalok az elbocsátások megtiltását követelő egység mellé álltak.

Felhívás

Mi, dolgozók, a POI különböző munkásmozgalmi irányzatahoz tartozó küldöttek lépéseket teszünk PS, PCF, PG, NPA, LO vezetése felé a következő kérdésekben:
- Lehet-e hagyni a tőkéseket, hogy folytassák destruktív tetteiket?
- Lehetséges-e pl., hogy a Caterpillar amerikai tulajdonosai a francia közhatalom cinkosságával az üzem bezárásának első lépéseként 733 munkahelyet megszüntessenek?
- Ki értené meg a munkásérdekek képviseletét hirdető pártok vezetését, ha maguk nem fogják fel azt, ami most kockán forog?
- Ki értené meg ezeket a vezetőket, ha nem fogadnák el a 66 ezer dolgozó aláírásával hitelesített kérést az egyesült menet megszervezésére az elbocsátások megtiltásáért?
(…)
A PCF és a PG amellett áll ki, hogy azok a vállalatok, melyek állami segítségben részesültek és profitot termelnek, ne folyamodhassanak elbocsátáshoz. Ebben az irányban terjesztenek be törvényt az országgyűlésben.
A PS Martine Aubry szájából hangoztatta ápr. 25-én Toulouse-ban: «Ha kormányon lennénk (…), intézkedéseket hoznánk a pénzügyi alapú elbocsátások ellen, azokat nagyon drágává téve. Egy vállalkozásnak, mely nyereséges és mégis elbocsát, kötelezően kellene invesztálni az újraiparosításba.»
A Caterpillar nyereséges, mégis elbocsát – mire vártok hát, hogy együtt követelhessük terve megszűnését?
Szólítsunk fel együtt, hívjuk a dolgozókat, a népet, hogy vegyen részt a közös menetben az elbocsátások megtiltására. Ma ez hatna legnagyszerűbb bátorításként az összes veszélyeztetett munkahelyre, a Continentalra, Sonyra, Heuliez-re nézve …
(…)
A PCF vezetésével történt találkozó közös konklúziója: «kölcsönösen úgy ítéljük meg, hogy (…) a munkásérdeket vállaló pártoknak kezdeményezni kell az elbocsátások megtiltását. (…) E hétvégén országos küldöttértekezlet zajlik a közös menet szervezésére, ha az értekezlet felhívást intéz az összes baloldali párthoz, a PCF pozitívan fog reagálni erre.» (…)
A konferencia ezt előrelépésnek tartja, május 28-i közös (POI-PCF) összejövetelére meghívja a PS, PG, LO és NPA képviselőit is.
Mélységesen meggyőződve az elbocsátások megtiltásának sürgősségéről, a konferencia felhív országszerte a munkásmozgalom sokféle irányzatát magábaölelő egységbizottságok szervezésére, hogy hatalmas mozgalom keletkezzék célunk érdekében.

Első aláírások: Jean Markun, Daniel Gluckstein, Gérard Schivardi, Claude Jenet, secrétaires nationaux du POI ; Jean-Jacques Karman, membre de la direction nationale du PCF ; Michel Dauja, PS Paris ; Patrick Halchager, Sony (40) ; Gérard Buttin, Caterpillar (38), Gérard Luiggi, Equipement (83) ; Maurice Marchand, Sacred St Lubinc (28) ; Jocelyne François, Ouest-Injection Dreux (28) ; Dominique Maillot, syndicaliste (28) ; Pierre Vercruysse, Sanofi Aventis Vitry (94) ; Alain Aucouturier, Métallurgie (77) ; René Sale, hospitalier Aix-(13), Lydia Frentzel, PCF, quartiers Nord de Marseille (13) ; Dominique Laurent, Peugeot Vesoul (70) ; Marie-Hélène Veneroni, hospitalière Aix (13) ; Rarabea Lizot, aide-soignante hőpital Edouard-Toulouse Marseille (13) ; Damien Cardon, docker La Seyne Bregaillon (83) ; Michaël Fourneau, docker La Seyne Bregaillon (83).

Gérard Buttin, a Caterpillar munkása Grenoble-ban
“Azt hiszem, itt az ideje, hogy egyesüljünk, támogassuk a munkásokat,
akik hamarosan megdöglenek”

9 hete sztrájkolok. Találkoztunk a PCF-fel, a PS-szel, a Balpárttal. Ugyanazt mondják: «Megvan a magunk iránya. A ti jelszavatok túl elvakult. Nem lehet alkalmazni.» Azt válaszoljuk: «De az alkalmazottaknak, a munkásoknak, az embereknek, akik megdöglenek, akiket elküldenek, milyen megoldást kínáltok?»
Válasz nincs. Majd gondolkodunk. Beszélünk a felsőbbséggel. Én ezt nem tartom normálisnak. Mi arra várunk, hogy a baloldal, a baloldali pártok választ adjanak. Szükségünk van jelszavakra, reprezentánsokra, akik segítenek az egység megteremtésében, az együttes harcban az ellen, ami minden vállalatnál folyik.
A Caterpillar, ez 9 hetes küzdelem. Mindent megtettünk, gumikat égettük, az üzemet elfoglaltuk, aztán visszaadtuk, a vezetést bezártuk, az Echirolles területét visszafoglaltuk, 3 napig tartottuk, elmentünk tárgyalni az úgynevezett előírásokról.
Tárgyalókollégáinkat 9 órán keresztül őrizték és olyan protokollal jöttek el, ami senkinek nem tetszett. Hogy mi volt az igazgatóság ajánlata? Azzal a feltétellel, hogy ha elfogadjuk a munkabeosztást, ideértve a forgómunkaidőt is, évi 15 szombati munkát, a prémiumok megvonását, 600 munkahely szűnik meg. Ha nem fogadjuk el, 733. Szavaztunk az ajánlatról és nemmel válaszoltunk rá.
És az igazgatóság? Azt mondja: «Végülis a forgómunkaidő az, ami blokkol. Akkor levesszük. Csak 600 munkahely szűnik meg, azzal a feltétellel, hogy okt. 1-vel a megegyezés aláírása megtörténjen. Ha nincs aláírás, 733 elbocsátás lesz.» Ez tiszta zsarolás. Mindent megtettünk. A szakszervezetet már nem tud mit tenni. A vállalati bizottságot a bíróság beidézte. 19 munkatársunkat el fogják bocsátani. Egyszerűen azért, mert küzdöttek jogaikért, családjukért, a munkások együttesének jogáért.
Hányszor kellene szavaznunk? Egyszer és kész!
Mikor mondják ki a politikusok: most jött el az ideje annak, hogy egyesülnünk kell, most előre megyünk, a néppel, a munkásokkal, akik éppen megdöglenek; mikor nem lesz, uraim a «gondoljunk Európára», «ez nincs benne a mozgalmunkban», «meglátjuk majd, lehetséges, de ez nagyon erős».
Akkor mit csináljunk? Azt mondtam Vénissieux-ben a meetingen, hamarosan krumplit sem vehetünk; kész, nem bírjuk tovább. A hűtőszekrény üres. December 17 óta 3 napot dolgoztam. Részleges munkanélküliség, 980 euró havonta. Stop!
A végsőkig küzdeni fogunk! Tehát stop, elég, baloldali urak, térjetek észhez! Hatalmatok van, meg kell mutassátok az utat. De nem egy félév múlva. Rögtön. Most kell megtenni.

Május 16. 14 óra, place de la République, Párizsban, dolgozók és fiatalok ezrei jöttek a POI hívására az elbocsátások megtiltására, az Európai Unióval való szakításért, a szabad népek szabad Európájáért. Egész Európából érkeztek munkásaktivák, akik felszólaltak, köztük: Lorenzo Varaldo (Olaszo.); Miguel Gonzalez Campuzano (Spanyolo.); Heinz Werner Schuster (Németo.); Claude Jenet (Franciao.); Patrick Hachaguer (Franciao.); Marian Tudor (Románia); Adélaïde (Franciao.); Arsène Schmitt (Franciao.); Jean-Jacques Karman (Franciao.); Véronique Mazza (Franciao.).



Részletek a nagygyűlésről

Jean Markun, a POI országos titkára: «138 000 munkahelyet szüntettek mag Franciaországban 2009. első negyedévében, ugyanannyit, mint 2008. teljes évében».
Le kell állitani a pokoli spirált!

Zbigniew Stefanski, a gdansi hajógyárak Solidarnosc szakszervezetének igazgatósági tagja
”Az Európai Bizottság likvidálni akarja a lengyel hajógyárakat Gdanskban”


«Azért jöttünk ide, hogy beszámoljunk harcunkról, mellyel munkaeszközeinket védjük.
Az Európai Bizottság, Nelly Kroes, a versenyért felelős biztossal évek óta a gdanski hajógyárak likvidációjára törekszik.
Ezek a hajógyárak látták megszületni a Solidarnoscot.
Visszautasítjuk, hogy az európai bürokraták, akik milliókat tesznek zsebre, kényük-kedvük szerint döntsenek sorsunkról!
Nem igaz, hogy abszolut hatalmuk van! Nem igaz, hogy minden tudnak és mindenről határozhatnak!
Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy a tárgyalások, a megbeszélések nem vezetnek sehová. Tudjuk, hogy ezeknek az európai bürokratáknak az ígéretei csak puszta szavak.
Ekkor mi, munkások kimentünk az utcákra, mint Varsóban ápr. 29-én is. Tüntettünk az Európai Néppárt kongresszusa előtt.
Hogy a közvélemény megtévesszék, a kormányok azt terjesztik, minden rendben van. Hazugság! A közvélemény kezd öntudatra ébredni!
Ez a hatalom hazudik nekünk és az egész társadalomnak. Itt, Párizsban, ma hangosan kimondjuk, az összes európai kormány ellenében.
Varsóban, ápr. 29-én a rendőrség gumibotozott bennünket, vegyianyagot vetett be ellenünk vízágyúkkal, holott mi békésen tüntettünk.
De mi nem állunk meg! Egész Európában harcolni fogunk munkánkért!
Ehhez a közös küzdelemhez kérjük segítségeteket!
Csak itt, Párizsban tudtuk meg elképedve, hogy Franciaországban is masszív elbocsátásokat hajtanak végre.
A sajtó, ahogy lenni szokott, a valóságról nem beszél.
Ha összesítjük erőnket, a dolgozók erejét egész Európában, képesek leszünk megakadályozni azokat, akik kormányoznak bennünket, hogy folytassák vállalataink tönkretételét és el tudjuk érni a munkahelyek megtartását és munkahelyek teremtését azok számára, akik azokat elveszítették!»


Daniel Gluckstein a POI egyik titkára, a meeting konklúziójaként
“Masszív távolmaradás az európai parlameni választásokon. Csodálkozni kell?”

Egy felmérés 66 %-os távolmaradáls jelez a legkövezebbi európai választásokra. Csodálkozzunk?
Országunkban 2006-ban 8 millió dolgozó élt a szegénységi küszöb alatt. 2009-ben majdnem duplája. És vannak, akik álmélkodnak, hogy a dolgozók összkötik az Európai Uniót a munkahelyek megsemmisítésével?
Amikor az elbocsátások megtiltásáról vagy korlátozásáról van szó, gyakran élnek ezzel az érvvel: ez illegális, mert ellentétes a szabad és korlátlan versennyel, mely a Maastrichti és Amszterdami szerződés tartalmaz (...).
A küldöttgyűlésen POI, a PCF, a PS, a Balpárt, a NPA tagjai ugyanarról a szószékről jelentették ki: «Mivel a munkához való jog elidegeníthetetlen, elkötelezzük magunkat az elbocsátások megtiltásáért vívott harc egységéért.
A harc új keretei születtek meg (...). A delegációk találkoztak a pártokkal (…). Néhányan a vezetők közül igent mondtak, mások pedig: «Nem tehetjük, mert kormányzópárt vagyunk» (…).
Hol van az leírva, hogy egy kormányzópárt, egy kormány nem tilthatja meg az elbocsátásokat? Minden az osztályérdektől függ (…). E pártok vezetői haboznak a tőkés osztállyal és az Európai Unióval való szakítás kérdésében. (…)
Azt mondjuk nekik: «Pártotok aktivistáival, az elbocsátások megtiltására alakított bizottságokkal mindent megteszünk, hogy mindezek ellenére oda vezessünk benneteket, hogy megszakítsunk mindent, ami összeköt titeket az EU-val, a tőkés osztállyal, hogy együtt mondjuk ki az elbocsátások megtiltását».
Mi itt mindnyájan az általános választójog és a politikai demokrácia hívei vagyunk. De amikor a Caterpillar dolgozóit egy szégyenletes voksolásra hívják, ahol a választás 600 vagy 733 dolgozó elküldése, az azt jelenti, hogy prostituálják a szavazatokat, csapdába csalják a dolgozókat (...).
Kérték, hogy voksoljunk az európai választásokon – de mi már 2005. máj. 29-én megtettük ezt, masszív nemmel az EU-ra, Alkotmányára és Maastrichti egyezményére! (…)

Ebből a szorult helyzetből nem tudunk kijutni a dolgozók millióinak osztályharcos mobilizációja nélkül, sztrájkok nélkül, általános sztrájk nélkül, mely elsöpri az összes intézményt – mert válaszolni kell a Caterpillartól érkezett társunknak arra, hogyan töltse meg a frigót, hogyan adjon enni gyerekeinek.
A válasz az osztályharcból jön. Hozzájárulunk az egységben vívott harc megteremtéséhez, meghátrálást nélkül és minden szinten szervezve a bizottságokat az elbocsátások ellen!

Együtt kell megteremtenünk a mozgalmat, mely ezt a régi rothadó rendszert elsöpri. Minél nagyobb lesz a távolmaradás a szavazáson, annál nagyobb az elutasítás, annál nagyobb és gyorsabb a hullám, mely félresöpri azt.
Le az Európai Unióval, éljen a munkásosztály!

Részletek a Franciaországban publikált "Kína -Információs levélből"

Kína 1989. ápr.-máj.-jún.
«Éljen a demokrácia, le a korrupcióval!»

« Munkásjogok Kínában – Bizottság »

A Nemzetközi Információkban (337.sz.) tudósítottunk e bizottság megalakulásáról.

Azóta a világon megsokszorozódtak a támogatás jelei.


Néhány nap múlva a világsajtó a maga saját módján megemlékezik a 20 évvel ezelőtti Pekingi Tavaszról, erről a nagy népi mozgalomról, mely eltiprása, a Tienanmen téri vérfürdő előtt másfél hónapig ingatta a Kommunista Párt hatalmát. A médiatermékek be fogják mutatni az archivált képeket, riportokat, látni fogjuk a téren a diákok által emelt Demokrácia Istennőjét szemben a kínai vezetők rezidenciájával, a tér elfoglalásának biztosítására felállított sátrakat, a páncélosjárműveket, amint géppuskatüzet zúdítanak és azt az egyszem embert, aki egyedül megállított egy egész tankoszlopot. Beszélnek majd erről a «nagy diákmozgalomról», aztán áttérnek másra…
A képek és cikkek nem képesek híven bemutatni az óriási mozgalom erejét, mely a hatalmat is megosztotta olyannyira, hogy egy időre a «nagy vezetők» között rémületet keltve, minden képességüket elvesztették. Forradalom készülődött, kínai állampolgárok, diákok, értelmiségiek, munkások, kisiparosok (még egyenruhában tüntető rendőrök is) felkeltek a demokráciáért, a korrupció és az infláció ellen, hogy elzavarják azokat, akik megfosztották őket jogaiktól és szabadságuktól: attól, hogy dönthessenek az ország ügyeiben, hogy saját maguk választhassák ki képviselőiket, pártjaikat, szakszervezeteiket. Ez a forradalom megrázkódtatta a világot.
5 hónappal később leomlott a berlini fal.


1989. ápr.15-én váratlanul elhunyt Hu Yaobang, a KP volt főtitkára, kényszernyugdíjaztatva az 1986-os téli diáktüntetések aránytalan megrendszabályozása miatt. A diákok szenvedtek az élet drágulásától, követelték a sajtó- és egyesülési szabadságot és a helyi választásokon való jelölésüket. Ápr. 16. óta többezren gyülekeztek a Tienanmen téren virágokkal, koszorúval, hogy tisztelettel adózzanak Hunak. 21-én a temetés előestéjén közel 200.000 fiatal, dolgozó, nyugdíjas volt jelen a tüntetési tilalom ellenére. Demonstrációk voltak a többi nagyvárosban is. A temetés napján a tüntetők ezt kiáltozták a jelenlévő vezetőknek: «Korruptak, reszkessetek! A nép ébredezik!», «Éljen a demokrácia, éljen a szabadság!»
Elnyomó rendszer, korrupció, vágtató infláció kísérte gazdasági reformok, az első masszív elbocsátások, bürokrácia, élősdiség – ezek jellemezték a kínai államot. Egy kínai munkás azt mondta: «Demokrácia nélkül nem tudunk véget vetni a korrupciónak.» A nyitás reformjaival, a közös tulajdonú gazdaság körülményei között a piaci mechanizmusok bevezetésével a korrupció újabb lendületet vett. Teng Xiaoping vezette be 1978-ban a gazdasági politikát. 1984-től már 14, a külföldi befektetők becsalogatására szánt speciális gazdasági övezetet számlálhatunk, ténylegesen a magántulajdon bevezetésére a termelés közösségi tulajdonviszonyai között. A zónákban megszűnt minden rendszabály, munkaügyi előírás. A speciális övezetek megszaporodtak a külföldi befektetők hasznára, a politika és az adminisztráció káderrétege hízlalására.

Ugyanakkor indították útjára az állami vállalatok autonóm kezelési kísérletének politikáját is, mellyel helyi szinten megtarthatóvá vált a haszon egy része – favorizálva a sikkasztás, a korrupció nagymértékű elterjedését. 1979-ben többezer vállalat élvezhette független önigazgatását. A reform széles teret engedett a piaci mechanizmusok egész sorának 1988-ig, az állami vállalatoknál tömeges elbocsátásokat előidézve, az IMF-kölcsönök követelménye alapján: «struktúrális reformok, melyek a gazdaságot érzékenyebbé teszik a piaci erők számára.» Már ekkor 2- 3 millió fiatal várt munkára. Az infláció: a KP 1988 augusztusában döntött a teljes árliberalizálásról 5 év alatt, annak ellenére, hogy az első negyedévben már 11 %-os áremelkedés köszöntött be.
Ezek a problémák vezettek a fiatalság és a népi tömegek megjelenéséhez 1989. ápr.-máj.-júniusában. «A reform és a nyitás nekünk semmit jót nem hozott. Persze, a fizetések emelkedtek 10 év óta, de az inflációt nem képesek utolérni. Azonfelül kötelezően kötvényeket kell vásárolnunk, hogy az államkasszát feltöltsük, holott a spekulánsok megtömik a zsebüket adó fizetése nélkül», mondta egy munkás.
Az élősdiség a népi mozgalom legnagyobb gyűlöletét vívta ki. A pekingi egyetemi diákszervezet bizottsága az 1989. ápr. 21-i charta 7. pontjában követelte, hogy «az állami vezetők tegyék nyilvánossá teljes vagyon- és bérbevallásukat csakúgy, mint családjukét. Nyilvános vizsgálatot kérünk a sikkasztásokról, azok teljes részletében.»
Ápr. 24-i tacepao: «A privilegizált osztály, a «népi káderek» boldogan élnek, mint az istenek. A reform és nyitás előnyös pillanat, mondják, ha most nem húzunk előnyt ebből, akkor mikor?»

Ápr. 22-én a diákok sztrájkba kezdtek, független szakszervezetet alapítottak Pekingben, mozgalmuk átterjedt a többi városra is. 26-án Teng Xiaoping, aki Kínát 1977 óta irányítja, de már nincs hivatala a KP-ben, kivéve a Katonai Bizottságot, a Politikai Bizottsághoz fordul:
«Országos méretet ölt a nyugtalanság, s nem szabad alábecsülnünk (…). Fel kell készülnünk a harcra és a háborgást a gyengeség legkisebb jele nélkül el kell nyomni. Ha nem, vége lesz a nyugodt időknek, de örökre. Megmondtam Bushnak. [George Bush, az apa, az USA-elnök, volt kínai nagykövet]: “Ha Kína engedélyezné a nagy tüntetéseket, hogyan beszélhetnénk stabilitásról?” És stabilitás nélkül nem sikerülne semmi.»

27-én 300 ezer pekingi tüntet a diákok támogatására az Internacionálét énekelve. Május 4., fontos nemzeti ünnep, újabb százezres tüntetés egész nap, a rendőrség nem avatkozik be.

Máj. 5-én Gorbacsov hivatalos látogatásán Pekingben kénytelen volt áthaladni a Tienanmen téren, ahol 150.000 tüntető demonstrált a 2000 éhségsztrájkoló diákot támogatva. A következő napokon munkások csatlakoznak tömegesen a diákokhoz, 500 ezer-egymillió ember vonul fel vörös zászlók alatt, jönnek buszokkal, időnként a hivatalos szakszervezeti vezetőkkel az élükön reklamálva a szakszervezetek függetlenségét. A KP hivatalos lapja, a «Néplap» újságírói skandálják:
«Elég a cenzúrából! Gondolatszabadságot!». Katonák egyenruhában, Pekingben általános sztrájk. 18-án a «Néplap» címoldala: «Egymillió tüntető az éhségsztrájkolók támogatására». A KP tárgyalásokat nyit a diákdelegátussal a követelésekről. Teng Xiaoping, a reformok és nyitás atyja és Li Peng miniszterelnök próbálják a vezető réteg érdekeit őrizni, Zhao Ziyang, a KP titkára, lavíroz. A transzparenseken: «Teng Xiaoping, lejárt az időd!» Egy orosz diplomata: «A kínai kormány nincs többé». Az öt magasrangú KP-vezető közül négy meglátogatja az éhségsztrájkolókat, de máj. 19-én Li Peng kihirdeti a rendkívüli állapotot.
A nép újból felkel. Katonák érkeznek éjjel teherautón, hogy a diákokat kiszorítsák a térről. «Ti a Népi Hadsereg vagytok, a nép pedig mi vagyunk!» Rendőrök jelennek meg, Peking lakossága az éjszaka kellős közepén kimegy az utcákra, mindenütt a feliratok: «Verjük le a korruptciót!», «A kormány fél a néptől!», «A munkások megvédik a diákokat!».
Máj. 25-én megalakul Pekingben a Munkások Autonóm Szövetsége, hasonló független szakszervezetek alakulnak más városokban is. Zavarodottság a KP és az állam élén, Teng Xiaoping végül a katonai vezetők és a KP-vezetés többségének egyetértésével dönt: «a háborgást a gyengeség legkisebb jele nélkül el kell nyomni». A Tienanmen téri mészárlás eldöntetett, bősz megtorlás következik, a munkások súlyos börtönnel fizetnek.

Az egész világ vezetői kórusban Pekinghez fordulnak:
«Tartsátok magatokat a reformokhoz!»

A vér még fel sem száradt, Teng Xiaoping már jún. 9-től biztosítja a nyugtalan nemzetközi politikai vezetést és üzleti világot: megerősíti a nyitás és reformpolitika folytatását.

Az USA elnöke, George Bush-apa, hozzáteszi jún. 5-én: «A Tienanmen téren történtek miatt nem az érzelmi választ kell választanunk», mivel a Kínával folytatott kapcsolatok «Amerika érdekei számára életfontosságúak». Kissinger volt államtitkár pontosít jún. 7-én: «A [Kínában] folyó processzus nem szabad, hogy elbukjon.» A célt Gorbacsov ismétli jún. 15-én: «Mindnyájan aggódunk a kínai helyzet miatt. Azt hiszem, ebben az óriási országban folyó reformok és mélységes változások nem szabad elbukjanak. (...)..» Az Unió elődje, a Közös Piac javasolja Pekingnek, hogy «határozottan térjen vissza a reformok útjára»…

Uno japán miniszterelnök jún. 7-én: «A fegyvereket a nép ellen fordítani igen súlyos dolog (...) de kerüljük el azt, hogy csak fehérben-feketében látjuk az eseményeket» miután pontosította, hogy nem kell «az együttműködést felülvizsgálni [Kínával] a demokráciát reklamáló tüntetők lemészárlásának politikai elítéléseként».


A pekingi Autonóm munkásszakszervezet május 25-i
nyilvános interpellációja

- Mennyi Teng Xiaoping fiának kiadása a Hong Kong-i lóversenyeken? Honnan származik a pénz?
- Zhao Ziyang úr és felesége minden héten golfozik. Ki fizeti kiadásaikat?
- Mi a Párt központi bizottsági megítélése a folyó reformokról? Újévi üzenetében Li Peng miniszterelnök azt mondta, vannak hibák. Melyek azok? Milyen a jelenlegi helyzet a valóságban?
- A Központi Bizottság javasolta az árak ellenőrzésének reformját, ugyanakkor az infláció folytatódik és az emberek életszínvonala csökken. Meg lehetne ezt magyarázni?


Guadeloupe

Felhívás

“A nemzetközi szolidaritáshoz fordulunk újból”
(Elie Domota, az UGTG főtitkára)



A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése felhívása

Megálljt az UGTG elleni megtorlásra!

Az UGTG, mely az LKP megalakításának kezdeményezője volt, 146 követelésével és és 45 napos sztrájkjával, egész sorozat megtorló intézkedést kénytelen elszenvedni a francia állam és kormánya részéről, nevezetesen jogi eljárásokat vezetőiket és ügyvédjeiket illetően.

A nemzetközi demokratikus munkásmozgalomhoz (337.számunk) fordult Elie Domota, az UGTG főtitkára: «Miért mindez? Mert nem kapitulálunk, mert legitim követeléseinkért harcolunk.»

A Nemzetközi Egyetértés társul a felhíváshoz, hozzátéve, hogy Guadeloupe népének megvédése a francia munkásosztály és szervezeteinek egyik legfontosabb feladata.
A Nemzetközi Egyetértés felhívja minden aktivista és szervezet figyelmét, küldjön szolidaritásai üzenetet az LKP-nak és az UGTG-nek követelve minden üldöztetés megszüntetését ellenük.

Tiltakozó üzenet küldése:

Préfet de Guadeloupe
Rue Lardenoy, 97100 Basse-Terre.
Fax : international : 00 335 90 81 58 32. Ou : 00 590 590 815832
de la France : 05 90 81 58 32.
M. Yves Jego, secrétaire d’Etat chargé de l’Outre-mer
27, rue Oudinot, 75007 Paris
Fax : international : 00 331 53 69 28 04. France : 01 53 69 28 04.
Tribunal de Grande Instance de Pointe á Pitre Guadeloupe
Fax - International : 00 33 590 836104 Ou : 00 590 590 8361O4
de la France : 0590 836104
Tribunal de Grande Instance de Basse-Terre Guadeloupe
Fax : International : 00 33 590 806361 Ou : 00 590 590 806361
de la France 05 90 806361

Másolat:
UGTG, rue Paul-Lacavé, 97110 Pointe-á-Pitre, Guadeloupe.
Fax : international : 00 335 90 89 08 70. Ou : 00 590 89 08 70
de la France 05 90 806361
URL : http www.ugt.org
e-mail : ugtg@wanadoo.fr


Kapcsolatartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse