Pszt…Pszt.. (Magyar Hírlap, 2010.febr.16.)

„Börtönőr: És mi az a Duma bojkottja? Pelikán: A duma bojkottja? Szerintem az, hogy mindenki fogja be a pofáját…”

Nagy a hallgatás a Pedagógusok Szakszervezete háza táján. Hol van már a kiállás az ágazatban érintettekért, ami Szöllősi Istvánné idején jellemezte ezt a szervezetet? Másfél évtizede éppen az ő hatására léptem, léptünk be többen is a PSZ-be. Mára az érdemi munka, a szakmai érdekképviselet teljesen háttérbe szorult. A dolog odáig fajult, hogy a szakszervezet következő – 2010. február 20-i – kongresszusának legfőbb napirendi pontja: dr. Pécsi Ágnes alelnök visszahívása. Ilyen lépésre még nem volt példa! Az alelnök asszonyt megválasztása pillanatától folyamatos támadások érik, többször megpróbálták lemondatni, most pedig egy koncepciós eljárás keretében kívánják eltávolítani a PSZ vezetéséből. Az ügy érdekessége, hogy a tagság vajmi keveset tud a kialakult helyzetről. Olyan vezetőt fognak félreállítani, aki valódi megújulást hozhatna (persze a zavarosban halászóknak ez nem érdekük).
Galló Istvánné elnöksége óta személyeskedő viták jellemzik az országos vezetőség üléseit. Bármely tag megtekinthetné a szó szerinti jegyzőkönyveket, de a legutóbbi ülésen került szóba, hogy a nyilvános (!) üléseken történtekről sem kell tudni a tagságnak. (Ne olvasgassák a jegyzőkönyveket!) A „cenzúrázott” – csak tagok által hozzáférhető – honlap fórumáról is töröltek ilyen témájú hozzászólást. Hogyan jutottunk el idáig? 2009 augusztusában az ov döntött arról, hogy 2009. október 17-re összehívja a PSZ munkakongresszusát egyetlen napirendi ponttal (!), dr. Pécsi Ágnes alelnök visszahívásával. Az elvakult boszorkányüldözők ekkor még azt sem vették észre, hogy a PSZ alapszabálya az alelnökre a visszahívás intézményét nem ismeri! Később ráébredtek (ráébresztették őket?) a „tévedésre”, ezért a szeptemberi ov-ülésen Galló Istvánné elnök asszony elmondta, hogy két (!) kongresszust kell tartanunk. Az elsőn módosítani kell az alapszabályt, ezt benyújtani a bíróságra, s ha elfogadják, akkor egy új kongresszuson már vissza lehet hívni az alelnököt. Az események ez idáig így zajlottak.

Most következik a második kör. A február 20-i kongresszus első napirendi pontja: „dr. Pécsi Ágnes alelnöki tisztségből való visszahívása” – amit a „visszafogott” Pedagógusok Lapja egyszerűen „személyi kérdéseknek” titulál. Az előterjesztett második (alibi) napirendi pontban arról tárgyal majd a kongresszus, hogy milyen elvárásai vannak a Pedagógusok Szakszervezetének az új (!) kormánnyal szemben. Az alelnök visszahívásának indokait (15 pontba foglalva), majd csak a kongresszus napján kapják kézhez a küldöttek. Ezt még az ov-tagok sem láthatták, csak egy egyoldalas – konkrétumokat nélkülöző – iratot kaptunk kézhez. A békaemberek és az ürgebőrbe varrt dobozok kimaradtak ugyan, de a szemlélet ismerős: „Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös!” Különben meg „a tények makacs dolgok”.

Néhány megjegyzés: Nem az új (virtuális) kormánnyal, hanem a jelenlegivel szemben kellett volna elvárásokat megfogalmazni, követelni, például az aláírt, de be nem tartott bérmegállapodásokat. A Pedagógusok Lapjának legutóbbi vezércikkét olvasva, amely a jelenlegi kormány munkáját értékeli, miszerint „megszületett az elmúlt másfél évtized legátfogóbb korszerűsítési programja: az Új tudás” és „beindult az elmúlt mintegy hat évtized legnagyobb iskolafelújítási programja”, nem tudtam eldönteni, hogy választási szóróanyagot vagy a Minisztériumi Harsona című, nem létező lapot tartom a kezemben. Másfél év alatt nem sikerült rendezni az új tagkártyákat. Nemhogy az új belépők, hanem a tagok közül is sokan egyáltalán nem vagy csak hibás tagkártyához jutottak, míg mások akár háromszor is szerepelnek a nyilvántartásban…

A Kerpen-fóbiás elnök asszonyunk médianyilatkozataiban rendre összehasonlítja a PDSZ 3500 fős tagságát (ezt honnan tudja?) a PSZ 55 ezer fős taglétszámával (ezt sem tudja!). Két éve még 90 ezer tag után fizettünk tagdíjat a Makasznak, ma a nyilvántartások (!) szerint a taglétszámunk ennek a felénél is kevesebb… Hogyan készül így a költségvetés?

Az „Új tudás” program keretében meghirdetett természettudományos tárgyak összevonása elleni tiltakozásunkat úgy minősítette az elnök asszony, hogy a PSZ abszolút másféle álláspontja ellen tiltakoztunk. Szerinte a PSZ hivatalos álláspontja az, hogy „sem mellette, sem ellene nem vagyunk”. Elég markáns vélemény! Egy kongresszus összehívása, lebonyolítása minimálisan becsülve is mintegy másfél millió forintba kerül… Mindjárt jön a második! Inkább itthon kellett volna kiállni határozottabban a közoktatás egészéért és az ott dolgozók érdekében, ahelyett, hogy Prágától Brüsszelig több tucatnyi városban töltötték vezetőink a demonstrációval, ülésekkel egybekötött városnéző kiküldetésüket… A legfelsőbb főállású vezetőink nem arra kaptak megbízatást, hogy egyéni önös céljaikat megvalósítsák, hanem az őket eltartó tagdíjfizető tagság érdekeit képviseljék.

Végül: „Itt valami nem stimmel…”
Tudom, hogy vélekedik az elnök asszony és szűk köre az efféle nem „hivatalos” véleményekről: „Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?!” – Bár „én ideológiailag nem vagyok elég képzett”, de most már kezdem érteni, hogy miért is nevezi a sajtó baloldalhoz közeli szakszervezetnek a PSZ-t…

Hende István
a PSZ ov Vas megyei küldötte

(A külön nem jelzett idézetek Bacsó Péter A tanú című filmjéből valók)
Hende István