Micha, Dana,
Noam, és Mikhael a Tsahal katonái voltak. Ez az első alkalom, amikor izraeli
tisztek arcukat a világ elé tárva
beszélnek múltjukról, arról, mit tett hadseregük 2000 és 2009 között a gázai
övezetben.
2010.dec.21.
Gránátok megfélemlítés céljából
«Reggel
3-kor megjelentünk egy palesztin faluban és az utcákon fülsiketítő gránátokat
dobáltunk jobbra-balra. Ok nélkül, kizárólag megfélemlítés céljából. Az emberek szörnyű
rémületben ébredtek… Nekünk azt mondták (feletteseink), hogy a terroristák
megfutamítására kell. Persze… Minden éjszaka ismételtük máshol és máshol. Rutinból.
Megdícsértek minket : «jó volt a hadművelet». Nem értettük, miért.»
Egy kórház kirablása
«Egyik
éjjel azt a parancsot kaptuk, hogy a Hamas egyik hebroni kórházába törjünk be. Elkoboztuk
a felszerelést: számítógépeket, telefonokat, nyomtatókat, többezer sékelt. Az
ok? A Hamast a palesztin parlamenti választások előtt az anyagiakon át akarták megfogni,
hogy veszítsen. Az izraeli kormány hivatalosan azt jelentette ki, nem befolyásolja
a választásokat... »
«Megöltünk egy embert puszta tudatlanságunkban»
«Nem tudtuk, hogy a ramadan (a muzulmán böjt) alatt a
hívek reggel 4-kor az utcára mennek dobszóval ébreszteni az embereket,
hogy még napfelkelte előtt ehessenek. Láttunk valakit valamivel a kezében, rákiáltottunk:
“stop”. Ha a “gyanusított” azonnal meg nem áll, előírás szerint fel kell szólítani:
“állj, vagy lövök”, aztán a levegőbe lőni, majd a lábaira, stb. Valójában ezt a
szabályt sosem tartják be. Megölik, és kész. Csak azért, mert a helyi
rituálét nem ismerik.»
Könnyesszemű parasztok
«Exkavátorainkkal
leválasztottunk a palesztinok fügeültetvényeiből egy darabot határmegállónak. Jön
egy parasztember könnyekkel a szemében: “10 évvel ezelőtt ültettem ezeket a fákat,
10 évet vártam arra, hogy teremjenek, csak egy évben tudtam leszedni és most
kitépik mindet!” Kártérítés csak az elkobzott
földek 41 %-tól jár. Ha csak
40, nincs kárpótlás. A legrosszabb, hogy semmiért történik, meglehet, holnap leállítják
az építést.»
A rangjelzés leadása, közlegénnyé válás
«Felállítunk meglepetészerű check point-eket. Akárhol,
sose tudni előre. Hirtelen meg kell állítani mindenkit, ellenőrizni az engedélyeket.
Vannak asszonyok, gyerekek, öregek, ott állnak sokszor órákig a tűző napon.
Megállítjuk az ártatlanokat, azokat is, akik dolgozni mennének, élelemért…
terroristák persze sehol nincsenek. 5 évig kellett csinálnom napi 8 órában,
teljesen összetörtem. Aztán leadtam parancsnoki jelzéseimet.»
«Feladatunk: zavarni, zaklatni »
«Hebronban.
Minthogy a terroristák helyi lakosok és feladatunk a terrorista akciók megakadályozása,
a katonai hadművelet ekként alakultak: felosztani a várost, bemenni az
elhagyott vagy véletlenszerűen kiválasztott házakba – nincs titkosszolgálat,
amely informálna –, azokat átkutatni... és aztán semmit nem találunk. Se fegyvereket,
se terroristákat. A lakosság végül már hozzá is szokott. Irritálta, elkeserítette,
de hozzászokott, mert mert évek óta ez ment. Szenvedést okozunk a civil lakosságnak,
megkeserítjük az életüket, tudván, hogy nem jutunk semmire, bennünk a
teljes semmirevalóság érzetét kelti.»
«Kollektív büntetések»
«A
legerkölcstelenebb cselekedeteim? A feltételezett terroristák házainak
felrobbantása, tömeges letartóztatások (a szemek bekötve, a kezek- lábak
összehurkolva), aztán teherautón elvittük őket; betörtünk a házakba és a családot
brutális kipateroltuk; néha visszamentünk és fel is robbantottuk a házakat –
azt nem tudtuk, hogy miért éppen ezt vagy azt, azt se, milyen gyanú alapján
tartóztattunk le valakit. Néha az volt a parancs, buldózerrel vagy robbanószerrel
romboltuk le a falu bejáratát, mondván a terroristák szállásolásáért jár a kollektív
büntetés.»
«Az agresszív telepesek védelme»
«Naplouse
járásba szálltunk ki, hogy a telepesek biztonságára ügyeljünk. Ott kiderült,
hogy azok a szomszéd palesztin falut, Huwarát meg akarják támadni. Fegyvereik
voltak, köveket dobáltak, egy zsidó ortodox francia csoport támogatta őket,
filmezett és fotókat is csinált. Az eredmény az lett, hogy ott találtuk
magunkat a meglepett és terrorizált arabok között, de a kötelességünk a
telepesek megvédése volt. Egy tiszt megpróbálta a telepeseket visszaszorítani a
földjükre, megverték, lövöldöztek, erre abbahagyta. Nem tudtunk, mit csináljunk: őket fogjuk vissza, a palesztinokat védjüi, vagy magunkat – az egész egy abszurd, őrült
jelenetté vált. Végül az agresszorokat visszafordítottuk. De egy tucat arab megsebesült.»
Fegyvertelen embert gyilkolni
«Egy üres
házban voltunk, feltételeztük a terroristák jelenlétét. Reggel 2 órakor felfigyelt
egyik elitlövészünk egy férfire a tetőn. Néztem a távcsővel, 25-26
éves fegyvertelen. Rádión szóltam a parancsnoknak, az azt mondta: “Ez egy felderítő,
lőjétek le”. A lövész engedelmeskedett. Ezt én gyilkosságnak hívom, mert lett
volna lehetőségünk letartóztatni is… Az eset nem egyedi, tucatszámra fordul elő.»
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.