Terrorizmus: «A politikai osztály politikai szemérmetlensége»
Saint-Etienne du Rouvray. Újabb név a támadások
listáján. S ahogy mindig, a
politikai osztály válasza – a szemérmetlenség.
Az ellenzék ordít, kikel magából és
elítél, de nem azért, mert valójában megoldást keres, hanem mert a 2017-es
elnökválasztás jár a fejében. A politikai párbeszédben nincsenek se nüanszok,
se mérséklet.
Mindenkinek saját demagógiája: a
szalafizmust illegálissá kell nyilvánítani, mindenkit el kell zárni, aki
gyanús. Internálótáborokba minden muzulmánt – következő lépésként – vagy sárga
csillagot viseltetni velük…
A Nyugat gyártja saját ellenségeit
Ami a köztársaság elnökét és a kormányt
illeti, alig ragyogóbb. Először is itt van ez a mániájuk, hogy azonnal a
helyszínre sietnek, holott a helyszínen még a segítség és a
biztonsági erők végzik munkájukat, de foglalkozzanak még az állami vezetők
őrzésével is…
Amikor még a prefektúrát igazgattam,
nagyon jól tudtuk, hogy katasztrófa esetén a problémára kell koncentrálni
minden erőt. A helyszínre sietni semmi mást nem jelent, mint a
kommunikáció dramatizálását.
De a médiarendezésben az a
legrosszabb, hogy rögtön kinevezik az ellenséget, az ISIS-t. Milyen kényelmes,
ha van ellenség! Főleg ha kívül van! Milyen megkönnyebbülés, ha
megerősítése végre megérkezik!
Az ellenség kinevezésével megszabadulunk
saját felelősségünktől, minden az ő hibája lesz. Nem kell kérdéseket feltenni
politikánk következményeiről.
Michel Onfray könyvében «Penser l’Islam»
(Grasset, 180.oldal) emlékeztet, hogy a háború exportja végül annak saját
földünkre való importját hozza. A terrorizmus sosem spontán, mindig reagálás
valamire, haragra, frusztráltságra.
20 éve a Nyugat gyártja saját ellenségét.
Osszama Bin Ladent az amerikaiak hozták létre, mielőtt az faképnél hagyta őket.
Az ISIS Irakban a szunniták üldözéséből született, melyet az amerikaiak által
támogatott Nouri Al-Maliki siíta kormány valósított meg. A bombáknak, amiket
Szíriára dobunk, láthatóan nincs pozitív hatásuk nemzetbiztonságunkra (sőt,
ellenkezőleg), nem is számítva az ártatlanokat, a névtelen áldozatokat.
Anti-ISIS-hisztéria
Nizza után François Hollande bejelentette, hogy Franciaország
tüzérséget küldött Irakba. Légicsapások, ez a francia tüzérség. Már csak
az atombomba hiányzik arzenálunkból. Ez az anti-ISIS-hisztéria teszi lehetővé,
hogy elmaszkírozzák politikai osztályunk egészének képmutatását és koherenciahiányát.
Szaud-Arábia és Katar, a vallási és terrorista sötétség szponzorai előtt a
nyugati vezetők minden hajlongásra képesek, hogy egyezményeket írjanak alá
(gyakran fegyverszállításról).
Azt magyarázzák nekünk, hogy Szaud-Arábia szövetségesünk az ISIS
elleni harcban. A priori nem annyira elkötelezetten, mivel csak 10 repülőgépet
ad az ISIS-ellenes koalícióba, míg százat vet be (igen: 100-at!) a jemeni siíta
huti rebellisek ellen. Deklaráltuk az ISIS elleni harcot anélkül, hogy a
kőlajcsempészet útját elvágnánk. Azt állítják, hogy küzdünk a terrorizmus
finanszírozói ellen – Franciaországban maximum ezer eurónyi készpénzzel
fizethetünk –, holott ezek a finanszírozók milliónyi, sőt milliárdnyi
dollárokkal számolnak, utaztatják a fiskális paradicsomokon és a bankrendszeren
keresztül.
Mit lehet mondani arra, hogy az Al-Nosrát támogatja Franciaország,
holott annak se ideológiája, se barbársága nem marad el az Iszlám Államtól? És a sziriai lázadóknak
szállított fegyverek? Nem annyira biztos, hogy ez a helyes opció. Fürdünk
a képmutatásban, a közvéleményt félelemmel ejtik túszul
a mára háborúcsinálásra és szerződések írására
csökkent külpolitika ellentmondásainak elrejtése céljából .
Nézzük, hogy mi történt Afganisztánban, Irakban, Líbiában vagy
Szíriában. Ki mondhatná azt, hogy a nyugati fegyveres beavatkozások hatásosak?
A Nyugat magának vindikálja azt a jogot, hogy megmondja, melyik háború igaz.
Pedig csak a béke lehet az. Az egész világgal szemben ontjuk egyetemes
értékeinket, de a célt mi választjuk: ki sajnálkozott az izraeli hadsereg, a
Tsahal 2014-es gázai hadműveletében megölt 1900 civil miatt?
A nyugatellenes gyűlöletet a képmutatás táplálja, az, hogy mi akarunk
leckét adni az egész világnak, jópontokat osztogatni (sokszor ugyanolyan rabló
és korrupt rendszereknek, melyek természete ugyanolyan, mint a
terroristáké). Mi ítélünk és távolból öljük azokat, akiket mi tartunk ellenségnek. Nem
kell csodálkozni azon, amit viszonzásként kapunk.
Nem arról van szó, hogy angyalokat kreáljunk, hanem arról,
nyissuk ki szemünket saját inkoherenciánkra, mert ezek kerülnek sokba. Pluszban pedig: ezekért mi egyedüli
vagyunk felelősek.
Fordítás innen: http://www.lemonde.fr/afrique/article/2016/07/28/terrorisme-il-n-est-pas-interdit-de-reflechir_4975841_3212.html#JJ3mL0UGX8MdUT7s.99
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.