Nyüzsgés az FNA körül...

A politikai spektrum minden oldalán hemzsegnek az FNA-hívek, a konzervatív és jobboldali politikusok, üzletemberek: Marine Le Pen, Dominique de Villepin, Chirac volt miniszterelnöke; Alain Madelin, különféle munkáltatói szervezetek munkatársa; Cristine Boutin, a jobbközép volt minisztere; a magát szerényen vállalkozónak aláíró Götz, a 77. legnagyobb német vagyon tulajdonosa; Roland Duchâtel üzletember, a Szenátus tagja a flamand liberálisok soraiban; a Paribas fő közgazdásza, és a fiatal szocialisták, zöldek, sôt “szélsôbaloldaliak” is megveszekedett eltökéltséggel támogatják az FNA-t. A baloldalon sokan ösztönösen vonzódnak az ötlethez, azt remélik, hogy megoldást jelent a szegénységre, az egyenlőtlenségre, munkanélküliségre, a túlzott munkavégzésre, a munkában kiégésre, az alulfizetett és rossz munkahelyi körülményekre, prekaritásra, a növekvő gépesítés, automatizáció következményeire, stb.  

2017-ben Finnország kétezer személlyel tesztelni kezdi a «feltétel nélküli jövedelmet». A társadalombiztosítás (Kela) kezdeményezte a reformot, hogy csökkentse kiadásait. Mindenféle jelenleg elérhető szociális segítséget helyettesít, ekként a lakhatásit, tanulmányit, munkanélküli járandóságot és a nyugdíjat is (Le Figaro). Összegéről ellentmondásosak a külföldi hirek is (hol 560 euróról, hol 800-ról beszélnek. Azt viszont tudjuk, hogy a külvárosokban is 800 eurónál kezdődik a lakásbérlet ára... Egy 2016. júliusi, Helsinki Times által publikált tanulmány szerint pedig havi 1.166 € kellene a szegénység megszüntetésére.

Tehát a közszolgáltatások és társadalombiztosítás feláldozását javasolják az alapjövedelem finanszírozása céljára … és pontosan a kollektív tárgyalásokat, a meglévő minimálbéreket, a meglévő, társadalmi szolidaritáson alapuló szociális juttatásokat küszöbölnék ki az FNA-val. Elveszne a juttatások jó része (nyugdíjak, munkanélküli, rokkant, anyasági, állástalansági járadék, stb), azokat «helyettesítené» az FNA.

Pedig a közszolgáltatások képviselik a rászorulók számára az alternatívát, a hozzáférés garanciáját az egészségügyi, gyógyszertámogatástól, a tömegközlekedési kedvezményeken keresztül az energiához jutásig, gyermekek gondozásáig, oktatásig, stb. és ezek alkotnak fontos ütközőzónát a szegénységgel, inegalitással szemben. Nem mellékesen ezreknek munkát biztosítanak.

Szinte valószínűtlen, hogy az alapjövedelem finanszírozása társadalmilag valóban progresszív fordulatot vegyen. Ezt támasztja alá, hogy a másutt folyó «kísérletek» is bevallottan a szociális kiadásokon akarnak spórolni és a «csodaszer» csak a juttatások átcsoportosítását jelenti. Veszélyes utópia, a meglevő igazságtalan körülményeket konzerválva csak elfedné azokat, s nem változtatna a társadalmi erőviszonyokon, viszont a kollektív akcióknak, a harcnak annál inkább útjába állna. Nemcsak fenntartásokkal, hanem elutasítással kell kezelnünk. E híján annak a kockázata nő, hogy az FNA még jobboldalibb, népellenesebb politikához vezet.

Azt, hogy a hatásos módszerek (a közszolgáltatások bővítése, a progresszív adózás, a munkaidő kollektív csökkentése, a köz számára végzett munkák szélesítése, stb) mégsem élveznek elsőbbséget, annak köszönhető, hogy kicsi az ellenállásunk az uralkodó erőkkel szemben. Az alapjövedelem hívei is szívesebben választják a hatalomváltás hosszú és rögös útja helyett az FNA könnyűnek és gyorsnak tűnő megoldását. 

Ha pedig az európai baloldal megmarad jelenlegi – utópiakergető – szerepében a «szociális Európáról» és az FNA-ról, akkor a társadalmi visszalépés elkerülhetetlen folytatódik...