Izrael, Palesztina: a vízzel elkövetett apartheid

Izrael a palesztinok ivóvíztől megfosztását háborús fegyverként használja

Egy 2012-ben nyilvánosá tett parlamenti jelentésben Jean Glavany szocialista képviselő használta az «apartheid» kifejezést, hogy jellemezze azt a módot, ahogyan a rendelkezésre álló források felett diszponál Izrael és Palesztina két népe. A kifejezés Izraelben nagy felháborodást váltott ki.

Pedig jól írja le azt a helyzetet, amely egyébként azóta súlyosbodott, nevezetesen Gáza 2014 nyári pusztításával és a blokád megerősítésével. A jelentésnek csak a számadatai változtak: 2,3 millió palesztinnek évente 70 millió m3 vízre van joga, míg az izraeli telepeseknek 222 millió m3-re, holott Ciszjordániában kevesesebben vannak, mint félmillióan. Másképpen szólva a ciszjordániai vízkészletet szó szerint ellopták a telepesek javára. De ezen felül is, az izraeli állampolgárok napi fogyasztása 270 - 400 liter víz, míg a palesztinoké csak 50 - 70 liter. Az Egészségügyi Világszervezet úgy becsüli, az életminimumhoz napi 100 liter kell.  A Közel-Kelet Földje Barátai izraeli szakértője, Gidon Bromberg beismeri: «Izrael a vizet nem egyenlő módon osztja meg a palesztinokkal». Magyarázatot is ad: «Az izraeliek nyugatiasan élnek, holott a klimatikus viszonyokhoz jobban kéne alkalmazniuk szokásaikat». Aláhúzza, hogy a víz megosztásáról szóló 1995-ös Oslo-i egyezmények ideiglenesek voltak, és a békefolyamat kudarca után nem aktualizálták többé.

Kissé kurta magyarázat, amikor tudjuk, hogy létrejötte óta Izrael mindent megtett, főként háborúkat indított a régi vízkészleteinek megszerzéséért: Szíriában, a Golan elfoglalásával; Libanonba többször betört a Litani folyó megszerzéséért; Ciszjordániában található a fő vízkészlet, a Jordán, a Holt tenger… a palesztinoknak nincs hozzáférésük, de egyébként is gondatlan használatuk miatt a Föld egyik legveszélyezetetebb vízforrásai közé tartoznak. 

Yasser Arafat mondta, amikor az Oslo-i egyezmények még napirenden voltak és az izraeli vezetőkkel tárgyalt,: «Ami elképesztő, hogy ellopják az autódat és utána még ők javasolják, hogy vedd meg tőlük egyik kerekét». Abban az időben Ariel Sharon javasolta a fiatal telepesjelölteknek: «Foglaljátok el a dombokat és ellenőrizzétek a forrásokat!». Ha Mazen Ghoneimmel, a palesztin vízügyi miniszterrel készült interjút olvassuk, látjuk, hogy Izraelnek mindig ez a stratégiája: miután megkaparintotta az elfoglalt Palesztinia szinte teljes vízkészletét, az izraeli vízügyi hatóság eladja a palesztinoknak, akik kénytelenek megvenni, ha nem akarnak meghalni. Pl. Gázában, ahol a bombázások megsemmisítették a vízhálózatot, a víztisztítókat és az épületek tetején elhelyezett tartalékokat. 

1967 óta egyébként a víz kérdése katonai ügy. Igaz, minden országban, ahol krónikusan hiányzik, stratégiai aspektusa van, és ez általános a Közel-Keleten – kivéve Törökországot a Tigrissel és Eufrátesszel –, tehát játszanak vele, mint a nyomásgyakorlás eszközével.

Lehet-e remélni, hogy a só kivonása a tengervízből, amely projektekbe Izrael invesztál az utóbbi időben, egy nap végülis a vízfront enyhülését eredményezheti? Már négy üzemet épített, közük a világon a legnagyobbat  Sorekben, Tel-Aviv déli részén. De ezek még csak a 2 milliárd m3 fogyasztás 20 %-át termelik, és az előrejelzések szerint a szükséglet 10 év múlva megduplázódik! A Világbank láthatóan inkább Izraelre, mint Palesztinára bazírozva, félmillió dollár segítséget adott, hogy Tel-Avivot segítse «technikája fejlesztésére».

FRANÇOISE GERMAIN ROBIN

Részlet (l’Humanité)

Forrás: http://nouvellesduprogres.skynetblogs.be/archive/2017/12/30/israel-palestine-l-apartheid-de-l-eau-8791718.html#more