Németország: «Külön menetelünk, de együtt csapunk oda»

«Schultz eltávozott, a nagykoalíciónak szintén mennie kell», írja címében a Freie Plattform für Arbeiterpolitik (2018. febr-i 21-es szám) az SPD elnöke, Schultz lemondása után.

Olyan folyamat zajlik, amely egyidejűleg jellemzi az egyik legnagyobb imperialista nagyhatalmat és az egyik legerősebb, legszervezettebb európai munkásosztályt. 

A tegnapokban még «a stabilitás modelljeként» elénk példaként állított Németország egyre mélyülő politikai válságba került, ami a német burzsoázia abbéli tehetetlenségében koncentrálódik , hogy létrehozza a CDU-CSU és az SPD közötti «nagykoalíciót».

A krízist súlyosbította a német munkásosztály lépése: sokmillió vasas, helyhatósági alkalmazott, postás lépett figyelmeztető sztrájkba szakszervezetei felhívására 6 %-os béremelésért és a keleti országrész béreinek nyugatira emeléséért (amely még mindig nem teljesült a Fal 1989-es lebontása óta). 

A munkásellenállás eredménye, hogy az SPD január 21-i rendkívüli kongresszusán a küldöttek 44 %-a a nagykoalíciós tárgyalások folytatása ellen szavazott. A Merkellel alkotandó kormány programja publikus lett (a munkásellenes intézkedések folytatása, az Unió intézményeinek foltozgatása) –, de március 4-ig az SPD 460.000 tagjával kell konzultálni a projektről. A párt munkásbázisa, de még a pártapparátus bizonyos szárnyai is ellenzik. 

Ha a forradalmárok nem is rejtik el saját céljaikat (olyan SPD-kormányt, amely szakít a munkásellenességgel és az Agendával), teljes mértékben részt vesznek abban a küzdelemben, amely a nagykoalíció bukását eredményezheti – az egységfront régi formulája szerint: «külön menetelünk, de együtt csapunk oda».