Vasárnap, 17 h
18: Bagnolet (Seine-Saint-Denis) nagy népi
negyedében mintha a föld indult volna meg, amely a húszemeletes tornyot is
összedőléssel fenyegeti, őrült lelkesedés, sípok, füttyök, dobok hangja fogadja a
futballfinálé első gólját (és a többit).
Ugyanakkor a
moszkvai stadionban Macron mutatja be demonstratív műsorát - ugyanaz az
esemény váltja ki.
Aztán a hasonlóság itt le is áll.
A munkás- és népi negyedek ifjai számára, a munkások számára, a
munkanélküliek számára, a gyermekeiket egyedük nevelő anyák számára a francia
csapat győzelme olyan, mint a reménysugár, egy olyan társadalom víziója,
amelyben megtalálja mindenki azt a helyet, ami jelenleg neki nem jár. Illúzió minden
bizonnyal, de mégis kifejezi a vágyakozást a haladásra, a társadalmi igazságra,
valódi egyenlőségre a megaláztatás, diszkrimináció, kizsákmányolás és elnyomás,
nyomor helyett.
Macron és kormánya számára a vasárnap esti eredmény csak alkalom volt a
nemzeti összefogás hirdetésére… és a függöny mögött tovább folytatják munkás-,
népellenes politikájukat.
A csapatuk győzelme miatt lelkesedő fiatalok vágyai ütköznek Macron
politikájával, aki kórházakat zárat be, a nyugdíjakat fenyegeti és minden
dolgozói jogot, elbocsátásokat támogat, az oktatásban kétségbe vonja az érettségit és az
egyetemhez való hozzáférést, a munkanélküliséget növeli -
miközben milliárdokat és millárdokat költ a szaporodó háborúkra
Úgy kellene, hogy egyszerre kiáltsuk «szabadság, egyenlőség, testvériség»
és «éljen a köztársaság».
Éljen?
A köztársaság akkor fog élni, ha a háborúkra költött pénzt a tönkrement
iskolákra és kórházakra költik, ha a köszolgáltatásokat helyreállítják, ha mindenkinek joga lesz valódi munkára, valódi bérre.
A köztársaság akkor fog élni, amikor az ellenreformokat (munkatörvénykönyv,
privatizációk) hatályon kívül helyezik.
A köztársaság akkor fog élni, ha a migránsokat testvéri szeretettel
fogadjuk és nem mint ma, a Főldközi tenger fenekére küldjük őket.
Akkor fog élni, ha a kormányt, amely ma szétveri a köztársaságot, elzavarjuk,
s vele együtt az V. Köztársaság és az Európai Unió intézményeit.
Akkor fog élni, amikor a túlnyomó többséget, dolgozókat
és fiatalokat képviselő kormány fogja azt éltetni… *
* Persze, egyetértünk a volt futballista Vikash Dhorasoo megjegyzésével
– aki nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy emlékeztessen munkás felmenőire,
szervezett dolgozó szüleire és az osztályharc valóságára – : «De megéri egyetlen este is örülni»…
(Daniel Gluckstein)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.