Ismét a «sárgamellényesekről»

Azt írja francia «baloldal  baloldalának» egyik sajtóterméke, hogy: «a Franciaországban hirtelen feltűnt sárgamellényesek, akik minden hagyományos irányítású kontrollon, pártokon és szakszervezeteken kívül állnak, első szimptómája annak a mozgalomnak, amely a munkásosztály és a népi tömegek mélyén érlelődik az összes európai államban».

  

Álljunk meg egy pillanatra. Kétségtelen, hogy szimptóma. Olyan válság provokálta a tünetet, amely Franciaországban – és más tagállamokban – az egymás követő ilyen-olyan színű jobb- és baloldali kormányok évtizedek óta a megszorítások, az ellenreformok, a munkás- és demokratikus jogok letörésének politikájának eredménye. Ez a politika szította fel az összes társadalmi réteget, elsősorban a munkásosztályt, aztán a romba döntött vagy azzal fenyegetett kispolgárságot. Annak is tünete, hogy a hagyományos munkásszervezetek vezetése egyöntetűen ehhez a politikához asszisztált, ideértve a nemzetközi szakszervezeti szövetséget is.

De azt, hogy «első», nem lehet állítani. Azt se, hogy a leginkább jelentős. Csak Franciaországban e hónap alatt száz és ezer sztrájkot láttunk, a vasutasoknál, az iskolákban, a kórházakban, a Postánál, a magánszektorban – mindenféle formában, egyre szisztematikusabban, amelyekben a dolgozók kontrollálták saját mozgalmukat. Apparátusaik akadályozó technikája ellenére és gyakran a részeredményekben győztesként kikerülve. A kontinens szintjén is vannak «tünetek», ilyen a brit dolgozók osztályszavazása az EU elhagyása érdekében, a katalán nép döntése a francoista monarchiától megszabadulása érdekében, a német, a görög munkássztrájkok, a magyarországi “rabszolgatörvény “elleni tüntetések, stb. A sárgamellényesek túlértékelése tehát nem helytálló ebből a szempontból sem.

Annál is inkább, mert a sárgamellényesek mozgalma egyetlen pillanatig sem mutatott «proletár-, munkásjelleget», még kevésbé forradalmit. Különféle és jócskàn megosztott szóvivőik szájából soha nem hallottunk erre utaló jelet sem, sőt, méltatlankodva elutasítják azt. Saját szempontjukból igazuk van, tényleg nem az. Elvetik a vörös zászlót, de a trikolor (és a regionalista, vagy még rosszabb, a monarchista) zászlók ott lobognak minden tüntetésükön, az Internacionálét soha nem halljuk, a Marseillaise-t mindig. Nem csak szimbólom, hanem kifejezi azt, hogy elfogadják a burzsoá jelképeket minden osztálykülönbség nélkül. 

Már a mozgalom elején leszögeztük: «a tüntetők között minden társadalmi réteg megtalálható, hogy nemet mondjon az üzemanyag adóemelésére, dolgozók és munkanélküliek, fiatalok, családanyák, munkások, akiknek évek óta blokkolják a bérét, kisnyugdijas, akit a kormány adókkal fosztogat. De az a munkáltató is, aki 50 kamiont küldött a november 17-i blokád megsegítésére, az a cég, amelyik nagylelkűen a logisztikát biztosítja, az a vállakozó, aki felhív a blokád folytatására, mert “nemet az adókra“!  és kijelenti, hogy az “állam mindenünket elveszi, hogy a semmittevő tisztviselőket, profitvadász munkanélkülieket fizessen, a szükségtelen közszolgáltatásokat, a túl magas nyugdíjakat, a menekülteket, akiket meg vissza kell küldeni“. Van fogalma arról, hogy éppen Macron politikáját támogatja, aki ellen úgymond tüntet? Itt van a sárga mellények ellentmondása, ami alatt a munkás munkás, a tulajdonos pedig tulajdonos marad» (részlet a La Tribune des travailleurs, n° 165, 2018 nov.21-i szerkesztőségi cikkéből, «A dolgozók zászlaja a vörös»).

A sárgamellényes mozgalom egy heterogén, elégedetlen csoport, amely összegyűjti az összes társadalmi osztályt a kispolgárság vezetésével, melyet persze szintén romba dönt Macron politikája, ehhez csatlakozott néhány szakszervezeti és politikai irányzat és aktivista a szélsőjobbtól a szélsőbalig, de senki nem állítja, nem is állíthatja, hogy ez a munkásosztály mozgalma, amely «a népi tömegek mélyén érlelődik». 

A marxisták pedig tudják, hogy a munkásság csak szervezeteiken keresztül és azok által munkásosztály.

Nézzük most a «minden hagyományos irányítású kontrollon, pártokon és szakszervezeteken kívüliség» tartalmát. Pozitív? Egyáltalán, igaz-e?

Az igen, hogy nem pártok és szakszervezetek hirdették meg – de spontanitása már nem, olyan személyekhez fűződik, akiknek van politikai kapcsolata, politikai múltja (általában jobb-, sőt szélsőjobb oldalon). Kétségtelen, hogy tízezrek, százezrek válaszoltak igenlően a részvételre.

A proletármozgalom, ha tradicionális vezetését megkerülve felkel, kezébe veszi a dolgok irányítását, bizottságokat, tanácsokat, más szerveket hoz létre, az nyilvánvalóan pozitív.  Itt azonban szó nincs erről.

A munkásmozgalom, a marxizmus annak megértésén nyugszik, hogy a munkásosztály akkor osztály, ha tudatában van érdekeinek, küzd felemelkedéséért – szervezett formában, az osztályharcban megteremtett szervezeteiben. Ha ezeket a szervezeteket egy bizonyos időben félretolja, más harci eszközökhöz nyúl, az is lehet pozitív. De ekkor is szervezett formában, aminek a sárgamellényeseknél nyoma sincs. A pártok és szakszervezetek pedig korántsem azonosak «hagyományos irányításukkal», a munkásmozgalom sem azonos ellenforradalmi apparátusával.

«Az emberiség válsága a proletariátus forradalmi vezetésének válságára redukálódik». Nem első eset, hogy egy munkásmozgalomban gyökerező politikai irányzat a «régi típusú munkásmozgalom» halálát hirdeti meg és nyíltan részt vesz a szakszervezetek szétverésének offenzívájában.

Valójában ezt a terméket akarják exportálni. 

Azoknak a fiataloknak, akik rajonganak a sárgamellényes barikádokért és azokban valami munkáshatalmat látnak, nem egyszerű felismerniük, hogy ezek csak embriói lehetnek olyan demokratikus mozgalmaknak, amelyek lehetőséget nyújtanak a pénztőkét reprezentáló kormánnyal szembenézéshez. A felelősök azok, akik ezt nem mondják ki, hanem tapsolnak a «körforgalmak munkástanácsainak», a sárgamellényes szóvivők pedig szemüket csak gúnyosan az égre emelnék, ha azt hallanák, hogy ők a munkásdemokrácia hordozói.

A sárgamellényesek a napokban jelentették be, hogy indulnak az európai parlamenti választásokon. A hatalom favorizálta manipuláció, a sárgamellényesek szavazatainak nagyobb része Marine Le Pen listáját teszi ártalmatlanabbá, de Mélenchontól kezdve minden frakció jelezte, hogy listáján lesznek sárgamellényesek. Logikus.