2020. július 4., szombat

«Mondjátok meg barátainknak: biztos vagyok a IV. Internacionálé győzelmében!»




Ezek voltak Lev Trockij utolsó szavai 1940 augusztus 20-ról 21-re virradó éjszakán, mielőtt gyilkosa, a sztálinista Mercader okozta sebesülések következtében elhunyt.

Nyolvan év telt el a IV. Internacionálé alapítójának halála óta. Nyolcvan év, amely alatt végig követtük Lenin imperializmus-jellemzésének megerősítését: «reakció minden vonalon» és «háborúk és forradalmak érája», amely folyamán – különösen az elmúlt 30 év alatt – a tömegek forradalmi ellenállása ütközött meg a dolgozókkal, vívmányaikkal és független szervezeteikkel szembeni csapásokkal.

A nyolcvan év alatt tanúi lettünk a nemzetközi munkásmozgalom válsága megdöbbentő elmélyülésének, melyet a IV.
Internacionálé sem kerülhetett el. 
   
Nyilván vannak olyanok, akik Trockij halálának 80 évfordulóján, demoralizáltan és szkeptikusan azt állítják, hogy Trockij tévedett és az 1938-ban alapított, az előző három Internacionálé folyamatosságát képviselő  IV. Internacionálé nem hozta meg a várt győzelmeket... Az ilyen ítéletek gyakran a szocializmusért folytatott küzdelemről való lemondást igazolják.
Ez a konklúzió felületes, engedelem az «idők szavának» és az uralkodó ideológia nyomásának. A IV. Internacionálé győzelmébe vett bizalmat ezekkel a szavakkal a ’17 októberi harcosok legjobbja, Trockij erősítette meg akkor, amikor az emberiség a második imperialista világháború borzalmai előtt állt, amikor a diadalmas sztálinizmus sírásóként ünnepelte magát. Trockij bízott abban, a munkásosztály képes megmenteni az emberiséget a barbárságtól. A körülmények egy szilárd, a IV. Internacionálé programjára épülő élcsapat segítségét feltételezik.

Ez a program megerősíti, hogy «szocialista forradalom nélkül, mégpedig a legközelebbi történelmi időszakban, a teljes emberi civilizációt katasztrófa fenyegeti».
Bizonyos, hogy hosszabb lett a történelmi korszak annál, amit 1940-ben képzeltünk…

Azonban megerősítésének nincs-e nagyobb időszerűsége a Covid-19 pandémia pusztítása a világon dolgozók tízmillióit fosztva meg munkahelyétől? Tagadhatjuk-e, hogy ennek valódi okozója az: a tőkés kormányok a köztulajdonban volt kutatásokat, a közegészségügyet, a szociális védelmet tönkretették?

A L’Internationale e dupla, 18-19. számában olvashatjuk számadásunkat a május 23-i franciaországi marxista konferenciáról (a kijárási tilalom alatti videóonferencia), melyet a POID nemzetközi kommunista szárnya, a IV. Internacionálé francia szekciója, a CORQI tagja szervezett. A konferencián kimutattuk, hogy milyen zsákutcába vitt a termelőeszközök magántulajdonán alapuló rendszer túlélési törekvése, mennyire aktuális a szocializmusért vívott küzdelem, a társadalom teljes együttesének újjászervezése a termelőeszközök társadalmasításából kiindulva.

«Az emberiség történelmi válsága lecsökken a proletariátus forradalmi vezetésének válságára», állítja a IV. Internacionálé programja. Itt is arra kérjük olvasóinkat, vizsgálják meg a kérdést a megélt események fényében. Vajon túlzás-e a részünkről, hogy akkor, amikor a tőkés rezsim a válság újabb fázisába lép, legfőbb pártjaink vezetése többé-kevésbe azt követeli, hogy a dolgozók a tőkét és a bankokat mentsék?

Franciaországban a szocialista, kommunista pártok és a La France insoumise (Mélenchon pártja – a ford.) képviselői egyhangúan megszavazták márc. 19-én a Nemzetgyűlésben a Macron-tervet, a bankoknak és a tőkéseknek nyújtott 343 milliárd eurót (azóta 400, majd 500 milliárd lett belőle). Nagy-Britanniában nem csak a  Labour party (és «baloldala») képviselői szavazták meg ugyanazt a mentési tervet, de a Labour és a TUC szakszervezeti tömörülés vezetése javasolja a konzervatív kormánynak egy «nemzeti felemelkedés bizottság» létrehozását, odaláncolva a munkásszakszervezeteket a munkáltatókhoz és a kormányhoz. Belgiumban a szocialista párt képviselői «speciális hatalmat» szavaztak meg a burzsoá kormánynak. Németországban az SPD vezetése régóta beragadt a burzsoá pártokkal közös «nagykoalícióba», csakúgy a spanyol államban a «szocialista» párt (PSOE) a Podemossal és a kommunista párt maradékával közvetlenül a tőkés érdekeket szolgálják a dolgozók kárára. Portugália a szocialista párt kormányzása alatt megtiltotta a sztrájkokat a járvány elleni harc ürügyén. Vagy mit mondjunk arra, hogy Braziliában a Dolgozók pártja, a kommunista párt és a PSOL megszavazták a Bolsonaro-Mourao kormány bérbefagyasztását, a magánszektor bércsökkentését és 1 200 milliárd realnyi ajándékot a bankoknak és a kapitalistáknak! Persze számos példát lehetne még idézni.

A mozgalommal ellentétben az apparátusok jobbra tolódnak a bomló tőkés rendszer megmentésének érdekében, pedig még az utóbbi hónapokban is, minden csapás ellenére is láthatjuk a munkásosztály ellenállásának mindenféle formáját, akár a pandémia utáni sztrájkokat Kínában, akár az észak-amerikai, olaszországi vadsztrájkokat, akár az indiai, bangladesi munkástiltakozásokat vagy Franciaországban a több mint 100 000 kórházi dolgozót megmozgató tüntetéseket, a Braziliában Bolsonaro távozását egyre inkább követelő megmozdulásokat.

Ebben a kontextusban kell megítélni az USA-ban május 25-én, George Floyd megölése nyomán feltámadt mozgalom jelentőségét. A fiatalok és dolgozók millióinak páratlan ereje világosan osztályharcot jelez, mivel a rendőség fekete-gyilkosságain túli legitim tiltakozásán felül megrázza a legerősebb imperialista állam 400 éves rasszizmuson alapuló intézményrendszerét.

A L’Internationale e számában publikáljuk a jún. 12-i marxista konferencia anyagát, a francia szekció, a Socialist organizer (a CORQI egyesült államokbéli tagja), a Baltimore-i Ujima People’s Progress Party fekete munkásszervezet aktivistája hozzászólását, mely alkalmat szolgáltat arra, hogy körüljárjuk a feketék önmeghatározásának és önszerveződésének dialektikáját, az amerikai munkásosztály politikai függetlenségéért folytatott harcát, vagyis szakítását a Demokrata párttal és a szakszervezetekre alapozó Labor Partyért való küzdelmét.

Nyilvánvalóan a politikai függetlenségért vívott harc különleges illusztrációja a IV. Internacionálé szívében található. 5 éve annak, hogy a CORQI (a IV. Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága) keretét megalkottuk. 2020 novemberére tervezzük legközelebbi tanácskozásunkat, hogy nem kevesebbet határozzunk meg, mint közös akciónkat programunkkal összhangban. Azok közös akcióját, akik a munkásmozgalom válsága közepette szükségesnek találják az új tengelyen, a függetlenségen, az osztályok harcán alapuló újjászervezését kiázólag a dolgozói osztály érdekeiből kiindulva.

Ezért köteleztük el magunkat a CORQI nemzetközi tanácskozása előkészítése és a «Nemzetközi munkásbizottság a háborúk, kizsákmányolás ellen a Munkásinternacionáléért» (COI) világkonferenciája szervezésének segítésében.

Teljes egészében osztjuk Nambiath Vasudevan, indiai szakszervezeti vezető és Daniel Gluckstein reflexióit,, mindketten a  COI-tól, melyek a május elseji munkásmeetingen hangzottak el (1):

«Mi a megoldás? Csak a néphatalom tudja megállítani a tragédiát. Ehhez pedig Indiában és máshol a világban a munkásosztálynak meg kell szabadulnia a megosztásától, szilárd szervezetét kell létrehozza nemzeti és nemzetközi szintén. Ezen a május elsején döntsünk úgy, hogy ebbe az irányba lépünk. Nem szabad, hogy a Covid-19 a kizsákmányolás fokozásához járuljon hozzá! (…) Ahhoz, hogy a jövőben az ehhez hasonló járványokat elkerüljük, valódi munkahelyek kellenek olyan bérekkel, amelyek lehetővé teszik az életet, a lakhatást, a kórházakat, iskolákat, egészségügyi rendszert. A profitéhes kapitalizmus az együttérzést, a szolidaritást veri szét, megbukott a nép általános érdekeinek konkrét intézkedéseiben. A közérdeknek felül kell kerekednie az egoista magánérdekeken. (…) Le a tőkés rendszerrel! Le a kizsákmányolással és a háborúkkal!
Éljen a szocializmus!»

A L’Internationale eme dupla száma közöl két hozzászólást, amelyet olvasóinknak reflektálásra ajánlunk. Az első: «A nők dupla elnyomása, hogyan vessünk véget ?» (marxista konferencia Párizs, 2020. jan. 31.), a másodikban pedig elvtársunkra, Pierre Lambert-re emlékezünk (született 1920, jún.9-én, elhunyt 2008. jan. 16-án) és politikánkról szólunk, «a IV. Internacionálé és a szakszervezeti kérdés».

A dokumentumok a CORQI 2020. novemberi tanácsokozásának előkészítésére szolgálnak, egyben a CORQI szervezeteihez való csatlakozásra szólít.  

(A L'Internationale szerkesztősége)

(1) A meeting, amelyen 45 ország különféle irányzataihoz tartozó munkásszervezeteinek aktivistái szólaltak fel, megtekinthető a COI honlapján angolul, spanyolul, franciául és törökül: https://coi-iwc.org/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.