Ózdi acél

 

Ózd, 32 ezer lakos, becslések szerint 40 % roma.  Az utóbbi 10 évben 16 ezer lakos hagyta el a várost. Elhagyott lakóházak a hajdani ipar romjaival övezve. Az informális munka virágzik, a pandémia által persze alaposan lelassulva. A legszegényebb dolgozók - leginkább cigányok - gyűjtött élelemre, ruhákra szorulnak.

 

A General Electric már tavaly bezárt, delokalizálták, közel 2 ezer családot érintett. Helyén majd indul a Wellis, a beruházásból 2 és fél milliárdot a kormány vállalt... de még nincs sehol a termelés beindulása. Most jelentették be, hogy a Johnson Electric is elmegy, 800 dolgozóját fokozatosan elbocsátják. Mindkét cég nagy multik tulajdona, évtizedek óta hatalmas állami támogatások élvezői. Persze, sem a „szocialisták”, sem az ilyen-olyan „demokraták” („fiatalok” és „koalíciósok”) még csak nem is beszélnek az elbocsátások megtiltásáról.

 

A magyar acélipar két egységből áll: a Dunaferr (Dunaújváros) és az OAM (Ózd). Mind a kettő magánkezekben van „nemzeti stratégiai iparágnak” mondott jelentősége ellenére.

 

Ózdon az Acélműben 2020 óta ment a huzavona: a szakszervezet újból és újból próbálkozott az akkor lejárt kollektív szerződés megújításával, a cégvezetés azonban nem is válaszolt, viszont szakszervezetellenes támadásba lendül a sajtón, közleményein keresztül.

 

2018 óta nem mozdultak a bérek, a 13. havi már elveszett a 2008-as válságban, a (túlórákkal együtt) bruttó 370 ezer Ft-os ágazati béreket az ózdiak messze nem érik el.

 

„Öreg Gyula”: „Még ha ez egy halott város is, ha még rendes közút sem vezet ide, ha el is veszítjük a munkánkat, tovább már nem bírjuk, muszáj lázadnunk. Bruttó 20 ezer forint emelést kerünk, ami még az elmaradásunk behozására sem elég, az olyan sok? Cigány vagyok, látom, hogyan élnek ideiglenes munkákból itt a „gettónegyedekben” egyik napról a másikra. Ha elbocsátanak bennünket, ránk is ez vár. De elegünk van.”

 

Pedig a cégnek megy az üzlet, az elmúlt években a profit jelentős volt. A 90-es években privatizált acélmű most a német Max Aicher csoport tulajdonában van amellett, hogy a magyar állam 20 %-os részesedést vett benne - kissé borsos áron, 30 millió euróért. A munkahelyi konfliktus alatt az állam hallgatott.

2020 júliusában a dolgozók szervezetten, szakszervezeti keretben sztrájkbizottságot hoztak létre, az 500 dolgozó közül 400-an aláírták a munka felfüggesztésének szándékát.

Az idő telt-múlt, a sztrájk előkészítése megindult és ekkor hirtelen változott a helyzet: az igazgatóság egyesével behívatta a munkásokat az irodába és egyéni szerződés keretében módosított, béremeléssel együtt. A szakszervezetet megkerülve. A kollektív szerződés lejárt, új nem született, a sztrájkbizottságot feloszlatták. A helyzet jelenleg csendes.  

Bev. kép: az ózdi acélmű ma

 

(a cikk 2020. ápr. 7-én megjelent a francia La Tribune des Travailleurs hasábjain)

                       SJ

Utóirat:  a „szervezetlen” ózdi munkások, munkanélküliek és közmunkások egy csoportja saját munkásszakszervezetét akarja létrehozni.