Ma a Számvevőszék a Parlamentben bemutatta az "Adóparadicsomokba
történő kifizetések" című ellenőri jelentését. A jogszabályok már
önmagukban is megengedőek az adóparadicsomokkal szemben. Emellett azonban,
ahogy a jelentésből kiderül, rosszul találták ki és nagyon rosszul alkalmazzák.
A belga törvények szerint a vállalatoknak (csak) akkor kell bevallaniuk (bizonyos) adóparadicsomoknak kifizetett összegeket, (és csak) akkor, ha azok meghaladják a 100 000 eurót. A Számvevőszék azonban számos anomáliát állapított meg. Egy kis válogatás.
Nem egy, hanem három különböző lista
létezik az adóparadicsomokról, és ezek nem naprakészek.
Néhány adóparadicsomnak (például Hongkongnak)
a törvény szerint szerepelnie kellene a listán, de nem szerepelnek.
A kifizetések teljes összege óriási: 265
milliárd euró 2020-ban. Vagy akár 434 milliárd euró. Többféle összeg van
forgalomban, de az FPS nem tudja megmagyarázni az eltéréseket.
Ebből a 434 milliárdból 427 milliárd... 8
bankból származik, amelyek nem töltik ki helyesen az ad hoc űrlapot ("275
F nyilatkozat").
Az adóparadicsomok százmilliárdjainak
elemzéséért felelős egység csak... 4 személybôl àll, és még csak nem is teljes
munkaidőben.
A legtöbb adóhivatalnok nem tud ennek az
egységnek a létezéséről.
Az FPS Finance (Szövetségi Közszolgálati
Pénzügyi Hivatal, amely a belga állam pénzügyi vonatkozásait kezeli) nem
dolgozott ki iránymutatásokat az adóparadicsomokba történő kifizetések
ellenőrzésére vonatkozóan.
Az adóellenőrzések ritkán fordulnak elő, és
ritkán eredményeznek további adókat.
Az adóhatóságok ellenőrzik az
adóparadicsomokba irányuló kifizetéseket bejelentő vállalatokat, de nem
ellenőrzik azokat a vállalatokat, amelyek nem jelentik be azokat.
A leányvállalatok közötti transzferár-manipuláció
az adóparadicsomokat használó multinacionális vállalatok egyik fő csalása, de
szinte soha nem ellenőrzik.
Minden évben az Egyesült Arab Emírségek (Dubai
és társai) a legmagasabb befizetési összegeket tartalmazó adóparadicsom, de az
adóhatóságok még soha nem végeztek külön vizsgálatot ebben az országban.
Egyes vállalatok nem feltétlenül jelentik be
az Egyesült Arab Emírségekbe irányuló kifizetéseiket, mivel Belgiumnak
adóegyezménye van ezzel az adóparadicsommal (ami már önmagában is
rendellenesség), amely tartalmaz egy olyan záradékot, amely nem teszi
kötelezővé a bejelentést.
Ahhoz, hogy megállapítsák, hogy egy
adóparadicsomba történő fizetés mesterséges konstrukció, az adóhatóságnak
bizonyítania kell az adóelkerülés szándékát (amit egy agyszkennelés nem mutat
ki...).
*Marco Van Hees a brüsszeli szabad egyetem politológia
szakán szerzett diplomát, majd a belga pénzügyminisztériumban lett
köztisztviselő. Ezzel egyidejűleg cikkek és könyvek egész sorát publikálta a
belga pénz- és adórendszerről, különösen annak a multinacionális vállalatokat
(például a fiktív kamatot) és a nagy magánvagyonokat előnyben részesítő
rendelkezéseiről.
Művei, amelyeket többnyire az Éditions Aden kiadó
jelentetett meg, az adóügyi igazságosság kérdését a belga közbeszéd
homlokterébe állították.
A Solidaire című újság rendszeres munkatársa és a PTB
tagja, A 2014. május 25-i parlamenti választásokon a PTB listáját vezette
Hainaut tartományban, és parlamenti képviselővé választották Raoul Hedebouw-val
együtt a képviselőházba, ahol a PTB először jutott be. 2019-ben
újraválasztották.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.