Okt. 22.-nemzetközi találkozó a háború és kizsákmányolás ellen (POID, Független Demokratikus Munkáspárt, Franciaország)

 

"A mi törekvésünk nem a harc a harc kedvéért, hanem a győzelemért folytatott harc"

Daniel Gluckstein összefoglalója (részletek)

Elvtársaink, a háború nem fenyegetés, hanem valóság. A háború már 100.000-150.000 ember halálát okozta kevesebb mint három órányi repülőútra Párizstól, és továbbra is pusztítást végez, anélkül, hogy bárki meg tudná mondani, hogy ez egy harmadik világháborúhoz vezet-e vagy sem. Franciaország elkötelezettsége napról napra nő. Ma reggel a L'Express című újság arról számolt be, hogy David Petraeus tábornok, a CIA volt vezetője és magas rangú amerikai katonai tisztviselő kijelentette: "Egy amerikai vezetésű erő hamarosan közvetlenül beavatkozhat Ukrajnában". Az USA vezette erő szükségszerűen magában foglalná szövetségesei fegyveres erőit, beleértve a francia kormányt is. Már most is közel 2000 francia katona van Oroszország és Ukrajna határán, és több mint 100 000 amerikai katona van európai földön. Tehát igen, minden megváltozhat, méghozzá nagyon gyorsan, bármelyik pillanatban.

A mi kötelességünk azt mondani: "A mi nevünkben ne”!

Nem a mi nevünkben avatkozhatnak be a francia csapatok, a NATO-csapatok! Egy munkáspártnak kötelessége világosan beszélni. Kezdettől fogva azt mondtuk: "Se Putyin, se Macron, se Biden!"; "Orosz csapatok, ki Ukrajnából!", de azt is, hogy "NATO-csapatok, ki Kelet-Európából!", és hozzátettük: "Francia csapatok, ki Afrikából!", mert a francia imperializmus alapvető szerepet játszik az afrikai imperialista és neokolonialista uralom fenntartásában. Senki sem mondhatja magát internacionalistának, ha a csapatok más országokból való kivonásáért harcol, de elfelejti saját kormányának felelősségét a népek elnyomásában. Elvtársak, egy munkáspárt nem tehet engedményeket mindezekben a kérdésekben. Egy elvtársunk felidézte a német internacionalista munkásharcos, Karl Liebnecht nagyszerű mondatát: "Az ellenség a saját hazánkban van". És nálunk az ellenséget nem Putyinnak vagy Zelenszkijnek hívják, hanem Macronnak és kormányának. Egy előttem szóló elvtárs rámutatott azoknak az európai parlamenti képviselőknek a siralmas szavazataira, akik azt állítják, hogy "baloldaliak", és akik az Európai Parlamentben három alkalommal is megszavazták azokat az indítványokat, amelyek több pénzt követelnek a háborúra, több szankciót az orosz nép ellen, és szorosabb kapcsolatokat az Európai Unió és a NATO között. (...)

Ez a háború nem a demokrácia védelméről szól, és nem is az ukrán nép vagy bármely más nép jogainak védelméről. Maga Biden mondta el október 12-én "Nemzetbiztonsági stratégiai dokumentumában", hogy miről szól ez a háború. Ez a dokumentum az USA vezető szerepének szükségességét, egy minden eddiginél erősebb és egységesebb NATO-t, valamint "Oroszország korlátozásának és Kína kiszorításának" célját állítja (...). Nyilvánvalóan nem a demokrácia és az emberek jogai forognak kockán, hanem az Egyesült Államok kapitalistáinak érdekei. Mi, Franciaország és az egész világ dolgozói, elítéljük az ukrajnai beavatkozást, Putyin bűntetteit, de nem azért, hogy hazánk dolgozói háborúba menjenek, hogy segítsenek Biden úrnak megerősíteni a Wall Street multinacionális vállalatainak hatalmát. Hazánk dolgozói sem fogják követni Macron urat, aki maga is Biden urat követi. Azt sem jelenti, hogy követni fogjuk azokat a "baloldaliakat", akiknek nincs bátorságuk azt mondani: "Nemet a NATO népek elleni általános háborújára".

A találkozóra készülve egy plakáton közzétettük, amit Jean Jaurès mondott: "A kapitalizmus úgy hordja magában a háborút, mint felhő a vihart". Ma valami másról van szó? Ha mi, a POID, kezdeményeztük ezt a találkozót, akkor azért, mert úgy gondoljuk, hogy a mi felelősségünk az, hogy segítsünk egyesíteni a munkavállalókat a háborút szító kormányok elleni közös harcban, amely harc nemzetközi, de nemzeti szinten is folyik. (...)

Mi nem  egy "francia" párt vagyunk, és most még inkább, mint valaha, kötelességünk, hogy a Munkás Internacionálé zászlaja alá helyezzük magunkat. Mi nem egy "francia" párt vagyunk, hanem egy épülő Munkás Internacionálé francia komponense. Ezért lesz jövő héten a háború és a kizsákmányolás elleni világkonferencia a Munkás Internacionáléért, amelyen harmincöt ország küldöttei vesznek részt, minden akadály ellenére. A napirenden lesz, hogy a munkásmozgalom új tengelyen, az osztályfüggetlenség tengelyén kell újjáépíteni a munkásmozgalmat. A POID azt is célul tűzte ki, hogy segítsen egyesíteni a munkavállalókat ebben az országban.

A világ elvileg hatodik legnagyobb ipari hatalmának számító országban az éhínség egyre nő, a nyomor terjed, a szegénység új rétegekre terjed. (...) Ez az ország minden területen ismételt társadalmi robbanásokat él át és fog egyre inkább átélni. Ez a kormány, amely a sztrájkolókat "kiváltságosoknak" meri nevezni, csak az évi 6 millió eurót kereső főnökök szégyenletes kiváltságainak védelmével foglalkozik. És szeretnék a dolgozókat egymás ellen fordítani, megosztani. (...) Megírtuk lapunkban ( La Tribune des travailleurs): a finomítók munkásai követelései az összes munkás követelése, mert a bérek kérdése mindenhol felmerül. A 170 milliárd eurónyi részvényesi osztalék 2021-es elkobzása pedig mindenhol elég lenne ahhoz, hogy kielégítse ezeket a követeléseket. Sok kísérlet van a megosztásra, elvtársak, sok kísérlet van a megosztásra. Az elmúlt napokban ismét láthattuk, hogy egy szörnyű hír milyen szégyenteljes, botrányos és visszataszító módon próbálta a francia munkavállalókat és a bevándorló munkavállalókat, a dokumentált és a dokumentálatlan munkavállalókat ismét egymás ellen fordítani. Megismételjük álláspontunkat: aki ebben az országban kizsákmányolt, az az ország munkásosztályához tartozik. Akár francia, akár bevándorló, akár van papírja, akár nincs.

Ebben az országban sztrájkok sokasága zajlik, amelyek követeléseit maguk a munkavállalók határozzák meg. Gyakran a bérekről, de nem csak. Ezekben a sztrájkokban a munkások összefognak, összegyűjtik szakszervezeteiket és küldötteiket, döntenek az akció formáiról. Ugyanakkor a munkások zavaros helyzettel szembesülnek, mert számos szereplőnk van, akik mind a munkásosztály "vezetőinek" kiáltják ki magukat. És azért vannak ott, hogy megmondják, mit kell tenni. Rengeteg időpontot tudnak ajánlani: október 27., november 10., november 17., november 19., november 20., de a többit elfelejtettem. (...) Mintha szükség lenne a munkások tevékenységének megfékezésére, irányítására, ellenőrzésére, mintha ez lenne a legfontosabb. Tehát a POID-nál, a csalódást megkockáztatva, nem tudunk utasításokat adni, nem tudunk időpontokat javasolni, és nem tudunk vezetőt előírni. A munkások emancipációjáért való fellépést maguk a munkások tűztük ki célul. Ez egyszerre cél és eszköz. A cél, mert véget akarunk vetni ennek a társadalomnak, amelyet egy maroknyi kapitalista és kizsákmányoló ural. A munkavállalók képesek maguk dönteni. Az egység nem "felülről" fog jönni. Az egység alulról fog jönni. A munkavállalók képesek követeléseket megfogalmazni, közgyűléseket tartani, összefogni szakszervezeteiket, kijelölni küldötteiket. Az a kérdés, hogy ezt ne csak a vállalatok és a sztrájkok szintjén tegyük meg ma, hanem holnap, helyi, megyei, és miért ne lehetne országos szinten is, a városokból és vidékről származó, a városokban, falvakban és városrészekben megválasztott munkások nemzeti gyűlésével, amelyet nem ez vagy az a "zseniális vezető" keretez, hanem amely magából a munkásosztály mozgalmából indul ki. Ebben az országban hagyomány, hogy egyszer vagy máskor általános sztrájk lesz. De lesz-e központi sztrájkbizottság, amely képviseli a munkások küldötteit és beszámol nekik? Független demokratikus munkáspártként nem az a célunk, hogy ezt a mozgalmat vezessük, és nem is az, hogy megszabjuk, mit kell tennie, hanem hogy segítsük a kialakulását, hogy javasoljuk az ehhez szükséges eszközöket, tehát politikai perspektívát. Nem a harc a harc kedvéért, hanem a győzelemért folytatott küzdelem a célunk. A munkások képesek harcolni, ezt már bebizonyították. Hányszor tüntettünk már több millió munkással az utcán? Néha részleges visszalépéseket szabtak ki. De végül a kormányok és a tőkésosztály, bizonyos apparátusok segítségével, végül visszavették az irányítást. Azt akarjuk, hogy a következő mozgalom tartós megoldáshoz vezessen. A POID esetében a perspektívát egyértelműen meg kell határozni. Arról van szó, hogy elzavarni Macront, kormányát, az V. Köztársaságot és annak alkotmányát a kapitalisták szolgálatát. Ez lesz az első lépés. Hozzátesszük, hogy a munkásoknak joguk van saját kormányt követelni. Joguk van a többség kormányát bevezetni, azoknak a munkások millióinak kormányát, akiknek egyetlen vagyona a munkaereje. Egy ilyen kormány képes lesz arra, hogy az egész munkásosztály munkájának gyümölcsét az egész társadalom javára fordítsa. Amit az imént említettem, az egykor az egész munkásmozgalom célja volt. Néhányan nyilvánvalóan lemondtak róla. De a valóságban nincs más. A kapitalizmus kisajátításáról való lemondás azt jelentené, hogy a kizsákmányolás és az elnyomás láncaitól elzárva maradunk. Ez a cél viszont a POID minden tagjában közös, függetlenül a származásától: a Szocialista Párt, a Kommunista Párt volt tagjai, az anarchista hagyományokhoz tartozó elvtársak, szakszervezeti küldöttek, a trockista áramlat tagjaii, amelyhez én is tartozom, vagy elvtársak, akiket semmilyen címkével nem illetnek. De mindannyian osztozunk abban a szükségszerűségben, abban a meggyőződésben, hogy a munkásosztálynak hatalmat kell követelnie, hogy ellenőrizze a vagyon előállításának és elosztásának módját, hogy ellenőrizze azt, hogy a többség szolgálatába állítsák. A munkásosztály feladata, hogy ráerőltesse magát minden vezetőre, minden önjelölt vezetőre. A munkásosztály feladata, hogy rányomja a bélyegét a társadalomra, hogy átvegye az ügyek irányítását. Ha osztja ezt a célt, akkor ez az Ön pártja. Ne habozzon csatlakozni hozzá. Személyes megjegyzésként hozzátenném, hogy régi trockista aktivistaként meghatott az a tény, hogy ebben a teremben, oroszul elhangzott a szocializmusért való felhívás, hogy a Szovjetuniót eladók, kifosztók, a mai háborúk okozóinak minden rohadt politikája ellenére, Lenin és Trockij nyelvén elhangzott a szocializmusért való küzdelemre való felhívás ebben a teremben”.

....

Végezetül, mielőtt az Internacionálé több nyelven elhangzott volna a teremben, Daniel Gluckstein felolvasta a POID nemzeti titkárainak üzenetét a találkozó pódiumáról, amelyet a résztvevők melegen megtapsoltak.

Részt vettünk a háború és kizsákmányolás elleni találkozón 2022. október 22-én Párizsban, ahol meghallgattuk Nagy-Britanniából, Afganisztánból, az Egyesült Államokból, Burkina Fasóból, Franciaországból, Oroszországból, Fehéroroszországból, Németországból, Srí Lankáról, Palesztinából és Kínából érkező elvtársak beszédét. Különös érzéssel hallottuk a fehérorosz társunkat, aki azt mondta: "Ebben a teremben ukrán, fehérorosz és orosz elvtársak vannak. Az ő nevükben kijelentem, hogy népeink nem akarnak háborút. Népeinknek békére és szocializmusra van szüksége". Franciaországban és az egész világon itt az ideje, hogy a békéért és a szocializmusért harcoljunk. Ott leszünk!

A meeting teljes videófelvétele: https://latribunedestravailleurs.fr/