Nemzetközi helyzet

 

Az emberiség 2023 májusának elején aggodalommal figyeli a tizennégy hónappal ezelőtt Kelet-Európában, Oroszország és a NATO között kezdődött katonai konfrontáció új szakaszának előkészületeit. Bárki is állt mögötte, a Kreml elleni május 2-i dróntámadás, az orosz hadsereg üzemanyagtartalékainak megsemmisítése a Krímben és a krasznodari régióban, valamint Herszon orosz bombázása mind egy közelgő nagyszabású offenzíva jelei. A NATO és az amerikai imperializmus részéről hatalmas katonai erőforrásokat vetettek be annak biztosítására, hogy az ukrán offenzíva "teljes győzelemre" vezessen. A NATO főtitkára április 27-én sorolta fel őket: "Az USA vezette Kontaktcsoport szövetségesei és partnerei 230 harckocsit, 1550 páncélozott járművet és jelentős mennyiségű lőszert - az ígért felszerelés 98%-át - küldtek kilenc új páncélos dandár felszerelésére Ukrajnába". Ehhez jönnek még a légvédelmi rendszerek, harci repülőgépek, több tízezer ukrán katona kiképzése, valamint legalább 100 amerikai, brit és francia "különleges alakulat" katonájának jelenléte ukrán földön, amint az az amerikai védelmi minisztérium kiszivárgott "szigorúan titkos" dokumentumaiból kiderült.

Az orosz oldalon a rezsim már nem tudja leplezni a csúcson kialakult válságot. Sikerülnie kell, hogy erőszakkal kényszerítse ki területének elismerését, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a 100 milliárdos oligarchák továbbra is fosztogathassák az ország hatalmas erőforrásait. De a rezsim tudja, hogy a katonai vereségek nem fogják lehetővé tenni számára, hogy fenntartsa azt a vasszigort, amelyet az orosz népre kényszerít, hogy biztosítsa a szükséges "ágyútölteléket"... ezért van lázálom a csúcson. A tizennégy hónapos háború tragikusan igazolta a tőke törvényeit és Lenin elemzésének aktualitását az imperializmusról, a kapitalizmus legfelsőbb fokáról. A 2022 februárjában kezdődött imperialista háború nem korlátozódik az ukrajnai katonai összecsapásokra. Ez a társadalom általános militarizálódásának része, ami a katonai kiadások ugrásszerű növekedését okozza világszerte: a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet április végi adatai szerint 2022-ben több mint 2000 milliárd dollár (ennek több mint 40%-a csak az Egyesült Államokra jut). Ez az egyik tényező mindazon konfliktusok kialakulásában és súlyosbodásában, amelyek világszerte kivéreztetik az embereket, ahogy azt a The Economist (május 4.) is elismeri: "Egy összetett világban a háború egyre nagyobb teret nyer. A hatalomhoz és a gazdagsághoz való hozzáférés, éghajlati kérdések, külső beavatkozás... A mai globális rendezetlenség hosszabb konfliktusokat generál". Ez gazdasági és kereskedelmi háborúk formájában is zajlik, amelyekben az amerikai imperializmus európai és japán versenytársait igyekszik eltiporni. Biden inflációcsökkentő törvénye (IRA), amely több százmilliárd dollárral kedvez az amerikai multinacionális vállalatoknak, csak morzsákat hagy az európai és japán imperialista hatalmaknak. Olaj, gáz, "zöld" energia, félvezetők, fegyverek, gabonafélék: egyetlen piacot sem hagynak meg nekik az amerikai versenytársak. Ez nem jelenti azt, hogy kialakult egy minden ellentmondást legyőzni képes "szuper-imperializmus". Az év elején Oroszország és Szaúd-Arábia által Washington ellenében, a Kőolajtermelő Országok Szervezetének keretében elért megállapodás, vagy a szaúdiak és az irániak közötti megbékélés a kínai diplomácia égisze alatt azt mutatja, hogy az amerikai imperializmus nem mindenható. Az ukrajnai háború egy másik háború előjátéka is: azé, amelyet a Biden-kormányzat és az amerikai hadsereg vezérkara nyíltan Kína ellen készít elő. Egy ilyen háború előkészítése a válságban lévő kapitalista rendszernek abból a létfontosságú szükségletéből fakad, hogy hozzáférést nyisson a piacokhoz és erőforrásokhoz, amelyek elkerülik. Ez a helyzet a kínai gazdaság esetében, amelyet még mindig az állami tulajdon ural. Ezért van szükség arra, hogy Biden, a Wall Street képviselője megtörje ezt az állami tulajdont. Egy ilyen támadás csapás lenne a kínai nép és a munkások ellen az egész világon. Ezért - a kínai KP parazita bürokráciájának a legcsekélyebb politikai támogatása nélkül - a munkásoknak habozás nélkül a kínai nép mellé kell állniuk az imperialista agresszió ellen. Ez a háború természetesen az, amelyet "otthon", a saját munkásosztályuk ellen könyörtelenül vívnak a "külföldön" háborúban részt vevő összes tőkés kormányok. A katonai költségvetések szédítő növekedése, a tőkésosztály pénztárában felhalmozódó elképesztő profit, a spekuláció megugrása soha nem látott brutalitású terveket követel a munkások ellen, szétzúzva munkaerejük értékét és az előző generációk által kivívott vívmányokat. Mindez a termelőeszközök magántulajdonán alapuló csődrendszer túlélésének következménye, ahogyan azt a 2023. november eleji nemzetközi konferenciára, "a Negyedik Internacionálé, a szocialista forradalom világpártjának újjáalakítására" szóló meghívólevelünkben írjuk (az Internacionálé 29. számában megjelent levél). Amint ez a dokumentum emlékeztet bennünket, az egyik oka annak, hogy a kapitalista kormányok merészen belerángatják az emberiséget egy új világkonfliktusba, az a szent szövetség, amely az imperialista országokban, így Oroszországban is, a magukat munkásoknak valló vezetők és a kapitalista kormányok között uralkodik. Amikor nem állnak közvetlenül a háborút szító kormányok élén, a fő "baloldali" pártok a NATO-val szövetkeznek (ahogyan Oroszországban a "kommunista" álpártok is Putyinnal szövetkeznek). Makacsul elutasítják, hogy szakítsanak saját kormányukkal, saját burzsoáziájukkal és az ebből fakadó összes munkásellenes és antidemokratikus intézkedéssel. Ez a "szent szövetség" nem korlátozódik a nagy pártokra és szervezetekre. Egy egész sor áramlatot is magában foglal - köztük olyanokat is, akik csalárd módon trockistáknak és a Negyedik Internacionálé tagjainak vallják magukat -, akik az apparátusok felmentésével, amelyekhez ragaszkodtak, végül a saját kormányuk és burzsoáziájuk támogatásával követik a nyomdokaikat. Franciaországban, miközben Macron a 413 milliárd eurós (40%-os! növekedés elfogadását készíti elő a 2024-2030-as katonai programozási törvény (LPM) keretében, Jérôme Legavre képviselő, a Negyedik Internacionálé 2015-ös szakadását okozó revizionista csoport (CCI/POI) tagja, épp most nyújtott be módosításokat az LPM-hez a La France insoumise-hez tartozó kollégáival. Az egyik ilyen módosítás például azt kéri, hogy "rajzolják át a programozási törvényben előírt hitelnövelési görbét", és hozzáteszi: "Az első évenkénti jelentős, 7 milliárdos hitelnövelés programozása lehetővé tenné az infláció valódi kompenzálását. "* Tehát egy képviselő, aki "trockistának" és "forradalmárnak" meri magát nevezni, akinek az újságja azt állítja, hogy "háborúellenes" és "NATO-ellenes", a katonai költségvetés gyorsabb növelését javasolja a nemzetgyűlésnek, mint amit maga Macron javasol! Egy másik, Jérôme Legavre által aláírt módosító indítvány francia fegyverszállításokat szorgalmaz Ukrajnának a NATO keretein belül, és hozzáteszi: "Tanulmányok indulnak egy valódi globális fegyverszállítási stratégia megvalósításáról. Az ukrajnai konfliktus példája nyomán félő, hogy Franciaországnak ismét felszereléseket kell átadnia. (...) " Legavre egy másik módosító indítványa "rámutat a kormány képmutatására, amely szüntelenül a hadigazdaságról beszél, anélkül, hogy valóban megadná magának az ehhez szükséges eszközöket". Egy másik "400 millió euróval kívánja kiegészíteni a hírszerzés költségvetését". Egy másik üdvözli, hogy "2022 márciusa és 2023 márciusa között több mint 830 millió eurót kötöttek le az Európai Békefenntartási Eszköz keretében vagy az ukrán hadseregnek történő közvetlen felszerelésszállítások révén". Egy másik módosító indítvány az utolsó francia birtokok (Guadeloupe, Martinique, Francia Guyana, Réunion, Mayotte, Polinézia és Kanaky) gyarmati uralmát erősíti meg, mondván: "Az eredeti megfogalmazás (a törvényjavaslat - a szerk. megjegyzése) a "nemzeti terület" és a "tengerentúli" közötti ellentétet sugallja. Mivel a tengerentúli területek a nemzeti terület szerves részét képezik, a "nemzeti" kifejezés helyébe a "hatásterület" kifejezést kellene tenni". El tudjuk képzelni, hogy 1962 előtt egy "szélsőbaloldali" képviselő Franciaországban azt állította, hogy Algéria "a nemzeti terület szerves része"? Folytassuk tovább?

Nem meglepő, hogy a La France insoumise képviselői védelmezik ezt a politikát (olyan mozgalom, amelynek politikai irányultsága a szociáldemokrata reformizmus és az osztályhatárokat tagadó "populizmus" keveréke). Mellékesen meg kell jegyeznünk, hogy a "kommunista" és "szocialista" pártok képviselői által benyújtott módosítások semmivel sem jobbak, mint az LFI által benyújtott módosítások. De az, hogy egy képviselő, aki "internacionalista kommunistának" meri magát nevezni, ilyen "követelésekhez" csatlakozik, a legelemibb elvekről való lemondást jelenti. Ez egy újabb lépés a saját imperializmusa előtti kapitulációban, egy olyan időszakban, amikor Franciaországban munkások és fiatalok milliói lázadnak fel Macron és politikája leváltásáért. Mint 1914-ben, az imperialista háború újra keveri az összes kártyát. Ezekkel a szavakban álforradalmárokkal és tettekben szociálpatriótákkal szemben különböző eredetű aktivisták, áramlatok és csoportok próbálnak - gyakran a legnehezebb körülmények között - egy következetes internacionalista munkavállalói álláspontot megvédeni. Ezeknek az elvtársaknak szól a 2023. novemberi nemzetközi konferenciára szóló meghívólevél. Annál is inkább, mert a világhelyzetet - a háborúba való meneteléssel ellentétben - egy intenzív osztályharc jellemzi, amely minden kontinensen megnyilvánul. Európa szívében például ott van az ukrajnai háború. De ott vannak a szüntelen sztrájkok Nagy-Britanniában, a figyelmeztető sztrájkok Németországban, a tüntetések Portugáliában, az ifjúsági lázadás Görögországban és a franciaországi osztályharc, amelynek mélységére évtizedek óta nem volt példa. A Negyedik Internacionálé Újjáalakításának Szervezőbizottsága (CORQI) számára mind az általános világkonfliktus veszélye, mind a folyamatban lévő osztályharcok sürgősen szükségessé teszik a forradalmi élcsapatok erőinek újbóli csoportosítását. Ezért kezdeményezték a CORQI aktivistái, csoportjai és szervezetei 31 országban, hogy novemberben nemzetközi konferenciát tartsanak.

Amint olvasóink olvashatják, amikor e "meghívólevél" által ösztönzött első eszmecseréket és hozzászólásokat olvassák, nem célunk, hogy programunkat és zászlónkat a vita és a közös cselekvés előfeltételévé tegyük. Ismerjük a munkásmozgalom történelméből és válságaiból fakadó politikai különbségeket. Nem titkoljuk, hogy a mi részünkről a Negyedik Internacionálé programja továbbra is nélkülözhetetlen eszköz a forradalmi Munkásinternacionálé felépítéséhez, amelyre a munkásoknak szükségük van a győzelemhez. És ezért akarjuk vezetni ezt a vitát és a közös kidolgozást azokkal, akik nem mondanak le a munkásosztály független szerveződésének szükségességéről, akik nem mondanak le a burzsoáziával való szakításért folytatott küzdelemről, a proletariátus történelmi harcáról a szocializmusért, akik elutasítják a háborút szító kormányok mögötti szent szövetséget. Mindezeknek az embereknek a CORQI aktivistái azt javasolják, hogy nyissunk vitát, hogy közösen keressük az utakat és eszközöket, amelyekkel a nemzetközi forradalmi élcsapat erőinek átcsoportosítása felé haladhatunk. (2023. május 5.)

Forrás: szerkesztői jegyzetek - L’Internationale - 2023 május